HU208834B - Process for producing dilysoganglioside derivatives and pharmaceutical compositions comprising such active ingredient - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás új di-lizogangliozid-származékok, valamint hatóanyagként ezeket a di-lizogangliozid-származékokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A találmány szerint olyan N-acil-, N’-acil- és N,N’-diacil-di-lizo-GM|-gangliozidok, -GM₃-gangliozidok és -ganglizoidelegyek állíthatók elő, amelyekben az acilcsoportok adott esetben halogén-atommal, hidroxilcsoporttal, 1-8 szénatomos alkoxicsoporttal vagy di-(l—8 szénatomos alkil)-aminocsoporttal helyettesített (1-8 szénatomos alkil)-karbonil-csoportok vagy karboxilcsoporttal helyettesített 2-8 szénatomos alkenil-karbonil-csoportok lehetnek; kiterjed a találmány a fenti acil-, illetőleg diacil-di-lizogangliozidok szialinsav-molekularészének karboxilcsoportjaival képezett (1-8 szénatomos alkil)-észterek, (1-8 szénatomos alkil)-amidok, (1-8 szénatomos alkil)-karbonil-csoportokat tartalmazó peracilezett származékok, a szabad karboxilcsoportokkal és hidroxilcsoportokkal képezett belső észterek, valamint e vegyületek fémsóinak, szerves bázisokkal képezett sóinak és savaddíciós sóinak az előállítására is.

Az irodalomban a „lizogangliozid” megjelölést olyan vegyületek esetében használják, amelyek természetes eredetű gangliozidokból a szfingozin-nitrogénatomhoz kötődő acilcsoport eltávolításával (kiküszöbölésével) származtathatók. Ez az acilcsoport eltávolítható enzimatikus úton, például úgy, hogy az adott gangliozidot glükoszfingolipid-ceramid-deaciláz enzimmel kezeljük. Ez az enzimes hidrolízis a neuraminsavban jelen lévő acil-amino- és acilezett hidroxilcsoportokat érintetlenül hagyja. E csoportok dezacilezése céljából - valamint mind a szfingozin-nitrogénatomot és a neuramin-nitrogénatomot szabad aminocsoport formájában tartalmazó gangliozidszármazékok előállítására - alkalikus körülmények között kémiai hidrolízist kell végrehajtani. Az ilyen módon, a neuramin-nitrogénen lévő acilcsoport eltávolításával kapott gangliozidszármazékokat az irodalomban általában „dez-N-acetil-gangliozidoknak” nevezik, és a szóban forgó acilcsoport főként acetilcsoport. Ha a szfingozin-nitrogénen, illetve neuramin-nitrogénen kötődő csoportokat (maradékokat) „N”, illetve „N”’ megjelöléssel látjuk el, akkor az „Ν’’’-lizogangliozid” elnevezést a fentebb említett dez-N-acetil-gangliozidok esetében ugyanúgy alkalmazhatjuk, mint a lizogangliozid elnevezést a szfingozin-egységben szabad aminocsoportot tartalmazó származékok esetében, amely utóbbiakat a fentiek értelmében „N-lizogangliozidoknak” kell neveznünk. Ennek értelmében az „N,N’-di-lizogangliozidok” olyan vegyületek, amelyekben mindkét fentebb említett nitrogén - azaz mind a szfingozin-, mind a neuramin-nitrogén - szabad aminocsoport formájában van jelen. Jelen leírásunkban ezt a nevezéktant használjuk.

A gangliozidok általában különböző egyedi (önmagukban egységes) kémiai vegyületek keverékei, amelyek szerkezetét megközelítőleg az (I) általános képlet szemlélteti. Ennek alapján a gangliozidok egy oligoszacharid-egységet - amely kémiai szempontból általában minden egyes gangliozid esetében jól meghatározott - továbbá egy szial in-egységet (amely egy vagy több szialinsavból áll), valamint egy ceramid-egységet tartalmaznak. Mind a szial in-egység, mind a ceramidegység különböző szialinsavak, illetve különböző ceramidcsoportok (ceramidmaradékok) keveréke lehet. A szialinsavak a (II) képletű neuraminsav acilezett származékai, amelyekben az aminocsoporthoz acilcsoportként acetil- vagy glikolilcsoport kapcsolódik, és e neuraminsavak hidroxilcsoportjait ezen acilcsoportokkal szintén észterezett alakban lehetnek.

