HU217874B - Többrétegű nedvszívó testet tartalmazó nedvszívó mag és ezzel rendelkező abszorbens cikk - Google Patents

Abstract

A találmány abszorbens cikkben használható nedvszívó mag (42), amelytartalmaz egy többrétegű nedvszívó testet, amely tartalmaz legalábbegy gyűjtő/elosztó réteget (46’, 46”) és egy, közvetlenül a legalábbegy gyűjtő/elosztó réteg alatt elhelyezkedő tárolóréteget (48’, 48”)és a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg (46’, 46”) folyadékgyűjtő/elosztó sebessége folyadék gyűjtő/elosztó sebességivizsgálattal 28 g/cm2 nyomás alatt meghatározva legalább 2 cm3szintetikus vizelet/s, azzal jellemezve, hogy a tárolóréteg (48’, 48”)olyan gélképző abszorbens anyagot tartalmaz, amely a szintetikusvizeletet filterzacskós vizsgálattal meghatározva olyan sebességgelabszorbeálja, hogy a gélképző anyag abszorpciós kapacitásának legalább40%-át legfeljebb 10 másodperc alatt eléri vagy a gélképző abszorbensanyag teljes abszorpciós kapacitása száraztömegének legalább 25-szöröse, és folyadékot abszorbeáló képessége legalább 0,8 gszintetikus vizelet/g gélképző abszorbens anyag, továbbá a nedvszívómag (42) tartalmaz egy, a többrétegű nedvszívó testet legalább részbenkörülvevő folyadékszállító burkolatot (72) a nedvszívó testtel egyburkolt, többrétegű nedvszívó testet képezve, és tartalmaz a burkolt,többrétegű nedvszívó test alatt közvetlenül elhelyezkedő továbbitárolóréteget (74). A találmány tárgyát képezik a nedvszívó magottartalmazó abszorbens cikkek is. ŕ

Description

A találmány tárgya abszorbens cikkben nedvszívó magként használható, többrétegű nedvszívó test, amely tartalmaz legalább egy gyűjtő/elosztó réteget és egy, közvetlenül a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg alatt elhelyezkedő tárolóréteget és a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg folyadék gyűjtő/elosztó sebessége folyadék gyűjtő/elosztó sebességi vizsgálattal 28 g/cm² nyomás alatt meghatározva legalább 2 cm³ szintetikus vizelet/s.

A találmány tárgya továbbá ezt a nedvszívó magot tartalmazó abszorbens cikk.

Az abszorbens cikkeket, mint eldobható pelenkákat, felnőttek számára szolgáló inkontinencia- és egészségügyi betéteket sokféle formában és méretben gyártják. A pelenkákat és inkontinenciabetéteket általában gyerekek és inkontinens felnőttek viselik a lábuk között, a csípő táján felerősítve. Az egészségügyi betétek vaginális váladékok, például menses felfogására és megtartására szolgálnak, és ezeket általában egy fehérnemű, például női nadrág vagy egy speciálisan tervezett öv segítségével a test közelében viselik.

Az abszorbens cikknek általában van egy, a felhasználó teste felé néző folyadékáteresztő oldala, egy, a felhasználó fehérneműje felé néző folyadékzáró oldala és egy, a folyadékáteresztő oldal és a folyadékzáró oldal között elhelyezett nedvszívó magja. A technika állásában ismert abszorbens cikkekben az abszorbens cikk felületére érkező folyadékok és egyéb váladékok felszívására, elosztására és tárolására aprított cellulózt, vagyis vattát tartalmazó anyagot használnak a nedvszívó magban. A vatta egyik hátránya, hogy a megfelelő kapacitás eléréséhez vastag rétegben kell alkalmazni.

A nedvszívó magok hatásának növelésére az utóbbi időkben olyan kísérleteket végeztek, melyek során a nedvszívó magban vagy annak egyes részeiben gélképző abszorbens anyagrészecskéket helyeztek el. E kísérletek egy részének leírása megtalálható a 4,610,678 és a 4,673,402 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, valamint az EP-A-254,476 számú európai szabadalmi bejelentésben. A nedvszívó magok hatásosságának egy további növelését ismerteti a 4,781,711 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Bár a fenti leírásokban szereplő abszorbens cikkek jól használhatók, tovább folynak a kutatások olyan, még jobb minőségű abszorbens cikkek kialakítására, amelyek egyre nagyobb mennyiségű váladékot képesek gyorsan és hatásosan megkötni.

A nedvszívó mag ideális esetben olyan szerkezetű, hogy az abszorbens cikk a váladékokat rögtön a kiválasztás után felszívja, hogy azok ne folyjanak ki vagy ne maradjanak meg a mag felszínén. Továbbá a nedvszívó magot úgy kell tervezni, hogy a felszívott váladékot azonnal eljuttassa a mag belsejében arra a helyre, ahol majd tárolódni fog. Sok jelenleg használt, gélképző abszorbens anyagot tartalmazó abszorbens cikknél az egyik probléma az, hogy a gélképző abszorbens nem tudja olyan gyorsan felszívni a folyékony váladékokat, ahogy azok a maghoz érkeznek. A lassan ható gélképző abszorbens anyagok tehát nem sokat érnek a mag pillanatszerű kapacitásának növelésében. Az ilyen gélképző abszorbenseknél a folyadékok megkötéséhez rendszerint több másodperc vagy több perc szükséges.

A nedvszívó magnak továbbá olyan váladékelosztó és -tároló rendszert kell képeznie, amely a mag teljes kapacitását hatékonyan kihasználja. Az ilyen rendszert nem tartalmazó abszorbens cikkeknél (különösen azoknál, amelyek a váladék felszívását, elosztását és tárolását jelentő különböző funkciókra ugyanazt a réteget használják) sokszor az a probléma lép fel, hogy az abszorbens cikk tárolókapacitása túlságosan hamar kimerül. Ez többféle módon történhet. Sok abszorbens cikknél a nedvszívó anyag telítődése azon a területen, ahová a váladék eredetileg megérkezik, csökkenti a nedvszívó anyagnak azt a képességét, hogy a további váladékokat a mag távolabbi részeibe szállítsa. Ez a jelenség oda vezethet, hogy a váladék - mint mondottuk - a mag tetején nem kívánt módon felgyülemlik.

Más abszorbens cikkekben a gélképző abszorbens anyagot tartalmazó nedvszívó magra hátrányosan hathat egy „gélblokkolás”-nak nevezett jelenség. Ez a kifejezés egy olyan helyzetet ír le, amely akkor lép fel, ha gélképző abszorbens anyag egy részecskéje átnedvesedik, és a felülete úgy megduzzad, hogy elzárja a folyadék elől a nedvszívó mag belsejébe vezető utat. így a nedvszívó mag belsejének átnedvesedése csak egy nagyon lassú diffúziós folyamat útján mehet végbe. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a folyadék sokkal lassabban gyűlik össze a nedvszívó magban, mint ahogy a folyadék ürítése történik, és az abszorbens cikkből történő kiszivárgás már jóval azelőtt elkezdődhet, hogy a gélképző abszorbens anyag részecskéi a nedvszívó magban teljesen telítődnének, illetve a folyadék a „blokkoló”-részecskéket elhagyva a nedvszívó mag más részeibe diffundálhatna vagy oda beszivároghatna.

Az EP-A-0 397 110 számú leírás abszorbens cikkben nedvszívó magként használható többrétegű nedvszívó testet ismertet, amely tartalmaz legalább egy gyűjtő/elosztó réteget és egy, közvetlenül a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg alatt elhelyezkedő tárolóréteget. Ez az ismert, többrétegű nedvszívó test azonban folyadékkal telítődve viszonylag gyorsan „túlcsordul” és folyadékelnyelő kapacitása is nagy mennyiségű, hirtelen folyadékáramlás esetében viszonylag korlátozott.

Tehát szükség van olyan abszorbens cikkekre, melyeknek nedvszívó magja gyorsan felszívja és szétoszlatja a váladékokat az egész magban, ahol azután tárolódhatnak.

A találmány célja olyan nedvszívó mag abszorbens cikkekhez, amely különösen hatékony módon összegyűjti, szétoszlatja és tárolja a váladékokat, amint azok megjelennek az abszorbens cikk felületén.

A találmány tárgyát olyan rendszert tartalmazó nedvszívó magok képezik, amelyben a váladékok gyűjtésének és szétoszlatásának feladatát a tárolásra szolgáló rétegektől elkülönített rétegek végzik. Ideális esetben ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a váladékok gyűjtését és a tárolórétegekben történő szétoszlatását végző rétegeknél a telítődés és gélblokkolás jelenlegi problémái ne lépjenek fel.

HU 217 874 Β

A találmány abszorbens cikkben használható nedvszívó mag, amely tartalmaz egy többrétegű nedvszívó testet, amely tartalmaz legalább egy gyűjtő/elosztó réteget és egy, közvetlenül a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg alatt elhelyezkedő tárolóréteget és a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg folyadék gyűjtő/elosztó sebessége folyadék gyűjtő/elosztó sebességi vizsgálattal 28 g/cm² nyomás alatt meghatározva legalább 2 cm³ szintetikus vizelet/s, és ismérve, hogy a tárolóréteg olyan gélképző abszorbens anyagot tartalmaz, amely a szintetikus vizeletet filterzacskós vizsgálattal meghatározva olyan sebességgel abszorbeálja, hogy a gélképző anyag abszorpciós kapacitásának legalább 40%-át legfeljebb 10 másodperc alatt eléri vagy a gélképző abszorbens anyag teljes abszorpciós kapacitása száraztömegének legalább 25-szöröse és folyadékot abszorbeáló képessége legalább 0,8 g szintetikus vizelet/g gélképző abszorbens anyag, továbbá a nedvszívó mag tartalmaz egy, a többrétegű nedvszívó testet legalább részben körülvevő folyadékszállító burkolatot, a nedvszívó testtel egy burkolt többrétegű nedvszívó testet képezve, és tartalmaz a burkolt többrétegű nedvszívó test alatt közvetlenül elhelyezkedő további tárolóréteget.

A találmány szerinti nedvszívó mag előnyösen olyan burkolatot (72) tartalmaz, amelynek vastagsága sima, kiterített állapotban 7 g/cm² nyomás alatt mérve 1,6 mm.

A találmány szerinti nedvszívó magban előnyösen a további tárolóréteg egy olyan laza nemezszövedéket tartalmaz, amelynek négyzetmétertömege 160-780 g/m².

A találmány olyan abszorbens cikkre is vonatkozik, amely a fentiekben meghatározott szerinti nedvszívó magot tartalmazza, amelyben a többrétegű nedvszívó test legalább két rétegpárt tartalmaz, amelyek közül legalább egy rétegpár egy gyűjtő/elosztó rétegből és egy közvetlenül alatta elhelyezkedő tárolórétegből áll, és ez a rétegpár folyadékszállító kapcsolatban van legalább egy szomszédos rétegpárral.

Az abszorbens cikknek van két, egymástól adott távolságra eső hosszirányú széle, két, egymástól adott távolságra eső végszéle, egy első végtartománya, egy második végtartománya, egy, az első és második végtartomány között elhelyezkedő középső tartománya, az első végtartománynak és a második végtartománynak vannak lapjai, amelyek az abszorbens cikknek a felhasználó csípőjére helyezve legalább részben átlapolódnak, tartalmaz egy folyadékáteresztő fedőlapot, ehhez a fedőlaphoz csatlakozó folyadékzáró hátlapot, és a fedőlap és a hátlap között egy nedvszívó magot.

Az abszorbens cikk egy hosszirányú gátat is tartalmazhat, amely az abszorbens cikknek legalább az egyik hosszirányú széle mentén legalább részben elnyúlik.

A találmány szerinti nedvszívó magot részletesebben a csatolt ábrákra hivatkozva és az abszorbens cikkekkel összefüggésben és azokra hivatkozva ismertetjük.

Az abszorbens cikknek van egy folyadékáteresztő fedőlapja, egy, a fedőlappal összekötött folyadékzáró hátlapja és egy, a fedőlap és a hátlap között elhelyezett nedvszívó magja. A találmány szerinti nedvszívó mag egy többrétegű nedvszívó betétet tartalmaz. A több réteg legalább két (egy pár) réteget jelent. Minden rétegpárban a felső réteg egy gyorsan felszívó váladék gyűjtő és -elosztó réteg (rendszerint egy kis sűrűségű kártolt fátyol- vagy nemezdarab). Mindegyik váladék gyűjtő és -elosztó réteg alatt egy - legalább részben egy nagy sebességű gélképző abszorbensből álló - tárolóréteg helyezkedik el. A többrétegű nedvszívó magot legalább részben egy burkoló- vagy folyadékszállító anyag veszi körül, így alakul ki a többrétegű, burkolt nedvszívó mag. A többrétegű, burkolt nedvszívó mag alatt egy további tárolóréteg helyezkedik el.

A gyűjtő/elosztó rétegek folyadék gyűjtési és -elosztási sebessége a folyadék gyűjtési/elosztási vizsgálattal körülbelül 28 g/cm² nyomás alatt mérve legalább 2 cm³ szintetikus karbamid másodpercenként. A gyűjtő/elosztó rétegek - legalábbis néhány megvalósításban - egy „kis sűrűségű” kártolt fátyolt vagy textildarabot, például nemszőtt textíliát tartalmaznak, amelynek sűrűsége kisebb, mint körülbelül 0,1 g/cm³, négyzetmétertömege pedig a réteget 7 g/cm² nyomás alá helyezve körülbelül 17 és körülbelül 270 g közötti.

A tárolórétegek legalább részben egy „nagy sebességű” gélképző abszorbensből állnak. Ez olyan gélképző abszorbens, amely körülbelül 10 másodperc vagy rövidebb idő alatt abszorpciós kapacitásának legalább a 40%-át eléri. Ez előnyösen olyan anyag, melynek öszszes kapacitása folyadékban, például szintetikus vizeletben a száraztömegének legalább 25-szöröse, folyadékfelszívási sebessége pedig az anyag 1 g-jára számítva másodpercenként legalább 0,8 g szintetikus vizelet. A tárolórétegek négyzetmétertömege egyenként előnyösen körülbelül 20 és körülbelül 1200 g közötti, sűrűsége pedig körülbelül 0,2 g/cm³ vagy kisebb.

A folyadékszállító burkolóanyag vastagsága sima, kiterített állapotban, 7 g/cm² nyomás alatt mérve körülbelül 1,6 mm. A további tárolóréteg előnyösen egy vattaréteg, melynek négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 160 és körülbelül 780 g közötti.

Úgy gondoljuk, hogy a használat során, amint a váladékok megjelennek az abszorbens cikken, a váladék gyűjtő és -elosztó réteg gyorsan magába szívja és úgy vezeti el azokat az alsó tárolórétegbe, hogy ezáltal a váladékfogadó zóna környezetében lévő anyagok telítődésével és a gélblokkolással kapcsolatos jelenlegi problémákat jelentősen csökkenti vagy meg is szünteti. A különböző anyagokból álló rétegek kombinációja olyan szerkezetet ad, amely szintén képes a megkötött folyadékok gyors elraktározására.

