HU211208B - Release device above all for biologically active materials with a liquid impermeable casing - Google Patents

Description

A találmány tárgya adagolószerkezet, amely anyagok, főleg biológiailag aktív anyagok folyadékokba, így például emberi vagy állati testnedvekbe, folyókba, tavakba stb. történő adagolására való. Az ilyen adagolószerkezet hosszúkás, két véggel ellátott kapszulaként van kialakítva, amelyben lebomlásra képes mag van. A mag biológiailag aktív anyagból van kialakítva vagy biológiailag aktív anyagot tartalmaz, továbbá a mag folyadékot át nem eresztő házzal van körülvéve és ez a ház legalább az egyik végén nyitott.

Különböző adagolószerkezetek ismeretesek bélféregirtó szereknek vagy nyomelemeknek a kéródzó állatok bendójébe történő fokozatos adagolására hosszabb időszakaszon keresztül. Ilyen megoldást ismertet például az 1 603 970 lajstromszámú brit szabadalmi leírás. Ennek csőszerű házában bélféreg elleni gyógyszerkompozícióból sajtolt hengeres betétet helyeztek el, amelyet a ház egyik végén kialakított nyíláshoz rugó továbbít. Ezen az átmenő nyíláson keresztül a gyógyszerkészítményt tartalmazó betét érintkezik a kérődző állat gyomomedveivel.

E megoldás hiányossága, hogy a ház végén kialakított nyílást a kérődző állat gyomrában jelenlevő füvek vagy más anyagok eltömíthetik, ami nehezíti a gyógyszerkészítmény egyenletes kiadagolását. További hiányosság, hogy a ház és a betét közötti nem megfelelő tömítés miatt a szerkezetbe gyomornedvek hatolhatnak be, ami a betét anyagának egyenetlen és szabálytalan szétmálását és a bélféregirtószer változó mennyiségű adagolásának veszélyét idézi elő.

A fenti szerkezetet a külső felületén kinyúló műanyag bordákkal látták el, nehogy a jószág idejekorán kiöklendezze a gyógyszerkészítményt befogadó szerkezetet. A kiöklendezés veszélyének kiküszöbölésére olyan változat is ismert, amelynél az adagolószerkezet tömegét kellően nagyra választották meg.

A 2 020 181 lajstromszámú brit szabadalmi leírás adagolószerkezetet ismertet gyógyszerkészítmények kérődzők gyomrába történő bevitelére. Ennél a gyógyszerkészítményt csőszerű szerkezet foglalja magában, amelynek mindkét végét hidrogél anyaggal impregnált porózus végelemmel fedték be. Mihelyt az adagolószerkezet a kérődző állat gyomrába jut, a gyógyszerkészítmény a porózus végelemeken keresztül fokozatosan kiadagolódik. Mivel a gyógyszerkészítmény kiadagolása az ozmózistól függ, és az adagolószerkezetben elhelyezett gyógyszerkészítmény mennyisége fokozatosan csökken használat közben, a kiadagolás mértéke is rendre csökken. Ez pedig hátrányos lehet olyan esetekben, amikor az állat állandó kiadagolási mennyiséget igényel.

Mindkét ismertetett megoldás hiányossága, hogy a gyógyszerkészítmény elfogyása után az adagolószerkezet a jószág testében marad. Ez nem csupán az állattenyésztőknek jelent problémát, hanem az élelmiszerfeldolgozóiparban is, hiszen a hasított állatokban lévő adagolószerkezet megrongálhatja a feldolgozó gépeket, berendezéseket.

További közös hiányosságuk az ismertetett megoldásoknak, hogy a kiválasztott gyógyszerkészítménynek csupán a folyamatos kiadagolását teszik lehetővé. Ha azonban pl. bélféregirtószert nem folyamatosan, hanem időszakaszonként kell az állat szervezetébe adagolni, a fent ismertetett megoldások erre nem képesek. Az adagolószerkezettel megvalósítandó, periodikus gyógyszeradagolás szükségességét indokolja az a követelmény is, hogy egy-egy jószág szervezetébe egymást követően különféle féregirtó vagy más biológiailag aktív szereket kell bejuttatni.

A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz az elsősorban biológiailag aktív anyagok folyadékokba vitelére olyan tökéletesített adagolószerkezet létrehozása, amely lényegesen jobb hatásfokú, mint az ismert megoldások, lehetővé teszi a folyadékokba juttatandó biológiailag aktív anyagok egyenletes mértékű, adott esetben periodikus adagolását is, továbbá amely funkciójának ellátása után az állati vagy humán szervezetből eltávolítható.

A kitűzött feladatot a jelen találmány szerint, olyan adagolószerkezettel oldottuk meg, amelynek hosszúkás kapszula-szerű alakzata van, amelynek belsejében lebomló mag helyezkedik el, és ez biológiailag aktív anyagot tartalmazhat. A magot folyadékzáró ház veszi körül, amely legalább az egyik végén nyitott kialakítású. A találmány lényege, hogy a folyadékzáró ház a mag folyamatos lebomlása során egymás után leválni képes, külső szegmensekből van kialakítva.

A találmány szerinti adagolószerkezet magjának belső szegmensei lebomlanak, azaz degradálódnak, mihelyt használat közben az adagolószerkezet a környezeti folyadékkal kerül kapcsolatba. Ezt a degradációt előidézheti a befogadó folyadék, vagy annak komponense. A befogadó folyadék által kifejtett folyamatok lehetnek például a folyadék és a belső szegmensek közötti reakciók (például korróziók), de lehetnek például mikroorganizmusok, például baktériumok által kifejtett hatások is (például bio-degradáció). Továbbá, a befogadó folyadék a belső szegmenseket ki is oldhatja, sőt abrázió révén is eltüntethetők a belső szegmensek.

A külső szegmensek lényegében semlegesen viselkednek, amikor a befogadó folyadékkal kapcsolatba kerülnek. Belátható, hogy a belső szegmensek degradálódását előidézheti a folyadék maga vagy annak csupán egy komponense, amely a belső szegmensek egy vagy több komponensére hat. Ez pedig már elegendő ahhoz, hogy a belső szegmensek szerkezete szétessen.

Több típusú belső szegmens alkalmazása esetén ezeket készíthetjük egyazon anyagból, de akár több különböző anyagból is feltéve, hogy az anyagok mindegyike a fentiek értelmében lebomló tulajdonságú. Két vagy több belső szegmens az előírt távközre rendezhető el belső, távtartó szegmensek révén, amelyek a külső szegmensektől kezdődően a belső teret szakaszokra osztják, és ezek arra is szolgálhatnak, hogy a kapszulát összetartsák, például az alább ismertetésre kerülő, reteszelő, központi rúd révén.

Bizonyos kiviteli alakoknál két vagy több típusú belső szegmens alkalmazható, amelyek adott esetben különböző mértékben lebomló anyagokból készülhetnek. Ez utóbbi anyagok tartalmazhatnak legalább egy

HU 211 208 Β biológiailag aktív komponenst, de megjegyezzük, hogy nem feltétlenül kell azoknál ugyanazt a biológiailag aktív komponenst alkalmazni.

Olyan további kivitel is lehetséges, amelynél a belső szegmensekhez használt anyagok egyike tartalmazhat biológiailag aktív komponenst, viszont alkalmazhatunk olyan lebomló anyagot is, amelynek lényegében nincs biológiailag aktív komponense. Általában ha két típusú belső szegmense alkalmazunk, a két típusú belső szegmensek váltakozva helyezkednek el a magban. így tehát, ha az egyik típusú, belső szegmensek lényegében nem tartalmaznak biológiailag aktív komponenst, ezek a másik típusú belső szegmensek között gyakorlatilag távtartóként szerepelnek, és a távtartóként szereplő szegmensek közötti távközökben elhelyezkedő, másik típusú belső szegmensek viszont tartalmaznak biológiailag aktív komponenst. Ez különösen előnyös akkor, ha az adagolószerkezetet szakaszos hatóanyag-kiadagolásra kívánjuk alkalmazni.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél a belső szegmenseket a kerület mentén hosszirányban elhelyezett gerinc kapcsolja össze, amely a külső szegmensek által képzett házon belül, előnyösen a belső szegmensekkel egyetlen darabként van kialakítva.

A találmány további jellemzője szerint olyan kivitel is lehetséges, amelynél az adagolószerkezet magja egyetlen, belső szegmensből áll, amely önmagában képezi a magot. Ez értelemszerűen tartalmazhat biológiailag aktív anyagot. Az olyan kiviteleknél, amelyeknél a folyadékzáró ház nem burkolja a kapszula végét, a belső szegmensek úgy rendezhetők el, hogy egy vagy több biológiailag aktív komponens a magból a kapszula mindkét végén szabaddá válhasson. Például, az egyik komponens kiadagolható az egyik végen, az első használattól számított 21 napos időintervallum után, majd a második komponens kiadagolható a másik végen keresztül, egy ismét további 21 napos időszak után, azaz váltakozva. Természetesen periodikus vagy folyamatos kiadagolás egyaránt végezhető az adagolószerkezet mindkét végén, egy vagy több biológiailag aktív komponenssel is.

Amint a fentiekben már említettük, a jelen találmány szerinti adagolószerkezet olyan hosszúkás kapszula, amelynek két vége és lebomlani képes magja van, amely biológiailag aktív komponenset tartalmazhat. A magot külső szegmensek sorozata burkolja, így tehát a külső szegmensek együttesen folyadékzáróan tömített házat képeznek, amely a két véget kivéve körülveszi a magot. Használat közben tehát a mag lebomlása a kapszula egyik vagy mindkét végén történhet, aminek során kiadagoljuk, azaz szabaddá teszszük a biológiailag aktív anyagot, majd a külső szegmensek végül is leválnak a kapszuláról.

Az adagolószerkezet bizonyos kiviteli alakjainál a magot egy vagy több járulékos gyűrűszerű szegmens határolhatja, amelyek készülhetnek például magnéziumöntvényből. Ezeket viszont a külső szegmensek burkolják, amelyek az adagolószerkezet külső házát képezik.