A ceramidcsoport (a) vagy (b) általános képletű N-acil-szfingozin-csoportot (maradékot) jelent, ahol n értéke 6-tól 18-ig terjedő egész szám, és az acilcsoport 16-22 szénatomos telített vagy telítetlen zsírsavból vagy ennek megfelelő hidroxisavból ered.

Amint fentebb már említettük, a gangliozidokban a szialin- és ceramid-maradékok a fenti képletekkel jellemzett csoportok keverékei; ez az irodalomban leírt, tisztított gangliozidokra is érvényes. A gangliozidok felépítésében általában 1-5 szialinsav vesz részt. A szialin-egységek az oligoszacharid-egységhez a 2-es helyzetű hidroxilcsoport és az oligoszacharid hidroxilcsoport ja közötti ketóz-kötés útján kapcsolódnak.

Ha több szialinsav kapcsolódik egymáshoz, akkor e molekulák két szialinsavmolekula 2-es és 8-as helyzetű hidroxilcsoportjai között fennálló ketóz-kötések útján kapcsolódnak. A gangliozidokban lévő szialinsavak - beleértve a fentebb említett, tisztított származékokat is - különböző, kémiai szempontból önmagukban egységes (egyedi) savak - például az N-acetil-neuraminsav és az N-gliko neuraminsav - keverékei, amelyekben az előbbi acilszármazék van jelen túlnyomórészt; ehhez járulhat egy vagy több O-acil-származék, például 8-O-acil-származék. Az oligoszacharidok legfeljebb 5 monoszacharidból vagy azok valamilyen acilamino-csoportot tartalmazó származékából, főként hexózokból és azok fenti típusú származékaiból állnak. Az oligoszacharidban azonban mindig jelen van legalább egy glükóz- vagy galaktóz-egység; míg a fentebb említett cukorrészek leggyakrabban előforduló acilamino-származékai az N-acetil-glükózamin és N-acetil-galaktózamin.

A találmány szerinti származékok fenti definíciója a gangliozidszármazékok azon csoportját is magában foglalja, amelyek a neuramin-nitrogénen szubsztituálatlan alifás csoportot, és a szfingozin-nitrogénen poláris csoporttal (csoportokkal) szubsztituált alifás csoportot hordoznak. Amennyiben a neuramin-nitrogénen acilcsoportként acetilcsoport kapcsolódik, akkor a jelen találmány azoknak a vegyületeknek az előállítására is kiterjed, amelyek ezen a nitrogénatomon főként acetilcsoportokat, de ezenkívül glikolilcsoportokat is tartalmaznak, és amelyek hidroxilcsoportjai - ugyanúgy, mint a természetes eredetű gangliozidokban - ugyanezen acilcsoportokkal észterezettek. Az „N-lizogangliozidok”, illetve „N-acetil-(N)-lizogangliozidok” megjelölést alábbi leírásunkban mind olyan származékok esetében alkalmazzuk, amelyeket „természetes eredetűeknek” jellemzünk [ilyen például a természetes eredetű N-fdiklór-acetilj-N-lizo-GMj], mind olyan szár2

HU 208 834 Β mazékokra használjuk, amelyek egyedileg (kizárólag) acetilcsoportot tartalmaznak a neuramin-nitrogénen, s amelyeket előnyösen N,N’-di-Iizogangliozidoknak nevezünk, ilyen például az N-(diklór-acetil)-N’-acetilN,N’-dilizo-GM₃. Az „acil-di-lizogangliozid” elnevezést azonban az alábbiakban valamennyi, találmány szerinti új vegyület esetében használjuk. Az alábbiakban kifejtjük, hogy lehetséges egy gangliozid szelektív dezacetilezése csupán a neuraminsav nitrogénatomján és hidroxilcsoportjain, például híg alkálifém-hidroxid segítségével. Ha ezekben a vegyietekben a neuramincsoport aminocsoportját az acetilcsoporttól (és a glikolilcsoporttól) eltérő acilcsoporttal acilezzük, akkor olyan N,N’-diacil-N,N’-di-lizogangliozid-származékokhoz jutunk, amelyekben a gangliozidok természetes eredetű részét, azaz a hosszabb szénláncú alifás savakból származó vegyes acilcsoportot megtartottuk, E származékokat - amelyek a találmány szerinti új vegyületek igen előnyös csoportját képviselik - N’-acilN’-lizogangliozidoknak nevezzük; ide tartozik például az N’-(diklór-acetil)-N’-lizo-GM|, az N’-(metoxi-acetil)-N’-lizo-GM₃ és az N’-(difluor-acetil)-N’-lizoGM,.