Anélkül, hogy egy elmélet mellett köteleznénk el magunkat, úgy véljük, hogy többrétegű nedvszívó mag egy úgynevezett kaszkádhatás alapján oszlatja szét a váladékokat. A magban végbemenő felszívás, elosztás és tárolás ahhoz hasonlítható, ahogy egy jégkockafagyasztó tálat megtöltünk vízzel: mikor a nedvszívó magnak egy rétege feltöltődött, a váladék gyorsan oldalirányban, a megtöltött terület szélei felé kezd folyni, és újabb, még töltetlen területeket kezd feltölteni.

A találmány további tárgyát különböző méretű és alakú abszorbens cikkekben használható, többrétegű nedvszívó magok képezik.

HU 217 874 Β

A találmány további ismertetésében hivatkozunk a mellékelt rajzokra, ahol az 1. ábra egy, a találmány szerinti abszorbens cikk nézetrajza;

a 2. ábra a találmány szerinti abszorbens cikk nagyított keresztmetszete az 1. ábrán látható 2-2 egyenes mentén;

a 3. ábra a találmány szerinti abszorbens cikk hosszmetszete az 1. ábrán látható 2-2 egyenes mentén;

a 4. ábra olyan abszorbens cikk nézetrajza, amelyen egy másféle elrendezésű nyílás van;

az 5. ábra egy több nyílással ellátott abszorbens cikk nézetrajza;

a 6. ábra a találmány szerinti abszorbens cikk egy eltérő magszerkezetű megvalósításának a 2. ábrához hasonló szögben felvett keresztmetszete;

a 7. ábra a találmány szerinti abszorbens cikk egy másik eltérő magszerkezetű megvalósításának a 6. ábrához hasonló keresztmetszete;

a 8. ábra egy, a találmány szerinti nedvszívó magot tartalmazó inkontinencianadrág perspektivikus rajza;

a 9. ábra a 8. ábrán látható inkontinencianadrágnak a 9-9 egyenes mentén felvett keresztmetszete; és a 10. ábra a vízszintes irányú folyadékfelvételi/elosztási sebesség vizsgálatához használt berendezés vázlata.

Először a találmány szerinti abszorbens cikk általános jellemzőit vizsgáljuk.

Az 1-3. ábrák egy, a találmány szerinti eldobható abszorbens cikk egy megvalósítását mutatják. A találmány szerinti abszorbens cikknek az ábrákon látható megvalósítása javított formájú, így a felhasználó fehérneműjéhez jobban illeszkedik. Az abszorbens cikknek többrétegű nedvszívó magja van, amely gyorsan felszívja, szétoszlatja és tárolja a testi váladékokat.

Az „abszorbens cikk” olyan cikket jelent, mely a test váladékait felszívja és megtartja. Ez a kifejezés közelebbről olyan cikket jelent, melyet a felhasználó testén vagy annak közelében helyeznek el a testből kiürülő különféle váladékok felfogására és megtartására. Az „abszorbens cikk”-kek közé soroljuk a pelenkákat, inkontinenciacikkeket, egészségügyi betéteket. Az inkontinenciacikkek közé tartoznak a betétpámák (melyeket valamilyen felfuggesztőszerkezettel, például egy övvel rögzítünk a helyükön), fehérneműk, az abszorbens cikkekbe beépített betétek, kapacitásnövelő eszközök abszorbens cikkekhez, alsónadrágok, ágybetétpámák függetlenül attól, hogy ezeket felnőttek vagy más inkontinens személyek használják. Az „eldobható” kifejezés olyan cikket jelöl, melyet arra szántak, hogy egyszeri felhasználás után eldobják, tehát nem arra, hogy kimossák vagy más módon regenerálják és újra felhasználják.

Az itt bemutatott megvalósításban az abszorbens cikk egy felnőtt számára készült 20 inkontinenciabetét. (Megjegyezzük, hogy bár a rajzokon és leírásban bemutatott megvalósításban az abszorbens cikk egy inkontinenciabetét, ennek a 20 inkontinenciabetétnek az egyes részeire vonatkozó leírás a találmány szerinti módon készített, másféle típusú és alakú abszorbens cikkekre is érvényes).

A 20 inkontinenciabetétnek van két felülete: a testtel érintkező vagy a „test felé néző” 20a felület és a fehérneművel érintkező 20b felület. A 20 inkontinenciabetét az 1. ábrán a testtel érintkező 20a felület felől nézve látható. A testtel érintkező 20a felület arra van tervezve, hogy azt a test közelében hordják. A fehérneművel érintkező 20b felület, mely a 2. ábrán látható, az inkontinenciabetét másik oldalán van, és a 20 inkontinenciabetét viselésekor a viselő személy fehérneműjével határos területen kell elhelyezni.

A 20 inkontinenciabetétnek van egy hosszirányú 1 és egy keresztirányú t középvonala. A „hosszirányú” a 20 inkontinenciabetét síkjában egy olyan vonalat, tengelyt vagy irányt jelöl, mely általában egy olyan síkhoz igazodik (például párhuzamos vele), amely a betétet viselő, álló személyt egy jobb és egy bal testfélre osztja. A „keresztirányú” kifejezés egy olyan, a 20 inkontinenciabetét síkjában fekvő vonalat, tengelyt vagy irányt jelöl, mely a 20 inkontinenciabetét síkjában fekvő hosszirányú egyenesre nagyjából merőleges. A 20 inkontinenciabetétnek van egy - nagyjából az 1 hosszirányú középvonal mentén mérhető - hosszirányú mérete és egy - nagyjából a t keresztirányú középvonal mentén mérhető - keresztirányú mérete. A 20 inkontinenciabetét hosszirányú mérete általában nagyobb, mint a keresztirányú mérete.

Az 1. ábrán látható, hogy a 20 inkontinenciabetétnek van két, egymástól külön álló, hosszirányú 22 széle és két, egymástól külön álló, keresztirányú 24 széle (vagy „vége”), ezek együttesen képezik a 20 inkontinenciabetét 26 kerületét. A 20 inkontinenciabetét viselésekor a betét egyik 24 vége a felhasználó személyhez képest előre-, a másik 24 vége pedig hátrafelé néz. Az előrenéző vagy „elülső” véget 24a-val, a hátrafelé néző vagy „hátsó” véget 24b-vel jelöljük.

A találmány szerinti 20 abszorbens cikk alakját az 1. ábrán látható nézetrajz mutatja. Bár a 20 abszorbens cikk bármilyen, a szakma állásában ismert alakot felvehet, az 1. ábrán látható 20 inkontinenciabetét az 1 hosszirányú középvonalára szimmetrikus, a t keresztirányú középvonalára pedig aszimmetrikus. A 20 abszorbens cikk felülnézetben három tartományra osztható: egy 28 első végtartományra, egy 30 középső tartományra és egy 32 második végtartományra.

A 20 inkontinenciabetét viselésekor a 28 első végtartománynak a felhasználó teste előtt, a 32 második végtartománynak pedig a felhasználó teste mögött kell lennie. Az első és második végtartomány között található 30 középső tartománynak a nadrág lépésbetétjének táján kell elhelyezkednie. A 28 első és 32 második végtartomány a 30 középső tartománytól a 20 inkontinenciabetét teljes hosszának körülbelül ^-körülbelül fi, részének megfelelő távolságig terjed a 24a, illetve 24b vég felé; de a két végtartomány pontos méretei a formatervezés és a 20 inkontinenciabetét tervezett elhelyezése szerint változók.

HU 217 874 Β

A 20 inkontinenciabetét hosszirányú 22 szélei a 28 első végtartományban az 1 hosszirányú középvonal két oldalán kifelé görbített (vagyis egymáshoz képest szétívelő) vonalakkal írhatók le. A hosszirányú 22 széleket képző vonalak a 30 középső tartománynak legalább egy részén görbületük irányát megváltoztatva befelé, vagyis egymás felé görbülnek. Az 1-3. ábrákon látható megvalósításban a 32 második végtartományban a hosszirányú 22 szélek nagyjából egyenesek és egymással párhuzamosak. Más megvalósításokban a hosszirányú 22 szélek a 32 második végtartományban befelé, vagyis az 1 hosszirányú középvonal felé tarthatnak, így a 20 inkontinenciabetét 24b hátsó végén közelebb kerülnek egymáshoz, mint a 30 középső tartomány környékén. A 20 inkontinenciabetét 24 végei lekerekítettek és konvex módon kifelé görbülnek.

Az 1. ábrán látható 20 inkontinenciabetét alakja sokféleképpen leírható. A betétet mondhatjuk lábszárcsont alakúnak vagy a t keresztirányú középvonal egyik oldalán homokóra alakúnak, és mondhatjuk, hogy a t keresztirányú középvonal másik oldalán a hosszirányú szélei közelítőleg párhuzamosak vagy befelé tartók. A 20 inkontinenciabetét alakját egy megnyúlt gyöngyhöz is hasonlíthatjuk.

Több oka is van annak, hogy egy inkontinenciabetétnek ilyen alakot adunk. A 20 inkontinenciabetét 28 első végtartományát a felhasználó elöl viseli. Ez az a terület, ahol a felhasználó genitáliái elhelyezkednek, és ahol a vizeletet üríti. A 20 inkontinenciabetét 28 első végtartománya a betét többi részeinél szélesebbre van kiképezve, hogy a vizelet felfogására egy széles célterület jöjjön létre. A 30 középső tartomány keskenyebb, mint a 28 első végtartomány, így a 20 inkontinenciabetét kényelmesen illeszkedik a felhasználó lábai közé, és követi a felhasználó mozgását. A 32 második végtartomány keskenyebb, mint a 28 első végtartomány legszélesebb része, hogy kevésbé ráncolódjék és türemkedjék bele a felhasználó farpofái közötti hasadékba.

Az 1. ábrán látható 20 inkontinenciabetét méretei a következők: a betét teljes 1, hossza körülbelül 35 cm; teljes w, szélessége a legszélesebb pontján (a 28 első végtartományban, nem számítva bele a későbbiekben leírt 60 oldalszárnyak fesztávolságát) körülbelül 16 cm; a 20 inkontinenciabetét 42 nedvszívó magjának teljes 12 hossza körülbelül 33 cm; a 42 nedvszívó mag teljes w₂ szélessége a legszélesebb pontján körülbelül 14 cm, ez azután a 30 középső tartományban, a t keresztirányú középvonalnál körülbelül 9 cm-re, a 32 második végtartományban pedig körülbelül 8,5 cm-re csökken. Ez utóbbi méretet azon helytől, ahol a 20 inkontinenciabetét 24b végének görbülete kezdődik, befelé - vagyis az 1 hosszirányú középvonal és a t keresztirányú középvonal metszéspontja felé - mérjük. Továbbá, amint az 1. ábrán látható, a 34 fedőlap és a 36 hátlap az 1 hosszirányú középvonal és a t keresztirányú középvonal metszéspontjától kifelé nyúlva egy körülbelül 1 cm szélességű 44 szegélyt képez a 42 nedvszívó mag kerülete körül. A 20 inkontinenciabetét felülete körülbelül 355 cm², sokkal kisebb, mint a hagyományos, pelenkaszerű inkontinencianadrágoké.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fenti méretek a 20 inkontinenciabetétnek az 1-3. ábrákon látható előnyös megvalósítására vonatkoznak. A találmány szerinti többrétegű 42 nedvszívó mag más abszorbens cikkekben is használható, és az abszorbens cikk típusától, valamint a kívánt abszorpciós kapacitástól függően sokféle különböző alakot és méretet vehet fel.

A 2. ábrán a 20 inkontinenciabetét egyes komponensei láthatók. A találmány szerinti 20 inkontinenciabetét általában 3 főkomponenst, éspedig egy folyadékáteresztő 34 fedőlapot, egy folyadékzáró 36 hátlapot és egy többrétegű 42 nedvszívó magot tartalmaz. A 42 nedvszívó mag a 34 fedőlap és a 36 hátlap között helyezkedik el. A 42 nedvszívó magban a rétegek két alaptípusa található: a 46 gyűjtő/elosztó rétegek, amelyek egy, a váladékok gyors felszívására és szétosztására képes kis sűrűségű (vagy „telt fogású”) anyagból készülnek, és a 48 tárolórétegek, amelyek legalább részben egy gélképző, nagy sebességű abszorbensből állnak.

A rétegek a 42 nedvszívó magban úgy vannak párokba rendezve, hogy egy 46 gyűjtő/elosztó réteg mindig egy 48 tárolóréteg fölött helyezkedik el (vagyis a végtermékben a 46 gyűjtő/elosztó réteg mindig a 34 fedőlap és az alatta lévő 48 tárolóréteg között van). Az 1 -3. ábrán látható megvalósításban a 42 nedvszívó mag négy réteget tartalmaz. Amint a 2. ábrán látható, a négy réteg a 42 nedvszívó mag tetejétől az alja felé haladva a következő: egy első 46’ gyűjtő/elosztó réteg, egy első 48’ tárolóréteg, egy második 46” gyűjtő/elosztó réteg és egy második 48” tárolóréteg.

A találmány szerinti 20 inkontinenciabetét adott esetben bármilyen, a szakmában ismert további komponenst is tartalmazhat. Ez lehet például egy vagy több (az 1. ábrán látható) 56 hosszirányú gát, egy vagy több (szintén az 1. ábrán látható) 58 keresztirányú gát, oldalsó 60 nyúlványok vagy „szárnyak” (az 1. és 2. ábrán), egy 62 ragasztós rögzítőszerkezet (a 2. ábrán) és annak lehúzható 64 borítócsíkja (a 2. ábrán). A találmány szerinti 20 inkontinenciabetétnek a 2. ábrán látható megvalósításban mindkét hosszirányú 22 széle mentén van egy-egy 56 hosszirányú gátja és mindkét 24 végénél egy-egy 58 keresztirányú gátja. A 60 nyúlványok vagy szárnyak a lépésbetét körül legalább részben visszahajthatók lehetnek. A 62 ragasztós rögzítőszerkezet arra szolgál, hogy a 20 inkontinenciabetétet a felhasználó nadrágjához rögzítse. A lehúzható 64 borítócsík azért fedi a 62 ragasztós rögzítőszerkezetet, hogy az használat előtt ne szennyeződjék, és a nadrág lépésbetétjén kívül más felülethez ne ragadjon.

A továbbiakban részletesebben ismertetjük az egyes komponensek jellemzőit.

A 20 inkontinenciabetét komponenseit közelebbről vizsgálva a 2. ábrán azt látjuk, hogy a folyadékáteresztő 34 fedőlap (a gátak kivételével) beborítja a betét egyéb komponenseit. A 34 fedőlap a felhasználó teste felé fordul, és azzal érintkezik. A 34 fedőlap a 20 inkontinenciabetétnek az a része, amely először fogadja a testi váladékokat. Van egy, a test felé néző 34a és egy, a mag felé néző 34b oldala. A 34 fedőlapnak a test felőli 34a oldala legalább egy részét képe5

HU 217 874 Β zi a 20 ínkontinenciabetét testtel érintkező 20a oldalának.

