HU210537A9

HU210537A9 - Substituted 1,3-oxathiolanes with antiviral properties

Info

Publication number: HU210537A9
Application number: HU94P/P00058P
Authority: HU
Inventors: Bernard Belleau; Nghe Nguyen-Ba
Original assignee: Iaf Biochem Int
Priority date: 1989-02-08
Filing date: 1994-12-15
Publication date: 1995-04-28
Also published as: HK51997A; KR960007531B1; HU208134B; NO900619L; EP0382526A2; AU4920190A; AP9000163A0; IE72184B1; HUT53362A; US5047407A; ES2206476T3; SI9010243A; HK1009270A1; JP2000143662A; JP2001226373A; NL960025I1; NO2001002I1; DE69026971D1; SI9010243B; JP3105154B2

Description

Ajelen találmány farmakológiailag aktív, új szubsztituált 1,3-oxatiolán gyűrűs vegyületekre, előállításukra, előállításukhoz használt intermedierekre, azokat tartalmazó gyógyszerkészítményekre és ezeknek a vegyületeknek emlősök antivirális kezelésére való felhasználására vonatkozik.

A retrovírus fertőzések súlyos megbetegedést okoznak, különösen a szerzett immunhiányos szindrómát (AIDS). Az emberi immunhiány vírust (HÍV) mint az AIDS kórokozóját tartják számon, és szorgosan kutatnak olyan vegyületek után, amelyek a HÍV szaporodására gátló hatást fejtenek ki.

Mitsuya és mtsai: ,,3'-Azido-3'-deoxythimidine (BW A509U): An antiviral agent that inhibits the infectivity ans cytopathix effect of humán T-lymphotropic vírus type III/lympadenopathy-associated vírus in vitro” Proc. Natk. Acad, Sci. USA, 82. 7096-7100 o. (1985) egy (A) képletű vegyületre (3'-azido-2',3'-didezoxitimidin) vonatkozik, amelyet rendszerint AZT-ként említenek. Az állítják, hogy ez a vegyület bizonyos védelmet nyújt AIDS hordozóknak az immunhiányos vírus (HÍV) sejtkárosító hatásával szemben.

Mitsuya és mtsai: „Inhibition of the in vitro infectivity and cytpathic effect of humán T-lymphotrophic vírus type III) lymphadenopathy-associated vírus (HTLV-III/LAV) by 2',3'-dideoxynucleosides” Proc. Natl. Acad. Sci. USA 86, 1911-15 o„ (1986) közleményükben a (B) képlettel bemutatott 2',3'-didezoxinukleozidok egy csoportjára is hivatkoznak, amelyekről megemlítik, hogy védőhatást fejtenek ki HÍV által kiváltott sejtkárosítás ellen.

Balzarini és mtsai: „Ptent and selectiva antiHTLV-III/LAV activity of 2',3'-dideoxycytidinene, teh 2',3'-unsaturated derivative of 2',3'-dideoxycytidine”, Biochem. Biophys. Rés. Comm. 140, 735-42 o. (1986) közleménye ezeknek a nukleozidoknak egy telítetlen analógjára - 2',3'-didezoxi-citidin, lásd (C) képlet hivatkozik, amelyre jellemző az antiretrovirális hatás. Baba és mtsai: „Both 2',3'-dideoxythymidine and its 2',3'-unsaturated derivative (2',3'-dideoxythymidinene) are potent and selective inhibitors of humán immunodeficiency vírus replication in vitro” Biochem. Biophys. Rés. Comm., 142, 128-34 o. (1987) a 2',3'-didezoxitimidinnek a (D) képlettel bemutatott 2',3'-telítetlen analógjára hivatkoznak. Ezt az analógot a HÍV replikáció hatásos szelektív inhibitoraként vélik. Az AZT 3'-azido-2',3'-didezoxiuridin néven ismert analógjait az (E) képlet ábrázolja, ahol Y bróm- vagy jódatom, és T. S. Lin és Mtsai „Synthesis and antiviral activity of various 3'-azido, 3'-amino,2',3'-unsaturated and 2',3'-dideoxy analogues of pyridine, deoxyribonucleosides against retrovireses”, J. Med. Chem. 30, 440-440 o. (1987) szerint gátló hatásuk van Moloney rágcsáló leukémia ellen.

Végül a 2',3'-didezocicitidin és a 2', 3'-didexozitimidin (F), illetve (G) képletű 3'-fluor-analógjait ismertetik Herdewijn és mtsai.:„3'-Substituted 2',3'-dideoxynucleoside analogues ays potential anti-HIV(HTLV-III/LAV) agents”, J. Med. Chem. 30,1270-1278 o. (1987), mint jelentős anitretrovirális hatásúakat.

Az eddig ismertetett leghatásosabb anti-HIV vegyületek a 2',3'-didezoxinukleozidok, különösen a 2',3'-didezoxi-citidin (ddCyd) és a 3'-azido-2',3'-didezoxitimidin (AzddThd vagy AZT). Ezek a vegyületek hatásosak másféle retrovírusok, így Moloney rágcsáló leukémiás vírus ellen is. Az AIDS fokozódó terjedése és életveszélyes jellege miatt erőfeszítések folynak a HÍV új, nem toxikus és hatékony inhibitorai és fertőzést gátló feltalálására és kifejlesztésére. Ennélfogva találmányunk egyik célja alacsony toxicitású, hatékony anti-HIV vegyületek szolgáltatása és ilyen új vegyületek könnyen megvalósítható szintézisének kidolgozása.

A vegyületek szerkezetileg elkülönülő osztályát, amelyek 2-szubsztituált-5-szubsztituált-1,3-oxatiolánokként ismertek, dolgoztuk ki és megállapítottuk, hogy antiretrovirális hatásuk van. Elsősorban azt találtuk, hogy ezek a vegyületek T-limfocitákban a HTV-1 szaporodásának nem toxikus gátlói hosszú időn keresztül.

Ennek megfelelően elsősorban egy (I) képletű vegyületet, amelyben R| hidrogénatom;

R₂ egy purin vagy pirimidin bázis vagy analógja vagy származéka;

Z S, S = O vagy SO₂ és farmakológiailag elfogadható származékait szolgáltatjuk.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy az (I) képletű vegyületeknek legalább két királis centrumuk van [az (I) képletben csillaggal jelölve] és így két pár optikai izomerként (azaz enantiomerként) és keverékeikként, beleértve a racém elegyeket léteznek. így az (I) képletű vegyületek lehetnek cisz-izomerek, ahogy a (II) képlet mutatja, vagy transz-izomerek, ahogy a (Π) képlet mutatja, vagy ezek elegyei. A cisz- és transz-izomerek mindegyike a két enantiomer valamelyikeként vagy elegyeikként, beleértve a racém elegyeket, létezhet. Az összes ilyen izomer és elegyeik, beleértve a racém elegyeket, a találmány körébe tartoznak.

Az (I) képletű vegyületek előnyösen cisz-izomerjeik alakjában vannak. Az is belátható, hogy ha Z S = O, akkor a vegyületek két további izomer alakban létezhetnek a (Ila) és (Ilb) képleteken bemutatottak szerint, amelyek az oxid oxigénatomjának a 2,5-szubsztituensekhez viszonyított konfigurációjában térnek el. A találmány szerinti vegyületek ezeket az izomereket és keverékeiket is magukban foglalják.

Az R₂ purin- vagy pirimidin-bázis vagy analógja vagy származéka a 9-, illetve 1-helyzetben kapcsolódik.

Purin- vagy pirimidin-bázison vagy analógján vagy származékán a természetes nukleozidokban vagy analógjukban található purin- vagy piridin-bázist értjük, amelyek az ilyen bázisokat utánozzák szerkezetükben (az atomok fajtái és elrendezésük szempontjából) oly képpen, hogy hasonlóak a természetes bázisokhoz, de ezekhez képest több vagy kevesebb funkciós tulajdonsággal bírnak. Ilyen analógok lehetnek, amelyekben a CH₂ csoportot nitrogénatom helyettesíti (például 7-deazapurinok, például 7-deazadenozin vagy 7-deazaguanozin) vagy mindkettő (pl. 7-deaza, 8-azapurinok). Ilyen bázisok vagy analógjaik származékai alatt olyan vegyületeket értünk, amelybe gyűrű-szubsztituenseket

HU 210 537 A9 viszünk be vagy eltávolítjuk vagy ismert, hagyományos szubsztituensekkel, pl. halogénatommal, hidroxil-, amino-, alkilcsoporttal módosítottunk. Ilyen purin- vagy pirimidin-bázisok, analógjaik és származékaik j ól ismertek a szakterületen j áratosak előtt.

Célszerűen az R₂ csoportot az (a), (b), (c), (d), (e), (f), (g)> (h), (i), (k), (1), (m) vagy (n) képletű csoportok közül választjuk ki, amelyekben

R₃ hidrogénatom, hidroximetil- vagy telített vagy telítetlen Cj-g alkilcsoportok valamelyik;

R₄ és R₅ egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroximetil-, trifluormetil-, szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy telítetlen alkilcsoport, bróm-, klór-, fluor- vagy jódatomok valamelyike;

Rg hidrogénatom, ciano-, karboxi-, etoxikarbonil-, karboxamido- vagy tiokarbamoilcsoport valamelyike: és

XésY egymástól függetlenül hidrogén-, bróm, klór-, fluor-, jódatom, amino- vagy hidroxicsoportok valamelyike.

R₂ előnyösen (a) képletű csoport, amelyben R₃ és R₄ a fenti jelentésűek.

Z előnyösen -S-.

A „farmakológiailag elfogadható származékok” alatt egy (I) képletű vegyület vagy bármilyen más vegyület, amely az egyednek beadva képes az (I) képletű vegyületet vagy antivirálisan aktív metabolitját vagy maradékát szolgáltatni (közvetlenül vagy követve), farmakológiailag elfogadható sóját, észterét vagy ilyen észter sóját értjük.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy az (I) általános képletű vegyületek farmakológiailag elfogadható származékai vagy az R₂-vel jelölt bázis funkciós csoportjainak vagy az oxatiolán-gyűrű hidroxi-metilcsoportjának módosításával állíthatók elő, ezért az összes, ilyen módon előállítható származék a találmány oltalmi körébe tartozik. A különösen fontos, farmakológiailag elfogadható származékok (például az észterek) azonban az oxatiolán-gyürű 2-hidroxi-metilcsoportjának módosításával nyerhetők.

A találmány szempontjából előnyösek azok az észterek, amelyek esetében az (I) általános képletű vegyületek R[ csoportja egy R-CO- általános képletű csoporttal van helyettesítve. Az észteresítő csoportban R jelentése lehet hidrogénatom, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport (például metil-, etil-, propil-, butil- vagy terc-butilcsoport), alkoxi-alkil- (például metoxi-metilcsoport), aralkil- (például benzilcsoport), ariloxi-alkil- (például fenoxi-metilcsoport, vagy arilcsoport (például olyan fenilcsoport, amely adott esetben halogénatommal, 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal lehet helyettesítve); lehet továbbá helyettesített dihidropiridilcsoport (például N-metil-dihidropirilcsoport), alkil- vagy aralkil-szulfonilcsoport (például metánszulfonilcsoport), szulfonátocsoport, egy aminosav-észter (például L-valin- vagy L-izoleucin-észter),vagy lehet mono-, di- vagy trifoszfát-észtercsoport.