A jelen találmány szerinti új vegyületek a gangliozidok félszintetikus analógjai; a gangliozidoktól elsősorban abban különböznek, hogy egységes, jól meghatározott acilcsoportokat tartalmaznak a szfingozinés/vagy neuramin-nitrogénen (a természetes eredetű Nacil-lizogangliozidok kivételével); valamint abban térnek el, hogy a molekulájukban jelen lévő acilcsoportoknak legalább az egyike poláris csoporttal szubsztituált, más esetekben a szubsztituálatlan alifás acilcsoportok a gangliozid szfingozin- és neuramin-nitrogénjéhez kötődő acilcsoportok rövidebb vagy hosszabb szénláncú homológjai.

A találmány értelmében felismertük, hogy a találmány szerinti új vegyületeknek a természetes gangliozidokhoz hasonló hatásaik vannak. A találmány azoknak a gyógyászati készítményeknek az előállítására is vonatkozik, amelyek hatóanyagként egy vagy több, találmány szerinti új di-lizogangliozid-származékot vagy azok funkciós származékait vagy sóit vagy keverékeit tartalmazzák. A találmány révén lehetővé válik az új vegyületek és az említett gyógyászati készítmények terápiás alkalmazása is.

Azok a di-lizogangliozidok, amelyek a találmány szerinti új Ν,Ν’-diacil-származékok előállításának alapját (alapanyagát) képezik, elsősorban a természetes eredetű termékekből, főként gerincesek központi és perifériás idegrendszeri szöveteiből kivonható, vagy mellékvesevelőből, eritrocitákból, lépből vagy más szervekből kivonható gangliozidok dezacetilezésével állíthatók elő. Ezek lehetnek tisztított gangliozidok; az irodalomban azokat a vegyületeket jellemzik így, amelyek szacharidrésze kémiailag egységes szerkezetű, egyébként azonban gangliozidok keverékei is lehetnek.

Abból a célból, hogy az (I) általános képletű gangliozidok szerkezetét szemléletesebben illusztráljuk ezek szerkezete lényegében azonos a találmány szerinti származékokéval - és különösen a szacharidrész, szialinsavak és ceramid-egység kötéseinek jellegét ábrázolandó - bemutatjuk az (5) általános képletű „tiszta” GM] gangliozid szerkezetét, amely csak egyetlen szialinsavat tartalmaz (ez N-acetil-neuraminsav vagy Nglikolil-neuraminsav). Ennek megfelelően az (5) általános képletben Y hidrogénatomot vagy hidroxilcsoportot jelent.

Lényegében ugyanez a képlet ábrázolja a találmány szerinti olyan GM, gangliozidszármazékok szerkezetét, ahol a ceramidmaradékot egy megfelelő „mesterséges” ceramidcsoporttal helyettesítjük, s amelyben az acilcsoport egy fentebb megnevezett, poláris csoporttal szubsztituált alifás savból ered, valamint a neuraminnitrogénhez kapcsolódó Y-CH₂-CO csoportot ilyen savakból származó acilcsoporttal helyettesítjük.

A találmány az új N,N’-diacil-di-lizogangliozidok keverékeinek előállítására, különösen azon keverékeinek előállítására is vonatkozik, amelyek különböző állati szövetek kivonataiban, például a „teljes” kivonatokban, vagy azok különböző frakcióiban, például az irodalomban leírt frakciókban vannak jelen. Ilyen elegyeket ismertet a fentebb idézett Witting-kiadvány „Lipidekhez kötött szialinsavat tartalmazó anyagok extrakciója és elemzése” című fejezete, 159-186. old. (1976) és „Az idegrendszer gangliozidjai” című fejezete, 187-214. old.; valamint a 2549680 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás. Az új keverékekben a gangliozidkeverékek N-acil-egységét a fentiekben megnevezett valamilyen acilcsoport helyettesíti. E termékeket a találmány szerinti eljárás alkalmazásával úgy állítjuk elő, hogy egy gangliozid-keveréket dezacilezünk, majd ismételten acilezzük, adott esetben a gangliozidok szialin-egységében lévő, további dezacilezett csoportok újraacilezése után.