A 34 fedőlapnak át kell eresztenie a folyadékokat, hogy azok a fedőlap vastagságán áthaladva gyorsan eljussanak a 42 nedvszívó maghoz. Tehát a 34 fedőlapnak folyadékáteresztőnek kell lennie. Továbbá a 34 fedőlapnak hajlékonynak kell lennie, és nem szabad, hogy a felhasználó bőrét irritálja. A „hajlékony” kifejezés itt engedékeny, a test alakjához jól illeszkedő anyagot jelent, vagyis olyan anyagot, amely külső erők hatására könnyen deformálódik. A 34 fedőlap előnyösen nem ad hangot, vagyis diszkréten viselhető. A 34 fedőlapnak megjelenését tekintve tisztának és némileg átlátszatlannak kell lennie, hogy a begyűjtött és a nedvszívó komponenseken megkötött váladékokat elrejtse. A 34 fedőlapnak továbbá jól áthatolhatónak és kevéssé nedvesedőnek kell lennie, hogy a testi váladékok gyorsan áthaladjanak rajta, és eljussanak a 42 nedvszívó maghoz, ugyanakkor ne engedje e váladékokat a fedőlapon keresztül visszafolyni a felhasználó bőréhez.

Alkalmas fedőlap sokféle anyagból készíthető, így például porózus habokból, térhálósított habokból, lyuggatott műanyag fóliákból, természetes (például favagy pamutalapú) szálakból, szintetikus (például poliészter- vagy polipropilén-) szálakból vagy természetes és szintetikus szálak kombinációjából. A fedőlap előnyösen hidrofób anyagból készül, hogy a felhasználó bőrét a 42 nedvszívó magban felgyűlt folyadékoktól elszigetelje.

A 34 fedőlap gyártásához sokféle módszer használható. így például a fedőlap készülhet szőtt vagy nemszőtt (például fonott, kártolt), habosított vagy öntött anyagokból. A fedőlap négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 18 és körülbelül 30 g közötti, szakítószilárdsága szárazon, a gépirányban legalább körülbelül 400 g/cm; nedvesen, a gépirányra merőlegesen legalább körülbelül 55 g/cm.

A 36 hátlap a 2. ábrán látható. A 36 hátlap a 20 inkontinenciabetétnek az a komponense, amely megakadályozza, hogy a váladék átnedvesítse a 20 inkontinenciabetéttel érintkező cikket, ami általában a felhasználó fehérneműje. A találmány tárgya azonban kiterjed arra is, hogy a felhasználó testét és ruházatát az elszennyeződéstől védje.

A 36 hátlapnak van egy 36a mag felőli oldala és egy 36b fehérnemű felőli oldala. A 36a mag felőli oldalnak rendszerint legalább egy része a 42 mag felé néz. Az is a találmány oltalmi körébe tartozik, hogy a 36 hátlap 36a mag felőli oldalának egyes részei (például a 60 szárnyak) úgy vannak hajtogatva, hogy nem feltétlenül fordulnak a 42 mag felé. De a 36 hátlap 36a mag felőli oldala megkülönböztethető a 36 hátlap 36b fehérnemű felőli oldalától, mert a 36a mag felőli oldal a 36 hátlapnak a 34 fedőlaphoz kapcsolt és a 42 maggal szomszédos oldala. A 36 hátlapnak a 36b fehérnemű felőli oldala általában a 20 ínkontinenciabetét 20b fehérnemű felőli oldalát képezi. A 36 hátlap készülhet bármilyen hajlékony, folyadékzáró anyagból, amely megakadályozza, hogy a 20 inkontinenciabetétben összegyűjtött váladékok (különösen azok, amelyek a 42 magban nem köthetők meg teljesen) a 20 inkontinenciabetétből kiszivárogva a felhasználó fehérneműjét és ruháját beszennyezzék. A 36 hátlap előnyösen nem ad hangot, vagyis diszkréten viselhető. A 36 hátlapnak továbbá nem szabad átengednie a testi váladékokból eredő rossz szagú gázokat, nehogy azok kiszökjenek, és jelenlétüket a felhasználó vagy mások észleljék. Más megvalósításokban a 36 hátlap a vízgőzt áteresztheti (de a folyadékokat nem), hogy a 20 ínkontinenciabetét és a felhasználó bőre között esetleg megrekedt gőzök kijuthassanak, s így a termék viselése kényelmesebb legyen.

A 36 hátlapnak legalább egy része előnyösen egy vékony műanyag fóliából készül, de más alkalmas folyadékáteresztő anyagok is használhatók. Az egyik előnyös megvalósításban a 36 hátlap egy körülbelül 0,012-körülbelül 0,051 mm (körülbelül 0,5-körülbelül 2,0 mii) vastagságú polietilénfólia, de más hajlékony, folyadékáteresztő anyagok is használhatók. E célra alkalmas polietilénfólia például a Monsanto Chemical Corporation Film No. 8020 márkanéven forgalmazott gyártmánya. A 36 hátlap lehet domború mintával ellátott vagy mattírozott kikészítésű, hogy megjelenése textilszerűbb legyen.

Az egyik legelőnyösebb megvalósításban a 36 hátlap két rétegből áll. A 2. ábrán látható megvalósításban a 36 hátlap tartalmaz egy 38 első réteget, amely a 36 hátlap 36b fehérnemű felőli oldalán elhelyezett, terjedelmesített anyagból készült. A 38 első réteg célja, hogy a felhasználó teste felé eső felület kellemes legyen, és a bőrt ne irritálja. A 38 első réteg készülhet bármely alkalmas anyagból, például nemszőtt textíliából, előnyösen egy hidrofób nemszőtt textíliából. A 40 második réteg a 36 hátlap 36a mag felőli oldalán helyezkedhet el, és egy folyadékáteresztő fóliából állhat. E 40 második réteg céljára megfelelőnek találtunk egy körülbelül 0,01 - körülbelül 0,05, előnyösen körülbelül 0,02 mm vastagságú, kis sűrűségű polietilénfóliát. Különösen megfelelőnek bizonyult erre a célra az Ethyl Corporation, Visqueen Division XP-39385 típusú terméke. A 36 hátlap szintén készülhet egy puha, textilszerű anyagból, mely a 34 fedőlaphoz képest hidrofób. Megfelelőnek találtuk a poliészter- vagy polioleftnszálból készített 36 hátlapot. A 36 hátlap készítéséhez különösen előnyösen használható az olyan rétegelt anyag, amely nemszőtt poliészterből és egy, a 4,476,180 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett fóliából áll.

A 34 fedőlap és a 36 hátlap bármely alkalmas módon összeerősíthető. Az „összeerősít” kifejezés magában foglalja az olyan konstrukciókat, ahol a 34 fedőlap közvetlenül a 36 hátlaphoz kapcsolódik azáltal, hogy a 34 fedőlapot közvetlenül a 36 hátlaphoz rögzítjük, és azokat is, ahol a 34 fedőlap közvetve kapcsolódik a 36 hátlaphoz azáltal, hogy a 34 fedőlapot közbenső elemekhez rögzítjük, amelyek viszont a 36 hátlaphoz vannak rögzítve. Egy előnyös megvalósításban a 34 fedőlap a 20 ínkontinenciabetét kerületén a rajzon nem látható eszközökkel, például ragasztóval vagy bármilyen más, a szakmában ismert rögzítőeszközzel közvetlenül a 36 hátlaphoz van rögzítve. A 34 fedőlapot a 36 hátlap6

HU 217 874 Β hoz rögzíthetjük például egy összefüggő, egyenletes ragasztóréteggel, egy mintásán felvitt ragasztóréteggel vagy a ragasztó különálló csíkjaiból vagy pettyeiből kialakított elrendezéssel.

A 2. ábrán láthatók továbbá a többrétegű 42 nedvszívó mag jellemzői. A többrétegű 42 nedvszívó mag (vagy egyszerűen „nedvszívó mag” vagy „mag”) a testből kiválasztott folyadékok abszorbeálására szolgál. Közelebbről: a 42 nedvszívó mag a ráülepedett vagy a folyadékáteresztő 34 fedőlapon más módon átjutott testi váladékok - például vizelet - összegyűjtésére és tárolására szolgál. A 42 nedvszívó magnak van egy test felőli 42a és egy fehérnemű felőli 42b oldala.

A 42 nedvszívó mag teljes abszorpciós kapacitásának nem kell sokkal nagyobbnak lennie, mint a megkötendő testi váladékok mennyisége. A 2. és 8. ábrán látható megvalósításokban a 42 nedvszívó mag előnyösen a lehető legkeskenyebb és legvékonyabb, hogy viselése kényelmes legyen. Az itt leírt megvalósításban (vagyis közepesen inkontinens személyek számára tervezett mag esetén) a mag kapacitása körülbelül 100-körülbelül 600 g szintetikus vizelet (a szintetikus vizeletet a későbbiekben, a vizsgálati módszerek leírásánál ismertetjük). A 42 nedvszívó magokat különböző méretekben és különböző kapacitásokkal készíthetjük, hogy az adott célra szolgáló abszorbens cikkekhez megfelelők legyenek. Például a 42 nedvszívó mag kisebb méretű és kisebb abszorbeáló kapacitású lehet, ha enyhén inkontinens személyek számára szolgáló inkontinenciabetétben vagy másféle abszorbens cikkben használjuk, mint a pelenkákban és egészségügyi betétekben alkalmazott magok.

Továbbá a 42 magnak a felhasználó bőréhez is alkalmazkodnia kell, nem szabad a bőrt irritálnia. A 42 nedvszívó magot úgy kell méretezni, hogy illeszkedjék a 34 fedőlaphoz és a 36 hátlaphoz. A 42 nedvszívó mag előnyösen a 34 fedőlap és a 36 hátlap között helyezkedik el. A 42 nedvszívó magot az elhelyezése megóvja attól, hogy a 20 inkontinenciabetét viselése közben foszladozzon vagy szétváljon, továbbá ez az elhelyezés azt is biztosítja, hogy a mag a váladékokat megfelelő módon megtartsa. A 42 nedvszívó mag alakja tetszőleges, például lehet nagyjából ugyanolyan alakú, mint a fenti 20 inkontinenciabetét, de más megvalósításban bármilyen más alkalmas alakot felvehet, így lehet például négyszög vagy homokóra alakú is.

A 42 nedvszívó mag előnyösen két vagy több különálló réteget tartalmaz. A 42 nedvszívó mag a 2. ábrán látható előnyös megvalósításban négy réteget tartalmaz. Ezek a 42 nedvszívó mag tetejétől az alja felé haladva a következők: egy első 46’ gyűjtő/elosztó réteg, egy első 48’ tárolóréteg, egy második 46” gyűjtő/elosztó réteg és egy második 48” tárolóréteg. A többrétegű 42 nedvszívó magban tetszőleges - egytől gyakorlatilag a végtelenig terjedő - számú 46 gyűjtő/elosztó rétegpár és 48 tároló rétegpár lehet jelen.

A 42 nedvszívó mag rétegeinek elrendezésével szemben két általános követelmény áll fenn. Az egyik, hogy a 48 tárolóréteget úgy kell elhelyezni a 46 gyűjtő/elosztó réteg alatt, hogy maradjon némi hely a megkötött váladék tárolására. A másik, hogy ha több gyűjtő/elosztó és tároló rétegpár van, akkor kell lennie egy olyan útvonalnak, amelyen át a váladékok átfolyhatnak az alsóbb rétegekbe, ha a felsőbb tárolórétegek már megteltek. A 2. ábrán látható megvalósításban ezt az áramlási útvonalat egy, az első 48’ tárolórétegbe vágott 52 nyílás biztosítja. A 6-9. ábrákon látható megvalósításokban az áramlási útvonalat a gyűjtő/elosztó réteget képző anyag hajtogatásával vagy átlapolásával alakítjuk ki.

Megjegyzendő, hogy a rétegek fenti leírása csak a nedvszívó mag zónáira vonatkozik, az egyes rétegek vagy lapok tekintetében az oltalmi kört nem korlátozza, így például a 46 gyűjtő/elosztó rétegek és a 48 tárolórétegek a gyakorlatban tartalmazhatnak textilcsíkokat, kötetlen vagy kötött részecskéket vagy szálakat, rétegelt anyagokat vagy ilyen anyagok egyéb kombinációit, például több, a későbbiekben leírt anyagokból készült lapot vagy szövedéket. Tehát a „réteg” kifejezés itt több réteget vagy rétegezett anyagokat is jelenthet.

Elsőként a 46 váladék gyűjtő és -elosztó rétegeket vizsgáljuk. A 46 váladékgyűjtő és -elosztó rétegek (vagy egyszerűen „gyűjtő/elosztó rétegek”) a 48 tárolórétegek fölött helyezkednek el. A „gyűjtő” kifejezés a váladékok, különösen folyékony váladékok felvételének, begyűjtésének képességét jelenti. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek sokféle módon vehetik fel a váladékokat. Képezhetnek egyszerűen egy üreget, amelybe a váladékok belépnek, vagy abszorpció vagy kapillárishatás alapján magukba szívhatják a váladékokat. Az „elosztó” kifejezés itt azt jelenti, hogy a szóban forgó réteg képes a váladékokat, különösen folyékony váladékokat az abszorbens cikk más területeire továbbítani.

A 46 váladékgyűjtő és -elosztó rétegek többféle célra szolgálnak. Ezeknek a rétegeknek a feladata, hogy a 20 inkontinenciabetétre ürített (vagy a felsőbb rétegekből érkező) váladékokat a lehető leggyorsabban abszorbeálják, hogy csökkentsék vagy meg is szüntessék azt a lehetőséget, hogy ezek a váladékok a 42 mag tetején összegyűlve tócsát képezzenek. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek előnyösen ugyanolyan vagy nagyobb sebességgel képesek a váladékot felvenni, mint amilyennel az a 42 mag felületére érkezik. Továbbá a 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek a felvett váladékot továbbítaniuk kell a tárolás helyére, a 42 mag belsejébe. Ez a szállítás és tárolás előnyösen ugyanolyan vagy nagyobb sebességgel megy végbe, mint ahogy a váladékok a 42 magra érkeznek, így a váladékok nem fognak a 42 magon feltorlódni és tócsát képezni az azonnali tárolásukra szolgáló mechanizmus hiánya folytán.

A találmány előnyös megvalósításaiban a 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek és a 48 tárolórétegeknek egymástól függetlenül kell működniük. E megvalósításokban lehetséges, hogy a váladék gyűjtését és elosztását csaknem kizárólag a 46 gyűjtő/elosztó rétegek végzik, és a 48 tárolórétegeknek nem kell a váladékot a 42 mag más részeibe szállítaniuk. így a 48 tárolórétegek tervezésekor a váladék szállítását - ami az ismert abszorbens cikkek hatásosságát jelentős mértékben csökkenti - nem kell figyelembe venni.

HU 217 874 Β

A 46 gyűjtő/elosztó rétegek előnyösen akkor is folytatják működésüket, mikor a felhasználó mozgása az abszorbens cikkre összenyomó erőket fejt ki. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek előnyösen az ilyen erőknek kitéve és átnedvesedve is kellő nagyságú üres helyet (vagy „üres térfogatot”) tartanak meg ahhoz, hogy továbbra is képesek legyenek a folyékony váladékok szállítására. Ebben az esetben a gyűjtő/elosztó rétegek kapacitása elegendő arra, hogy ez a réteg a folyékony váladékoknak nemcsak a kezdeti, hanem az utána következő adagjait is képes legyen kezelni. Az üres térfogat fenntartásához a 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek mind szárazon, mind pedig nedvesen rugalmasaknak és ezenkívül nedvességállóknak kell lenniük. A „nedvességálló” kifejezés itt azt jelenti, hogy az anyag nedvesség hatására nem esik össze, és a nedvesség jelenléte más módon sem hat rá. A fenti bekezdésben használt kifejezések alapos elemzése megtalálható 07/198,032 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegek egy kis sűrűségű (vagy „telt fogású”) hálóból vagy kártolt fátyolból állnak. A „kis sűrűségű” és „telt fogású” kifejezés olyan kártolt fátyolanyagot jelent, amelynek sűrűsége legfeljebb körülbelül 0,1 g/cm³.