Célszerűen a külső szegmensek lehelnek egymást átlapoló elrendezésűek. Adott esetben a külső szegmensek lehetnek hengeresek, illetve gyűrű-alakúak, és készülhetnek semleges (inért) anyagból is. Előnyösen a szomszédos, külső szegmensek egymáson tömítetten felfekszenek vagy járulékos tömítőelemeken keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

A találmány további jellemzője szerint az adagolószerkezet magja biológiailag aktív anyagot tartalmazó tárcsákból, illetve körkörös szegmensekből áll, amelyek egymástól távközzel vannak elrendezve.

A biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmensek a külső szegmensektől befele irányuló tárcsáival vannak egymástól elválasztva, és a biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmensek központi furatain lebomló vagy korrodáló anyagú rúd van átvezetve. Ez az összefogó rúd készülhet például magnéziumötvözetből, a rendeltetése pedig az, hogy a belső szegmenseket egymáshoz képesti helyzetükben megtartsa.

Célszerűen az elválasztó tárcsák központi nyílással vannak ellátva, és ezeken átvezetett, központi rúdon szoros illesztéssel vannak rögzítve. Továbbá, adott esetben a külső szegmens ellátható olyan bemélyedéssel, amely a biológiailag aktív anyagot tartalmazó belső szegmenst befogadja.

Olyan kivitel is célszerű lehet, amelynél a rúd a külső szegmensek radiális tárcsáit felfogó hornyokkal van ellátva, és ezek a hornyok egymástól axiális távközzel helyezkednek el. De adott esetben a rúd kialakítható kúpos, illetve lépcsőzetesen változó átmérőjű, hengeres palástfelülettel is.

Előnyösen a mag biológiailag aktív anyagból készült, belső szegmensekből áll, amelyek között további szegmensek helyezkednek el, amelyek lebomló, illetve korrodáló fémből készülhetnek. Ezek a fémek lehetnek biológiailag aktívak vagy inaktívak.

A belső szegmensek célszerűen magnéziumötvözetből készülnek.

A fémből készült, belső szegmensek adott esetben a kapszula egyik oldalán végigvezetett gerinchez mereven kapcsolódnak.

A fémből készült szegmensek felfekvés, vagy egymásba illeszkedés révén olyan mélyedéseket képezhetnek, amelyekben a biológiailag aktív anyagot tartalmazó szegmensként tabletták helyezkednek el.

A fémből készült szegmensek központi rúdra fűzhetők fel, amely meghatározza azok egymáshoz képesti helyzetét. Célszerűen a szegmensek egymáshoz csatlakoztathatók bepattintható rögzítésmóddal is. Ez a bepattintható kapcsolat alkalmazható a külső szegmensek és a fémből készült, belső szegmensek között is.

A találmány szerinti adagolószerkezet helyzetstabilizáló nehezékkel van ellátva adott esetben, amelynek az a rendeltetése, hogy például kérődző állatok gyomrában történő alkalmazása esetén a jószág öklendezése révén idő előtt ne távozzék a kérődző gyomrából. Az ilyen nehezék az adagolószerkezet egyik végén van általában elrendezve, és készülhet például acélból, vasból vagy cinkötvözetből. Sőt, adott esetben a nehezék előállítható burkolatba zárt fémforgács vagy fémsörét töltetből is. A nehezékek gyűrűalakban is kialakíthatók, amelyek a szegmensek mélyedéseiben rendezhetők el.

HU 211 208 B

A találmány további jellemzője szerint az adagolószerkezet célszerűen ellátható galvánelemet képező fémelempárral, amely elektródapárként a folyadékkal érintkezve segítheti a fémanyagok degradációját.

A mag legszélső, biológiailag aktív anyagot tartalmazó tablettája vagy szegmense lezárható például viaszból készült fedéllel.

Az adagolószerkezet folyadékban leváló, kartonpapírból készült palásttal látható el.

Biológiailag aktív anyag lehet például gyógyászati készítmény, növekedésserkentő, bélféregirtó, rovarirtó, parazitaölő és más hasonló szer. Bélféregirtóként a biológiailag aktív anyag tartalmazhat levamizolt vagy oxfendazolt. Növekedésserkentő hatóanyag lehet például a gyakorlatban „LASALOCID” vagy „M 139 603” néven ismert készítmény.

A szomszédos külső szegmensek közötti tömítőgyűrűk készülhetnek gumiból vagy más elasztikus anyagból, így például hőre lágyuló műanyagokból, így PVC-ből, poliolefinből, sőt hőre keményedő műanyagból is. Műanyagokra példaként megemlítjük az alábbi anyagokat: acetát kopolimer, akril, ABS, ÉVA, PTFE, metilpentén polimer, nylon 6.6, nylon 6, nylon 6.10, üveg-adalékú nylon, polikarbonát, polietilén (nagy sűrűségű vagy kis sűrűségű), polietilén, PRO, polipropilén, PVC.

Bizonyos kiviteli alakoknál az alkalmazott műanyagok köre az alkalmazási módra tekintettel korlátozódik, ez azonban a szakma átlagos szakembere számára nyilvánvaló. Ilyen műanyagok kiválaszthatók például a fent felsoroltak körül (ilyeneket sorol fel részletesebben a „KEMPES Engineers Yearbook” 1983, Morgan Grampion.) Bizonyos kiviteli alakoknál a külső szegmensek rendelkezhetnek olyan körkörös elasztomer vagy rugalmas műanyag elemekkel, amelyek egymást átlapolják, vagy valamilyen más alakzáró kapcsolatban biztosítják a szükséges tömítést.

Az egymással összekapcsolt belső és külső szegmensek alkalmazása esetén a belső szegmensek degradálódása után a külső szegmensek szabadon leválnak. Ha a találmány szerinti adagolószerkezet, például kérődző állatok gyomrában van,elhelyezve, a külső és már szabaddá vált szegmens elemek megfelelő sűrűségük esetén távozhatnak pl. az ürülékkel.

Kérődző állatoknál történő alkalmazása esetén a találmány szerinti adagolószerkezet megfelelő kapszulaszerű geometriai kialakítású, amely adott esetben ellátható külső számyszerű elemekkel, de megfelelő tömegűnek kell lennie az ilyen szerkezetnek. Annak érdekében tehát, hogy a kezelendő jószág gyomrában visszatartsuk a találmány szerinti adagolószerkezetet a hatóanyag kiadagolásának időtartamára, célszerű az adagolószerkezet sűrűségét 2,25-3,5 g/cm³ közötti értékűre, előnyösen 2,5 g/cm³ értékűre választani. A sűrűség növelendő bizonyos esetekben, mivel a kapszula általában fokozatosan degradálódik használat közben. Adott esetben a szükséges tömeg biztosítható magával az anyagmegválasztással, de figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az adagolószerkezet használata során a degradálódó vagy lebomló szerkezeti elemek fogyása miatt a sűrűség fokozatosan csökken, és ha annak értéke egy előírt minimális érték alá csökken, akkor külön kell gondoskodni annak a gyomorban tartásáról. Éppen ezért ajánlatos a találmány szeri adagolószerkezetet járulékos nehezékkel, azaz póttömeggel ellátni.

A nehezék készülhet például semleges hatású (inért) anyagból, így például vasból, acélból, rézből, ónból, cinkből, kobaltból, nikkelből, mangánból, vagy ezek különböző ötvözeteiből és ötvözetkombinációiból. Különösen javasoljuk a nehezéket acélból vagy vasból vagy cinkből öntvényként készíteni. Az ilyen semleges hatású fémből készült nehezék visszamaradhat az állat gyomrában. Adott esetben természetesen alkalmazhatunk erre a célra degradálódó anyagot is, például cinkötvözetet. A nehezék többféle anyagból is készülhet, ezek között lehet degradálódó és semleges anyag is. Ha az alapanyag semleges hatású, akkor általában a nehezék visszamarad a jószág gyomrában, viszont ha az degradálódni képes, akkor az idővel szétesik, elkorrodál és az esetlegesen visszamaradó részei az ürülékkel távoznak.

Állatgyógyászati, alkalmazás esetén a találmány szerinti adagolószerkezet tömegének és méreteinek mindenkor igazodnia kell a kezelendő állathoz. Példaként említjük meg, hogy például szarvasmarhához történő alkalmazás esetén az adagolószerkezet hosszát választhatjuk 30-200 mm közöttire, előnyösen 50150 mm-re, különösen 90 mm-re; az átmérője lehet 15-40 mm, előnyösen 20-30 mm közötti, tipikusan 25 mm. A használat során a biológiailag aktív komponens, illetve komponensek dózisszámát 2-10 közöttire, tipikusan 5-re célszerű választani. A kezelés, anyagkiadagolás időtartama lehet 1-12 hónap, például 3-6 hónap közötti, tipikusan 3,5 hónap. Minden dózis tartalmazhat 10 mg-10 g közötti hatóanyagot, például 100 mg-1 g közötti hatóanyagot, előnyösen 750 mg hatóanyagot. A kérődzők gyomrában a degradáció körülményeinek lefolyását a részletesen ismerteti például J. L. RINER és társainak dolgozata (Am. J. VET-RES 43, 2028-30).

A szokásos használat esetén a találmány szerinti adagolószerkezet a kérődzők gyomrába juttatható önmagában ismert belövőpisztoly segítségével.

Olyan esetekben, amikor a találmány szerinti adagolószerkezetet in vivő alkalmazásra szánjuk, azaz emberi, vagy állati testekhez, a biológiailag aktív anyagokat vegyszerekből, vakcinákból és egyéb megfelelő anyagokból úgy kell megválasztani, hogy azok jól alkalmazkodjanak az emberi vagy állati szervezethez.

Ha az adagolószerkezetet kizárólag női testekben kívánjuk használni, olyan biológiailag aktív komponens is használható, amely a termékenységet befolyásolja.