A találmány oltalmi körébe tartozó észterek között lehetnek egynél több karboxilcsoportot tartalmazó karbonsavakkal képzett észterek is. Az előbbiekre példák a HO₂C-(CH₂)_n-CO₂H általános képletű dikarbonsavak (ahol n jelentése 1 és 10 között bármely egész szám lehet: például a borostyánkősav), az utóbbiakra pedig példa a foszforsav. Az ilyen észterek előállítása jól ismert módszerekkel történhet [Hahn és munkatársai, Nucleotide Analogues, 156-159 (1989); Busso és munkatársai, AIDS Research and Humán Retroviruses 4,449-455 (1988)]. Ha bifunkciós savak észtereit állítjuk elő, úgy az ilyen savak mindkét észteresíthető csoportját előnyösen egy-egy (I) általános képletű vegyülettel vagy egyik csoportját egy (I) általános képletű vegyülettel, másik csoportját pedig egy más nukleoziddal esetleg annak egy származékával vagy analógjával észteresítjük; az így előállítható (IV) általános képletű vegyületek esetében

W jelentése egy -O₂C-(CH2)_n- általános képletű csoportot (ahol n jelentése 1 és 10 között bármely egész szám lehet), vagy egy kétszeresen észteresített foszfát- vagy monotiofoszfátcsoport,

J jelentése bármilyen nukleozid, nukleozid-analóg vagy -származék lehet,

Z és R, jelentése pedig megegyeznek az (I) általános képletnél megadottakkal.

Az előnyösen használható nukleozidok és nukleozidanalógok között megemlítjük a 3'-azido-2',3'-didezoxitimidint, a 2', 3'-didezoxicitidint, a 2',3'-didezoxiadenozint, a 2',3'-didezoxiinozint, a 2',3'-didezoxitimidint, a 2',3'-didehidrocitidint vagy ribaviritn, vagy az R₂ jelentése között felsorolt nukleozid-bázisokat tartalmazó nukleozidok bármelyikét. A találmány szempontjából legelőnyösebb ilyen vegyületek a két azonos (I) általános képletű nukleozidot tartalmazó homodiészterek.

A fent leírt észterek esetében - hacsak mást nem állítunk - bármelyik alkilcsoport előnyösen 1-16 szénatomos még előnyösebben 1-4 szénatomos lehet és egy vagy több kettős kötést tartalmazhat; bármelyik arilcsoport pedig előnyösen egy fenilcsoportot tartalmaz. Az észterek lehetnek különösen 1-16 szénatomos alkil-észterek, vagy helyettesítetlen vagy legalább egy halogénatommal (fluor, klór-, bróm- vagy jódatommal), 1-6 szénatomos telített vagy telítetlen alkil-, 1-6 szénatomos, telített vagy telítetlen alkoxi-, nitro- vagy trifluor-metilcsoporttal helyettesített benzoesavészterek.

Az (I) általános képletű vegyületek farmakológiailag elfogadható sóit farmakológiailag elfogadható szervetlen vagy szerves savakkal vagy bázisokkal állíthatjuk elő. A megfelelő savakra például szolgálhatnak a hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, kénsav, salétromsav, perklórsav, fumársav, maleinsav, foszforsav, glikolsav, tejsav, szalicilsav, borostyánkősav, p-toluolszulfonsav, borkősav, ecetsav, citromsav, metánszulfonsav, hangyasav, benzoesav, malonsav, naftalin-2szulfonsav vagy benzolszulfonsav. Az olyan savak, amelyek farmakológiai szempontból elfogadhatatlanok (például az oxálsav), a találmány szerinti vegyületek előállítása során, intermedierként szolgáló sók előállítására használhatók.

HU 210 537 A9

Sókat képezhetünk megfelelő bázisokkal, így alkálifémekkel (például nátrium), alkáliföldfémekkel (például magnézium), ammónium- vagy NR4⁺ általános képletű kvatemer aminvegyületekkel, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport.

Ha a találmány leírásában egy vegyületet említünk, akkor az alatt az adott (I) általános képletű vegyületet és annak farmakológiailag elfogadható származékai értendők. Ilyen értelemben soroljuk fel az alábbi, a találmány oltalmi körébe tartozó különösen előnyös vegyületeket;

cisz- és íra/wz-2-(hidroxi-metil)-5-(citozin-l'-il)-l,3oxatiolán és a két izomer keveréke;

cisz- és franJZ-2-(benzoiloxi-metil)-5-(citozin-l'-il)1,3-oxatiolán és a két izomer keveréke;

cisz- és íransz-2-(hidroxi-metil)-5-(4^/-acetil-citozin-l'il)-l,3-oxatiolán és a két izomer keveréke;

cisz- és fra/iíz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(4'-acetil-citozin-l'-il)-l,3-oxatiolán és a két izomer keveréke;

ciJZ-2-(hidroxi-metil)-5-(citozin-l'-il) 3-oxo-1,3-oxatiolán ;

cííz-2-(hidroxi-metil)-5-[N-(dimetil-amino)-metiléncitozin-1 '-il] -1,3-oxatiolán; cisz[c/íz-2-(szukciniloxi-metil)-5-(citozin-1il)-1,3oxatiolán];

cisz- és Zra«.vz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(6'-klór-purin-N9'-il)-l,3-oxatiolán és a két izomer keveréke; czíZ-2-(hidroxi-metil)-5-(6'-hidroxi-purin-N-9'-il)-1,3oxatiolán;

cisz- és frazjsz-2-(benzoÍloxi-metil)-5-(uracil-N-l'-il)1,3-oxatiolán és a két izomer keveréke; cwz-2-(hidroxi-metil)-5-(uracil-N-l'-il)-l,3-oxatiolán; cisz- és frazjJz-2-(benzoiloxi-metil) 5-(timin-N-l'-il)1,3-oxatiolán és a két izomer keveréke; czJZ-2-(hidroxi-metil)-5-(timin-N-l'-il)-l,3-oxatiolán.

A felsorolt vegyületek mind racém keverékek, mint tiszta enantiomerek alakjában fordulhatnak elő.

A találmány szerinti vegyületek önmagukban és/vagy metabolitjaik alakjában antivirális hatásúak. Különösen hatásosan gátolják a retrovírusokat, köztük az emberi retrovírusokat, például az emberi immunhiány-vírust, amely az AIDS kórokozója.

A találmány tárgyához tartozik tehát az (I) képletű vegyületetek vagy farmakológiailag elfogadható származékának gyógyszereként, különösen vírusellenes szerként való alkalmazása például retrovírusok okozta fertőzések kezelésére is.

Egy további szempontból eljárást is szolgáltatunk vírusfertőzések, különösen retrovírus, így HÍV okozta fertőzések kezelésére emlősökben, beleértve az embert, oly módon, hogy az (I) képletű antivirális vegyület vagy farmakológiailag elfogadható származéka hatásos mennyiségét adjuk be.

A találmány egy további változata az (I) képletű vegyület vagy farmakológiailag elfogadható származéka alkalmazására is vonatkozik vírusos fertőzések kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállításához.

A találmány szerinti vegyületek hasznosak AIDSszel kapcsolatos állapotok, így AIDS-szel kapcsolatos komplex (ARC), perzisztens generalizált limfadenopátia (PGL), AIDS-szel kapcsolatos idegrendszeri elváltozás (így elbutulás), anti-HIV antitest pozitív és HIVpozitív állapotok, Kaposi szarkóma, trombocitopénia purpura és járulékos fertőzések kezelésére is.

A vegyületek alkalmasak továbbá a betegségek klinikai tünetei kialakulásának vagy súlyosbodásának megelőzésére a HIV-vírussal már fertőződött egyénekben vagy a HIV-vírussal történt expozíció után a fertőződés megakadályozására is.

Az (I) általános képletű vegyületek és farmakológiailag elfogadható származékaik használhatók a biológiai eredetű folyadékok, így a vér vagy az ondó vírusokkal történő in vitro fertőződésének megelőzésére is.

Az (I) általános képletű vegyületek egy része felhasználható más, szintén a találmány tárgyához tartozó vegyületek előállítására is.

A szakemberek számára magától értetődő, hogy ha a találmányban kezelést említünk, az magában foglalja a megelőző kezeléstől (profilaxis) a kialakult fertőzés és/vagy tünetek kezeléséig a körfolyamatba történő gyógyszeres beavatkozás minden lehetséges módját. Ugyanígy magától értetődő, hogy a találmány szerinti vegyületek gyógyszerként hatékony mennyisége nemcsak az adott vegyülettól, hanem a kezelés (adagolás) módjától, a kezelt kórképtől, a beteg életkorától és általános állapotától is függ, és végső soron mindenkor a gyógyszert alkalmazó orvos vagy állatorvos határozza meg. Általában elmondhatjuk azonban, hogy a hatékony mennyiség 1-750 mg/testtömeg kg/nap, például 3-120 mg/kg/nap, előnyösen 6-90 mg/kg/nap és még előnyösebben 15-60 mg/testtömeg kg/nap értékek között van. Az előírt napi mennyiséget adhatjuk egyetlen adagban, de adhatjuk két, három, négy vagy több adagra elosztva is, amikor az adagolást adott időközönként végezzük.

A vegyületek célszerűen egységadagok formájában adagolhatók: egy egységadag tartalmazhat 101500 mg, előnyösen 20-1000 mg, még előnyösebben 50-700 mg hatóanyagot.

A vegyületek hatása szempontjából az a legmegfelelőbb, ha a hatóanyag maximális plazmaszintje 175 μιηοΐ/l, előnyösen 3-30 μπιοί/ΐ. Ez elérhető például a hatóanyag 0,1-5%-os oldatának intravénás adagolásával (előnyösen fiziológiás sóoldatban oldva) vagy egy 0,1-110 mg hatóanyagot tartalmazó bolus (falat; pirulánál nagyobb, szilárd gyógyszerforma) beadásával. A megkívánt plazmaszint elérhető 0,015,0 mg/kg/óra mennyiség folyamatos, vagy 0,415 mg/kg időnkénti infúzióban történő adagolásával is.

Bár a kezelés eredményessége szempontjából megengedhető a találmány szerinti vegyületek formálatlan vegyszerként történő használata, előnyösebb azokat a gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként adagolni. A találmány tehát kiterjed azon gyógyszerkészítményekre is, amelyek az (I) általános képletű vegyületeket vagy azok farmakológiailag elfogadható származékait egy vagy több, farmakológiailag elfogadható vivőanyaggal és adott esetben más gyógy- és/vagy megelő4

HU 210 537 A9 ző hatású anyaggal együtt tartalmazzák. A vivőanyag(ok)nak olyan értelemben kell elfogadhatónknak lenniük, hogy össze férhetők legyenek a készítmény többi alkotórészével, és ne legyenek káros hatással a gyógyszerrel kezelt személy szervezetére.