A 46 gyűjtő/elosztó réteg sok különféle anyagból készülhet. Ezek közé tartoznak a nemszőtt szálakból álló hálók, habok és bármilyen egyéb olyan anyag, amely biztosítja, hogy a folyadék felvétele és elosztása a kívánt gyorsasággal végbemenjen. Ha a 46 gyűjtő/elosztó rétegek egy nemszőtt szálasanyagból álló kártolt fátyolból készülnek, annak alapanyagát legalább részben képezhetik természetes szálak (így faanyag, például vatta alakjában vagy pamutszálak); legalább részben mesterséges szálak, például műselyem, poliészter-, polietilén-, a PÉT néven is ismert poli(etilén-tereftalát)- vagy polipropilénszálak, térhálósított cellulóz szálasanyagok, habok vagy ezeknek megfelelő anyagok vagy ezek kombinációi. Alkalmas térhálósított cellulóz szálasanyagok leírása megtalálható a 4,888,093, a 4,822,543, a 4,889,595, a 4,898,642 és a 4,935,022 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban.

Ha a 46 gyűjtő/elosztó rétegek egy nemszőtt szálasanyagból álló kártolt fátyolból készülnek, abban a szálak hosszúsága tetszőleges lehet, azonban erre a célra általában vágott szálakat használunk. A „vágott szálak” kifejezés itt körülbelül 3 mm és körülbelül 7,5 cm közötti hosszúságú szálakat jelent.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegek („hidrogél”, „szuperabszorbens polimer” vagy „szuperabszorbens” néven is ismert) gélképző abszorbenseket is tartalmazhatnak feltéve, hogy ezek az anyagok nem olyan nagy mennyiségben vagy nem oly módon szétoszlatva vannak jelen, hogy a 46 gyűjtő/elosztó rétegektől elvárt gyűjtő/elosztó tulajdonságokat károsan befolyásolnák.

A gélképző abszorbensek részletes ismertetése megtalálható többek között a 4,781,711 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A 46 gyűjtő/elosztó rétegekben adott esetben jelen lévő gélképző abszorbensek lehetnek más típusúak, mint a 42 nedvszívó magban alkalmazott gélképző abszorbensek. De a gyűjtő/elosztó rétegek úgy is kialakíthatók, hogy gélképző abszorbenseket lényegében ne tartalmazzanak.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegek előnyösen legalább részben (például legalább 10 tömeg%-ban) szintetikus szálakból állnak, hogy kellőképpen rugalmasak legyenek ahhoz, hogy a váladékokat akkor is át tudják szállítani a 42 magon, mikor a 20 inkontinenciabetét viselés közben nyomóerőknek van kitéve. Bár a természetes szálak és a gélképző abszorbensek nagy abszorpciós kapacitást adnak a 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek, és alkalmassá teszik azokat a váladékok felszívására, ezek a tulajdonságok a találmány szerinti 46 gyűjtő/elosztó rétegek esetén nem feltétlenül szükségesek. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek előnyösen szintetikus, például poliészter-, polietilén-, poli(etilén-tereftalát)- vagy polipropilénszálakból készült, kártolt fátyolból állnak, és gélképző abszorbenst gyakorlatilag nem tartalmaznak. Egyik előnyös megvalósításban a 46 gyűjtő/elosztó rétegek körülbelül 80% 15 denier szálfinomságú poliészterszálat és körülbelül 20% kötőszálat tartalmazó nemszőtt textíliából állnak. (A denier a szálaknál használatos mértékegység; 1 denier annak a szálnak a finomsága, amelynek 9000 métere 1 g tömegű).

A 46 gyűjtő/elosztó rétegek gyártását sokféle technológiával végezhetjük. Ezek a rétegek lehetnek szőttek vagy nemszőttek, például szárazon nemezeitek, fonottan ragasztottak vagy kártoltak. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek készítéséhez előnyösen egy kártolt és termikusán kötött, kis sűrűségű, nemszőtt textíliát használunk.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegekben a szálak termikus kötés helyett rögzíthetők egy kötőanyaggal, például akril-latexszel vagy különösen előnyös megvalósításokban kötetlenek is lehetnek. A 46 gyűjtő/elosztó rétegeket alkotó anyagokat mindegyik esetben nyílt szerkezetben kell elrendezni, hogy a kívánt üres teret biztosítsuk.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegek négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 17 - körülbelül 270 g (vagyis körülbelül 0,5 - körülbelül 8 uncia/négyzetyard), sűrűsége pedig körülbelül 0,02 - körülbelül 0,10 g/cm³. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek (és a 48 tárolórétegek, valamint bármely más, megadott sűrűségű réteg) sűrűségét a réteg négyzetmétertömegéből és vastagságából számítjuk ki. A méréseket mindig a frissen kicsomagolt, széthajtogatott és szétboncolt abszorbens cikkeken végezzük. Hacsak másképp nem említjük, a sűrűséget és a vastagságot 7 g/cm² (0,1 psi) nyomás alá helyezett mintán méljük. A minta tömege és területe meghatározza a négyzetmétertömegét. A vastagságot egy szabványos vastagságmérővel mérjük. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek sűrűsége és négyzetmétertömege nem tartalmazza a rétegekben adott esetben jelen lévő gélképző abszorbens tömegét, viszont a 48 tárolórétegekre az alábbiakban megadott sűrűség- és négyzetmétertömeg-értékek magukba foglalják a bennük jelen lévő gélképző abszorbensek tömegét.

Ha több 46 gyűjtő/elosztó réteg van jelen, azok jellemzői (például anyagösszetétel, négyzetmétertömeg, sűrűség) rétegről rétegre változók lehetnek.

Például az 1-3. ábrákon látható megvalósításban, ahol két 46 gyűjtő/elosztó réteg van, a felső vagy első

HU 217 874 Β

46’ gyűjtő/elosztó réteg kisebb négyzetméter-tömegű, mint az alsó, második 46” gyűjtő/elosztó réteg. Az 1-3. ábrákon látható megvalósításban az első 46’ gyűjtő/elosztó réteg négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 17 és körülbelül 135 g/m² (körülbelül 0,5 és körülbelül 4 uncia/négyzetyard) közötti, még előnyösebben körülbelül 70 g/m² (körülbelül 2 uncia/négyzetyard), sűrűsége pedig körülbelül 0,03 - körülbelül 0,05 g/cm³. Ebben a megvalósításban az alsó, második 46” gyűjtő/elosztó réteg négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 70 és körülbelül 270 g/m² (körülbelül 4 és körülbelül 8 uncia/négyzetyard) közötti, még előnyösebben körülbelül 200 g/m² (körülbelül 6 uncia/négyzetyard), sűrűsége pedig körülbelül 0,03 - körülbelül 0,05 g/cm³. Mint később részletesebben leírjuk, a 48 tárolórétegekben a felső rétegek előnyösen szintén kisebb négyzetmétertömegűek, mint az alsó rétegek.

Úgy gondoljuk, hogy ez az elrendezés (a felső rétegek elvékonyítása) a viselő számára kényelmesebb. Különösen így van ez akkor, ha a legfelső tárolórétegnek, például az első 48’ tárolórétegnek van egy nagy 52 nyílása, hogy a folyadékokat átengedje az alsóbb rétegekbe. Ha a legfelső 48’ tárolórétegen van egy nagy nyílás, akkor a felhasználó érzékelheti a vastagságkülönbséget a legfelső tárolóréteg átlyukasztott és át nem lyukasztott része között. Ezért célszerű a legfelső tárolóréteget viszonylag vékonyra kialakítani, így az átlyukasztott és át nem lyukasztott rész közötti vastagságkülönbség kevésbé érzékelhető. A legfelső 46’ gyűjtő/elosztó réteget - amely az első 48’ tárolóréteggel az első rétegpárt képezi szintén viszonylag vékonyra készítjük, hogy mérete az első 48’ tárolóréteg méretével összhangban legyen.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek a váladékok begyűjtésére és szétoszlatására irányuló képességét a „horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség”-gel jellemezzük, és ennek az elnevezésnek bármely rövidítésével jelölhetjük. A „horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség” a leírásban azt a sebességet jelenti, amellyel a 46 gyűjtő/elosztó rétegek a rájuk egy pontszerű forrásból érkező folyadékot átengedik magukon, miközben a réteg meghatározott nyomás alatt áll. A horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség mérésének módszerét a későbbiekben írjuk le, és ugyanott mutatunk be egy „pontszerű forrás”-t is. Annyit azonban már itt megjegyzünk, hogy a „pontszerű forrás” kifejezés jelentése nem korlátozódik például különálló folyadékcseppekre.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegektől elvárt horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség függ az abszorbens cikk felhasználási céljától, mert ettől függ, hogy az abszorbens cikknek milyen mennyiségű folyadékot kell kezelnie. Az 1-3. ábrákon látható 20 inkontinenciabetét közepes vagy súlyos húgyhólyag-inkontinenciában szenvedő felnőttek számára szolgál. Ez esetben a 46 gyűjtő/elosztó rétegek horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebességének körülbelül 28 g/cm² (körülbelül 0,4 psi) nyomás alatt mérve el kell érnie a legalább körülbelül 8,0 cm³ (szintetikus vizelet)/s értéket. A 46 gyűjtő/elosztó rétegek horizontális folyadék gyűjtő sebessége körülbelül 28 g/cm² (körülbelül 0,4 psi) nyomás alatt mérve előnyösen legalább körülbelül 12 cm³/sec. Más felhasználásokban azonban a horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség körülbelül 28 g/cm² nyomás alatt mérve lehet mindössze körülbelül 2 cm³ (szintetikus vizelet)/s is. Például az egészségügyi betétekhez megfelelő a körülbelül 2 cm³/s horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség, az eldobható pelenkákhoz pedig a körülbelül 4 cm³/s horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség. A 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek a kívánt horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebességet átnedvesedés után is meg kell tartaniuk.

A 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek annyira nedvességállóknak kell lenniük, hogy átnedvesített állapotban a szélességüknek 25%-áig terjedő összenyomás után a keresztirányú visszaalakulásuk legalább 80%-os legyen. Az összenyomás utáni keresztirányú visszaalakulás meghatározására a gyűjtő/elosztó réteg anyagából egy adott szélességű mintát szintetikus vizeletbe merítünk annyi időre, míg gyakorlatilag teljesen átitatódik. Az átitatott mintát présasztalra vagy alaplemezre helyezzük satuszerű befogópofák közé. A pofákat egymáshoz közelítve a minta szélességét körülbelül 75%-kal csökkentjük, és ebben az állapotban tartjuk 30 másodpercig. Ezután a pofákat kiengedjük, a mintát 30 másodpercig hagyjuk visszaalakulni, majd megmérjük, hogy milyen mértékben nyerte vissza eredeti szélességét. Az összenyomás utáni keresztirányú visszaalakulás a visszanyert szélesség az eredeti szélesség %-ában kifejezve.

A 42 nedvszívó magot alkotó rétegek másik típusát a 48 tárolórétegek képezik. A 48 tárolórétegek arra szolgálnak, hogy tárolják azokat a váladékokat, melyeket a minden egyes 48 tárolóréteg alatt (és adott esetben felett) fekvő gyűjtő/elosztó rétegek tárolás céljából odaszállítanak.

A 48 tárolórétegeknek nem kell különösképpen hatásosnak lenniük abban, hogy a váladékokat a 42 mag más részeibe továbbítsák. Ennek a követelménynek a 46 gyűjtő/elosztó rétegek tesznek eleget. (A 48 tárolórétegeknek viszont olyan mértékben kell engedniük a váladékok szabad mozgását magukon a tárolórétegeken belül, hogy ezen rétegek kapacitása megfelelően kihasználódjék). így a 48 tárolórétegeket a váladékok továbbítására vonatkozó indokolatlan megkötések nélkül lehet tervezni és felépíteni. Az ilyen megkötések a hagyományos abszorbens cikkeknél a nedvszívó magban jelen lévő gélképző abszorbensek koncentrációjának és abszorpciós sebességének korlátozása révén korlátozzák a mag tárolókapacitását.

A 48 tárolórétegek előnyösen ugyanolyan gyorsan vagy még gyorsabban tudják a váladékokat tárolni, mint ahogy azok hozzájuk érkeznek. A 42 nedvszívó mag előnyösen olyan szerkezetű, hogy mindaddig, míg tárolókapacitása fel nem töltődik, mindig lesz olyan hely a mag belsejében, ahol a váladékok gyorsan elraktározódhatnak. Az ilyen nedvszívó magok nincsenek kitéve a szakma állásában felmerülő problémáknak, például a gélblokkolódásnak, ami sok ismert abszorbens cikk magjának kimerülését okozza, még a teljes kapacitásuk kihasználása előtt.

A találmány szerinti 48 tárolórétegek legalább részben nagy sebességű gélképző abszorbens anyagokból

HU 217 874 Β állnak (vagyis állhatnak részben vagy egészben ilyen anyagokból). A „gélképző abszorbens” kifejezés általában vízoldható, vízben duzzadó polimereket jelent, amelyek saját száraztömegüknek legalább tízszeresét kitevő vizet képesek megkötni.

A „nagy sebességű” gélképző abszorbens kifejezés olyan gélképző abszorbenseket jelent, amelyek olyan sebességgel kötik meg a váladékokat, hogy körülbelül 10 másodperc alatt kapacitásuknak legalább 40%-át, előnyösen legalább 50%-át, még előnyösebben legalább 90%-át feltöltik. A kapacitásfeltöltési % értéke a későbbiekben leírt „filteres tea” módszerrel mérhető.

A gélképző abszorbens folyadékabszorpciós sebességének egy másik kifejezési módja, hogy a folyadékabszorpció sebességét a gélképző abszorbens tömegére vonatkoztatva adjuk meg (például az 1 g gélképző abszorbens által 1 másodperc alatt abszorbeált anyag mennyisége g-ban). Ez utóbbi módon kifejezve a találmány szerinti abszorbens cikkekben előnyösen alkalmazhatók azok a gélképző abszorbensek, melyeknek teljes kapacitása saját tömegüknek legalább körülbelül a 25-szörösét kitevő folyadékmennyiség, és a folyadékokat legalább körülbelül 0,8 g/s/gélképző abszorbens g (megfelel a fenti körülbelül 40%-os kapacitásfeltöltésnek), még előnyösebben körülbelül 1,25 g/s/gélképző abszorbens g (megfelel a fenti körülbelül 50%-os kapacitásfeltöltésnek), még előnyösebben 1,5 g/s/gélképző abszorbens g, a legelőnyösebben körülbelül 2,25 g/s/gélképző abszorbens g (megfelel a fenti körülbelül 90%-os kapacitásfeltöltésnek) sebességgel képesek abszorbeálni. (Ahol a gélképző abszorbens által abszorbeált anyag mennyiségét a gélképző abszorbens saját tömegének többszörösében fejezzük ki, az mindig az abszorbens száraztömegére vonatkozik).