Az in vivő alkalmazásra szánt terápiás hatóanyagok lehetnek például fertőzésellenes szerek, pl. vírusellenes szerek, mint például az aciklovir, idoxviridin vagy a vidarabin; baktériumellenes szerek, mint például a penicillinek, tetraciklinek, eritromicin, neomicin, polimixin B, gentamicin, nisztatin, trimetoprim, kotrimoxazol

HU 211 208 Β vagy a bacitricin; protozoák elleni szerek, például amöbicidek, pl. az emetin; malária elleni szerek, például a pirimetmin vagy a klorokin; kokcidiózis elleni szerek, például a trimetoprim, a trimetoprim szulfakinoxalinnal kombinálva (kereskedelmi név: Tribrissen), Lasalocid (kereskedelmi név), azaz 3-metil-6-{7-etil-4-hidroxi-3,5-dimetil-6-oxo-7-[5-etil-3-metil-5-(5-etil-5-hidroxi-6-metil-2-tetrahidropiranil)-2-tetrahidrofuril)-hept il}-szalicilsav vagy a 2 027 013 B jelű nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett vegyület (amelyet egyébként M 139 603 jellel jelölnek, és feltételezik, hogy kémiai szerkezete: 2,3,4,5-tetrahidro-3-{(2S)-2{(1 S,2R,65)-6- [(E)-2- [[(2R,3R,6S)-3,4,5,6-tetrahidro6-[(3S,E)-3-[[(2R,3S,5R)-2,3,4,5-tetrahidro-5-[(lS)-lmetoxi-etil]-3-metil-fur-2-il]-but-1 -enil]-3-metil-2Hpirán-2-il]-3-hidroxi-prop-I-eniI]-2-metil-ciklohexiI}propionil)-furán-2,4-dion-nátriumsó); emlőgyulladás elleni szerek, például a parvakon; trichomonas elleni szerek, például a metronidazol; leishmaniózis elleni szerek, például a nátrium-stiboglukonát. Más alkalmas fertőzésellenes szerek például fungicidek (beleértve az élesztők és élesztőszerű organizmusok, pl. Candida elleni, valamint a bőrgombásodást okozó organizmusok elleni szereket). Ilyen fungicid például a nisztatin.

A találmány szerinti adagoló szerkezetben alkalmazható terápiás szerek lehetnek továbbá parazitaellenes szerek, például anthelmintikumok, mint például az oxfendazol (azaz 2-metoxi-karbonil-amino-5-fenilszulfinil-benzimidazol), oxibendazol, parbendazol, piridazol, mebendazol, fenbendazol, kambendazol, albendazol, metronidazol, tiabendazol, levamizol, tetramizol, klozantel, bromoxanid, rafoxanid, klioxanid, oxiklozanid, szalantel, morantel, rezorantel, pirantel, prazikantel, febantel, oxantel, karbantel, piperazin, niklozamid, brotianid, tiofanát, befenium, pirvinium, dietilkarbamazin, szuramin, diklorofen, paromomicin, stibofen, antimon-nátrium-dimerkapto-szukcinát, hikanton, metrifonát, antimon-bárium-tartarát, antimon-kálium-artarát, klorokin, emetin, bitionol, hexilrezorcin, tetraklór-etilén, mirazan, miracil, lukanton, furapromidium, oxamnikin, tubercidin, amfotalid, nikarbazin, Hetol (kereskedelmi név), Hetolin (kereskedelmi név), nitroxinil, diszofenol, Bitin-S (kereskedelmi név), brómfenofosz, meniklopolán, tioszalicilanilid, diamfenetid, bunamidin, bitoszkanát, nitroszkanát, amoszkanát, diuredozán, arzénamid, tiazotienol, tiazotielit, haloxon, ditiazanid-jodid, bidimazium-jodid, metiridindimantin-triklabendazol, klórszulán és az avermektinek. Alkalmas szerek továbbá a legyek nyüvei, férgek, kullancsok és rühatka elleni szerek, pl. piretroidok, mint például a permetrin, deltametrin, cipermetrin, flumetrin vagy fenvalerát, valamint a parazitariasztó-szerek. Az utóbbiak közé tartoznak különösen az olyan szerek, amelyeket állatoknak adagoljuk, és az ürülék kiválasztása után fejtenek ki rovarölő vagy kullancsellenes hatást.

Más alkalmas terápiás szerek, különösen embereknek adagolt szerek lehetnek például a kardioaktív vegyületek, például kardiotóniás, antiarritmiás, antitrombotikus szerek és a keringési rendszerre általános vérnyomáscsökkentő hatást gyakorló szerek. Ide tartoznak a kardiovaszkuláris hatással rendelkező természetes prosztaglandinok (pl. epoprosztenol), valamint az ilyen prosztaglandinok mimetiloimai, agonistái és antagonistái.

A találmány szerinti adagolószerkezetben alkalmazható terápiás szerek lehetnek továbbá daganatellenes (pl. a citotoxikumok), antidepresszáns, görcsellenes, anorektális, fájdalomcsillapító, lázcsillapító és gyulladásgátló (beleértve a fekélyellenes) hatással rendelkező szerek. Az utóbbi csoportba tartoznak kortikoszteroidok, mint például a hidrokortizon, valamint a nemszteroid szerek, mint például a gyuladásgátló pirazolinok. Az alkalmas terápiás szerek közé tartoznak továbbá az olyan hatóanyagok, amelyek a felső és/vagy alsó légutakra fejtenek ki hatást, beleértve az antihisztaminokat, köhögéscsillapítókat és asztmaellenes szereket (beleértve a hörgőtágító szereket).

A találmány szerinti adagolószerkezettel ezen túlmenően adagolhatók olyan szerek is, amelyek az emberi vagy állati szervezetek fizikai kondícióját javítják, így például erősítőszerek, vitaminok és vitaminszerü, pszichológiai rendeltetésű készítmények. Állatoknál különösen célszerűen beadagolhatók vitaminkeverékek, amelyek előnyösen egy vagy több B-vitamint tartalmaznak. Juhoknál és disznóknál a biológiailag aktív anyag tartalmazhat megfelelő elektrolit kompozíciót, amely tartalmaz nátriumkloridot és/vagy egy vagy több cukrot, például szőlőcukrot. Főleg növényevő állatokba beadagolt erősítőszerek tartalmazhatnak nyomelemeket, például magnézium, cink, réz, kobalt és szelén csoportból választott elemek valamelyikét.

A találmány szerinti adagolószerkezet természetesen nemcsak emberi vagy állati szervezetekhez, hanem folyókhoz, tavakhoz, medencékhez és más folyadékokhoz is alkalmazható. Ilyen esetekben természetesen a hatóanyagot a mindenkori alkalmazásnak megfelelően kell megválasztani. Ily módon például rézionokat juttathatunk a folyadékba, amely megöli a vízben lévő csigákat vagy a hatóanyag tartalmazhat ezüstionokat, amelyek megölik például a kolerát okozó baktériumokat.

Különösen előnyös az olyan kiviteli alak, amelynél a központi rúd vagy legalább a belső szegmensek egy része a folyadékban degradálódó fémből készül, így például alumíniumból, cinkből, titánból vagy ezek ötvözeteiből, továbbá magnéziumötvözetből és egy vagy több egyéb fémből, például az alábbi felsorolásból választott fémből (valamennyi megadott százalékérték tömeg%-nak tekintendő): szilikon: max. 1,5%; nikkel: max. 1%, cink: max. 15%, előnyösen 12% magnézium: max. 2%; réz: max: 4%, előnyösen 2-3% közötti alumínium: max. 14%, előnyösen 12%; cinkórium: max. 0,5%.

Megjegyezzük, hogy kobalt és/vagy szelén nyomelemként ugyancsak alkalmazható. Továbbá, az átlagos szakember számára a fenti fémek megfelelő ekvivalensekkel helyettesíthetők. Hangsúlyozzuk azonban, hogy általában nem lehetséges alumíniumot és cinkóriumot egyazon ötvözetben alkalmazni, valamint a magnézium inkompatíbilis a rézzel és az alumíniummal. Ebből

HU 211 208 Β következik, hogy ha alumínium van az ötvözetben, akkor 0,6 tömeg% magnéziumnál többet nem alkalmazhatunk.

Hangsúlyozzuk továbbá, hogy a terápiás hatóanyagok különálló egységekként is alkalmazhatók, például kapszulás kiszerelésben vagy tablettaként, amelyek tartalmazzák a por vagy granulátum alapanyagú hatóanyagot. A tablettázási és a kapszulázási technológiák ismertek a gyógyszeriparban, így ezekre részletesebben nem térünk ki. A tablettázáshoz használhatunk kötőanyagot és a formázáshoz alkalmazhatunk megfelelő présgépet.

Ha a terápiás hatóanyagot tabletta alakban kívánjuk alkalmazni például szarvasmarhához, a tabletta tömege lehet 0,5-5,0 g, előnyösen 0,75-2,0 g, tipikusan 1,0 g. Az ilyen tabletta külső átmérője lehet 10-25 mm közötti értékű, általában 15-19 mm közötti. Ha a tablettát a központi rúd átvezetésére központi nyílással látjuk el, ennek átmérője lehet 4-15 mm közötti, előnyösen 12,55 mm.

A tablettában az aktív hatóanyag tömege lehet például 50-95% közötti, tipikusan 75%. Megfelelő kötőanyagok, hordozóanyagok és hígítók, így például keményítők 5-15%-ban, tipikusan 10%-ban; kötőanyagok, így például polivinilpirolidén (PBP) 0,5-5%-ban, tipikusan 2,5%-ban és kenőanyagok, így például magnéziumsztearát például 0,2-2,0%-ban, tipikusan 1%ban alkalmazható.

Olyan esetekben, amikor az adagolószerkezetnek egyetlen belső szegmensből áll a magja, az ilyen mag tömege a lehet például 5-100 g, tipikusan 80 g; az átmérője lehet 4-25 mm közötti, tipikusan 17 mm; a teljes hossz lehet például 40-120 mm közötti, tipikusan 100 mm.

A biológiailag aktív komponenst nem tartalmazó, belső szegmensek degradálódó anyaga tartalmazhat viaszt, oldható üveget, biológiai úton degradálódó polimereket, préselt porokat, párizsi gipszet és hasonlókat. Ezek az anyagok használhatók azonban a belső szegmensekhez is, amelyek egy vagy több biológiailag aktív komponenst tartalmaznak, és ezek az aktív komponensek az említett anyagokban elosztva helyezkednek el.