A gyógyszerkészítmények készülhetnek orális (szájon-át), rektális (végbélben), nazális (orron át), helyi (például szájüregi vagy nyelv alatti), vaginális (hüvelyi) vagy parenterális (intramuszkuláris, szubkután vagy intravénás) alkalmazás céljára, de lehetnek inhalációra (belélegzés) vagy inszufflációra (befúvás) alkalmas készítmények is. A készítmények - ahol ez a megfelelő - alkalmas egységadagok formájában készülhetnek el a gyógyszerészeiben jól ismert módszerek szerint. Az összes módszert a hatóanyagok folyékony vivőanyagokhoz való adásától a szilárd vivőanyagokban történő elosztásáig a kívánt gyógyszerforma előállításának megfelelően választjuk meg.

Az orális adagolásra alkalmas gyógyszerkészítmények lehetnek egységadagok, például kapszulák ostyatokok vagy tabletták, amelyek a hatóanyag meghatározott mennyiségeit tartalmazzák, de lehetnek porok, granulátumok, oldatok, szuszpenziók vagy emulziók is. A hatóanyagot tartalmazhatják bolus, elektuárium (nyelet: lágy gyógyszerforma) vagy kenőcs formájú készítmények is. Az orális adagolásra alkalmas tabletták és kapszulák tartalmazhatnak hagyományos segédanyagokat, így kötő-, töltő-, csúsztató-, duzzasztó- vagy nedvesítőanyagokat is. A tabletták felületén jól ismert módszerekkel bevonatok is kialakíthatók. Az orális adagolásra alkalmas folyékony készítmények lehetnek például vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixírek, de elkészíthetők a felhasználás előtt vízzel vagy más megfelelő vivőfolyadékkal összeelegyíthető porok formájában is. A folyékony készítmények a szokásos segédanyagokat, így szuszpendáló- és emulgeálószereket, vízzel nem elegyedő vivőfolyadékot (különböző étolajokat) és konzerválószert is tartalmazhatnak.

A találmány szerinti vegyületek elkészíthetők parenterális adagolásra (injekció, tartós injekció, folyamatos infúzió) alkalmas készítmények formájában, például egységadagokban, mint amilyenek az ampullák, előre töltött fecskendők, kis térfogatú infúziós palackok vagy a több adagot tartalmazó, konzervált, dobozolt kiszerelések. A készítmények lehetnek szuszpenziók, oldatok vagy emulziók olajos vagy vizes vivőfolyadékokban, amelyek szuszpendáló, stabilizáló és/vagy diszpergálószereket is tartalmazhatnak. A hatóanyagok por alakúak is lehetnek, ami sterilen, esetleg liofilizálás segítségével van külön csomagolásban elhelyezve, és mellékelve van hozzá a megfelelő vivőfolyadék, például a steril, pirogénmentes víz.

A bőrön keresztül történő adagolás céljára a találmány szerinti vegyületekből kenőcsök, krémek, bőrtejek, vagy tapaszok készíthetők. A kenőcsök és krémek lehetnek víz- vagy olaj-alapúak és a megfelelő sűrítő és/vagy gélesítő anyagok tartalmazhatják. A bőrsejtek szintén lehetnek víz- vagy olajalapúak és szintén tartalmazhatnak egy vagy több emulgeáló, stabilizáló, diszpergáló, szuszpendáló, sűrítő vagy színező anyagot.

A szájüregben történő helyi alkalmazásra való készítmények különböző pasztillák lehetnek, amelyek ízesített vivőanyag-keverékben tartalmazzák a hatóanyagot; az ízesítő anyag általában répacukor vagy édes oligoszacharidok keveréke (akácia, tragakanta), a vivőanyagok között zselatin és glicerin is lehet. Az hatóanyagot megfelelő oldószerekből előállított szájvizek is tartalmazhatják.

A végbélen történő alkalmazásra az egységadagokban elkészíthető végbélkúpok valók, amelyek vivőanyagai a kakaóvaj és más, gyógyszerészeiben jól ismert és használt anyagok. A kúpok a szokott módon, a hatóanyag és a megolvasztott vivőanyag(ok) összekeverésével, majd a keverék formába öntésével készíthetők el.

A hüvelyben történő alkalmazáshoz az ismert készítmények bármelyike megfelel, amelyekben a hatóanyag mellett ismert vivőanyagok vannak. A készítmények lehetnek pesszárium, tampon, krém, zselé, hab vagy permet formájúak.

Orron át történő adagoláshoz a hatóanyagot permet, szippantópor vagy orrcsepp alakú készítményekben dolgozzuk fel. Az orrcseppek lehetnek vizes vagy nemvizes alapúak, és oldó-, diszpergáló- vagy emulgeálószereket is tartalmazhatnak. A permeteket célszerűen belső nyomás alatt álló kiszerelésben (szóróflakon) hozzuk forgalomba.

Inhalációs adagoláshoz a találmány szerinti vegyületeket porbefúvó (inszufflátor), ködképző vagy permetképző készülékkel együtt hozzuk forgalomba. A belső nyomású szóróflakonon hajtógáza például diklórdifluor-metán, triklór-fluor-metán, diklór-tetrafluoretán, széndioxid vagy más alkalmas anyag lehet. A permetképzó szóróflakonok elláthatók olyan szeleppel, amely lehetővé teszi a készítmény egységadagokban történő, mért adagolást.

Inszufflációhoz por alakú készítmények is előállíthatok, amelyekből megfelelő készülékkel belélegezhető levegő-por keveréket alakíthatunk ki. Az ilyen porok vivőanyagai általában tejcukor vagy keményítő: az egységadatokat a készülékben felnyíló kapszulák, patronok vagy zselatinból készült hólyagok tartalmazhatják.

A kívánt esetben a fenti készítmények bármelyike előállítható úgy is, hogy a hatóanyag késleltetve szabaduljon fel azokból.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények tartalmazhatnak más hatóanyagokat, így antimikrobiális vagy konzerválószereket is.

A találmány szerinti vegyületek más hatóanyagokkal például antibiotikumokkal vagy kemoterapeutikumokkal (fertőzések leküzdésére alkalmas hatóanyagokkal) és kombinálható. Előnyös a találmány szerint vegyületeknek ismert, vírusellenes hatású vegyületekkel történő kombinálása.

A találmány tárgyához tartozik tehát az (I) általános képletű vegyületeknek és élettanilag elfogadható származékainak más gyógyszer-hatóanyagokkal, különösen antivirotikumokkal együtt, kombinációkban történő alkalmazása.

HU 210 537 A9

Az említett kombinációk létrehozásához megfelelő hatóanyagok lehetnek például aciklikus nukleozidok (aciklovir, ganciklovir), interferonok (alfa-, béta, vagy gamma-interferon), glukuronidáz-gátlószerek (probenicid), a nukleozid-transzport gátlószere (dipiridamol), nukleozid-analógok (3'azido-2',3'-didezoxitimidin, 2',3'-didezoxicitidin, 2',3'-didezoxiadenozin, 2',3'-didezoxi-2',3'-didehidrotimidin, 2',3'-didezoxi-2',3'-didehidrocitidin vagy ribavirin), immunmodulátorok [interleukon Ü(IL₂), a granulocita-makrofág szaporodásserkentő faktor (GM-CSF), eritropoetin, ampligén, timomodulin, timopentin, foscamer], glikozidáció gátlószerei (2-dezoxi-D-glükóz, kasztanospermin, 1-dezoxinojirimicin) vagy a HI-vírusnak a CD4 receptorhoz való kötődését gátló anyagok, mint az oldott CD4, a CD4-fragmentumok vagy a Cd4-hibridmolekulák.

A kombinációk egyes hatóanyagai adagolhatok egyszerre vagy egymás után és lehetnek ugyanazon vagy külön gyógyszerkészítményekben.

Ha egy (I) általános képletű vegyületet vagy annak farmakológiailag elfogadható származékát egy másik, de ugyanazon vírus ellen hatásos vegyülettel kombinálva alkalmazzuk, a vegyületek adagjai lehetnek azonosak a külön-külön adagolás esetén használt adagokkal, de különböznek is azoktól. A megfelelő adag megtalálása szakemberek számára nem jelent problémát.

Az (I) általános képletű vegyületek és farmakológiailag elfogadható származékaik bármely, a hasonló szerkezetű vegyületek előállítására használt módszerrel előállíthatók.

R, és R₂ jelentése a továbbiakban - ha csak mást nem állítunk - megegyeznek a fent megadott jelentésekkel.

Az egyik eljárás [A] szerint egy (VIII) általános képletű 1,3-oxatiolánt (a képletben R* jelentése hidrogén-atom vagy egy hidroxil-védőcsoport, L jelentése egy kicserélhető atom vagy csoport) egy megfelelő nukleozid-bázissal reagáltatunk. L lehet célszerűen alkoxi-karbonilcsoport (például etoxi-karbonilcsoport), halogénatom (például klór-, bróm- vagy jódatom) vagy egy -OR általános képletű csoport, ahol R jelentése egy telített vagy telítetlen, helyettesített vagy helyettesítetlen alkilcsoport (például 1-6 szénatomos alkilcsoport, mint amilyen a metilcsoport), vagy egy alifás vagy aromás, helyettesített vagy helyettesítetlen acilcsoport (például 1-6 szénatomos alifás acilcsoport, mint amilyen az acetilcsoport vagy egy aromás acilcsoport, amint amilyen a benzoilcsoport).

A (VIII) általános képletű vegyületet előnyösen egy R₂-H általános képletű purin- vagy pirimidin-bázissal (amelyet előzőleg hexametil-szilazánnal szilileztünk) egy megfelelő oldószerben, például metilén-dikloridban, egy Lewis-sav [például titán-tetraklorid vagy ón(II)-klorid] vagy trimetil-szilil-triflát jelenlétében reagáltatjuk.

A (VIII) általános képletű vegyületek (1,3-oxatiolánok) előállíthatók például a (VII) képletű benzoesavglikolaldehid-észter és a (VI) képletű 2,2-dietoxi-etántiol megfelelő oldószerben (például toluolban), valamilyen savas katalizátor jelenlétében [például p-toluolszulfonsav vagy egy Lewis-sav, például cink(II)-klorid] való reagáltatásával.

HSCH₂CH(OC₂H₅)₂ (VI) C₆H₅COOCH₂CHO (VII)

A (VI) képletű merkapto-acetát és a rokon szerkezetű vegyületek jól ismert módszerekkel állíthatók elő [Hesse és Jorder, Chem. Bér., 85, 924-932 (1952)]; ugyanez igaz a (VII) képletű aldehidre és a hasonló vegyületekre is [Halloquist és Hibbert, Can. J. Rés., 8, 129-136(1933)].