Az alkalmas nagy sebességű gélképző abszorbensek jelenleg sokféle formában hozzáférhetők. A gélképző abszorbensek egyik fajtája szemcsés alakú. A „szemcsés” kifejezés tetszőleges alakú részecskék - például pelletek vagy pelyhek - formájában jelen lévő anyagot jelöl. Például szemcsés (de nem feltétlenül nagy sebességű) gélképző abszorbensek állíthatók elő a 4,654,039 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás alapján. Többféle gélképző abszorbenst ismertet a már említett 4,781,711 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A találmány szerinti abszorbens cikkekben alkalmazható nagy sebességű gélképző abszorbens azonban előnyösen szálasanyag.

A „nagy sebességű gélképző abszorbens szálasanyag” szálak alakjában jelen lévő gélképző abszorbenst jelent. Ilyen szálasanyagok (de nem feltétlenül nagy sebességű gélképző abszorbensek) részletesebb leírása megtalálható a 4,855,179 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A „nagy sebességű gélképző abszorbens szálasanyag” kifejezés magában foglalja a teljes egészükben gélképző abszorbensekből álló, szál alakú anyagokat, és az olyan két komponensű szálakat is, amelyek legalább részben egyéb - a felületükön gélképző abszorbenssel bevont - anyagokból állnak.

A gélképző abszorbens szálasanyagok több szempontból előnyösek. Az ilyen anyagok a nemszőtt textíliák szerkezetébe könnyen bedolgozhatok. A gélképző abszorbens szálasanyagok a gélképző abszorbensek bizonyos más formáinál jobban megmaradnak a helyükön, mikor az abszorbens cikkre összenyomó vagy egyéb erők hatnak. A gélképző abszorbens szálasanyagok általában lágyabbak és hajlékonyabbak, mint a szemcsés gélképző abszorbensek. Továbbá a gélképző abszorbens szálasanyagok kevésbé hajlamosak arra, hogy száraz állapotban kilyukasszák a 36 hátlapot, mint egyes szemcsés gélképző abszorbensek. A gélképző abszorbens szálasanyagok egy anyagrétegen belül eloszlathatok oly módon, hogy a szomszédos szálak között általában megfelelő távolság legyen. Ennek következtében a gélképző abszorbens szálasanyagokban a szálak kevésbé érintkeznek egymással, s így amikor a folyadékot megkötve megduzzadnak, kevésbé hajlamosak a gélblokkolásra.

Gélképző abszorbens szálasanyag céljára alkalmas például a FIBERSORB SA 7000, beszerezhető az Arco Chemical Companytól, Newton Square, Pennsylvania. A FIBERSORB SA 7000 folyadékabszorpciós sebessége grammonként legalább körülbelül 1,9 g/s. Egy különösen előnyös nagy sebességű gélképző abszorbens szálasanyag FIBERSORB SA 7200 néven ismert, ezt szintén az Arco Chemical Company gyártja, de kereskedelmi forgalomban nem kapható. A FIBERSORB SA 7200 folyadékabszorpciós sebessége grammonként legalább körülbelül 2 g/s.

Nagy sebességű gélképző abszorbenseket azért célszerű alkalmazni, mert ezek nagy sebességük folytán jelentős mértékben megnövelhetik a 42 nedvszívó mag pillanatszerű kapacitását. A szakmában ismert abszorbens cikkekben általában alkalmazott gélképző abszorbenseknél néhány másodperc vagy néhány perc szükséges az abszorpciós kapacitás megfelelő szintjének eléréséhez, ezért ezek a váladékok kezdeti felvételében kevéssé hasznosak. Ezek az anyagok főleg a váladékok későbbi felvételére alkalmasak.

A nagy sebességű gélképző abszorbenseket célszerű lehet más anyagokkal keverten alkalmazni a 48 tárolórétegekben. Annak, hogy a 48 tárolórétegekbe ilyen más anyagokat bevigyünk, többféle célja lehet. Ezek egyike, hogy a gélképző abszorbens részecskéit vagy szálait a helyükön tartsák. További cél lehet a gélképző abszorbens vagy más anyagok megkötése a 48 tárolórétegekben. Arra is használhatók, hogy a gélképző abszorbens részecskéi vagy szálai között megfelelő távolságot tartsanak, ezáltal megfelelő teret biztosítva a gélképző abszorbens duzzadására, mikor annak abszorpciós kapacitása feltöltődik.

Továbbá a 48 tárolórétegekbe beépíthető bármely, a 46 gyűjtő/elosztó rétegekben történő felhasználásra fent leírt anyag, és esetleg valamilyen kötőanyag is.

De - amint azt az alábbiakban részletesen kifejtjük - a 48 tárolórétegek jellemzőinek (mint anyagöszszetétel, sűrűség, négyzetmétertömeg, horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség) nem kell megegyezniük a 46 gyűjtő/elosztó rétegek megfelelő jellemzőivel. Más lesz a különböző típusú anyagok egymáshoz viszonyított aránya, nevezetesen az adott esetben használha10

HU 217 874 Β tó szintetikus szálakat itt kisebb arányban kell alkalmazni, mint a 46 gyűjtő/elosztó rétegekben, mert a 48 tárolórétegekben nagyobb abszorpciós kapacitás szükséges. Az egyes anyagokból felhasználandó mennyiségeket a későbbiekben adjuk meg.

A kötőanyagokat, például kötőszálakat arra használjuk, hogy a 48 tárolórétegeket alkotó szálakat egymáshoz, illetve az ezen rétegben alkalmazott nagy sebességű gélképző abszorbensekhez kössük. Az adott esetben alkalmazott kötőszálnak képesnek kell lennie arra, hogy a 48 tárolórétegekben alkalmazhatóként ismertetett szálakhoz kötődjék e szálak olvadáspontjánál alacsonyabb hőmérsékleten. Kötőszálként előnyösen alkalmazható a kereskedelmi forgalomban KODEL 410 néven ismert szál, az Eastman Chemical Products, Inc. of Kingsport (Tennessee) gyártmánya.

A 48 tárolórétegeket alkotó anyagok összetétele bizonyos határok között változó lehet. A leírásban %osan megadott értékek - hacsak másképp nem jelezzük - mindig tömeg%-ot jelentenek. Az egyes anyagokból megadott %-ok összegének 100-at kell kitennie. Továbbá a leírásban és az igénypontokban megadott összetétel %-ok (valamint a horizontális folyadék gyűjtés/elosztási értékek) olyan abszorbens cikkekre vonatkoznak, amelyek a szóban forgó réteg bizonyos részeiben a megadott százalékos értékeket mutatják, függetlenül attól, hogy ezek a százalékok az egész rétegre vonatkoznak-e.

A 48 tárolórétegek tartalmazhatnak körülbelül 10-20 és körülbelül 100% közötti, nagy sebességű gélképző abszorbenst, körülbelül 80% természetes szálasanyagot, például fazúzalékot, körülbelül 80% szintetikus, például poliészterszálat, körülbelül 80% térhálósított cellulóz szálasanyagot és körülbelül 20% kötőszálat. Mikor azt írjuk, hogy a 48 tárolórétegek tartalmazhatnak egy megadott %-ot egy anyagból, ezt úgy értjük, hogy az anyagot lehet használni a rétegben, de nem kötelező. Más szavakkal: a réteg tartalmazhat 0%-ot az anyagból, vagy az anyag a rétegben jelen lehet egy kis százalékarány, például 0,1% és a megadott százalékarány (például 30%) közötti mennyiségben. Különösen előnyös 48 tárolóréteget képez az olyan termikus kötésű keverék, amely körülbelül 50% FIBERSORB SA 7000 gélképző abszorbenst, körülbelül 30% fazúzalékot és körülbelül 20% KODEL 410 kötőszálat tartalmaz.

A 48 tárolórétegeket sokféle technológiával állíthatjuk elő, például használhatunk erre száraz nemezelést vagy kártolást. így például előnyös 48 tárolóréteget kapunk, ha nagy sebességű gélképző abszorbensek és vatta keverékét szárazon nemezeljük. A száraz nemezelés általában abból áll, hogy a komponenseket levegőn összekeverjük, majd a keveréket formázó szitán összenyomjuk és átrendezzük. Erre a célra bármely alkalmas hagyományos száraz nemezelési eljárást használhatunk.

A 48 tárolórétegek négyzetmétertömege körülbelül 20 és körülbelül 1200 g/m² (körülbelül 0,01 és körülbelül 0,8 g/négyzethüvelyk) közötti, sűrűsége legalább körülbelül 0,183 g/cm³ (körülbelül 3 g/köbhüvelyk). Éppúgy, mint a 46 gyűjtő/elosztó rétegek esetében, ha több 48 tárolóréteg van jelen, azok jellemzői (például anyagösszetétel, négyzetmétertömeg, sűrűség) rétegről rétegre változók lehetnek.

Az 1-3. ábrákon látható megvalósításban, ahol két tárolóréteg van jelen, a felső tárolóréteg, vagyis az első 48’ tárolóréteg négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 20 - körülbelül 600 g/m² (körülbelül 0,01 - körűibe lül 0,4 g/négyzethüvelyk), még előnyösebben körülbelül 300 g/m² (körülbelül 0,2 g/négyzethüvelyk), sűrűsége pedig előnyösen kisebb, mint körülbelül 0,12 g/cm³ (körülbelül 2 g/köbhüvelyk), még előnyösebben körülbelül 0,092 g/cm³ (körülbelül 1,5 g/köbhüvelyk). Az alsó tárolóréteg, vagyis a második 48” tárolóréteg négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 300 - körülbelül 1200 g/m² (körülbelül 0,2 - körülbelül 0,8 g/négyzethüvelyk), még előnyösebben körülbelül 600 g/m² (körülbelül 0,4 g/négyzethüvelyk), sűrűsége pedig előnyösen kisebb, mint körülbelül 0,12 g/cm³ (körülbelül 2 g/köbhüvelyk), még előnyösebben körülbelül 0,092 g/cm³ (körülbelül 1,5 g/köbhüvelyk).

A 42 nedvszívó mag egyes rétegei egymáshoz lehetnek kötve bármely alkalmas módszerrel, például permetező ragasztással, de lehetnek kötetlenek is.

Ha a fenti rétegekből egynél több pár van (vagyis egynél több gyűjtő/elosztó réteg és egynél több tárolóréteg van jelen), akkor a rétegpároknak kapcsolatban kell lenniük egymással, mert a váladékok a rendelkezésükre álló üres hely csökkenése és a gélképző abszorbens duzzadása miatt általában nem képesek végighaladni az egész tárolórétegen (például a 2. ábrán látható első 48’ tárolórétegen), hogy eljussanak az alatta fekvő gyűjtő/elosztó rétegekhez és tárolórétegekhez. Egy teljesen megtelt tárolóréteg elzárhatja a váladékok áramlását. Tehát a rétegpároknak - különösen az egyes párokban jelen lévő 46 gyűjtő/elosztó rétegeknek - folyadékáramlási kapcsolatban kell lenniük egymással. A „folyadékáramlási kapcsolat” egyszerűen azt jelenti, hogy a folyadékok a rétegek vagy rétegpárok között át tudjanak haladni. Ezt a rétegek közötti folyadékáramlási kapcsolatot bármilyen alkalmas eszközzel megoldhatjuk. Például az 1-3. ábrán látható megvalósításban van legalább egy 50 folyadékáthaladási útvonal vagy ösvény (vagy egyszerűen „átjáró”), amelyen a váladékok egyik rétegből, például a 46’ első gyűjtő/elosztó rétegből az alatta fekvő rétegekbe, például a második 46” gyűjtő/elosztó rétegbe átjuthatnak.

Az „átjáró” vagy „ösvény” kifejezés olyan szerkezetet jelent, amelyen keresztül a váladékok átfolyhatnak egyik rétegből a másikba. Az 50 átjáró lehet bármilyen alkalmas szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a váladékok egy felső gyűjtő/elosztó rétegből egy alsóbb gyűjtő/elosztó rétegbe vagy tárolórétegbe átfolyhassanak. Az „átjáró” kifejezés jelentése tehát nem korlátozódik egy meghatározott alakú szerkezetre. Például egy alkalmas átjáró tartalmazhat egy vagy több nyílást, egy vagy több darab folyadékáteresztő anyagot a rétegek összekötésére, esetleg tartalmazhatja maguknak a rétegeknek egyes részeit, vagy a rétegeknek olyan elrendezését, amely összeköti vagy csak egyszerűen egymással érintkezésbe hozza azokat. Továbbá - vagy a fentiek egy változataként - az átjáró tartalmazhat egy kisebb sűrű11

HU 217 874 Β ségű tartományt vagy a 07/198,032 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben vagy a 4,880,419 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szereplő másféle szerkezetek bármelyikét.

Ha az 50 átjáró egy vagy több 52 nyílást tartalmaz, akkor többféle tényezőt kell figyelembe venni. Az 52 nyílásokat megfelelően kell elhelyezni és méretezni, hogy a váladékokat egyik rétegből a másikba továbbítsák. Az 52 nyílásokat azokon a helyeken kell elhelyezni, ahol egyébként a váladékok felgyűlnének, mikor a felső tárolórétegek kapacitása feltöltődik. Ez a hely rendszerint közvetlenül azon tartomány alatt van, ahová a váladékok a 20 inkontinenciabetétre eredetileg kiürülnek (ezt „tipikus váladékürítési területnek vagy zónának” is nevezzük). Ezért az 52 nyílásokat mindegyik 48 tárolórétegben a t keresztirányú középvonal és a 24a elülső vég között (vagyis a 20 inkontinenciabetét elülső felében) kell elhelyezni. Az 52 nyílások szélességét úgy kell megválasztani, hogy a nyílások ne záródjanak össze, mikor a 20 inkontinenciabetét viselés közben keresztirányban összenyomódik vagy amikor a gélképző abszorbens átnedvesedve megduzzad. A 20 inkontinenciabetéten az 52 nyílások száma egytől gyakorlatilag a végtelenig terjedhet.

A területnek, amelyen az 52 nyílásokat el kell helyezni, előnyösen le kell fednie legalább azt a területet, amelyet a 4. ábrán szaggatott vonallal jelöltünk. Ez a terület egyenlő szárú háromszög alakú. Az egyenlő szárú háromszög alaplapja általában az 1 hosszirányú középvonalra merőlegesen, a 20 inkontinenciabetét 24a elülső végétől körülbelül 5 cm (körülbelül 2 hüvelyk) távolságra fekszik. Az egyenlő szárú háromszög alakú terület alaplapja körülbelül 5 cm (körülbelül 2 hüvelyk) hosszúságú, a háromszög magassága körülbelül 7,6 cm (körülbelül 3 hüvelyk). A háromszög alakú terület körülbelül 19 cm² (körülbelül 19 négyzethüvelyk.