A találmányt részletesebben kiviteli példák és rajz segítségével ismertetjük. A rajzon: az

1. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet első kiviteli alakjának perspektivikus képét; a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott adagolószerkezet hosszmetszetét; a

3. ábra a 2. ábrán ΠΙ-ΠΙ vonal mentén vett keresztmetszetét; a

4. ábra az 1-3. ábrákon bemutatott adagolószerkezet első két külső szegmensét és a velük társított belső szegmenseket metszetben szemléltettük összeszerelés előtti állapotban; az

5. ábra a 4. ábrán látható részletek további változatát;

a

6. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet másik kiviteli alakjának hosszmetszetét; a

7. ábra a 6. ábra VII-VII vonala mentén vett keresztmetszetét; a

8-13. ábrákon a találmány szerinti adagolószerkezet hat további példakénti kiviteli alakjának, hosszmetszetét tüntettük fel; a

14. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet egy további kiviteli alakjának hosszmetszeti képét ahol egyetlen belső szegmens alkotja a magot; a

15. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet ismét további kiviteli alakjának hosszmetszetét; a

16. ábra a 15. ábrán bemutatott megoldás kiviteli változatánál a külső és belső szegmensek összekapcsoló elemét ábrázoltuk nagyított részmetszetben; a

17-20. ábrákon négy különböző kiviteli változat részletének nagyított metszete látható, a szomszédos külső szegmensek között „0”-györűs tömítéssel, ahol a szomszédos külső szegmensek bepattintással vannak egymáshoz rögzítve; a

21. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet további kiviteli alakjának hosszmetszete amely hasonló a 14. ábrán bemutatott konstrukcióhoz; a

22. ábra egy többféle kiviteli alakhoz felhasználható nehezék hosszmetszetét; a

23. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet további kiviteli alakjának hosszmetszetét, amely különösen alkalmas magnéziumhiány pótlására; a

24. ábra a 23. ábra szerinti adagolószerkezet egyik belső szegmensének nagyított metszeti képét; a

25. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet ismét további kiviteli alakjának hosszmetszetét; a

26. ábra a 25. ábra szerinti megoldás további változatát; a

27. ábra a találmány szerinti adagolószerkezet további kiviteli alakjának hosszmetszetét; a

28. ábra a 27. ábrán bemutatott nehezék egyik lehetséges változatát nagyított metszetben; a

29-32. ábrákon a találmány szerinti adagolószerkezet négy további kiviteli alakját ábrázoltunk hosszmetszetben.

Az 1-4. ábrákon a találmány szerinti adagolószerkezet hosszúkás, csőszerű kapszulaként van kialakítva. Az 1 adagolószerkezetben magnéziumötvözetből készült, tárcsa formájú, 3,5,7,9 és 11 belső szegmensek vannak elrendezve, ezek körkörös 13 peremük és a szomszédos belső szegmens befogadó fészke révén szilárdan és koaxiálisán illeszkednek egymáshoz (2. ábra). Az 1-4. ábrákon bemutatott kiviteli alaknál, valamint a további kiviteli alakoknál is - ha arra vonatkozóan más összetételt nem említünk -, a magnéziumötvözet 12 tömeg% alumíniumot és 2 tömeg% rezet tartalmaz.

A 3,5,7,9 és 11 belső szegmensek körkörös 13 pereme egyúttal 15 mélyedést határol (2. ábra). Minden egyes 15 mélyedésben egy-egy megfelelő biológiailag aktív anyagot tartalmazó 17 tablettát helyeztünk el. A17 tabletta a jelen esetben féregirtó készítményt, előnyösen oxfenadzolt vagy levamizolt tartalmaz.

HU 211 208 B

Tulajdonképpen ezek a 17 tabletták alkotják a belső szegmenseket. A 17 tabletták és a 3, 5, 7, 9 és 11 belső szegmensek alkotják az 1 adagolószerkezet magját. Abból a célból, hogy az 1 adagolószerkezetet a kérődző jószág gyomrában megtartsuk, a jelen esetben 19 nehezékkel láttuk el, amelyet körkörös 21 perem rögzít. Minden egyes magnéziumötvözetből készült, 3, 5, 7, 9 és 11 belső szegmenst szilikongumiból készített, U-keresztmetszetű, 23 külső szegmenssel vettük körül. A szomszédos 23 külső szegmensek egymáson 24 felfekvő felületei hatásos tömítést biztosítanak. Ezáltal a 23 külső szegmensek folyadékzáró házat alkotnak.

Amikor az 1 adagolószerkezetet kérődző jószág gyomrába helyezzük, megkezdődik a magnéziumötvözetből készített legkülső 3 belső szegmens lebomlása korrózió és/vagy erózió révén az 1 adagolószerkezet nyitott 25 végénél. A legkülső 3 belső szegmens korrodálása után az első 17 tabletta vegyi reakcióba lép a gyomomedvekkel, ezáltal a kezelendő jószág megkapja az első bélféregirtószer adagot. Hangsúlyozzuk, hogy a legkülső 3 belső szegmens 27 mélyedésébe nem helyeztünk 17 tablettát. A magnéziumötvözetből készített 3, 5, 7, 9, 11 belső szegmensek egymás utáni lebomlása és az utolsó 31 tabletta kioldása után támasz híján a 23, 29, 33 külső szegmensek leválnak, amelyek azután a jószágból az ürülékkel együtt távoznak vagy ha tömegük kicsi, a jószág felöklendezi azokat.

Szükség esetén akár a legkülső 3 belső szegmens 27 mélyedésébe is helyezhetünk 17 tablettát, amelyet helyzetében ragasztással vagy korrodáló sapkával rögzíthetünk (nem ábrázoltuk). A kérődző gyomrában lévő emésztőnedvek hatására lebomlott, szétesett 1 adagolószerkezetből végül is csupán a 19 nehezék marad meg. A 19 nehezék vagy a kérődző gyomrában marad, vagy a tömegétől és méretétől függően a jószág üríti azt. Az 1 adagolószerkezet lebomlása folyamán nem csupán a 17 tabletta hatóanyagát juttatjuk a jószág szervezetébe, hanem nyomelemnyi mennyiségben magnézium bevitelére is sor kerül.

A 4. ábrán látható az első két, magnéziumötvözetből készített, 3, 5 belső szegmens összeszerelés előtt, valamint az 5 belső szegmens 15 mélyedésében elhelyezkedő, bélféregirtószert tartalmazó 17 tabletta és a két, szilikongumi anyagból készült, 23 külső szegmens.

Az 5. ábrán látható a magnéziumötvözetből készített, 39, 41 belső szegmensek egy másik kiviteli változata, Ennél a változatnál a gyógyszerkészítményt tartalmazó 45 tablettát befogadó 43 mélyedés és a 39, 41 belső szegmensek egymáshoz illeszkedését biztosító, befogadó 35, 37 fészek a 39, 41 belső szegmensek ugyanazon oldalán van kialakítva (szemben az 1-4. ábrák szerinti megoldás járulékos 13,21 peremével). A 39, 41 belső szegmensek axiális, hengeres 47, 49 nyúlvánnyal vannak ellátva, amelyek a szomszédos szegmens 35, 37 fészkébe illeszkednek.

A 6. és a 7. ábrán szemléltettük a találmány szerinti adagolószerkezet további kapszulaszerö kiviteli alakját. Itt a magnéziumötvözetből készített, 51 belső szegmenseket ugyancsak magnéziumötvözetből készített 53 gerinc köti össze. A 51 belső szegmensekkel felváltva helyeztük el belső 55 szegmenseket, amelyek a jelen esetben egy bélféregirtószer kompozíciót tartalmazó tabletták. A belső 51,55 szegmenseket a 57 külső szegmensek burkolják, amelyek rugalmas vagy akár rugalmatlan műanyagból készíthetők. Az egymást átlapoló, 57 külső szegmensekkel tehát folyadékzáró, azaz tömítetten lezárt házat alakítottunk ki. Az 50 adagolószerkezetet itt is elláttuk 59 nehezékkel.

A 8. ábrán a találmány szerinti 61 adagolószerkezet, amelynek magnéziumötvözetből készült, 62 belső szegmensei központi, menetes 63 furatokkal vannak ellátva. Ezekkel műanyagból, pl. nylonból készült 65 csavarorsó 69 külső menete kapcsolódik.

A 62 belső szegmenseket szilikongumiból készített, 71 külső szegmensekkel vettük körül. A 62 belső szegmensek 73 mélyedéseiben helyeztük el a jelen esetben féregirtó készítményt tartalmazó 75 tablettákat. A 75 tabletták központi 77 nyílással rendelkeznek, amelyeken a nylonból készült 65 csavarorsó 69 külső menete átvezethető. A jelen esetben 65 csavarorsó rögzíti menetesen a 79 nehezéket is. A 62 belső szegmenseket olyan szorosan csavarozzuk össze a 65 csavarorsóval, hogy a szilikongumiból készült, külső 71 szegmensek a 81-gyei jelölt helyen úgy összepréselődjenek, hogy együttesen folyadékzáróan tömített házat képezzenek a 61 adagolószerkezet részére.

A 9. ábrán 84 adagolószerkezetet a 8. ábrán látható megoldáshoz hasonlóan alakítottuk ki, azzal a különbséggel, hogy itt a 85 csavarorsó anyaga magnéziumötvözet.

A magnéziumötvözetből készült, 89 belső szegmensek egy-egy központi belsőmenetes 91 nyílással vannak ellátva, amelyek a 85 csavarorsóval kapcsolódnak. A 85 csavarorsó 95 nehezék menetes zsákfuratával is kapcsolódik. A 8. ábra szerinti megoldáshoz hasonlóan a 89 belső szegmensek úgy vannak a 85 csavarorsóra felcsavarozva, és ezáltal összefogva, hogy a szilikongumiból készült, külső 97 szegmensek egymáson tömítetten felfeküdjenek, azaz folyadéktömör házat képezzenek. Itt 99 belső szegmensek valójában tabletták, amelyek a 8. ábra szerinti 75 tablettákkal azonos módon készültek.