Egy másik eljárás [B] lényege egy (I) általános képletű vegyületnek egy másik (I) általános képletű vegyületté való átalakítása a bázis megváltoztatásával. A bázis megváltoztatás lehet egy egyszerű kémiai átalakítás (például az uracilt citozinná alakítjuk át), vagy lehet enzimmel (például dezoxiribozil-transzferázzal) végrehajtott báziscsere. A bázis megváltoztatásának módszerei igen jól ismertek a nukleinsav-kémia szakemberei előtt.

Egy harmadik eljárás [C] szerint egy (IX) általános képletű vegyületet egy (X) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, majd a termékről leválasztjuk a P védőcsoportot. A (IX) általános képletű vegyületek célszerűen egy (XI) általános képletű epoxidszármazékból állíthatók elő egy megfelelő kéntartalmú vegyülettel, például nátrium-tioacetáttal való reagáltatással. A (XI) általános képletű vegyületek ismertek, vagy ismert módszerekkel előállíthatók.

Egy negyedik eljárás [D] során egy (XII) általános képletű vegyületet alakítunk át egy (I) általános képletű vegyületté az anomér aminocsoport kicserélésével. Ennek módszerei a nukleotid-kémiában jó ismertek,

A fent leírt reakciókat részletesen megismerhetjük Walker és munkatársai (szerk.): Nucleoside Analogues - Chemistry, Biology and Medical Applications [Plenum Press, New York (1979)] című könyvéből (193— 223. old).

A fent leírt szintézisekhez védőcsoportot hordozó kiindulási anyagokra lehet szükségük, illetve a védőcsoport eltávolítására akár egy köztes lépésben, akár a végtermékről. A védőcsoportok használatának módszerei jól ismertek. Az aminocsoport például aralkil-, így benzil- vagy acil- vagy aril-, így 2,4-dinitro-fenilcsoportokkal védhető, amelyek eltávolítására hidrolízissel vagy hidrogenolízissel ismert körülmények között végezhető el. A hidroxilcsoportok bármely olyan csoporttal védhetők, amelyeket például McOmie (szerk.): Protective Groups in Organic Chemistry [Plenum Press (1973)] vagy Greene: Protective Groups in Organic Synthesis [John Wiley and Sons (1981)] könyveiben megtalálhatunk. A jól használható hidroxil védőcsoportok lehetnek alkilcsoportok (például metil-, terc-butilvagy metoxi-metilcsoport), aralkilcsoportok (például benzil-, difenil-metil- vagy trifenil-metilcsoport), heterociklusos csoportok (például tetrahidropiranilcsoport), acilcsoportok (például acetil- vagy benzoilcsoport) vagy szililcsoportok (trialkil-szililcsoportok, például terc-butil-dimetil-szililcsoport). Eltávolításuk jól bevált módszerekkel lehetséges: az alkil-, szilil-, acil- és heterociklusos csoportok például szolvolízissel, azaz

HU 210 537 A9 savas vagy lúgos közegben végzett hidrolízissel választhatók le, míg az aralkilcsoportok közül például a trifenil-metilcsoport savas hidrolízissel, de a benzilcsoport csak dietil-éter-bőr-trifluoridos és ecetsavanhidrides kezeléssel távolítható el. A szililcsoport eltávolításához fluoridiont szolgáltató vegyület, például (tetrabutil-ammónium)-fluorid szükséges.

A fent leírt eljárássokkal az (I) általános képletű vegyületek cisz- és fransz-izomerjeinek keveréke állítható elő. Ezek az izomerek szétválaszthatok például acetilezést követő fizikai elválasztástechnikai módszerekkel (például szilikagélen történő kromatográfiával) és ezt követően metanolos ammóniával történő dezacetilezéssel vagy frakcionált kristályosítással.

A találmány szerinti vegyületek farmakológiailag elfogadható sóit a 4 383 114 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban megadott módon állíthatjuk elő. Eszerint, ha például az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóit kívánjuk előállítani, úgy a bármely módon előállított, szabad bázis alakú vegyületet ismert módon kezeljük a megfelelő savval. A reakciót egy megfelelő oldószerben, például egy észterben (etil-acetát) vagy egy alkoholban (metanol, etanol, izopropanol) végezhető el. A vegyületek szervetlen bázisokkal alkotott sóit a kiválasztott bázissal, például egy alkálifém-alkoholáttal (nátrium-metanolát) egy megfelelő oldószerben, például egy alkoholban (metanol) reagáltatva állítjuk elő. A farmakológiailag elfogadható sókat más sókból, adott esetben az (I) általános képletű vegyületek farmakológiailag ugyancsak elfogadható sóiból is előállíthatjuk ismert módszerek segítségével.

Az (I) általános képletű vegyületek farmakológiailag elfogadható foszfát- vagy más észterekké is átalakíthatok, például foszfor-triklorid-oxid vagy más foszforilálószer, vagy más megfelelő észterezőszer, például egy savhalogenid vagy egy savanhidrid segítségével. Az (I) általános képletű vegyületek észterei vagy sói bármikor visszalakíthatók az alapvegyületté például hidrolízis útján.

Ha az (I) általános képletű vegyületek valamely izomerjét tiszta alakban kívánjuk megkapni, úgy vagy a keletkezett izomereket kell szétválasztani, vagy csak az egyik izomert tartalmazó kiindulási anyagból kell sztereospecifikus szintézist végezni. Mind a végtermék, mind a kiindulási vegyületek rezolválását elvégezhetjük ismert módszerekkel, például Eliel: Stereochemistry of Carbon Compounds (McGraw Hill, 1962) és Wilen: Tables of Resolving Agents c. könyvek alapjában.

A találmány tárgyát képező vegyületeket és eljárásokat a továbbiakban példákon keresztül mutatjuk be. A találmány tárgya nem korlátozódik a példákban bemutatottakra.

I. példa

2-Benzoiltio-acetaldehid-dietil-acetál (V)

C₆H₅COS-CH₂CH(OC₂H₅)₂ (V)

II, 5 g (0,11 mól) kálium-terc-butanolátot feloldunk 100 ml dimetil-formamidban, hozzáadunk 17 g (0,11 mól) tiobenzoesavat, az oldatot vákuumban részlegesen bepároljuk, két egymást követő alkalommal 30-30 ml benzol adunk hozzá, és minden alkalommal újra bepároljuk vákuumban. A megmaradt dimetil-formamidos oldathoz 20,3 g (0,1 mól) 2-bróm-acetaldehid-dietil-acetált adunk és az elegyet 120 ’C hőmérsékleten 15 órán át keverjük. A reakcióelegyet lehűtés után 500 ml vízbe öntjük, a keveréket dietil-éterrel (200200 ml) háromszor extraháljuk, a szerves fázist nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, majd vízzel mossuk, vízmentesítjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot vákuumban ledesztillálva 17,2 g tiszta (V) vegyületet kapunk, amelynek forráspontja 131-133 ’C 9 Pa (0,07 Hgmm) nyomáson.

’H-NMR (CDC1₃, ppm): 7,97 (d, 2H; aromás), 7,47 (m, 3H; aromás), 4,59 [t, 1H; -CH(OC₂H₅)₂], 3,66 (m, 4H; 2xOCH₍₂CH₃), 3,30 (d, 2H; SC//₂-), 1,23 (t, 6H; 2xOCH₂C//₃).

2. példa

2-Merkapto-acetoldehid-dietil-acetál (VI)

HSCH₂(OC₂H₅)₂ (IV)

17,2 g (V) vegyületet 100 ml tetrahidrofuránban feloldunk, és hozzáadunk 20 ml vízben oldott 6 g nátrium-hidroxidot. A keveréket nitrogéngáz-áramban, visszafolyó hűtő alatt forraljuk 15 órán át, majd lehűtjük és 200 ml vízzel felhígítjuk. Az elegyet háromszor 200 ml dietil-éterrel extraháljuk, az extraktumot vízmentesítjük és vákuumban bepároljuk. 7,1 g tiszta 2merkapto-acetaldehid-dietil-acetált kapunk, amelynek forráspontja 60-62 °C 2,4 kPa (18 Hgmm) nyomáson. ’H-NMR (CDC1₃, ppm): 4,51 [t, 1H; C7/(OC₂H₅)₂],

3,51 (m, 4H; 2xOCtf₂CH₃), 2,65 (dd, 2H; HSCtf₂), 1,54 (t, 1H; HS-), 1,23 (t, 6H; 2xOCH₂CH₃).

3. példa

2-Benzoiloxi-acetaldehid (VII)

C₆H₅COOCH₂CHO (VH)

Ezt az ismert vegyületet egy eddig le nem írt módon állítottuk elő az ismert 1-benzoil-glicerinből. 50 g 1-benzoil-glicerint feloldunk 500 ml metilén-diklorid és 25 ml víz elegyében, majd erélyes keverés közben, szobahőmérsékleten apránként hozzáadagolunk 80 g nátrium-perjodátot. Az adagolás befejezése után a keverést még 2 órán át folytatjuk, adunk az elegyhez 100 g magnézium-szulfátot, és még 30 percig keverjük. Ezután az elegyet leszűrjük, a szűrletet bepároljuk vákuumban, a maradékot ugyancsak vákuumban desztillációval megtisztítjuk és 26 g tiszta 2-benzoiloxiacetaldehidet kapunk, amelynek forráspontja 92-94 ’C 33 Pa (0,25 Hgmm) nyomáson.

’H-NMR (200 MHz, CDC1₃, TMS, ppm): 9,71 (s, 1H;

-C//O), 8,11 (d, 2H; aromás), 7,60 (m, 1H; aromás), 7,46 (m, 2H; aromás), 4,88 (s, 2H; HCH₂CH0).

4. példa2-(Benzoiloxi-metil)-5-etoxi-l,3-oxatiolán (XIII) g 2-merkapto-acetaldehid-dietil-acetált [(VI) vegyület] és 7 g 2-benzoiloxi-acetaldehidet [(VII) vegyü7

HU 210 537 A9 let] feloldunk 100 ml toluolban, néhány kristály p-toluol-szulfonsavat adunk az oldathoz, és nitrogéngáz-atmoszférában 120 °C hőmérsékletű etanolt hagyjuk eltávozni, majd az elegyet még 30 percen át tartjuk ezen a hőmérsékleten. Lehűlés után a reakcióelegyet nátrium-hidrogén-karbonát oldattal mossuk, vízmentesítjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot vákuumban ledesztilláljuk, és 98 g tiszta (XIII) vegyületet kapunk, ami a cisz- és transz-izomerek keveréke, forráspontja 140-43 ’C 13 Pa (0,1 Hgmm) nyomáson.