Egy különösen előnyös 50 átjáró látható az 1 -3. ábrákon. Ez az 50 átjáró egyetlen 52 nyílást tartalmaz az első 48’ tárolórétegben. Úgy gondoljuk, hogy ha a 48 tárolórétegben vagy rétegekben csak egyetlen 52 nyílás van, ennek az egy nyílásnak kellőképpen nagy méretűnek kell lennie, nehogy a 20 inkontinenciabetét viselésekor összezáródjék, és elzárja a váladékok útját az alsóbb rétegek felé. Az 52 nyílás az 1-3. ábrán látható megvalósításban az első 48’ tárolóréteg teljes hosszára kiterjed. Az 1-3. ábrán látható megvalósításban az 52 nyílás a 20 inkontinenciabetét 28 első végtartományában nagyobb, mint a 30 középső tartományban és a 32 második végtartományban. Az 52 nyílás szélessége a 28 első végtartományban előnyösen legalább körülbelül 5 cm (körülbelül 2 hüvelyk). Az 1-3. ábrán látható előnyös 52 nyílás hosszirányú oldalfalakkal van ellátva, amelyek a 20 inkontinenciabetét 22 széleinek görbületét követik.

Az 1-3. ábrán látható 48’ tárolóréteget és 52 nyílást tekinthetjük egy alternatív megoldásnak, mert az 52 nyílás viszonylag széles, és a 42 mag teljes hosszára kiterjed. A 48’ tárolóréteget tekinthetjük úgy is, hogy nem egy nyílással ellátott réteg, hanem legalább két textilcsík - például 48a’ és 48b’ csík - alakjában van jelen. Ha az 1-3. ábrán látható megvalósításban az első 48’ tárolóréteget így tekintjük, akkor az azt alkotó 48a’ és 48b’ csíkok szélessége (egyenként) előnyösen körülbelül 2 és körülbelül 4 cm (körülbelül 0,75 és körülbelül 1,5 hüvelyk) közé esik.

A 4. ábrán a találmány szerinti 20 inkontinenciabetét egy másik megvalósítása látható. Itt a betétnek egyetlen 52 nyílása van, ez a tipikus váladékürítési területen, a 20 inkontinenciabetét t keresztirányú középvonala és 24a elülső vége között helyezkedik el. Amint a 4. ábrán látható, az 52 nyílásnak a 20 inkontinenciabetét 24a elülső végéhez közelebb eső végét befelé, a t keresztirányú középvonal felé körülbelül 2,54 cm-rel (körülbelül 1 hüvelyk) el lehet tolni, mert a váladékok rendszerint nem jutnak az 52 nyílás vége és a 20 inkontinenciabetét 24a elülső vége közötti 2,5 cm-es tartományba.

Az 5. ábrán a találmány szerinti 20 inkontinenciabetét egy további megvalósítása látható, amelyben a betétnek több 52 nyílása van. Ha a 48 tárolóréteg(ek)ben több 52 nyílás van, akkor az egyes 52 nyílásoknak kisebbeknek kell lenniük, mint amikor csak egyetlen 52 nyílás van. Annak kisebb a valószínűsége, hogy ezek az 52 nyílások egyidejűleg záródjanak el. Az 52 nyílásokat azonban nem szabad olyan szűkre kialakítani, hogy a gélképző abszorbens a váladékok megkötése után megduzzadva elzárja azokat. Az egyes 52 nyílások szélessége előnyösen legalább körülbelül 0,65 cm (körülbelül 1/4 hüvelyk), de ennél kisebbek is lehetnek. A rétegeket összekötő nyílás vagy nyílások lehetnek kör alakúak, mint az 5. ábrán, vagy tetszőleges - például négyzet, négyszög, ovális vagy szabálytalan - alakúak.

A találmány szerinti 20 inkontinenciabetét adott esetben egyéb komponenseket is tartalmazhat.

A találmány szerinti 20 inkontinenciabetét tartalmazhat a betét szélei mentén húzódó gátakat. Az 1. ábrán látható 20 inkontinenciabetét mindkét 22 hosszirányú széle mentén 56 hosszirányú gátakkal és mindkét keresztirányú széle, vagyis 24 végei mentén 58 keresztirányú gátakkal van ellátva.

Az 56 hosszirányú gátak alapvetően kétféle célra szolgálnak, de más feladatokat is elláthatnak.

Az 56 hosszirányú gátak elsődleges célja megakadályozni, hogy a 46 gyűjtő/elosztó rétegek által szállított váladékok a 22 hosszirányú szélek mentén a 20 inkontinenciabetétből kifolyjanak. Mint mondottuk, a 46 gyűjtő/elosztó rétegekhez olyan anyagokat választunk, amelyek a betét síkjában nagyon hatékonyan szállítják a folyékony váladékokat. Különösen igaz ez akkor, ha a 46 gyűjtő/elosztó rétegek teljes mértékben szintetikus szálakból állnak, mert ezek a szálak a folyadékokat nem abszorbeálják. Az ilyen megvalósításokban a folyadékok szállítása olyan gyors, hogy azok valóságosan kifolynak a 42 mag szélein, ha ezt nem akadályozzuk meg. Az 56 hosszirányú gátak ezt a jelenséget megakadályozzák.

Fontos megjegyezni, hogy az 56 hosszirányú gátaknak ez az elsődleges funkciója különbözik a comb körül szokásosan alkalmazott szegélyek és hasonló eszkö12

HU 217 874 Β zök funkciójától. A comb körüli szegélyek elsődlegesen annak megakadályozására szolgálnak, hogy a fedőlap vagy a nedvszívó mag felszínén összegyűlt váladékok az abszorbens cikkből kifolyjanak. Tehát ezeknek a hagyományos szegélyeknek elzáró gátat kell képezniük az áramlás útjában. A találmány szerinti nedvszívó mag felszínén ideális esetben nem képződik tócsa, így az 56 hosszirányú gátak rásimulhatnak a 34 fedőlap felszínére, vagy elhelyezhetők a 42 mag és a 34 fedőlap között, és rásimulhatnak a 42 mag felszínére.

Az 56 hosszirányú gátak második feladata, hogy a váladékokat a 42 mag azon részei felé irányítsák, amelyeknek még van szabad abszorpciós kapacitásuk. A 42 magra érkező folyékony váladékokat a 46 gyűjtő/elosztó rétegek a beérkezés helyéről sugárirányban kifelé szállítják szét. Minthogy a 20 inkontinenciabetét szélessége kisebb, mint a hossza, a folyékony váladékok sokkal hamarabb elérik a 42 mag 42c hosszirányú széleit, mint a mag 42d keresztirányú széleit. Az 56 hosszirányú gátak a váladékokat a 42 mag 42d végei, különösen a 42 mag 42d’ hátsó vége felé terelik. Minthogy a 20 inkontinenciabetét viselésekor a betét 24b hátsó vége rendszerint lejjebb fekszik, mint a 24a elülső vég, a folyadékok a nehézségi erő hatására az 56 hosszirányú gátak mentén a betét 24b hátsó vége felé fognak áramlani.

A 20 inkontinenciabetét tartalmazhat továbbá egy vagy több 58 keresztirányú gátat a 24 végek mentén. Az 1. ábrán látható megvalósításban a 20 inkontinenciabetét mindkét 24 végénél tartalmaz egy-egy 58 keresztirányú gátat. Más megvalósításokban viszont a találmány szerinti 20 inkontinenciabetétnek lehet egyetlen 58 keresztirányú gátja is. Ez esetben az 58 keresztirányú gát előnyösen a 20 inkontinenciabetét 24b hátsó végénél helyezkedik el, mert, mint mondottuk, a betét viselése közben a 24a elülső vég valószínűleg magasabban áll, mint a 24b hátsó vég, és ezért a váladékok nagyobb valószínűséggel fognak kiszivárogni a 24b hátsó végen, mint a 24a elülső végen. A folyékony váladékok általában nem folynak ki a 20 inkontinenciabetét 24a elülső végén, hacsak ezen a végen nincsenek a magban nedvszívó szálak elhelyezve.

A gátak sokféle anyagból készülhetnek, mint például polietilén, polipropilén, poliészter, műselyem, nejlon, habok, műanyag fóliák, formázott filmek vagy rugalmas habok. Ezen anyagokból sokféle módon állíthatók elő a gátak, így készülhetnek például szőtt vagy nemszőtt (például fonottan ragasztott vagy kártolt) anyagból. Egy különösen előnyös gát egy nemszőtt anyagból és egy polietilénfóliából képzett, kétrétegű laminátumból áll. Más megvalósításokban a gátak tartalmazhatnak egy melegen megolvasztott, kevéssé vagy egyáltalán nem tapadó, a 20 inkontinenciabetétre rányomtatott anyagot. Az ilyen gát nyomtatására használhatunk bármely alkalmas módszert, például metszet- vagy flexográfiás nyomatási eljárást.

Kívánt esetben a 20 inkontinenciabetét ellátható a betét két 22 hosszirányú széléből kinyúló 60 szárnyakkal. A 60 szárnyak bármely alkalmas konfigurációban elhelyezkedhetnek. Alkalmas 60 szárnyak készíthetők például a 4,589,876 és a 4,687,478 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás kitanítása alapján.

Továbbá, amint a 2. ábrán látható, a 36 hátlap 36b fehérnemű felőli oldalán lehet egy olyan 62 eszköz, amellyel a felhasználó a 20 inkontinenciabetétet a nadrágjához erősíti („rögzítőeszköz”). 62 rögzítőeszközként előnyösen alkalmazhatók mechanikai vagy még előnyösebben ragasztós rögzítőeszközök, például nyomásérzékeny ragasztók. A nyomásérzékeny ragasztót sokféle elrendezésben alkalmazhatjuk a 36 hátlap 36b fehérnemű felőli oldalán.

Ez az elrendezés lehet például egyetlen 62 ragasztócsík a 20 inkontinenciabetét 1 hosszirányú középvonala mentén (mint az ábrán); két párhuzamos ragasztócsík; két tükörszimmetrikus, kifelé görbülő ragasztócsík; egy nagyjából központosán elhelyezett, négyszög alakú ragasztófolt; vagy a 60 szárnyak disztális (a 20 inkontinenciabetét 1 hosszirányú középvonalától legtávolabb eső) végén elhelyezett ragasztófoltok. Ha a ragasztót csíkok alakjában alkalmazzuk, a ragasztócsíkok hossza előnyösen körülbelül 10 - körülbelül 20 cm, szélességük pedig előnyösen körülbelül 5 - körülbelül 35 mm. Ha a ragasztót a 36 hátlapon egy nagyjából központosán elhelyezett (az ábrán nem látható) négyszögletes folt alakjában alkalmazzuk, akkor a foltnak a 36 hátlap 36b fehérnemű felőli oldalának körülbelül 30 - körülbelül 70%-át le kell fednie. Ragasztóként alkalmazhatunk egy, a Century Adhesive-től A305-4 termékszámon vagy az Anchor Continental, Inc., 3 Sigma Divisiontől (Covington, Ohio) beszerezhető, 15,2 pm (0,6 mii) kaliberrel specifikált terméket.

A találmány szerinti abszorbens cikknek és az abba beépített, többrétegű 42 nedvszívó magnak sok másféle megvalósítása is lehetséges. Ezek közül néhányat az alábbiakban ismertetünk.

Az egyik alternatív megvalósításban, melynek leírásánál az 1-3. ábrára hivatkozunk, a 34 fedőlap elhagyható, és a legfelső 46’ gyűjtő/elosztó réteg szolgálhat arra a célra, amire általában a 34 fedőlap szolgál. Ezt a megvalósítást másképpen úgy jellemezhetjük, hogy a 34 fedőlap és a legfelső 46’ gyűjtő/elosztó réteg egy és ugyanaz. A gyűjtő/elosztó réteg anyagaként a leírásban szereplő anyag a fedőlaphoz is használható, mert a nedvességet gyorsan elvezeti, így a bőrrel érintkező felület száraz marad.

Ennek az első alternatív megvalósításnak egyik változata szerint az első 46’ gyűjtő/elosztó réteget egy vagy több rétegből alakíthatjuk ki, melyek mindegyikének megvannak a saját jellemzői. Például a 46’ gyűjtő/elosztó réteg legfelső rétege állhat egy textildarabból (például egy 3 denier szálfinomságú kártolt fátyolból), amely a felhasználó bőre számára puha és kellemes, a 46’ gyűjtő/elosztó réteg többi rétegei pedig készülhetnek egy 15 denier szálfinomságú, nemszőtt textíliából.

Ebben az első alternatív megvalósításban a találmány szerinti többrétegű 42 nedvszívó magot inkább többrétegű nedvszívó „test”-nek nevezhetnénk, mert itt ez nem a 34 fedőlap és a 36 hátlap között, hanem a 36 hátlap fölött, arra ráerősítve helyezkedik el.

HU 217 874 Β

A 6. ábrán a találmány szerinti többrétegű 42 nedvszívó magnak egy további lehetséges megvalósítása látható. A 6. ábrán látható megvalósításban a mag felső 46’ gyűjtő/elosztó rétegéből úgy jutnak el a váladékok az alsó 46” gyűjtő/elosztó rétegbe, hogy a gyűjtő/elosztó réteg anyagának egyes részei kapcsolatot létesítenek a 46’ gyűjtő/elosztó réteg és a 46” gyűjtő/elosztó réteg között. A gyűjtő/elosztó réteg anyagának azon részei, melyek a 46’ gyűjtő/elosztó réteget a 46” gyűjtő/elosztó réteggel összekötik, készülhetnek a 46’ és 46” gyűjtő/elosztó réteg anyagától különálló anyagból vagy az egyik gyűjtő/elosztó réteg egy részét képezhetik, vagy pedig - amint a 6. ábrán látható - mindkét gyűjtő/elosztó réteg részét képezhetik (a 6. ábrán látható megvalósítás egyik változatában a két gyűjtő/elosztó réteg egyazon textildarabból készül). A gyűjtő/elosztó réteg anyagának azon részei, melyek az első és második gyűjtő/elosztó réteget összekötik, e rétegeket összeköthetik a teljes kerületük mentén vagy bármely részükön, például csak a hosszirányú széleik mentén. A gyűjtő/elosztó rétegek összekötésének itt leírt módjait alkalmazhatjuk az 1-3. ábrán látható 52 nyílásokkal együtt vagy azok alternatívájaként.

A 7. ábrán egy másik elrendezés látható annak megoldására, hogy a váladékok a 46’ gyűjtő/elosztó rétegből a 46” gyűjtő/elosztó rétegbe átfolyjanak. A 7. ábrán látható megvalósításban a 46 gyűjtő/elosztó rétegek egyszerűen szélesebbek (vagy hosszabbak vagy szélesebbek és hosszabbak is), mint a velük közvetlenül szomszédos 48 tárolórétegek, így a 46 gyűjtő/elosztó rétegek egymással érintkeznek. Ebben a megoldásban a 46 gyűjtő/elosztó rétegeket - amennyiben egymással érintkezésben vannak - nem kell összekötni.

A 8. ábra egy előnyös megvalósítást mutat, ahol a találmány szerinti többrétegű 42 nedvszívó mag egy nadrág típusú 20’ inkontinenciabetétben van elhelyezve. A nadrág típusú 20’ inkontinenciabetét a fentiekben felsorolt fő komponenseket (1 és t hossz-, illetve keresztirányú középvonal; 28 első végtartomány, 30 középső tartomány, 32 második végtartomány; 34 fedőlap, 36 hátlap, 42’ mag és így tovább) tartalmazza. Ezenkívül a 20’ nadrág a 28 első és 32 második végtartományban, a nadrág 22 hosszirányú széleinél 66 lapokkal (vagy ,,íulek”-kel) és rugalmasan összehúzódni képes, comb körüli 68 szegélyekkel van ellátva. A 66 lapok a 20’ nadrágnak azon részei, amelyek (legalább részben) átlapolódnak, mikor a 20’ nadrág a felhasználó csípőjére van felerősítve. Más megvalósításokban a 66 lapok elhagyhatók feltételezve, hogy az abszorbens cikk más eszközökkel tartható a felhasználó testének megfelelő helyén.