A 9. ábra szerinti 84 adagolószerkezetnél a kiadagolás mértékét először is a magnéziumötvözetből készült 85 csavarorsó degradációja határozza meg, szemben a 8. ábra szerinti megoldással, amelynél viszont ez főleg a magnéziumötvözetből készült, 62 belső szegmensek degradációjától függött.

A találmány szerinti 101 adagolószerkezet további kiviteli alakja látható a 10. ábrán. Ennek koaxiális helyzetű 103 rúdja van. A 103 rúd külső palástja 107 külső szegmensek 105 nyílásaiban szoros illesztéssel van elrendezve, amelyek fröccsöntéssel műanyagból készültek. A 107 külső szegmensek radiális 109 tárcsával rendelkeznek, amelyek pl. féreghajtó tablettaként kialakított, 111 belső szegmensek számára távtartóként is szolgálnak.

Alii belső szegmensek központi 113 furatai laza illesztéssel fogadják be a központi 103 rudat, amelynek a

HU 211 208 Β vége viszont 117 nehezék 115 furatában szoros illesztéssel van rögzítve. Ha a műanyagú, 107 külső szegmensek és a 117 nehezék kellően szorosan illeszkednek a 103 rúdhoz, a szomszédos, 107 külső szegmensek közötti külső kapcsolatok kellően tömítettek lesznek.

Olyan kivitel is lehetséges, amelynél a 101 adagolószerkezetnél a 103 rúddal történő szoros illesztés helyett menetes kapcsolatot alkalmazunk, amint arra fentebb már utaltunk. Ilyenkor a 105 nyílások és a 115 furat belső menettel van ellátva, amelyek a 103 rúd külső menetével kapcsolódnak. Megjegyezzük azonban, hogy a 117 nehezék 115 furata készülhet átmenő furatként is, amelyen fejes csap átvezethető; ilyenkor nem kell a 115 furatot belső menettel ellátni.

Hasonlóképpen a 8. és 9. ábrák szerinti kiviteli alakoknál, ha a 65, 85 csavarorsót fejescsavarként alakítjuk ki, amelynek feje az adagolószerkezet egyik végén helyezkedik el, akkor a 62, 89 belső szegmensek központi 77, 91 nyílását nem kell belső menetesre készíteni. Ez utóbbi esetben csak a legutolsó, 62, 89 belső szegmens 77, 91 nyílását kell menetes furatként kialakítani.

All. ábrán bemutatott kiviteli alakjánál 119 adagolószerkezet műanyagból készült, 121 külső szegmensekkel van ellátva, ezek mindegyike radiális 123 karimával és központi 125 nyílással van kialakítva. A 121 külső szegmensek kerületi 127 peremmel és a szomszédos 121 szegmenssel való kapcsolódáshoz a homlokoldalon 129 horonnyal vannak ellátva. Ezáltal nyúlvány-horony jellegű, tömített kapcsolat jön létre a szomszédos 121 szegmensek között, összeszorításuk után.

All. ábrán látható módon egymásba illeszkedő 121 szegmensek belső tereket fognak közre, amelyekben a megfelelő biológiailag aktív anyagból készült 131 töltetek helyezkednek el. A 119 adagolószerkezetet itt is 133 nehezék zárja le.

A 123 karimák hengeres 135 rúdon vannak elrendezve, amelynek egyik vége a 133 nehezékben van ágyazva. A 135 rúd áthalad a 123 karimák központi 125 nyílásain, és axiális távközzel körkörös 137 hornyokkal van ellátva, amelyekben ülnek a 123 karimák. A 137 hornyok közötti távköz 123 karimák rugalmasságának figyelembe vételével úgy van megválasztva, hogy a 127 peremek és a 129 hornyok együttműködő felületei folyadéktömören egymáson felfeküdjenek.

A 119 adagolószerkezet alkalmazásakor a 135 rúd végén 139 tárcsát képezhetünk ki, amely kapcsolatba kerül a jószág gyomrának nedveivel. A 131 töltetek tartalmazhatnak féregirtó kompozíciót, és készülhetnek tabletta, por, paszta vagy más alakban.

A jószág gyomomedvei degradálják axiális irányban a 135 rudat egy bizonyos idő után, általában néhány hét vagy hónap után. Ezután a külső 121 szegmensek szétnyílnak és bizonyos időszakonként szabaddá teszik a 131 töltetek biológiailag aktív anyagát. Minden egyes dózishoz az előre meghatározott időintervallum megválasztható a 123 karimák közötti távközzel, és a 135 rúd anyagösszetételével. Miután az utolsó, 121 külső szegmens is szabaddá válik, a bendő nedvei adott esetben a 133 nehezéket is degradálhatják (pl. szétmálaszthatják), amely készülhet például cinkötvözetből. A külső 121 szegmensek az állatból eltávozhatnak az ürülékkel vagy felböfögéssel.

A 12. és a 13. ábrán all. ábrán bemutatott megoldás további változatát ismertetjük. Ennél a kiviteli alaknál a 140 külső szegmensek tárcsáinak központi 142 nyílásait kúpos 143 rúd (12. ábra), a 145 lépcsős kialakítású 145 rúd (13. ábra) méretének megfelelően alakítottuk ki. Az adagolószerkezet elemeinek szükséges összeszorítását a 143 rúd, a 145 rúd 148 nehezéknyílásába való benyomással érhetjük el. Adott esetben menetes kapcsolatot is alkalmazhatunk a 147 fejjel ellátott 143, 145 rúd és a 148 nehezék között. A 141 tárcsák rögzíthetők a 143,145 rúdon szoros illesztéssel.

A 14. ábrán látható kiviteli alaknál 149 adagolószerkezetet olyan maggal alakítottuk ki, amelyet egyetlen belső 151 szegmens alkot. Ennek a belső 151 szegmensnek az anyaga lehet például viasz, erózió útján lebontható vagy biológiai úton lebontható polimer, fémrészecskékből préselt elem vagy ún. párizsi gipsz. A felsoroltak alkotják a biológiailag aktív anyag hordozóanyagát. A biológiailag aktív anyagot pl. bélféregirtószert ebbe a hordozóanyagba dolgozzuk előzetesen be. A 153 külső szegmensek kialakítása és csatlakoztatása megegyezik a 6. és 7. ábra szerintivel.

Ez a 149 adagolószerkezet folyamatosan bocsátja ki a hatóanyagot. Mivel itt nem alkalmaztunk külön nehezéket, a gyomorban történő degradálódása után a maradékok távozhatnak az állatból az ürülékkel vagy felböfögés révén. Megjegyezzük viszont, hogy a 149 adagolószerkezetet mindaddig a gyomorban kell tartani, amíg a hatóanyag teljesen szabaddá nem vált. Ehhez alkalmazhatunk járulékos nehezéket (nem ábrázoltuk), amely a 149 adagolószerkezet egyik végén helyezkedik el vagy például központi rudat.

A találmány szerinti 155 adagolószerkezet egyik további kiviteli alakját ábrázoltuk a 15. ábrán. Ez különösen alkalmas biológiailag aktív anyagok periodikus adagolására. A kapszulaként kialakított 155 adagolószerkezet magját magnéziumötvözetből készített, 157 belső szegmensekből és bélféregirtószert tartalmazó tablettákból készített, 159 belső szegmensekből alakítottuk ki, amelyek váltakozva vannak elrendezve. A 157, 159 belső szegmenseket egymást átlapolóan elrendezett, műanyagból vagy rugalmas anyagból készített, 161 külső szegmensek veszik körül és rögzítik, amelyek folyadékzáró házat vagy burkolatot képeznek. A 155 adagolószerkezetet acélból készült 163 nehezékkel láttuk el a jelen esetben, amelyet a szélső 161 külső szegmenshez csatlakoztattunk 165 perem segítségével.

A 16. ábrán ábrázoltuk a 15. ábrán bemutatott megoldás egyik továbbfejlesztett változatát, ahol a magnéziumötvözetből készült, 157 belső szegmensek és al61 külső szegmensek egymáshoz rögzítését továbbfejlesztettük. A 161 külső szegmensek belső felületén 167 gyűrűborda, a 157 belső szegmensek külső felületén pedig ezt befogadó 169 horony van kiképezve. Ezzel megakadályoztuk a 161 külső szegmensek és a 157 belső szegmensek egymáshoz képesti viszonylagos elmozdulását. A biológiailag aktív anyagot tartalmazó

HU 211 208 B tablettaként szereplő 159 szegmenseket a 157 belső szegmensek fogják közre.

A fentiekben ismertetett példakénti kiviteli alakok mindegyikénél a szomszédos külső szegmensek között tömített kapcsolat van, azaz folyadékzáró hüvelyt képeznek összeszorftott állapotban, és ez függ természetesen azok alapanyagától. Azonban olyan kivitel is lehetséges, amelynél más anyagokat alkalmazunk és ezek még összeszoritás után sem biztosítanak folyadéktömör zárást a szegmensek között. Ilyen esetekben a tömítés megoldható a szegmensek közé helyezett gumigyűrűkkel, amint azt feltüntettük pl. a 17-20. ábrákon. De adott esetben labirint jellegű tömítésmódot is alkalmazhatunk.

A 17-20. ábrákon látható kiviteli változatoknál tehát a szomszédos külső szegmensek közötti tömítést járulékos intézkedéssel oldottuk meg.

A járulékos tömítés történhet például elasztikus tömítőgyűrűvel, amely készülhet gumiból vagy megfelelő műanyagból.

A 17. ábra szerinti kiviteli alaknál az egymásba illeszkedő, illetve egymásba pattintható 171 záróelemek, amelyek a jelen esetben a magnéziumötvözetból készült, 173 belső szegmenssel egyetlen darabból vannak kialakítva, és gyűrűnyúlványként 175 hornyokban helyezkednek el. A bepattintható 171 záróelemek ugyancsak radiális gyűrűnyúlványként vannak kialakítva, amelyek 177 hornyokba nyúlnak. A jelen esetben műanyagból készült, 185 külső szegmensek szomszédos 181, 183 homlokfelületei közé 179 tömítőgyűrű van befogva, amely a jelen esetben gumiból készült „O”-gyűrű.