Rf = 0,51 (TLC, hexán/etil-acetát) *H-NMR (CDC1₃, ppm): 8.05 (m, 2H; aromás), 7,57 (m, 1H; aromás), 7,43 (m, 2H; aromás), 5,55 (m,

2H, C₅-H, C₂H), 4,55 (m, 2H; C₂-C₆H₅CO₂CH₂),

3,80 (m, 1H; C₅-C₆H₆CO₂CH₂),

H

I

3,76 (m, 1H; C₅-OC//CH₃),

I

H

3,17 (m, 2H; C₄-//₂), 1,21 (t, 3H; C₅-OCH₂C//₃).

5. példa

Cisz- és transz-2-(Benzoiloxi-metil)-5-(citozin-l'il)-l,3-oxatiolán (XIV)

2,7 g citozin, 30 ml hexametil-diszilazán (HMDS) és 0,3 ml trimetil-szilil-klorid (TMSC1) keverékét száraz nitrogéngáz atmoszférában, visszafolyató hűtő alatt 3 órán át forraljuk, majd a felesleges oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot nagyvákuumban szárazra pároljuk, a terméket 250 ml 1,2-diklór-etánban feloldjuk, és 5 g 2-(benzoiloxi-metil)-5-etoxi-l,3oxatiolán 50 ml 1, 2-diklór-etánnal készített oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyhez argongáz-áramban

4,7 ml trimetil-szilil-triflátot (TMSF_f) adunk, majd visszafolyató hűtő alatt, áramló argongázban 3 napig forraljuk. A lehűtött keveréket 300 ml telített nátriumhidrogén-karbonát oldatba öntjük, a szerves fázist elkülönítjük, a vizes fázist kétszer 100 ml metilén-dikloriddal extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat vízzel mossuk, vízmentesítjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagél oszlopon, metilén-diklorid:metanol = 9:l oldószereleggyel kromatografáljuk, így

2,5 g (1:1) arányú izomerelegyet kapunk. Az ’H-NMR segítségével azonosított terméket N-acetilszármazékká alakítjuk, és rezolváljuk a 6. példában bemutatott módon.

6. példa cisz- és transz-2-(Benzoiloxi-metil)-5-(4-N-acetilcitozin-l'-il)-],3-oxatiolán (XV)

Az 5. példa szerint előállított 2,5 g 2-(benzoiloximetil)-5-(citozin-T-il)-l,3-oxatiolánt (XIV) 0,1 g 4(dimetil-amino)-piridint (DMAP) tartalmaz 100 ml vízmentes piridinben feloldjuk, 7 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá, és 7 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A keveréket ezután hideg vízbe öntjük, és háromszor 150 ml metilén-dikloriddal extraháljuk, a szerves fázist vízzel mossuk, vízmentesítjük és vákuumban bepároljuk, a kapott olajat szilikagél oszlopon, etil-acetát:metanol = 99:1 oldószereleggyel kromatografáljuk, így 1,35 g tiszta transz- és 1,20 g tiszta ráz-izomert kapunk. Az oszlopról előbb a transz-izomer eluálódik.

transz (XV):

Olvadáspont = 158-160 °C.

Rf = 0,48 (TLC), etil-acetát:metanol = 95:5).

Lambda max. = 297 nm (metanolban).

’H-NMR (CDC1₃, ppm): 9,00 (b, 1H; C₄'-N//-Ac),

8,06 (m, 2H; aromás), 7,74 (d, 1H; C₆'-//), 7,56 (m,

1H; aromás), 7,47 (d, 1H; C₅'-//), 7, 45 (m, 2H; aromás), 6,53 (dd, 1H; C_s-H), 5,89 (dd, 1H; C₂-//), 4,46, (dd, 2H; C₂-C//₂OCOC₆H₅), 3,66 (dd, 1H; C₄-H), 3,32 (dd, 1H; C₄-H), 2,25 (s, 3H; NHCOC//₃).

cisz (XV):

Olvadáspont =150-152 ’C. Rf=0,40 (TLC, etilacetát:metanol = 95:5).

Lambda max. = 297 nm (metanolban).

’H-NMR (CDC1₃, ppm): 9,03 (b, 1H; N//-Ac), 8,21 (d, 1H; C₆'-//), 8,05 (m, 2H; aromás), 7,60 (m, 1H; aromás), 7,50 (m, 2H; aromás), 7,29 (d, 1H; C₅'//), 6,34 (dd, 1H; (C5-//), 5,52 (dd, 1H; C₂-H), 4,80 (dd, 2H, C₂-C//₂OCOC₆H₅), 3,66 (dd, 1H; C₄-tf), 2,23 (s, 3H; NH-COC//₃).

7. példa

Cisz- és transz-2-(Hidroxi-metil)-5-(citozin-r-il)1,3-oxatiolán (XVI)

A) transz- (XVI) előállítása

375 mg transz- (XV) vegyületet 100 ml metanolos ammóniaoldatban oldunk, és 24 ’C hőmérsékleten 16 órán át keverjük. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a maradékot dietil-éterből kikristályosítjuk, és etanol/dietil-éter keverékéből átkristályosítjuk. 174 mg tiszta terméket kapunk, aminek olvadáspontja magasabb 220 ’C-nál, ahol a vegyület bomlik. A vegyület fizikai jellemzői a következők:

Lambda max. = 270 nm (metanolban) ^,3C-NMR (DMSO-d₆, Varian XL-300, ppm):

C₂': 154,71, C₄': 165,70, C₅': 93,42,

C₆': 140,95, C₅:87,77 C₄:36,14,

C₂: 86,80, CH₂OH: 64,71

Ή-NMR (DMSO-d₆, ppm): 7,57 (d, 1H; C₆'-W), 7,18 (d, 2H; C₄'-N//₂), 6,30 (dd, 1H; Cj-H), 5,68 (d,

1H;, Cj'-H), 5,48 (t, 1H; C₂-H), 5,18 (t, 1H;, C^

CH₂O//), 3,45 (m, 3H; C2-C//₂OH+C₄//), 3,06 (dd,

1H; C₄-H).

B) cisz- (XVI) előállítása

375 mg cisz- (XV) vegyületet az A) pontban leírt módon kezelve 165 mg tiszta terméket kapunk, aminek olvadáspontja 171-173 °C. A vegyület fizikai jellemzői a következők:

Lambda max. = 270 m (metanolban).

¹³C-NMR (DMSO-d₆, ppm):

C₂': 154,63, C₄': 165,59, C₅': 93,86

C₆': 140,91, C₅:86,47, C₄:36,22,

C₂: 85,75, C//₂OH: 62,79.

Ή-NMR (DMSO-d₆, ppm): 7,80 (d, 1H; C₆'-H), 7,20 (d, 2H; C₄'-N//₂), 6,18 (t, 1H; C₅-H), 5,70 (d, 1H;

HU 210 537 A9

C₅'-H), 5,14 (t, IH; C₂-CH₂OH), 3,71 (m, 2H;

C₂-CH₂OH), 3,40 (dd, IH; C₄-tf), 2,99 (dd, IH;

C₄-H).

8, - példa cisz-2-( Hidroxi-tnetil)-5-( αίοζϊη-Γ-ϊΙ)-3-οχο-1,3oxatiolán (XVII)

100 mg cisz- (XVI) vegyületet 30 ml jéghideg metanolban 93 mg 3-klór-perbenzoesavval keveqük 15 percen át, majd a kiváló fehér csapadékot kiszűijük, és 10 ml metanollal mossuk. így 45 mg tiszta α-izomer szulfoxidszámazékot kapunk. A metanolos szűrletet vákuumban bepároljuk. A szilárd maradékot először 14 ml etanol:dietil-éter= 1:1 arányú oldószerkeverékkel, majd 30 ml dietil-éterrel mossuk: 50 mg tiszta szulfoxid ó-izomert kapunk. Az izomereket ’H-NMR segítségével azonosítottuk. A vegyületek fizikai jellemzői: (XVII) a-izomer:

Olvadáspont: 270 °C felett (bomlik).

Rf = 0,30 (TLC, metilén-diklorid:metanol = 3:1).

Lambda max. = 270 mm (metanolban).

’H-NMR (DMSO-d₆, ppm): 7,68 (d, IH; C₆'-H), 7,36 (s, 2H; C₄'-N//₂), 6,69 (dd, IH; Cj-H), 5,76 (d, IH; 5,47 (t, IH; C₂-CH₂O/Í), 4,63 (dd, IH;

C₂-H),

H

I

3,72 (m, IH; C₂-CH-OH),

I

H

3,36 (dd, IH; C₄-tf), 3,05 (dd, IH; C₄-tf).

(XVII) ó-izomer:

Olvadáspont: 220 °C felett (bomlik).

Rf = 0,32 (TLC, metilén-dikolrid:metanol = 3:1). ’H-NMR (DMSO-d₆, ppm): 7,76 (d, IH; C₆'-fl), 7,28 (d, 2H; C₄'-N//₂), 6,66 (dd, IH; C^H), 5,77 (d,

IH; C_s'-H), 5,45 (t, IH; C₂-CH₂OH), 4,64 (t, IH;

C₂-tf), 3,77 (t, 2H;, C₂-C//₂OH), 3,65 (dd, IH;

C₄-tf), 3,17 (dd, IH; C₄W).

9. példa cisz-2-(HÍdroxi-metil)-5-[N-dimetil-amino-metilén)-citozin-r-ill-l,3-oxatiolán (XVIII)

300 mg cisz- (XVI) vegyületet felszuszpendálunk ml N-dimetil-formamid-dimetil-acetátban, és 18 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a maradékot etanol/dietil-éter elegyből kristályosítjuk: 345 mg tiszta terméket kapunk; a kitermelés 93%. A vegyület fizikai jellemzői a következő:

Olvadáspont: 162-164 °C.

Rf = 0,56 (TLC, metilén-diklorid: metanol = 4:1)

Lambda max. = 325 nm (metanolban).

‘H-NMR (DMSO-d₆, ppm): 8,64 (s, IH, N = CH-N),

8,04 (d, IH; C₆'-H, J = 7,2 Hz), 6,22 (t, IH, C₅-H,

J = 4,9), 5,97 (d, IH, C_s'-H, J = 7,2 Hz), 5,37 (t,

IH, -OH, J = 5,8 Hz, D₂O csere), 5,22 (t, IH, C₂H, J = 4,4 Hz), 3,77 (t, 2H, C₂-CH₂OH, J = 4,9),

3,50 (dd, IH, C₄-H, J = 4,9 és 9,9 Hz), 3,17 (s, 3H,

-CH₃), 3,12 (dd, IH, C₄-H, J = 4,2 és 11,9 Hz),

3,04 (s, 3H, -CH₃).

példa

Bisz[cisz-2-(szukciniloxi-metil)-5-(citozin-l'-il)I, 3-oxatiolán] (XIX)

284 mg czsz-2-(hidroxi-metil)-5-[N-(dimetil-aminometilén)-citozin-l'-ill-l,3-oxatiolánt 10 ml vízmentes piridinben feloldunk, és jégfiirdőben 0 °C-ra lehűtjük. Az oldathoz fecskendővel 60 μΐ szukcinil-dikloridot adunk, és 18 órán át keverjük, majd 50 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldatba öntjük. Az elegyet háromszor 50 ml metilén-dikloriddal extraháljuk, az egyesített szerves fázist kétszer 50 ml vízzel mossuk, és magnéziumszulfáttal vízmentesítjük. Szűrés után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a habos maradékot 10 ml metiléndiklorid és 5 ml metanol keverékében feloldjuk. Az oldathoz 2 ml 80%-os ecetsav-oldatot adunk és szobahőmérsékleten keverjük 18 órán át, majd szárazra pároljuk és a szilárd maradékot szilikagél oszlopon metilén-diklorid:metanol = 4:l eluenssel kromatografálva megtisztítjuk. 145 mg tiszta terméket kapunk; a kitermelés 54%. A termék fizikai jellemzői a következők:

Olvadáspont: 230 ’C felett (bomlik).