A 20’ nadrágnak van továbbá egy oldalzáró rendszere, amely lehet bármilyen, a szakmában ismert rendszer, így például a 8. ábrán látható 70 szalagpántok.

A 20’ nadrág keresztmetszete a 9. ábrán látható. A többrétegű 42 nedvszívó magot itt a rajz egyszerűsítése érdekében vázlatosan ábrázoljuk. Ebben a megvalósításban a többrétegű 42 nedvszívó mag a leírásban megadott változatok bármelyike lehet. Amint a keresztmetszeti rajzon látszik, a többrétegű 42 nedvszívó test egy, a folyadékok szállítására képes kis sűrűségű (vagy „terjedelmesített”) 72 burkolóanyaggal („folyadékszállító burkolat” vagy csak „burkolat”) van körülvéve. Az egyik előnyös megvalósításban ennek a 72 burkolóanyagból álló, terjedelmesített burkolatnak a vastagsága simára kiterített állapotban, körülbelül 7 g/cm² (körülbelül 0,1 psi) nyomás alatt mérve körülbelül 1,6 mm (körülbelül 65 mii). A burkolattal körülvett többrétegű nedvszívó test egy tárolóréteg, például egy 74 vattaréteg tetején van elhelyezve. Az egyik előnyös megvalósításban ennek a 74 vattarétegnek a négyzetmétertömege körülbelül 160-körülbelül 780 g/m² (körülbelül 0,1-körülbelül 0,5 g/négyzethüvelyk), még előnyösebben körülbelül 310 g/m² (körülbelül 0,2 g/négyzethüvelyk). Ennek a megvalósításnak a további komponensei (a 72 burkolóanyag és a 74 vattaréteg) egymáshoz és/vagy a 20’ nadrág többi komponenseihez - mint a többrétegű 42 nedvszívó test, a 34 fedőlap és a 36 hátlap - lehetnek rögzítve, de lehetnek rögzítetlenül is.

Ebben az előnyös megvalósításban a 74 vattaréteg egy további tárolórétegként szolgál. Ez a 74 vattaréteg súlyosan inkontinens személyek számára készített, nadrág típusú termékekben használható, különösen alkalmas több adag váladék kezelésére. A jól simuló 72 burkolóanyag egy további gyűjtő/elosztó réteget képez, amely a váladékokat a 74 vattaréteghez szállítja. Ezért ez bármely olyan anyag lehet, amelyet a fentiekben a 46 gyűjtő/elosztó rétegekhez megfelelőként mutattunk be. A 9. ábrán látható megvalósítás más változataiban a burkolat elhagyható, és a folyékony váladékok a vattarétegbe eljuthatnak a többrétegű 42 nedvszívó test legalsó 48 tárolórétegében kialakított lyukakon át vagy bármely olyan mechanizmussal, melyet a fentiekben a folyékony váladékok áthaladásának biztosítására alkalmasként írtunk le. Egy további lehetséges elrendezésben a 74 vattaréteg tartalmazhat bármilyen típusú, a fentiekben leírt gélképző abszorbenst, beleértve a normál és a nagy sebességű gélképző abszorbenseket is. (Megjegyezzük, hogy a burkolat és a további tárolóréteg bármely más, a leírásban szereplő megvalósításban is alkalmazható).

A 20’ nadrág 22 hosszirányú szélei mentén 58’ hosszirányú gátakkal van ellátva. Az 58’ hosszirányú gátaknak a 20’ nadrág 22 hosszirányú széleinek csak egy részére kell kiterjedniük. A 8. ábrán látható egyik megvalósításban azonban az 58’ hosszirányú gátak lényegében a 20’ nadrág 22 hosszán végigfutó és a 34 fedőlapra rásimuló, téglalap alakú textilcsíkok. Amint a 9. ábrán látható, a 34 fedőlap nincs visszahajtva és nem burkolja be a nedvszívó mag oldalszéleit, mint az 1-3. ábrán látható inkontinenciabetét esetén. A 20’ nadrágnál ezt a funkciót az 58’ hosszirányú gátak teljesítik. A 20’ nadrág előnyös megvalósításában az 58’ hosszirányú gátak körülbelül 7 cm (körülbelül 2,75 hüvelyk) szélességűek, és ebből a szélességből körülbelül 2 cm (körülbelül 0,75 hüvelyk) közvetlenül a 42’ nedvszívó mag fölött fekszik. A szélesség többi része a 42’ nedvszívó mag oldala körül visszahajtva a 36 hátlaphoz van rögzítve. Az 58’ hosszirányú gátak belső szélei (vagyis az 58’ hosszirányú gátaknak a hosszirányú középvonal14

HU 217 874 Β hoz közelebb eső hosszirányú szélei) egymástól körülbelül 6,4 cm (körülbelül 2,5 hüvelyk) távolságra helyezkednek el.

Az 58’ hosszirányú gátak kialakíthatók bármely olyan anyagból, amelyet az 1-3. ábrán látható 20 inkontinenciabetét gátjaihoz alkalmasként írtunk le. Az 58’ hosszirányú gátak előnyösen egy nemszőtt textíliából és egy polietilénfóliából képzett, kétrétegű laminátumból állnak. Az 58’ hosszirányú gátak a nemszőtt textíliából készült oldalukkal felfelé vannak elhelyezve, hogy a 20’ nadrág kényelmesen viselhető legyen.

Még további megvalósításokban a találmány szerinti 42 nedvszívó magot nem a rajzokon látható 20 inkontinenciabetétbe, hanem másféle abszorbens cikkekbe - például a 26,151 számú, újra érvénybe helyezett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, a 3,860,003 számú vagy a 4,834,735 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szereplő eldobható pelenkákba - építjük be. Ezeknek a másféle abszorbens cikkeknek természetesen megvannak a maguk kiegészítő komponensei, melyeknek részletes leírása a fenti forrásokban megtalálható.

Az alábbiakban a találmány szerinti abszorbens cikkek alkatrészeinek vizsgálatához használt módszereket ismertetjük.

Azt a sebességet, amellyel a 46 gyűjtő/elosztó rétegek anyaga a folyadékokat összegyűjti és továbbítja, egy külön e célra kidolgozott módszerrel mérjük. Ez a vizsgálat a „horizontális folyadék gyűjtő/elosztó sebesség mérése”-ként ismert, mert a mintán való átfolyás sebességét a minta vízszintes helyzetében mérjük. Az itt leírt vizsgálatra bármely rövidített nevén hivatkozhatunk, például nevezhetjük „a folyadék gyűjtő/elosztó sebesség mérésé”-nek.

A folyadék gyűjtő/elosztó sebesség mérése során a folyadékokat meghatározott sebességgel adagoljuk a mintára. A folyadékok adagolásának sebessége meghaladhatja azt a sebességet, amellyel a minta képes ezeket a folyadékokat felvenni és szétoszlatni, így a folyadékok felgyűlhetnek és tócsát képezhetnek a minta tetején. Azt a sebességet mérjük, amivel a minta már nem képes a folyadékokat felvenni és szétoszlatni (ez a túlfolyási sebesség). Azt a sebességet, amellyel a minta a folyadékokat összegyűjteni és szétosztani képes, a folyadékok adagolásának sebessége és a túlfolyási sebesség közötti különbség adja meg.

A folyadék gyűjtő/elosztó sebesség méréséhez egy 76 készüléket használunk, amelynek vázlata a 10. ábrán látható. A 10. ábra a folyadék gyűjtő/elosztó sebességet mérő 76 készülék egyik oldalnézete. Amint a 10. ábrán látható, a folyadék gyűjtő/elosztó sebességet mérő 76 készülék fő komponensként tartalmaz egy 78 mintatartó tömböt, egy 80 folyadéktároló kolonnát, egy 82 kolonnaalaplapot 84 elmozdítható súlyokkal, egy 86 túlfolyócsövet, egy 88 túlfolyótartályt, egy 90 mérleget, egy 92 folyadék gyűjtő tartályt, egy állítható sebességű 94 szivattyút, egy 96 folyadéktároló tartályt, egy 98 folyadékszállító csövet és egy 108 betétdarabot.

A 78 mintatartó tömb egy 10,2 cmx 10,2 cm χ 10,2 cm (4 hüvelyk χ 4 hüvelyk χ 4 hüvelyk) méretű plexiüveg kocka, melynek van egy 78a felső felülete. A 78 mintatartó tömb nyújtja azt a felületet, amellyel szemben a 100 mintára nyomást gyakorolhatunk.

A 80 folyadéktároló kolonna plexicsőből készült. Kör keresztmetszetének belső átmérője 3,8 cm (1,5 hüvelyk), külső átmérője 4,44 cm (1,75 hüvelyk). A 80 folyadéktároló kolonna hossza 17,8 és 22,9 cm (7 és 9 hüvelyk) közötti. A 80 folyadéktároló kolonna egyik vége tartósan rögzítve van a 82 kolonnaalaplap 82a felső felületéhez, így a 80 folyadéktároló kolonna a 82 kolonnaalaplapra merőlegesen áll. A folyadéktároló kolonna 82 alaplapja egy 10,2 cmx 10,2 cm (4 hüvelyk χ 4 hüvelyk) méretű, négyzet alakú, 1,3 cm (0,5 hüvelyk) vastagságú plexidarabból készül. A 82 alaplapnak van egy felső 82a és egy alsó 82b felülete. A 82 alaplap alsó 82b felületéből kiindulva egy 5,08 cm-es (két hüvelyk) kör alakú első 102 furat hatol be a 82 alaplap vastagságába. Az első 102 furat középpontja egybeesik a 82 alaplap alsó 82b felületének középpontjával. Az első 102 furat 0,159 cm (0,0625 hüvelyk) mélységig hatol be a 82 alaplap alsó 82b felületébe. Egy második 104 furat a 82 alaplap középpontjában a 82 alaplap teljes vastagságán áthatol. Ennek a második 104 furatnak az átmérője 1,27 cm (0,5 hüvelyk).

A 86 túlfolyócső a 80 folyadéktároló kolonnához van rögzítve. A 86 túlfolyócső kör keresztmetszetének belső átmérője 1,27 cm (0,5 hüvelyk), külső átmérője 0,159 cm (0,0625 hüvelyk). A 80 folyadéktároló kolonna a 86 túlfolyócső felszerelése céljából egy 0,159 cm (0,0625 hüvelyk) átmérőjű, kör alakú, harmadik 106 furattal van ellátva. Ez a harmadik - a 80 folyadéktároló kolonna hosszára merőlegesen kiképzett - 106 furat úgy van elhelyezve, hogy középpontja 3,18 cm-rel (1,25 hüvelyk) a 82 alaplap alsó 82b felülete fölött van. A 86 túlfolyócső egyik vége ebbe a 80 folyadéktároló kolonnán található, harmadik 106 furatba van beillesztve, és a 86 túlfolyócső a 80 folyadéktároló kolonnához van rögzítve. A 86 túlfolyócső végének nem szabad a 80 folyadéktároló kolonnába annak belső falánál mélyebbre benyúlnia. A 86 túlfolyócsövet teljes mértékben a 80 folyadéktároló kolonnának kell megtartania. A 86 túlfolyócsövet úgy kell elhelyezni, hogy a 100 mintáról visszaáramló és a 86 túlfolyócsőbe belépő folyadékok a nehézségi erő révén a 86 túlfolyócső szabad végén kifolyva a 88 túlfolyótartályba jussanak.

A 108 betétdarab kitölti a 80 folyadéktároló kolonna belsejében a 82 alaplap felső 82a felülete és a 86 túlfolyócső bevezető nyílását képező 106 furat közötti teret. A 108 betétdarab egy plexicső, melynek külső átmérője 3,8 cm (1,5 hüvelyk), belső átmérője 1,3 cm (0,5 hüvelyk), hossza 1,3 cm (0,5 hüvelyk). A 108 betétdarab a 80 folyadéktároló kolonnába úgy van beillesztve, hogy a 82 alaplap felső 82a felületén fekszik fel. A 88 túlfolyótartály lehet bármilyen, a 86 túlfolyócső szabad végén kifolyó, „0” nyíllal jelzett folyadék felfogására és tárolására alkalmas edény. A 90 mérleg bármely olyan mérleg lehet, amely a 88 túlfolyótartály és az adott esetben benne lévő folyadék együttes tömegének mérésére alkalmas.

HU 217 874 Β

A 92 folyadék gyűjtő tartály bármely olyan edény lehet, amely a 100 mintából adott esetben kifolyó folyadék felfogására és tárolására alkalmas. A 92 folyadék gyűjtő tartályt úgy kell méretezni, hogy a benne összegyűlt folyadék ne érje el a 100 minta aljának magasságát.

A 94 szivattyú bármely olyan változtatható sebességű szivattyú lehet, amely a 98 folyadékszállító csövön át a folyadékot 10±0,l másodpercen át 15 cm³/s sebességgel szállítani képes. A 96 folyadéktároló tartály bármely olyan edény lehet, amely a vizsgálathoz szükséges összes folyadék tárolására alkalmas.

A 98 folyadékszállító cső bármilyen, a 94 szivattyúval és a 96 folyadéktároló tartállyal összeszerelhető cső lehet. A 98 folyadékszállító cső úgy van elhelyezve, hogy a folyadékot a 80 folyadéktároló kolonna nyitott felső végébe ürítse.

A vizsgálat végrehajtásához először a vizsgálandó anyagból kivágunk egy 10,2 cm χ 10,2 cm (4 hüvelyk χ 4 hüvelyk) méretű, négyzet alakú 100 mintát. Ezt a 78 mintatartó tömb 78a felső felületére helyezzük. A 78 mintatartó tömb 78a felső felületének vízszintesnek kell lennie. A 100 minta széleit hozzáigazítjuk a 78 mintatartó tömb széleihez. A 100 mintára úgy tesszük rá a 82 alaplapot, hogy annak alsó 82b felülete érintkezzék vele. A 82 alaplap széleit hozzáigazítjuk a 100 minta széleihez. A 84 súlyokat a 82 alaplap kerülete mentén egyenletesen osztjuk el, így a 100 minta mindegyik részére azonos nyomást fejtenek ki. Annyi súlyt használunk, hogy a 84 súlyok, a folyadéktároló kolonna 82 alaplapja, a 80 folyadéktároló kolonna és a 86 túlfolyócső együttes tömege 2900 g legyen.

A 94 szivattyút úgy állítjuk be, hogy 10 másodpercen át 15 cm³/s sebességgel szállítsa a folyadékot. Folyadékként egy Jayco SynUrine néven ismert szintetikus vizeletet használunk, beszerezhető a Jayco Pharmaceuticals Company of Camp Hill, Pennsylvania cégtől. A szintetikus vizelet összetétele a következő: 2,0 g/1 kálium-klorid, 2,0 g/1 nátrium-szulfát, 0,85 g/1 ammónium-dihidrogén-foszfát, 0.15 g/1 diammónium-hidrogén-foszfát, 0,19 g/1 kalcium-klorid és 0,23 g/1 magnézium-klorid. Minden anyag vegyszer minőségű. A szintetikus vizelet pH-ja 6,0 és 6,4 közé esik.