A 18. ábrán olyan kiviteli változat látható, amelynél a bepattintható 184 záróelem 189 körmöt ágyaz, és azzal alak- és erőzáróan kapcsolódik. A bepattintható 187 záróelem ennél a kiviteli alaknál is egyetlen darabból készül a magnéziumötvözetből gyártott, 193 belső szegmenssel. A 201 külső szegmens 197 hornyában 195 tömítőgyűrű ül, amelyet a fent említett kapcsolat révén szorítunk a szomszédos, 201 külső szegmens 199 homlokfelületére.

A 19. ábrán feltüntetett további kiviteli változatnál az elrendezés lényegében hasonló a 18. ábra szerinti megoldáséhoz. A különbség mindössze annyi, hogy a bepattintható 203 rögzítőelem itt különálló elemként van kialakítva, amely 206 külső szegmens 205 hornyában van elrendezve. Ez a 203 rögzítőelem a magnéziumötvözetből készült, 209 belső szegmenssel egyetlen darabból készült 207 vályúval alak- és erőzáróan kapcsolódik. A 209 belső szegmens a szomszédos, 213 külső szegmens 211 hornyában van elrendezve.

A 20. ábra szerinti kiviteli alaknál olyan kapcsolásmódot tüntettünk fel, amely elvileg hasonló a 18. és 19. ábrák szerinti megoldáséhoz. Az eltérés mindössze annyi, hogy a magnéziumötvözetből készült, bepattintható 215 rögzítőelem vékony, körömszerű szelvénnyel rendelkező gyűrűként van kialakítva, amely a 217 belső szegmenssel egyetlen darabként magnéziumötvözetből van kialakítva. Ez a 215 rögzítőelem a szomszédos, 221 külső szegmens 219 gyűrűnyúlványával kapcsolódik, amely a jelen esetben megfelelő műanyagból van kialakítva.

A 21. ábrán látható a találmány szerinti, kapszulaszerű 223 adagolószerkezet, amelynél a mag - hasonlóképpen a 14. ábra szerinti megoldáshoz - egyetlen 225 belső szegmensként van kialakítva. A 223 adagolószerkezet magját képező, 225 belső szegmens a 14. ábra kapcsán ismertetett, biológiailag aktív anyagból készült. A jelen esetben járulékos, egymással kapcsolódó, 227 belső szegmenseket is alkalmaztunk, amelyek magnéziumötvözetből készültek, és amelyeket szilikongumiból készült, 229 külső szegmensek burkolnak.

Használat közben a 225 belső szegmens degradálódása során a legkülső, magnéziumötvözetből készült, 227 belső szegmens is degradálódik, és fokozatosan csökken eközben a 229 külső szegmensen kifejtett támasztó hatása, aminek következtében az leválik.

A 14. ábra szerinti megoldáshoz hasonlóan itt is alkalmazhatunk külön nem ábrázolt pótsúlyt. Ez a pótsúly lehet például központi rúd, illetve járulékos nehezék vagy a kettő kombinációja. A nehezék lehet olyan kivitelű is, mint amilyent alább ismertetünk a 22. ábra kapcsán.

Jóllehet a 21. ábrán csak három magnéziumötvözetből készült, 227 belső szegmenst szemléltettünk, és ennek megfelelően három 229 külső szegmenst, a 223 adagolószerkezet tetszés szerinti hosszban készülhet, például akár tíz vagy annál több magnéziumötvözetből készült 227 szegmenst is beépíthetünk.

A 22. ábrán 231 nehezék olyan kiviteli változat található, amely az eddig ismertetett példakénti adagolószerkezetek bármelyikével társítható. A 231 nehezéknek magnéziumötvözetből készült, hengeres 233 tartálya van, amely szemcsés 235 anyagtöltetként a jelen esetben vassöréteket foglal magában. A 233 tartályt 237 burkolat veszi körül, amely például műanyagból vagy műgumiból fröccsöntéssel készülhet. A 233 tartályban 239 horony van kiképezve, amelybe az adagolószerkezet legszélső, külső szegmense kapcsolódik, hasonlóképpen, mint a 15. ábra szerinti megoldás 163 nehezékénél. A 233 tartály befogadóoldali nyílása 240 peremet képez, amelynek az a feladata, hogy a csatlakoztatott kapszulát letömítse.

Természetesen ez az elrendezés a találmány szerinti adagolószerkezet bármelyik kiviteli alakjánál alkalmazható. Ha olyan megoldást választunk, hogy az adagolószerkezet részben vagy teljesen befogadja a 231 nehezéket, akkor a 237 burkolat részben vagy egészben el is hagyható

A 23. ábrán a találmány szerinti 241 adagolószerkezet ismét további példakénti kiviteli alakja látható. Ez a kapszulaszerű kivitel különösen alkalmas kérődzők magnéziumhiánnyal kapcsolatos problémáinak kezelésére. A 241 adagolószerkezetben az egymással kapcsolódó és magnéziumötvözetből készült, 243 belső szegmenseket szilikongumiból készült, 245 külső szegmensek veszik körül, amely utóbbiak együttesen folyadékzáró burkolatot képeznek. A 24. ábrán külön is feltüntettük a 243 belső szegmensek egyikével társított, 245 külső szegmenst.

HU 211 208 Β

A 241 adagolószerkezetben szélső belső 247, 249 szegmensek vannak elrendezve, mégpedig úgy, hogy azok sík, külső 251, 253 homlokfelületei kifelé helyezkednek el. Ezekhez csatlakoznak a beljebb elrendezett, 243 belső szegmensek, amelyek 255 peremmel a másik oldalukon pedig hengeres 257 nyúlvánnyal vannak ellátva az egymásba illeszkedéshez.

A felböfögés veszélyének kiküszöbölése céljából a 241 adagolószerkezetet 259 nehezékkel láttuk el, amely azonban a jelen esetben a 241 adagolószerkezet középsó körzetében hengeres dugóként van kialakítva. A 259 nehezéknek hengeres 261 burkolata van, amely lényegében járulékos külső szegmensként szerepel, és a folyadékzáró ház részét képezi.

A 25. ábrán a találmány szerinti megoldás különösen előnyös kiviteli alakját tüntettük fel. Ez tárcsaszerű, 263 külső szegmensek sorozatából áll, amelyek például PVCből készülhetnek. Ezek szoros illesztéssel vannak felfűzve a magnéziumötvözetből készült, központi 265 rúdra. A 263 szegmensek mindegyike az egyik homlokoldal felől nyitott gyűrűhoronnyal van ellátva, amelyben gyűrűalakú, 269 belső szegmens van lazán elrendezve. Ez a 269 belső szegmens tartalmazhat biológiailag aktív keveréket, így például oxfendazolt vagy levamisolt. A 26 belső szegmensek és a 265 rúd együttesen képezik az adagolószerkezet magját.

A 267 gyűrűhomyoknak a folyadékbehatolással szembeni tömítése céljából a 263 külső szegmensek mindegyike a 267 gyűrűhoronnyal szemközti homlokoldalán 270 fészekkel van ellátva, amelyben 271 tömítőgyűrű ül. A 271 tömítőgyűrű készülhet például szilikongumiból, amelynek a szembefekvő oldala a szomszédos, 263 külső szegmens homlokoldalán fekszik föl.

A központi 265 rúd az egyik végén 273 véglezáró szegmenssel van ellátva, amely folyadékzáró anyagból, például PVC-ből készülhet. A 273 véglezáró szegmens központi nyílásán keresztülhalad a 265 rúd. A 271 tömítőgyűrű tömített kapcsolatot hoz létre a 273 véglezáró szegmens és a szomszédos 263 külső szegmens között.

A kapszulaszerű adagolószerkezet másik vége acélból készült 275 nehezékkel van ellátva, amely a fentiekben már ismertetett módon a 265 rúdhoz kapcsolódik.

Megjegyezzük, hogy ezzel a kiviteli alakkal alkalmazás közben fokozatos és folyamatos erózió, korrózió vagy kioldódás érhető el a magnéziumötvözetből készült 265 rúdnál, ami elkezdődik a 273 véglezáró szegmensnél és folyamatosan halad a 263 külső szegmensek irányába és a 275 nehezék felé. Természetesen olyan kiviteli változat is lehetséges, ahol a 273 véglezáró szegmens és a 275 nehezék nem szoros illesztéssel, hanem például menetes kapcsolattal csatlakozik a 265 rúdhoz. A fentiekben említett rúderózió vagy -kioldódás következtében a belső 69 szegmensek fokozatosan szabaddá válnak, és hatóanyaguk hasznosulhat. A 275 nehezék a viszonylag nagy sűrűsége révén valószínűleg visszamarad a jószág gyomrában, de adott esetben az készülhet korrodálódó anyagból is.

A 265 rúdból fokozatosan szabaddá váló magnézium a kezelt állat gyomomedveivel kapcsolatba kerül, eközben a 269 belső szegmensek fokozatosan a gyomornedvek számára hozzáférhetővé válnak, és a bennük lévő hatóanyagok kifejthetik hatásukat.

Természetesen a fenti kapszulaszerű adagolószerkezet tetszés szerinti számú, 263 külső szegmensből állhat, aminek a megválasztásával tehát a beadagolandó magnézium dózisokat és azok szabaddá válásának idejét szabályzott módon előre megválaszthatjuk, a 265 rúd méreteinek és anyagmegválasztásának függvényében.

A 26. ábra szerinti kivitel lényegében megfelel a 25. ábra szerinti megoldásnak. Ez a kiviteli változat csupán abban különbözik, hogy az ott alkalmazott, 273 véglezáró szegmens helyett itt egy járulékos, 277 külső szegmenst alkalmaztunk. Ez egy további, 279 belső szegmens alakjában járulékos hatóanyagdózist tartalmaz. A 277 szélső szegmenst 281 fedél zárja le a homlokoldalon, amely készülhet például viaszból. Ezáltal a gyomorban könnyen szétmálló viasz lehetővé teszi, hogy a 279 belső szegmens hatóanyagdózisa viszonylag rövid időn belül, például már egy-két nap után szabaddá váljék és hasznosuljon.