Rf = 0,23 (TLC, metilén-diklorid:metanol = 4:1 eluens)

Lambda max. = 271 nm (metanolban).

Ή-NMR (DMSO-dg, ppm): 7,69 (d, 2H, 2xC₆'-H, J =

7.6 Hz), 7,28 (d, 4H, 2xNH₂, J = 24,9 Hz, D₂O csere), 6,24 (t, 2H, 2xC₅-H, J = 5,6 Hz), 5,76 (d, 2H, 2xC₅-H, J = 7,4 Hz), 5,35 (t, 2H, 2xC₂-H, J = 4,5 Hz), 4,37 (d, 4H, 2xC₂-CH₂O-), 3,42 (dd, 2H, 2xC₄-H, J = 5,5 és 10,9 Hz), 3,10 (dd, 2H, 2xC₄H, J = 5,6 és 11,7 Hz), 2,60 (s, 4H, 2x-CH₂-C-O).

II. példa cisz- és transz -2-(Benzoiloxo-metil-5-(6'-klór-puήη-Ν-9ΊΙ)-1,3-oxatiolán (XX)

1.7 g 6-klór-purint 50 ml hexametil-diszilazánban 50 mg ammónium-szulfáttal visszafolyató hűtő alatt forralunk, amíg az oldat fel nem tisztul (1 óra). A hexametil-diszilazán feleslegét vákuumban ledesztilláljuk, az olajos maradékot nagy vákuumban még egy órán át szárítjuk, utána feloldjuk 100 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban.

2.7 g 2-(benzoiloxi-metil)-5-etoxi-l,3-oxatiolánt (ΧΙΠ)- kétszer 50 ml benzollal bepárolva megszárítjuk egy 500 ml gömblombikban, majd feloldjuk 200 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban. A szililezett 6-klór-purin-oldatát argongáz-atmoszféra alatt, egy kanülön keresztül hozzáadagoljuk az 1,3-oxatiolán oldatához, és 11 ml 1 mólos trimetil-szilil-trifluor-metán-szulfonát oldatot adunk a reakcióelegyhez. Az elegyet visszafolyató hütő alatt 5 órán át forraljuk, majd lehűtjük szobahőmérsékletűre, és 300 ml telített nátrium-hidrogénkarbonát oldathoz öntjük keverés közben. A szerves fázist elkülönítjük, a vizes fázist kétszer 100 ml metilén-dikloriddal extraháljuk, az egyesített szerves fázist vízzel mossuk, magnézium-szulfáttal vízmentesítjük, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A maradék tisztítását és az izomerek elválasztását szilikagél oszlopon, hexán:etil-acetát = 7;3 eluenssel végezzük. A kevésbé poláros anyag (1,05 g, 28% kitermelés) a transz-, a polárosabb (710 mg) a cisz/ransz izomer-arány 1:1,4.

HU 210 537 A9

Az izomerek fizikai jellemzői a következők: transz(XX):

Rf = 0,43 (TLC, hexán:etil-acetát =1:1).

Lambda max. = 264,7 nm (metanolban).

'H-NMR (CDC1₃, ppm): 8,76 (s, ÍH, C₈-H), 8,48 (s, ÍH, C₂'-H), 8,06 (m, 2H, aromás), 7,56 (m, ÍH, aromás), 7,45 (m, 2H, aromás), 6,90 (dd, ÍH, C₅-H, J = 5,0 Hz), 5,78 (dd, ÍH, C₂-H, J = 6,0 Hz), 4,56 (m, 2H, C₂-CH₂OCOC₆H₅), 3,74 (m, C₄-H).

Cisz- (XX):

Rf = 0,35 (TLC, hexán:etil-acetát =1:1).

Ή-NMR (CDCI3, ppm):8,72 (s, ÍH, C_g-H), 8,51 (s, ÍH, C/-H), 8,00 (m, 2H, aromás), 7,56 (m, ÍH, aromás), 7,44 (m, 2H, aromás), 6,61 (t, ÍH, C5-H,

J = 4,7 Hz), 5,62 (t, ÍH, C₂-H, J = 4,9 Hz), 4,69 (m, 2H, C₂-CH₂OCOC₆H₅), 3,66 (m, 2H, C₄-H).

12. példa cisz-2-Hidroxi-metil-5-(6'-hidroxi-purin-N-9’-il)1,3-oxatiolán [(XXI); inozinszármazék]

533 mg cí'sz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(6'-klór-purinN-9'-il)-l,3-oxatiolánt [cisz (XX)] feloldunk 25 ml metanolban, majd hozzáadunk 5 g nátrium-hidroxidot és 3 ml vizet. Az elegyet visszafolyató hűtő alatt forraljuk 5 órán át, ezután lehűtjük szobahőmérsékletre, és felhígítjuk 100 ml vízzel, piridiniumgyantával közömbösítjük és megszűrjük. A gyantát 100 ml metanollal mossuk, az egyesített szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagél oszlopon, metilén-diklorid:metanol = 4:1 eleggyel eluálva tisztítjuk. így 183 mg tiszta inozinszármazékot kapunk: a kitermelés 51%.

A vegyület fizikai jellemzői a következők: Olvadáspont 208-210 °C.

Rf = 0,27 (TLC, etil-acetát:metanol = 4:1).

Lambda max. = 246 nm (metanolban).

Ή-NMR (DMSO-d₆, ppm): 12,42 (s, ÍH, -NH, D₂O csere), 836 (s, ÍH, C_g-H), 8,07 (s, ÍH, C₂'-H), 6,37 (t, ÍH, C5-H, J = 5,1 Hz), 5,29 (t, ÍH, -OH, J = 6,0 Hz, D₂O csere), 5,24 (t, ÍH, C₂-H, J = 4,9 Hz), 3,63 (m, 4H, 2H - C₄-H és 2H - CH₂OH).

példa cisz- és transz-2-(Benzoiloxi-metil)-5-(uracil-N-ril)-1,3-oxatiolán (XXII)

760 mg uracilt forralunk visszafolyató hűtő alatt ml hexametil-diszilazánban 50 mg ammónium-szulfát jelenlétében, amíg az oldat fel nem tisztul. Az elegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot még egy órán át nagyvákuumban szárítjuk, majd feloldjuk 100 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban. 1,5 g 2-benzoiloxi-metil)-5-etoxi-l,3-oxatiolánt (XIH) kétszer 50 ml benzollal bepárolva megszárítjuk egy 500 ml-es gömblombikban, majd feloldjuk 150 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban. A szililezett uracil-oldatát argongáz atmoszféra alatt, egy kanülön keresztül beadagoljuk az

1,3-oxatiolán oldatába, és 20 ml 1,2-diklór-etánban oldott 1,5 ml trimetil-szilil-trifluor-metán-szulfonátot adunk az oldathoz. A reakcióelegyet 48 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, argongázatmoszférában, majd szobahőmérsékletűre hűtjük, és 300 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldatba öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist kétszer 100 ml metilén-dikloriddal extraháljuk, az egyesített szerves fázist kétszer 200 ml vízzel és 150 ml nátrium-klorid oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáttal vízmentesítjük. Szűrés után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot szilikagél oszlopon, hexán:etilacetát = 1;1 eleggyel eluálva tisztítjuk. 594 mg tiszta terméket kapunk; a kitermelés 32%.

Bár a termék vékonyréteg-kromatográfiával vizsgálva egységes anyagnak látszott, az * H-NMR spektrum alapján cisz-:transz= 1:1,2 arányú izomer-keveréknek bizonyult, amelyeket nem választottunk szét. A termék fizikai jellemzői a következők:

8,88 (széles s, ÍH, N₃'-H), 8,05 (m, 2H, aromás), 7,71 (d, ÍH, C₆-H, cisz, J = 8,2 Hz), 7,57 (m, ÍH, aromás), 7,45 (m, 3H, aromás) és N₃'-H, 6,55 (dd, ÍH, C5-H transz, J = 2,4 és 5,4 Hz), 6,35 (dd, ÍH, C₆-H cisz, J = 4,1 és 5,6 Hz), 5,79, (t, ÍH, C₂-H transz, J = 5,4 Hz), 5,73 (d, ÍH, C₅'-H, J = 8,2 Hz), 5,57 (d, ÍH, C_s'-H, J = 8,2 Hz), 5,46 (t, ÍH, C₂-H cisz, J = 3,9 Hz), 4,73 (d, 2H-CH₂O-COC₆H₅), 3,57 (m, 1H,C₄-H), 3,17 (m, 1H,c₄-H).

14. példa cisz-2-(Hidroxi-metil)-5-(uracil-N-]'-il)-l,3-oxatiolán (XXIII)

300 mg, a 13. példa szerint előállított cisz- és transz- (XXII) izomer-keveréket feloldunk 75 ml metanolos ammóniaoldatban, és egy éjszakán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot pedig szilikagél oszlopon, etil-acetát:metanol = 98:2 eleggyel eluálva tisztítjuk, és az izomereket szétválasztjuk. A főtermék a (XXIII) vegyület cisz-izomerjének bizonyult, aminek fizikai jellemzői a következők:

Olvadáspont: 162-164 ’C.

Rf=0,57 (TLC, etil-acetát:metanol = 95:5).

Lambda max. = 261,4 nm (metanolban).

Ή-NMR (DMSO-d₆, ppm): 11,36 (s, 1Η, N₃'-H),

7,88 (d, ÍH, C₆'-H, J = 8,1 Hz), 6,18 (t, ÍH, C_s-H,

J = 4,8 Hz), 5,62 (d, ÍH, C₅'-H, J = 8,1 Hz), 5,33 (t,

ÍH, C₂-H, J = 5,7 Hz), 5,17 (t, ÍH, -OH, d₂O csere), 3,72 (t, 2H, C2-CH₂OH, J = 4,6 Hz), 3,41 (dd, ÍH, C₄-H, J = 5,7 és 12 Hz), 3,20 (dd, ÍH, C₄-H, J = 4,6 és 9,9 Hz).