A 94 szivattyút bekapcsoljuk, és a mintára 10±0,l másodpercen át 15 cm³/s sebességgel vezetjük a szintetikus vizelet. Ezt a folyadékot a 96 folyadéktároló tartályból a 94 szivattyúval a 98 folyadékszállító csövön át a 80 folyadéktároló kolonnába szivattyúzzuk. A szintetikus vizeletet a 80 folyadéktároló kolonna 82 alaplapjának furatán átjuttatjuk a 100 mintára. A szintetikus vizelet a nyilak irányában haladva átfolyik a 100 mintán, majd abból kilépve a 92 folyadék gyűjtő tartályban gyűlik össze.

Ha a folyadék a 100 mintán a szivattyúzás sebességénél kisebb sebességgel tud átfolyni, akkor a folyadék felgyűlik a 80 folyadéktároló kolonnában. Mikor a kolonnában a folyadék szintje eléri a 86 túlfolyócső szintjét, a folyadék a 86 túlfolyócsövön át a 88 túlfolyótartályba kezd folyni. A 88 túlfolyótartályban lévő folyadék tömegét a 90 mérleg méri.

A szivattyú 10±0,l másodperc elteltével leáll.

A 88 túlfolyótartályban összegyűlt folyadék tömegét feljegyezzük.

A fentiekben leírt folyadék gyűjtő/elosztó sebesség az a 10 másodperc alatt mért átlagos sebesség (cm³/sban), amellyel a szintetikus vizelet átáramlik a mintán. Ezt a következőképpen számítjuk:

150 cm³ - W folyadék gyűjtő/elosztó sebesség (cm³/s)=10 s aholW= a túlfolyótartályban 10 másodperc alatt összegyűlt folyadék tömege (cm³)

A 48 tárolórétegekben alkalmazott gélképző abszorbens folyadékabszorpciós sebességének és abszorpciós kapacitásának mérését egy, az „abszorpciós sebesség/kapacitás mérésének” vagy „filterzacskós módszer”-nek nevezett eljárással végezzük. A filterzacskós módszer eléggé elterjedt vizsgálatnak számít azok körében, akik gélképző abszorbenseket alkalmaznak. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy itt a filterzacskós módszernek egy sajátos változatát alkalmazzuk.

A vizsgálat abból áll, hogy a vizsgálandó gélképző abszorbenst egy filterzacskóba tesszük, és a zacskót meghatározott időtartamra szintetikusvizelet-oldatba merítjük. A gélképző abszorbens abszorpciós kapacitása (ahogy ezt a fogalmat ebben a vizsgálatban alkalmazzuk) a szintetikus vizelet azon mennyisége, amelyet a gélképző abszorbens 10 perc alatt megköt. Az abszorpciós kapacitás általánosan használt egysége: (abszorbeált folyadék g)/(gélképző abszorbens g). A gélképző abszorbens abszorpciós kapacitásának 10 másodperc alatt felhasznált %-os értékét úgy kapjuk meg, hogy a 10 másodperc után mért abszorpciós kapacitásnak a (10 perc után mért) abszorpciós kapacitáshoz viszonyított arányát szorozzuk 100-zal.

A filterzacskós vizsgálathoz az alábbi berendezést használjuk.

Mérleg felső terhelésű, 1 mg érzékenységű, Mettler PC-220. Fisher No. 01-913-382 vagy ennek megfelelő

Főzőpohár 2000 ml-es, Kimax típus, Fisher No.

02-539R (és szükség szerint más méretek) vagy ennek megfelelő

Elzárógép T-Bar plastic Model T-7, 115V, 65 W, Harvil Co., Santa Monica, Califomia vagy ennek megfelelő

Papír Dexter 1234 termikusán zárható vagy kívánt esetben kisebb porozitású teafilter, Dexter Corp., Windsor Locks, CT 06096 vagy ennek megfelelő

Időrelé 10 perei 1 másodperc időzítésére alkalmas időtartam-kapcsoló, Fisher No. 14-653 vagy ennek megfelelő

Papír bemérőpapír, Fisher No. 09-898-12A vagy ennek megfelelő

Olló hagyományos típus

Csipesz tégelyfogó, Fisher No. 15-200 vagy ennek megfelelő

HU 217 874 Β

Vonalzó rozsdamentes acél, metrikus beosztású, beszerezhető L. S. Starrett-től (Athol Mass. 01331) vagy ennek megfelelő.

Oldat

A vizsgálathoz az alábbi oldat szükséges.

Szintetikus vizelet Jayco SynUrine (beszerezhető a Jayco Pharmaceuticals Company of Camp Hill, Pennsylvania cégtől) vagy ennek megfelelő.

Az alábbiakban leírt eljárást normál laboratóriumi körülmények között, 23 °C-on, 50% légnedvesség mellett hatjuk végre.

A filterzacskó anyagából ollóval vagy 6 cm χ 12 cmes kivágósablonnal 6 cmxl2 cm-es téglalapokat vágunk ki. Ezeket azután hosszában félbehajtjuk, és mindkét nyitott oldalukon lezárjuk egy T karos elzárógéppel, így 6 cmxó cm-es, négyzet alakú filterzacskókat kapunk.

A filterzacskók elkészítése után a gélképző abszorbensből 0,200+0,005 g-os adagokat mérünk bemérőpapírra. Ezután a gélképző abszorbenst betöltjük a filterzacskóba, és a zacskó felső (nyitott) végét lezárjuk. Egy üres zacskót is lezárunk, ezt vakpróbaként használjuk.

Egy 2000 ml-es főzőpohárba körülbelül 400 ml sóoldatot töltünk. Az üres zacskót belemerítjük a sóoldatba. A gélképző abszorbenst tartalmazó (vagyis a vizsgált) fílterzacskót vízszintesen elfektetjük, hogy az anyagot egyenletesen eloszlassuk benne, majd a sóoldat felszínére fektetjük. A zacskó elmerül a szintetikus vizeletben. 10+1 másodpercig áztatjuk benne.

Miután mindkét zacskó 10+1 másodpercig ázott a sóoldatban, a csipesszel a szélükön megfogva kiemeljük őket. A zacskók szélét úgy fogjuk meg, hogy a hajtogatott szélük legyen alul. A zacskóknak sem egymással, sem a munkaterülettel nem szabad érintkezniük. A zacskók felfüggesztésének egyik módja, hogy két állvány közé felerősítünk egy rudat, és arra csipeszekkel függesztjük fel a zacskókat.

10+1 percig tartó szárítás után mind a vizsgált, mind pedig az üres zacskót lemérjük. A vizsgált zacskó tömegét W_rgyel, az üres zacskóét W₂-vel jelöljük.

A fenti eljárást egy másik vizsgált és üres zacskóval megismételjük oly módon, hogy az áztatási időt 10 perei 1 másodpercre növelve megközelítjük a gélképző abszorbens teljes abszorpciós kapacitását. Itt a vizsgált zacskó tömegét W₁₀-zel, az üres zacskóét W₂₀szal jelöljük.

Az abszorpciós kapacitás %-os értékét a következőképpen számítjuk:

abszorpciós kapacitás 10 másodperc után, ahol a 0,02 g a minta száraztömege; abszorpciós kapacitás 10 perc után, a kapacitás kihasználása 10 másodperc alatt,

Ai %=—xl00.

A?

A filterzacskós vizsgálatból kiszámíthatjuk a folyadékabszorbancia átlagos sebességét is (szintetikus vizelet g)/s/(gélképző abszorbens g)-ban kifejezve. Ehhez a következő képletet használjuk.

A folyadékabszorbancia átlagos sebessége Ai g/g másodperc alatt (g/g/s)=10 s (ahol a 10 másodperc az az idő, ameddig a minta a szintetikus vizeletbe volt bemerítve.)

Úgy véljük, hogy a használat során a gyűjtő/elosztó réteg gyorsan abszorbeálja a váladékokat, amint azok megjelennek az abszorbens cikken, majd ezeket a váladékokat továbbítja az alsóbb rétegekbe, így számottevően csökkenti a szomszédos zónák anyagának telítődéséből és a gélblokkolódásból adódó jelenlegi problémákat. Véleményünk szerint az adott anyagokból álló rétegek kombinációja olyan szerkezetet képez, amely az abszorbeált folyadékok gyors elraktározására is képes.

Anélkül, hogy egy elmélet mellett köteleznénk el magunkat, úgy gondoljuk, hogy a többrétegű nedvszívó mag a váladékokat egy úgynevezett kaszkádhatás alapján osztja szét. Ahogy a többrétegű nedvszívó mag a váladékot felveszi, szétosztja és tárolja, az egy jégkockafagyasztó tál megtöltéséhez hasonlítható: mikor a nedvszívó magnak egy rétege feltöltődött, a váladék gyorsan oldalirányban, a megtöltött terület szélei felé kezd folyni, és újabb, még töltetlen területeket kezd feltölteni.

A találmány elméletileg úgy működik, hogy felső rétegként egy, az X-Y síkban jó folyadékszállítási tulajdonságokat (ezeket itt „horizontális folyadék gyűj tés/elosztás”-nak neveztük) mutató réteget alkalmazunk, alatta pedig egy tárolóréteget helyezünk el. A tárolórétegnek az X-Y síkban nem kell különösképpen jó folyadékszállítási tulajdonságokat mutatnia. Ha a tárolóréteg egy nagy sebességű gélképző abszorbens szálasanyagból, például FIBERSORB-ból áll, akkor meglehet, hogy az X-Y síkban viszonylag gyenge, a Z irányban viszont igen jó folyadékszállítási tulajdonságokat mutat. Ebben a megvalósításban a gyűjtő/elosztó réteg a folyadékokat a tárolóréteg felületén szétteríti, a tárolóréteg pedig Z irányban gyorsan elvezeti azokat.

(A „Z irány” a találmány szerinti 20 abszorbens cikknek azt az irányát jelenti, amely a következőképpen határozható meg: a 20 abszorbens cikket az 1. ábrán látható sima, kiterített állapotában egy Descartes-féle koordináta-rendszerbe helyezzük úgy, hogy a 20 abszorbens cikk 20b fehérnemű felőli oldala az x és y tengely által képzett (vagyis vízszintes) síkban feküdjék. Az 1 és t hossz-, illetve keresztirányú középvonal az x és y tengely által képzett síkban fekszik. A ,/Z irány” az az irány, amely a 20 abszorbens cikknek - ebben a sima, kiterített állapotában - mindkét felületére merőleges.)

A találmány szerinti abszorbens cikknek a jelenleg használtaknál véleményünk szerint jobb a tárolóképes17

HU 217 874 Β sége, mert van egy nedvszívó magja, amely képes arra, hogy amint váladékok az abszorbens cikken megjelennek, rögtön felszívja és tárolja azokat. Ez a jobb tárolóképesség lehetővé teszi, hogy az abszorbens cikk kisebb (azaz vékonyabb vagy keskenyebb) legyen a szakma állásában ismert eldobható abszorbens cikkeknél, különösen nadrág típusú inkontinenciacikkek esetén. Továbbá a nadrág típusú inkontinenciacikkek középső, vagyis lépésbetét része sokkal keskenyebb lehet, mint az eddig használt termékeké. Ennek folytán a találmány szerinti abszorbens cikkek szorosabban illeszkednek a felhasználó testéhez. A találmány szerinti abszorbens cikkek beilleszthetők a felhasználó fehérneműjébe. Az abszorbens cikk méretének csökkentése kellemesebbé és diszkrétebbé teszi a viselését.

Bár a fentiekben a találmány konkrét megvalósításait írtuk le, a szakmában jártasak számára nyilvánvaló, hogy ezeken különféle változtatások és módosítások hajthatók végre a találmány szellemének és oltalmi körének megsértése nélkül.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Abszorbens cikkben használható nedvszívó mag (42), amely tartalmaz egy többrétegű nedvszívó testet, amely tartalmaz legalább egy gyűjtő/elosztó réteget (46’, 46”) és egy, közvetlenül a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg alatt elhelyezkedő tárolóréteget (48’, 48”) és a legalább egy gyűjtő/elosztó réteg (46’, 46”) folyadék gyűjtő/elosztó sebessége - folyadék gyűjtő/elosztó sebességi vizsgálattal 28 g/cm² nyomás alatt meghatározva - legalább 2 cm³ szintetikus vizelet/s, azzal jellemezve, hogy a tárolóréteg (48’, 48”) olyan gélképző abszorbens anyagot tartalmaz, amely a szintetikus vizeletet - filterzacskós vizsgálattal meghatározva - olyan sebességgel abszorbeálja, hogy a gélképző anyag abszorpciós kapacitásának legalább 40%-át legfeljebb 10 másodperc alatt eléri, vagy a gélképző abszorbens anyag teljes abszorpciós kapacitása száraztömegének legalább 25-szöröse és folyadékot abszorbeáló képessége legalább 0,8 g szintetikus vizelet/g gélképző abszorbens anyag, továbbá a nedvszívó mag (42) tartalmaz egy, a többrétegű nedvszívó testet legalább részben körülvevő folyadékszállító burkolatot (72), a nedvszívó testtel egy burkolt, többrétegű nedvszívó testet képezve, és tartalmaz a burkolt, többrétegű nedvszívó test alatt közvetlenül elhelyezkedő, további tárolóréteget (74).
2. 2. Az 1. igénypont szerinti nedvszívó mag, azzal jellemezve, hogy olyan burkolatot (72) tartalmaz, amelynek vastagsága sima, kiterített állapotban 7 g/cm² nyomás alatt mérve 1,6 mm.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti nedvszívó mag, azzal jellemezve, hogy a további tárolóréteg (74) egy laza nemezszövedéket tartalmaz, amelynek négyzetmétertömege 160-780 g/m².
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti nedvszívó magot (42) tartalmazó abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy a többrétegű nedvszívó test legalább két rétegpárt (46’, 46”, 48’, 48”) tartalmaz, amelyek közül legalább egy rétegpár (46’, 48’) egy gyűjtő/elosztó rétegből (46’) és egy közvetlenül alatta elhelyezkedő tárolórétegből (48’) áll, és ez a rétegpár (46’, 48’) folyadékszállító kapcsolatban van legalább egy szomszédos rétegpárral (46”, 48”).
5. 5. A 4. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy van két, egymástól adott távolságra eső hosszirányú széle (22), két, egymástól adott távolságra eső végszéle (24), egy első végtartománya (28), egy második végtartománya (32), egy, az első és második végtartomány (28, 32) között elhelyezkedő középső tartománya (30), az első végtartománynak (28) és a második végtartománynak (32) vannak lapjai (66), amelyek az abszorbens cikknek a felhasználó csípőjére helyezve legalább részben átlapolódnak, tartalmaz egy folyadékáteresztő fedőlapot (34), ehhez a fedőlaphoz csatlakozó folyadékzáró hátlapot (36), és a fedőlap (34) és a hátlap (36) között egy nedvszívó magot (42).
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy egy hosszirányú gátat (56) tartalmaz, amely az abszorbens cikknek legalább az egyik hosszirányú széle (22) mentén legalább részben elnyúlik.