A27. ábrán látható kiviteli alak főleg juhokhoz használható. Ez ugyancsak olyan szerkezeti elemekből áll, amelyek degradálódni képesek vagy korrodálódnak használat közben, illetve a használat után felböfögtethetők vagy az ürülékkel távozhatnak; így tehát a kezelt állatban a használat után nem marad vissza az adagolószerkezetből semmi. Ennek 280 külső szegmensei vannak, amelyek megfelelő folyadékzáró anyagból, így például PVC-ből készülnek. A 280 külső szegmensek keresztmetszetben C-szelvényűek, vagyis tárcsaszerű részből és axiális, 282 külső hüvellyel és 284 belső hüvellyel vannak ellátva. A 284 belső hüvely a jelen esetben szoros illesztéssel van rögzítve a központi 286 rúdon. Ez a 286 rúd magnéziumötvözetből készült.

A 280 külső szegmensek úgy vannak kialakítva tehát, hogy oldalirányból nyitott, gyűrűszerű horonnyal rendelkeznek, amelyben biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső és gyűrűszerű 288 szegmens van elrendezve. A 280 külső szegmensek egymáshoz axiális irányban tömítetten csatlakoznak, úgyhogy a 282 külső hüvelyük együttesen képezi a kapszula folyadékzáró házát.

A központi 286 rúd keresztülhalad a legszélső, 280 külső szegmensen és az egyik vége 290 nehezékkel van kapcsolatban, amely például cinkötvözetből készülhet. A rögzítésmód közöttük lehet például szoros illesztés. A 290 nehezéknek a 286 rudat befogadó részével szemközti oldalán bemélyedés van kialakítva, amelyben 192 tárcsa ül. A 292 tárcsa készülhet például rozsdamentes acélból, és ez galvánelem elektródapáiját képezi a magnéziumötvözetből készült 286 rúdnak, ha ezek az elektrolitként szereplő gyomomedvekkel vagy más folyadékkal érintkezésbe kerülnek. A galvánelem alkalmazásának az a célja, hogy a 286 rúd erózióját hatékonyabbá tegyük az elektrolitben. A 290 nehezéket folyadékzáró 294 burkolat zárja le, amely a 292 tárcsa körzetében a folyadékkal való kapcsolatot lehetővé tevő 296 nyílással van ellátva.

Ennél a kiviteli alaknál természetesen a 292 tárcsa

HU 211 208 Β rozsdamentes acél helyett más fémből is készülhet. Továbbá, a 290 nehezéket nem feltétlenül kell a 294 burkolattal lefedni, mivel elvileg a cinkötvözetből készült 292 nehezék nem fog degradálódni mindaddig, amíg az anódként szereplő 286 rúd el nem fogy. Megjegyezzük azonban, hogy a 286 rúd elfogyása után a cinkötvözetből készült 290 nehezék is korrodálódik, azaz nem marad a kezelt állat testében.

A 28. ábrán 300 nehezék ismét további változatát szemléltettük, amellyel például helyettesíthető a 27. ábra 290 nehezéke. Ennél a kialakításnál a 300 nehezék gyűrűszerű házzal rendelkezik, amelynek belső 304 hüvelye a magnéziumötvözetből készült 306 rúdon van rögzítve. A 302 ház az egyik homlokoldalán 308 nyílással van ellátva, amelyen keresztül a 302 ház belső tere 310 töltettel van feltöltve, amely állhat például acélgolyócskákból. A 308 nyílás lezárható a szomszédos szegmens 302 házának folytonos homlokoldalával.

Ennél a kiviteli alaknál a rozsdamentes acélból készült 312 dugó illeszkedik a 304 belső hüvely központi nyílásába, mégpedig a 306 rúd végének lezárására. A 312 dugó 314 nyúlványa a 306 rúd axiális fészkébe illeszkedik, a feladata pedig ugyanaz, mint a 27. ábránál a 292 tárcsának, vagyis galvánelem egyik elektródáját képezi.

A 28. ábra szerinti elrendezésnél tehát az itt külön nem ábrázolt, 288 belső szegmens biológiailag aktív hatóanyaga hozzáférhetővé válásakor a 310 töltet elhagyhatja a 302 házat, és esetleg a 310 töltet és a 302 ház az ürülékkel távozhat vagy az állat kihányja, vagyis a kezelt állatban nem marad vissza semmi.

A 29. ábrán a találmány szerinti adagolószerkezet birkákhoz alkalmazható további kiviteli alakját szemléltettük. Ennek magnéziumötvözetből készült, központi 320 rúdja van, amelyen 322 külső szegmensek sorozata van rögzítve. Ezek hasonló alakzatúak, mint a 25. és 26. ábrán bemutatottak, egymáson 324 tömítőgyűrűkön keresztül tömítetten támaszkodnak. A 320 rúd rozsdamentes acélból készült, 326 tárcsával van lezárva, amelynek központi 328 nyúlványa a 320 rúd fészkében ül. Ez a 326 tárcsa a legszélső, 302 külső szegmensbe illeszkedik, és galvánelem egyik elektródájaként működik használat közben. A 322 külső szegmensek az egyik oldalról nyitott gyűrűtérrel rendelkeznek, amelyek 320 nehezéket, és adott esetben 332 töltetet fogadnak be. A 332 töltet biológiailag aktív anyagot tartalmazó tablettaként van kialakítva.

A 330 nehezékek a jelen esetben vasgolyócskákból készült tárcsaként vannak kialakítva. A tablettaként kialakított 332 töltet olyan összetételű lehet, hogy miután a birka gyomrában a 332 töltet a gyomomedvek számára hozzáférhetővé válik, a hatóanyag kompozíció vagy azonnal vagy lépcsőzetesen, meghatározott időszakok után hasznosul.

A kapszula birkagyomorba történt behelyezésekor a 322 külső szegmensek, a 326 tárcsa és a gyűrűszerű 330 nehezékek a használati idő letelte után az állatból egyszerűen távozhatnak például az ürülékkel és/vagy kihányás révén, hiszen a 330 nehezékek viszonylag kis méretűek.

Ennek a kiviteli alaknak az a járulékos előnye, hogy az adagolószerkezet egészét tekintve a sűrűség a használati idő közben lényegében jelentősen nem változik, szemben azokkal a kiviteli alakokkal, amelyek egyetlen olyan nehezékkel vannak ellátva, amely nem korrodálódik vagy degradálódik a biológiailag aktív anyagok szabaddá válásáig, amelyeknél tehát a kapszula teljes sűrűsége fokozatosan csökken.

A 30. ábrán a találmány szerinti adagolószerkezetnek ugyancsak birkákhoz használható kiviteli változata látható. Ennél a gyűrűszerű, külső 340 szegmensek folyadékzáró anyagból készülnek, amelyek magnéziumötvözetból készült, hengeres, 342, 343, 344 belső szegmenseket vesznek körül. A 342-344 szegmensek egyetlen központi 345 szegmens! fogadnak be, amely biológiailag aktív anyagot tartalmaz. A 340, 342 úgy vannak egymáshoz képest axiális irányban elrendezve, hogy egymás csatlakoztatási helyeit átlapolják. A 340 külső szegmensek 341 tömítőgyűrű közbeiktatásával egymáshoz tömítetten kapcsolódnak.

A szélső 343 belső szegmens viszonylag növelt hosszúsággal rendelkezik, amely befogadja egyrészt a magként szereplő 345 szegmens egy részét, másrészt a cinkötvözetből készült 346 nehezéket, amely galvánelem elektródájaként szereplő 348 tárcsával érintkezik. A 348 tárcsának központi 350 nyúlványa van, amely a szélső 352 külső szegmens központi nyílásán keresztülnyúlik, és így érintkezésbe kerül a kezelendő állat gyomornedveivel. Egyébként a 352 külső szegmens az adagolószerkezet végét folyadékzáróan fedi.

A 31. ábrán a 30. ábra szerinti megoldás olyan változatát szemléltettük, amelynek gyűrűszerű 360 külső szegmensei, valamint meghosszabbított, szélső 362 külső szegmense van, amely lezátja a galvánelem elektródájaként működő 364 tárcsát, kivéve annak központi 366 nyúlványát. A 360, 362 külső szegmensek a kapszulát 363 tömítőgyűrűk közbeiktatásával tömítetten lezárják, amely 363 tömítőgyűrűk készülhetnek például szilikongumiból.

A 360, 362 külső szegmensek magnéziumötvözetből készült, belső 368 szegmenseket vesznek körül, amelyek viszont a biológiailag aktív anyagot tartalmazó 372 tabletták befogadására megfelelő bemélyedésekkel vannak ellátva.

Ennél az adagolószerkezetnél a galvánelem elektródájaként szereplő 364 tárcsával szemközti végen magnéziumötvözetből készült 374 tárcsa van elrendezve, amely záróelemként készül, és adott esetben készülhet viaszból is. A 364 tárcsával szomszédosán a magnéziumötvözetből készült 376 szegmens a 372 tablettát és 378 nehezéket is befogadja. Ez a kiviteli alak hasonló módon használható, mint ahogy azt a 30. ábra kapcsán ismertettük. Megjegyezzük azonban, hogy ez a kiviteli alak arra való, hogy a kezelt állatnak a biológiailag aktív anyagot folyamatosan adagoljuk ki. Ez a kiadagolás persze történhet pulzáló jellegű dózisokban.

Az adagolószerkezet kimerülése után a 378 nehezék elkorrodál az állat gyomrában. A galvanikus elem elektródájaként szereplő 364 tárcsa és a külső 360, 362 szegmensek az állatból távozhatnak az ürülékkel vagy kihányás révén.

HU 211 208 Β

Végül a 32. ábrán a 26. ábra szerinti megoldáshoz hasonló példakénti kiviteli alakot tüntettünk fel, éppen ezért az ott alkalmazott hivatkozási számokat használjuk itt is a megfelelő elemeknél. Ennél négy hengeres, 269 belső szegmens van csupán, amelyek például oxfendazolt tartalmaznak. A legszélső, 263 külső szegmenst eltávolítottuk a 275 nehezékről, és azt a jelen esetben polivinil-kloridból készült 390 gyűrűvel zártuk le, amit kívül oxfendazolt tartalmazó viaszkompozícióból készített 392 tárcsa fed.