75. példa cisz- és transz-2-(Benzoiloxi-metil)-5-(timin-N-ril)-l,3-oxatiolán (XXIV)

1,7 g timint forralunk visszafolyató hűtő alatt 50 ml hexametil-diszilazánban 50 mg ammónium-szulfát jelenlétében. Az elegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot még egy órán át nagy vákuumban szárítjuk, majd feloldjuk 150 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban.

3,9 g 2-(benzoiloxi-metil)-5-etoxi-l,3-oxatiolánt (ΧΙΠ) kétszer 75 ml benzollal bepárolva megszántunk, és feloldunk 150 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban. A szililezett timin oldatát argongáz atmoszféra alatt, egy kanü10

HU 210 537 A9 lön keresztül beadagoljuk az 1,3-oxatiolán oldatába, és 30 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban oldott 3,3 ml trimetil-szilil-trifluor-metán-szulfonátot adunk az elegyhez. A reakcióelegyet 36 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt argongáz atmoszférában, majd szobahőmérsékletűre hűtjük, és 300 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldatba öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist kétszer 100 ml metilén-dikloriddal extraháljuk, az egyesített szerves fázist kétszer 200 ml vízzel és 150 ml nátrium-klorid oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáttal vízmentesítjük. Szűrés után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot szilikagél oszlopon, hexán:etil-acetát =1:1 eleggyel eluálva tisztítjuk. 1,3 g tiszta terméket kapunk; a kitermelés 35%.

A termék vékonyréteg-kromatográfiával vizsgálva egységes anyagnak látszott, de az ’H-NMR spektrum alapján a cisz- és transz-izomerek 1:1,2 arányú keverékének bizonyult. Fizikai jellemzői a következők:

Rf = 0,50 (TLC, hexán:etil-acetát = 2:3)

Lambda max. = 266 nm (metanolban).

’H-NMR (CDC1₃, ppm): 8,6 (széles egyszeres, (3'H), 8,06 (m, 2H, aromás), 7,59 (m, IH, aromás),

7,49, (m, 2H, aromás), 7,38 (d, IH, C₆'-H-cisz, J =

1,3 Hz), 7,28 (d, IH, C₆'-H-transz, J=l,3Hz),

6,55 (dd, IH, Cj-H-íraujj izomer, J = 3,1 és

5,6 Hz), 6,38 (t, IH, C₅-H, cüz-izomer, J = 5,5 Hz),

5,78 (dd, IH, C₂-H-íransz, J = 4,4 és 6,4 Hz), 5,46 (t, IH, C₂-H-cKZ-izomer, J = 4,3 Hz), 4,69 (d, 2H,

C₂-CH₂-OCOC₆H₅, J = 4,2 Hz), 4,45 (m, 2H, C₂CH₂OCOC₆H₅), 3,58 (m, IH, C₄-H), 3,13 (m, IH,

C₄-H), 1,93 (d, IH, C₅'-CH₃-íraníz izomer, J =

1,2 Hz), 1,78 (d, IH, C₅'-CH₂-cí.vz izomerek, J =

1,2 Hz).

16. példa cisz-2-(Hidroxi-metil)-5-(timin-N-l'-il)-l,3-oxatiolán (XXV)

500 mg, a 15 példa szerint előállított cisz- és transz(XXIV) izomer-keveréket feloldunk 100 ml ammóniával telített metanolban, és 18 órán keresztül keverjük szobahőmérsékleten. Ezután az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a maradékot pedig szilikagél oszlopon, etil-acetát:metanol = 98:2 eleggyel eluálva tisztítjuk, és az izomereket szétválasztjuk. A kevésbé poláros termék a (XXV) vegyület críz-izomerje, amelynek fizikai jellemzői a következők:

Olvadáspont: 167-168 °C.

Rf = 0,66 (TLC, etil-acetát:metanol = 95:5).

Lambda max. = 266 nm (metanolban).

’H-NMR (DMSO-d₆, ppm): 11,38 (s, IH, N₃'-H),

7,73 (d, IH, C₆'-H, J = 1,1 Hz), 6,16 (t, IH, C₅-H,

J = 5,5 Hz), 5,31 (t, IH, C₂-H, J = 5,9 Hz), 5,14 (t,

2H, OH, D₂O, csere), 3,70 (t, 2H, C₂-CH₂OH, J =

5,1 Hz), 3,36 (dd, IH, C₄-H, J = 5,7 és 1,7 Hz),

3,16 (dd, IH, C₄-H, J = 5,5 és 11,7 Hz), 1,75 (d,

3H, C₅'-CH₃, J= 1,7 Hz).

17. példa

Tabletta formájú készítmények

A) Tablettánként 250 mg hatóanyagot, 210 mg laktózt és 20 mg keményító-glikolát nátriumsót ugyancsak tablettánként 15 mg polivinil-pirrolidont tartalmazó vizes oldattal nedvesen granulálunk, a megszárított granulátumot szitáljuk, a megfelelő szemcseméretű frakcióhoz tablettánként 5 mg magnézium-sztearátot keverünk, és a keveréket 500 mg-os tablettákká sajtoljuk.

B) Tablettánként 250 mg hatóanyagot, 145 mg laktózt, 100 mg mikrokristályos cellulózt és 5 mg magnézium-sztearátot összekeverünk, és a keveréket közvetlenül 500 mg-os tablettákká sajtoljuk.

C) Tablettánként 500 mg hatóanyagot 112 mg (hidroxi-propil)-metil-cellulózt és 53 mg laktózt ugyancsak tablettánként 28 mg polivinil-pirrolidont tartalmazó vizes oldattal nedvesen granulálunk. A megszárított granulátumot szitáljuk, a megfelelő szemcseméretű frakcióhoz tablettánként 7 mg magnézium-sztearátot keverünk, és a keveréket 700 mg-os tablettákká sajtoljuk. Az így előállított tablettákból a hatóanyag fokozatosan szabadul fel („controlled release” készítmény).

18. példa

Kapszulázott készítmény

Kapszulánként 125 mg hatóanyagot, 72,5 mg laktózt, 50 mg mikrokristályos cellulózt és 2,5 mg magnézium-sztearátot összekeverünk, és a keveréket 250 mgos adagokban két félrészből álló kemény zselatinból készült kapszulákba töltjük.

19. példa

Injekció készítése

Ampullánként 200 mg hatóanyagot vízben elszuszpendálunk (esetleg közben melegítjük) és az elegy pHját 0,1 n nátrium-hidroxid oldattal 11-re állítjuk be. Az térfogatott vízzel ampullánként 10 ml-re állítjuk be, az oldatot membránszürón sterilre szűrjük, és megfelelő módon ampullázzuk.

20. példa

A kúpok 250 mg hatóanyagot tartalmaznak 1770 mg gyógyszerkönyvi minőségű szilárd zsiradék vivőanyagban.

A vivőanyag egyötödét gőzköpenyes edényben megolvasztjuk (legfeljebb 45 °C hőmérsékleten) és a 250pm-es szitán áteső hatóanyag-frakciót keverés közben hozzáadagoljuk. A keverést pépkeverő vei végezzük, és addig folytatjuk, amíg a diszperzió homogén lesz. A 45 °C hőmérséklet fenntartása mellett hozzáadjuk a maradék zsiradékot, és tovább keverjük a teljes homogenitásig. Ekkor az olvadt masszát 250 gmes drótszitán, keverés közben átengedjük, és hagyjuk 40 °C hőmérsékletűre hűlni, majd 2 ml-es műanyag formákba öntjük. A kúpok a formában szobahőmérsékletűre hűlve szilárdulnak meg.

21. példa

Vírusellenes hatás vizsgálata

A találmány szerinti vegyületek vírusellenes hatását in vitro vizsgáltuk; az eredményeket az 1. és 2. táblázatokban mutatjuk be. A kísérletet Mitsuya és Broder [Proc. Natl. Acad. Sci. U. S. A., 83, 1911-1915 (1986)]

HU 210 537 A9 közleménye szerint, Wainberg [Lady Davis Institute fór Medical Research (Montreal)] T-limfocita sejtvonalán végeztük. A táblázatokban feltüntetett hatóanyagmennyiségeket a limfociták tápfolyadékába tettük, mielőtt a tenyészetet a HIV-1 vírussal megfertőztük.

A vegyületek védő hatását a tenyészetben keletkező vírusfehérjék monoklonális ellenanyaggal történő kimutatásával mértük; ismert hatását kontrollként az AZT-t használtuk. Az eredmények megerősítésére elvégeztük a reverz transzkriptáz aktivitás mérését is az U-937 emberi monocita sejtvonalon az ismert, triciált timidin-trifoszfát (TTP) beépülésének mérésén alapuló módszerrel. Végül a limfociták életképességét az MT4 sejtvonalon vizsgáltuk, ahol jól ismert a HIV-1 vírusok citolitikus hatása.

A felsorolt vizsgálatok elvégzése során nem figyeltünk meg olyan jelenségeket, amelyek a vizsgált vegyületek toxikus voltára engednének következtetni.

1. táblázat

Néhány (I) általános képletű vegyület hatása a HIV-1 vírussal fertőzött MT—4 sejttenyészetben

a) Az élő sejtek aránya 6 napos tenyészetben (a vegyületek koncentrációja 2 μg/ml tápfolyadék)

Vegyület	Élő sejtek %
kontroll	6,47
AZT	88,6
cijz-XVI	87,4
transz-XVl	24
cúz-XVII(b)	14
cisz-XXV	11
cisz-XXl	18
cwz-XXIII	14

b) A vírussal fertőzött sejtek aránya

Vegyület	Tenyészet kora (nap)	Fertőzött sejtek (%)
kontroll	3	5,9
	6	99,0
AZT (2 pg/ml)	3	LO
	6	1,0
cwz-(XVI)	3	LO
	6	7,6

c) Reverz transzkriptáz aktivitás

Vegyület	Tenyészet kora (nap)	Aktivitás (cpmxlOOO/ml)
Kontroll	3	36,43
	6	339,0
AZT (2 μ/ml)	3	1,564
	6	1,748
císz-(XVI)	3	2,381
(2 pg/ml)	6	2,301

2. táblázat

A HIV-1 reprodukció gátlása H-9 sejtvonalban a reverz transzkriptáz aktivitása alapján

Tenyészet kora (nap)	Kontroll	AZT (2 pg/ml)	c«z-(XVI) (2 gg/ml)
5	9,117	3,346	3,077
8	438,5	3,414	5,853
11	2550	2,918	3,560
14	2002	8,320	2,872
17	584,5	2,997	2,399
21	365,2	3,111	2,907
25	436,4	15,88	4,020
29	92,38	21,08	3,756
33	111,1	612,2	3,803
37	32,28	878,2	4,193
41	384,4	994,0	4,515
45	33,64	32,91	3,441

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Az (I) képletű 1,3-oxatiolán, geometriai és optikai izomerjei és ezen izomerek keverékei, ahol

R, hidrogénatom;

R₂ egy purin vagy pirimidin bázis vagy analógja vagy származéka;

Z S, S=O vagy SO₂; és farmakológiailag elfogadható származékai ahogy itt meghatározottak.
2. Az 1. igénypontban meghatározott (I) képletű vegyület cisz-izomerje alakjában.
3. Az 1. igénypontban meghatározott (I) képletű vegyület transz-izomerje alakjában.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyikében meghatározott (I) képletű vegyület, amelyben R₂ (a), (b), (c), (d), (e), (f), (g), (h), (i), (k), (1), (m) vagy (n) képlet közül kiválasztott csoport, amelyekben

R₃ hidrogénatom, hidroximetil- vagy telített vagy telítetlen C,^ alkilcsoportok valamelyike;

R₄ésR₅ egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroximetil-, trifluormetil-, szubsztituált vagy szubsztiuálatlan, telített vagy telítetlen alkilcsoport, bróm-, klór-, fluor- vagy jódatomok valamelyike;

Rg hidrogénatom, ciano-, karboxi-, etoxikarbonil-, karboxamido- vagy tiokarbamoilcsoport valamelyike: és

X és Y egymástól függetlenül hidrogén-, bróm-, klór-, fluor-, jódatom, amino- vagy hidroxicsoportok valamelyike.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, amelyben R₂ (a) képletű csoport, amelyben

R₃ hidrogénatom vagy C|_$ alldlcsoportok valamelyike és

R₄ hidrogénatom, hidroximetil-, trifluormetil-, szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy telítetlen C,_<5 alkilcsoport, bróm-, klór-, fluor- vagy jódatom valamelyike.