A 263 külső szegmensek, a 275 nehezék, a 390 gyűrű és a 392 tárcsa 394 csőben van elrendezve, amely papírból vagy kartonból készült. Ez a 394 cső a gyomomedvekkel érintkezésbe kerülve szétmállik. Ezzel a kiviteli alakkal elérjük, hogy az adagolószerkezet közvetlenül a behelyezés után hozzáférhetővé teszi a hatóanyagot, hiszen ennél csak a viaszból készült 392 tárcsának kell elolvadnia. A 394 cső leolvadása után a kapszula korrodálódik a gyomomedvek révén, és a hatóanyag szakaszos adagokban fejti hatását, a 26. ábrán bemutatottakkal megegyezően.

A viaszkompozíciók helyett a 392 tárcsa készülhet más megfelelő anyagból is, például párizsi gipszből, amely tartalmaz oxfendazolt vagy bármely más megfelelő, biológiailag aktív anyagot. Adott esetben a szélső 390 gyűrű lezárhatja a 394 cső végét.

A papírból készült 394 cső természetesen alkalmazható a fentiekben említett, többi kiviteli változatnál is.

Az 1-32. ábrák szerinti példakénti kiviteli alakokkal a jószág szervezetébe bármilyen alakban bevihető a biológiailag aktív anyag, amely lehet például kokcidiózis elleni kompozíció, célszerűen a fentebb már részletezett „Lasalocid” vagy „M 139 603” néven ismert kompozíció.

A biológiailag aktív anyagok tartalmazhatnak bélféregirtószert, így például oxfendazolt vagy kokcidiózis elleni szert, így a Lasalocid vagy „M 139 603” néven ismert kompozíciót, az alábbi összetételben:

- aktív komponens: 75 tömeg%;

- keményítő: 10 tömeg%;

- PVP: 2,5 tömeg%;

- magnézium-sztearát: 1 tömeg%;

- laktóz (tejcukor): 11,5 tömeg%.

Az aktív komponenst, a keményítőt és a tejcukrot először összekeverjük, majd vizes etanolban PVP-vel granuláljuk. A nyert granulátumot megszárítjuk és magnézium-sztearát kenőanyaggal keverjük össze, végül pedig tablettává sajtoljuk.

Az 1-5. valamint a 15. és 16. ábrán bemutatott megoldásoknál a tablettákat hagyományos tárcsa-alakúra formáztuk, melyek tömege pl. 1 g lehet, az átmérője kb. 15 mm, a vastagsága pedig kb. 5 mm. Ugyanilyen korong-alakú tabletta használható a 6. és 7. ábrán bemutatott kiviteli alakoknál is, azonban itt előnyösebb megfelelően levágott tárcsaszerű alakot használni. A 8-13. ábrák szerinti kiviteli alakoknál a tabletták központi átmenő furattal rendelkeznek a központi rúd befogadására. Itt a tömeg lehet 1 g, a vastagság 5 mm, az átmérő 19 mm, a furatátmérő pedig 12,25 mm.

A 14, a 21. és a 30. ábrákon bemutatott kiviteli alakoknál a tabletta rúdalakú, mintegy 100 mm hosszúságú, 17 mm átmérőjű és mintegy 80 g tömegű. Ezeknél a magot a hosszúkás tabletta, a 345 rúd és a magnéziumötvözetből készült 342, 343 és 344 szegmensek együttesen képezik.

Claims (28)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Adagolószerkezet anyagok, főleg biológiailag aktív anyagok folyadékba adagolására, amely két véggel rendelkező, hosszúkás kapszulaként van kialakítva, ennek lebomló vagy korrodáló magja tartalmazza a kijuttatandó anyagot, főleg biológiailag aktív anyagot, továbbá a magot folyadékzáró ház veszi körül, amely legalább az egyik végén nyitott kialakítású, azzal jellemezve, hogy a folyadékzáró ház a mag lebomlása során egymás után leváló, külső szegmensekből (23; 57; 71; 97; 107; 121; 140; 153; 161; 185; 201; 221) van kialakítva. (Elsőbbsége: 1984. 06. 02.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a külső szegmensek (57; 153; 161) egymást átlapoló elrendezésűek. (Elsőbbsége: 1984.08. 31.)
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a külső szegmensek (23; 57; 71; 97; 107; 140) hengeres, gyűrűszerű kialakításúak és semleges anyagból készültek. (Elsőbbsége: 1984.06.02.)
4. 4. A 3. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymással szomszédos, külső szegmensek (23; 71; 97) egymáson tömítetten felfekvő elrendezésűek. (Elsőbbsége: 1984. 06. 02.)
5. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymással szomszédos, külső szegmensek (185; 191; 263; 322) között tömítőelem, előnyösen tömítőgyűrű (179; 195; 271; 324) van elrendezve. (Elsőbbsége: 1984. 06.02.)
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a magja egyetlen, biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmensből (151) áll. (Elsőbbsége: 1984. 08. 31.)
7. 7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a magja egyetlen, biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmensből (151) áll, amelyet magnéziumötvözetből készült, külső szegmensek (153) burkolnak. (Elsőbbsége: 1984. 08.31.)
8. 8. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a magja biológiailag aktív anyagot tartalmazó tárcsákból (111; 159) áll, amelyek egymástól távközzel helyezkednek el. (Elsőbbsége: 1984. 06. 02.)
9. 9. A 8. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmensek (111) a külső szegmensek (107) befelé irányuló tárcsáival (109) vannak egymástól elválasztva, továbbá a biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmensek (111) központi furatain (113) lebomló vagy korrodáló anyagú rúd (103) van átvezetve. (Elsőbbsége: 1984.06. 02.)

   HU 211 208 Β
10. 10. A 9. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a rúd (103) magnéziumötvözetból van kialakítva. (Elsőbbsége: 1984.06.02.)
11. 11. A 8-10. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a belső szegmenseket (103) az egymáshoz képesti helyzetükben a rúd (103) tartja. (Elsőbbsége: 1984. 06. 02.)
12. 12. A 11. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a külső szegmensek (107) tárcsája (109) központi nyílással (105) van ellátva, amely a rúdon (103) szoros illesztéssel van elrendezve, továbbá a külső szegmens (107) a biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmenst (111) befogadó bemélyedéssel van ellátva. (Elsőbbsége: 1985. 05. 28.)
13. 13. A 11. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a központi rúd (135) a külső szegmensek (121) radiális tárcsáit befogadó hornyokkal (137) van ellátva, és ezek egymástól axiális távközzel helyezkednek el. (Elsőbbsége: 1984. 08. 31.)
14. 14. A 11. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a rúd (143; 145) kúpos palástfelülettel, illetve lépcsőzetesen változó átmérőjű, hengeres palástfelülettel rendelkezik. (Elsőbbsége: 1984. 06. 02.)
15. 15. A 8. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a magnak biológiailag aktív anyagot tartalmazó, belső szegmensei (159) vannak, amelyek között lebomló, korrodáló fémből készült, biológiailag aktív, passzív belső szegmensek (157) vannak elrendezve. (Elsőbbsége: 1984.08. 31.)
16. 16. A 15. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a belső szegmensek (157) magnéziumötvözetből vannak kialakítva. (Elsőbbsége: 1984.08. 31.)
17. 17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a fémből készült, belső szegmensek (55) az adagolószerkezet egyik oldalán végigvezetett gerinchez (53) kapcsolódnak. (Elsőbbsége: 1984. 08.31.)
18. 18. A 16. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a fémből készült szegmensek (3, 5, 7, 9, 11; 62; 107) egymáson való felfekvés, egymásba illeszkedés révén mélyedéseket képeznek, amelyekben a biológiailag aktív anyagot tartalmazó szegmensek (111), tabletták (17; 75) vannak elrendezve. (Elsőbbsége: 1984. 08. 31.)
19. 19. A 18. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a fémből készült szegmensek (62; 89; 107) központi rúdra (65, 85; 103) vannak felfűzve, amely azok egymáshoz képesti helyzetét meghatározza. (Elsőbbsége: 1984. 08. 31.)
20. 20. A 15. igénypont szerinti adagoíószerkezet, azzal jellemezve, hogy a szegmensek (193) egymáshoz bepattanó rögzítésmóddal csatlakoznak. (Elsőbbsége: 1984.08.31.)
21. 21. A 20. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a külső szegmensek (191) és a fémből készült, belső szegmensek (193) között bepattintható rögzítőkapcsolat van. (Elsőbbsége: 1984.06.02.)
22. 22. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy helyzetstabilizáló nehezékkel (19; 59; 79; 95; 117; 133; 148; 163;) van ellátva. (Elsőbbsége: 1984.06. 02.)
23. 23. A 22. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a nehezék (19; 59; 79) fémből, előnyösen acélból, vasból vagy cinkötvözetből van kialakítva. (Elsőbbsége: 1984. 08. 31.)
24. 24. A 23. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a nehezék (231) szemcsés anyagtöltetet (235), előnyösen vassörétet befogadó burkolatból (237) áll. (Elsőbbsége: 1984. 08. 31.)
25. 25. A 12. vagy 18. igénypont szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a külső szegmensek (322) bemélyedései gyűrű-alakú nehezéket (330) befogadó kialakításúak. (Elsőbbsége: 1985.05. 28.)
26. 26. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy használat közben a folyadékkal érintkező galvánelem-elektródapárja (286, 292) van. (Elsőbbsége: 1985. 05. 28.)
27. 27. Az 1-26. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a magnak a legszélső, biológiailag aktív anyagot tartalmazó tablettája (17) előnyösen viaszból készült fedéllel van lezárva. (Elsőbbsége: 1985. 03. 02.)
28. 28. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti adagolószerkezet, azzal jellemezve, hogy folyadékban leváló, előnyösen papírból készült csővel (394) van burkolva. (Elsőbbsége: 1985. 05. 28.)