HU 210 537 A9
6. Valamely vegyület, amelyet az alábbi csoportból választunk ki:

cisz-5-(citozin-1 -il)-2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán, transz-5-(citozin-1 -il)-2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(citozin-l-il)-l,3-oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(citozin-l-il)-l,3oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(N₄-acetil-citozin-l-il)1,3-oxatiolán, transz-2-(hidroxi-metil)-5-(N₄-acetil-citozin-l-il)-l,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-5-(N₄-acetil-citozin-1 -il)-2-(benzoiloxi-metil)1.3- oxatiolán, transz-5-(N₄-acetil-citozin-1 -il)-2-benzoiloxi-metil)-l,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-5-(citozin-l-il)-2-(hidroxi-metil)-3-oxo-l,3oxatiolán, transz-5-(citozin- l-il)-2-(hidroxi-metil)-3oxo-l,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-5- {N-(dimetil-amino)-metilén]-citozin-1 -il} 2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán;

bisz-cisz-2-(szukciniloxi-metil)-5-(citozin-l-il)1.3- oxatiolán;

cisz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(6-klór-purin-9-il)-1,3oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(6-klór-purin9-il)-l,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(6-hidroxi-purin-9-il)-1,3oxatiolán;

cisz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(uracil- 1-il)-1,3-oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(uracil-l-il)-l ,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(uracil-l-il)-l,3-oxatiolán; cisz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(timin-l-il)-l,3-oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(timin-1 -il)-1,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(timin-l-il)-l,3-oxatiolán; és farmakológiailag elfogadható származékaik racém elegyek vagy egyes enantiomerjeik alakjában.
7. cisz-2-(Hidroxi-metil)-5-(citozin-1 '-il)-1,3-oxatiolán és farmakológiailag elfogadható származékai.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti vegyület racém elegyként.
9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti vegyület lényegében egyetlen enantiomerként.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyikében meghatározott (I) képletű vegyület vagy farmakológiailag elfogadható származéka gyógyászatilag hatásos szerként való alkalmazáshoz.
11. Az 1-9. igénypontok bármelyikében meghatározott (I) képletű vegyület vagy farmakológiailag elfogadható származéka, ha egy vírusfertőzés kezelésére alkalmas gyógyszer előállítására használják.
12. Gyógyszerkészítmény, amely az 1-9. igénypontok bármelyikében meghatározott (I) képletű vegyületet vagy farmakológiailag elfogadható származékát tartalmazza farmakológiailag elfogadható hordozóanyaggal együtt.
13. A 12. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely egy további gyógyászati szert is tartalmaz.
14. Egy (VIII) képletű 1,3-oxatiolán, geometriai és optikai izomerjei és ezen izomerek keverékei, amelyben

Rj hidrogénatom vagy hidroxil-védőcsoport és L alkoxi-karbonilcsoport, jód-, bróm- vagy klóratom vagy -OR, amelyben R szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy testetlen alkailcsoport és szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy telítetlen alifás vagy aromás acilcsoport valamelyike; és

Z S, S=O vagy SO₂.
15. A (IV) képletű észter, geometriai és optikai izomerjei és ezen izomerek keverékei, amelyben

W PO₄-, SPOf vagy O-C(=O)-<CH₂)_n-C(=O)-O-, amelyben n értéke 1-10 egész szám;

J bármilyen nukleozid vagy nukleozid analóg vagy származéka;

Z S, S=O vagy SO₂; és

R₂ egy purin vagy pirimidin bázis vagy analógja vagy származéka.
16. A 15. igénypont szerinti vegyület, amelyben J (o) képletű csoport.
17. Eljárás egy (I) képletű vegyület, amelyben

Rj hidrogénatom;

R₂ egy purin vagy pirimidin bázis vagy analógja vagy származéka;

Z S, S=O vagy SO₂; és farmakológiailag elfogadható származékai előállítására, amely áll (a) egy (VIII) képletű vegyületnek, amelyben R, hidrogénatom vagy hidroxil-védőcsoport és L egy lecserélhető atom vagy csoport, egy R₂-H bázis csoporttal történő reagáltatásából;

(b) egyik (I) képletű vegyületnek másik (I) képletű vegyületté történő bázis átalakításából;

(c) egy (IX) képletű vegyületnek egy (X) képletű vegyülettel, amelyben P védőcsoport, történő reagáltatásából; vagy (d) egy (ΧΠ) képletű vegyületnek egy (I) képletű vegyületté történő átalakításából, és ha szükséges és kívánatos, az (a)—(d) lépések bármelyikével kapott vegyületnek a következő egy vagy két reakció szerinti átalakításából:

(i) bármely védőcsoport eltávolítása;

(ii) egy (I) képletű vegyületnek vagy sójának átalakítása farmakológiailag elviselhető sójává.
18. A17. igénypont szerinti eljárás, amelyben az (I) képletű vegyületet cisz-izomeqe alakjában kapjuk.
19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti eljárás, amelyben Z S.
20. A 17-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyben

R₂ (a), (b), (c), (d), (e), (f), (g), (h), (i), (k), (1), (m) vagy (n) képlet közül kiválasztott csoport, amelyekben

R₃ hidrogénatom, hidroximetil- vagy telített vagy telítetlen (7,-6 alkilcsoportok valamelyike;

R₄ésR₅ egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroximetil-, trifluormetil-, szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy telítetlen C,^ alkilcsoport, bróm-, klór-, fluor- vagy jódatomok valamelyike;

R₆ hidrogénatom, ciano-, karboxi-, etoxikarbonil-, karboxamido- vagy tiokarbamoilcsoport valamelyike: és

HU 210 537 A9

X és Y egymástól függetlenül hidrogén-, bróm-, klór-, fluor-, jódatom, amino- vagy hidroxicsoportok valamelyike.
21. A 17-19. igénycsoportok bármelyike szerinti eljárás, amelyben R₂ (a) képletű csoport, amelyben

R₃ hidrogénatom vagy C,^ alkilcsoportok valamelyike és

R₄ hidrogénatom, hidroximetil-, trifluormetil-, szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy telítetlen alkilcsoport, bróm-, klór-, fluor- vagy jódatom valamelyike.
22. A 17-21. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyben az (I) képletű vegyületet az alábbiak közül választjuk ki:

cisz-5-(citozin-1 -il)-2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán, transz-5-(citozin-1 -il)-2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(benziloxi-metil)-5-(citozin-1 -il)-1,3-oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(citozin-1 -il)-1,3oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(N₄-acetil-citozin-1 - il)1,3-oxatiolán, transz-2-(hidroxi-metil)-5-(N₄-acetil-citozin-l-il)-l,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-5-(N₄-acetil-citozin-1 -il)-2-(benzoiloxi-metil)1.3- oxatiolán, transz-5-(N₄-acetil-citozin-l-il)-2-(benzoiloxi-metil)-l,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-5-(citozin-1 -il)-2-(hidroxi-metil)-3-oxo-1,3oxatiolán, cisz-5- {N-[(dimetil-amino)-metilén]-citozin-1 -il} -2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán;

bisz-cisz-2-(szukciniloxi-metil)-5-(citozin-1 - il )1.3- oxatiolán;

cisz-2-(benziloxi-metil)-5-(6-klór-purin-9-il)-1,3oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(6-klór-purin9-il)-1,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(6-hidroxi-purin-9-il)-1,3oxatiolán;

cisz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(uracil- 1-il)-1,3-oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(uracil-1 -il)-1,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(uracil-1 -il)-1,3-oxatiolán;

cisz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(timin-1 -il)-1,3-oxatiolán, transz-2-(benzoiloxi-metil)-5-(timin-1 -il)-1,3-oxatiolán és keverékeik;

cisz-2-(hidroxi-metil)-5-(timin-l-il)-l,3-oxatiolán; és farmakológiailag elfogadható származékaik racém elegyeik vagy egyes enantiomerjeik alakjában.
23. A 17-21. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyben az (I) képletű vegyület cisz-2-(hidroximetil)-5-(citozin-l'-il)-l,3-oxatiolán és farmakológiailag elfogadható származékai.
24. A 17-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyben az (I) képletű vegyületet racém elegy alakjában kapjuk.
25. A 17-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyben az (I) képletű vegyületet lényegében egyetlen enantiomer alakjában kapjuk.
26. A 17-25. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyben az (a) lépésben az L csoport L alkoxikarbonilcsoport, jód-, bróm- vagy klóratom vagy -OR, amelyben R szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy telítetlen alkilcsoport vagy R szubsztituált vagy szubsztituálatlan, telített vagy telítetlen alifás vagy aromás acilcsoport.
27. A 17-26. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyben az (a) lépésben a (VIII) képletű vegyületet szililezett purin vagy pirimidin bázissal összeférhető oldószerben Lewis-sav vagy trimetilszililtriflát jelenlétében reagáltatjuk.
28. Eljárás egy gyógyszerkészítmény előállítására, amely áll a 17. igénypontban meghatározott (I) képletű vegyületnek vagy farmakológiailag elfogadható származékának egy farmakológiailag elfogadható hordozóanyagával való összekeveréséből.
29. Eljárás 1,3-oxatiolánok előállítására lényegében az itt leírt módon hivatkozással a csatolt 5-16. példákra.
30. Gyógyszerkészítmény, amely az 1. igénypontban meghatározott hatóanyagot tartalmazza és lényegében az itt leírtak szerinti hivatkozással a csatolt 1721. példákra.

HU 210 537 A9

Int.Cl.⁶: C 07 D 411/04