A legfontosabb gangliozidkeverékek - amelyek a találmány szerinti termékek előállítása során kiinduló anyagként alkalmazhatók - az idegrendszerből, különösen az agy velőből kaphatók, s a fentebb megnevezett GM,, GDla, GDlb és GTlb gangliozidokat tartalmazzák.

Ismert, hogy a gangliozidok fontos szerepet játszanak az idegrendszerben; újabban kimutatták, hogy a gangliozidok a perifériás (kerületi) idegrendszer, valamint a központi idegrendszer kóros állapotainak kezelésére terápiásán alkalmazhatók [Acta Psychiat. Scand. 55, 102 (1977); Eur. Medicophys. 13, 1 (1977); Ric. Sci. Educ. Perm. Suppl. 9,115 (1978); Adv. Exp, Med. Bioi. 71, 275 (1976); Electromyogr. Clin. Neurophysiol. 19, 353 (1979); Minerva Medica 69, 3277 (1978); Minerva Stomat. 27, 177 (1978); Med. dél Lavoro 68, 296 (1977); valamint Brain Rés. 197,236 (1980)].

Jelenleg úgy látszik, hogy a gangliozidok terápiás hatása főként az idegsejtek szaporodásának serkentésében, valamint idegingerületek vezetésében részt vevő membránenzimek - például a (Na⁺, K⁺)-adenozin-trifoszfatáz - aktiválásában nyilvánul meg [Brain Rés, 197, 236 (1980); J. Neurochem. 37, 350 (1980)]. A neuronok gangliozidok által serkentett szaporodása elősegíti a károsodott idegszövet működésének helyreállását.

HU

További vizsgálatokat végeztek olyan vegyületek előállítására, amelyek az idegrendszer kóros elváltozásainak terápiájában a gangliozidoknál hatásosabbak. E vizsgálatok vezettek például ahhoz a felismeréshez, hogy gangliozidok belső észterei - amelyekben a szacharidrész egy vagy több hidroxilcsoportja a szialinsavak egy vagy több karboxilcsoportjával intramolekulárisan észterezett formában van jelen, azonos számú laktongyűrű alakjában - a gangliozidoknál hatékonyabbak a neuronok szaporodásának és az idegingerületek vezetésében részt vevő membránenzimek aktiválásában, például a (Na⁺, K⁺)-adenozin-trifoszfatáz enzim aktiválásában (lásd például a 4476119, 4593091 és 4 716 223 amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat).

A neuronok szaporodásában és az idegingerületek vezetésének aktiválásában javuló hatást mutatnak a gangliozidok „külső” észterei, azaz a szialinsavak karboxilcsoportjának különböző, alifás, aril-alifás, aliciklusos vagy heterociklusos alkoholokkal alkotott észterei is. Hasonló sajátságokkal rendelkeznek a gangliozidok amidjai, valamint mind az amidok és észterek vagy egyszerű gangliozidok peracilezett származékai is. Mindezek a származékok - amelyeket a 4713 374 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetnek - a jelen találmány szerinti, új N-acilezett származékok alapanyagainak is tekinthetők.

A jelen találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az új acil-di-lizogangliozid-származékok, valamint azok fentebb említett funkciós származékai és e vegyületek sói lényegében ugyanazokat a farmakológiai hatásokat fejtik ki, mint a természetes eredetű gangliozidok vagy azok analóg funkciós származékai; hatásaik azonban számos paraméter vonatkozásában például a hatás beállásának sebességében, a hatás időtartamában és az idegsejtek szaporodására kifejtett hatásában - módosultak. A hatásoknak ez a módosítása az acilkomponens többé vagy kevésbé lipofil vagy hidrofil jellege alapján szabályozható a mellékhatások típusának és mértékének figyelembevételével - amelyek egyes esetekben a megoldásra váró terápiás kérdés szerint pozitívak vagy negatívak lehetnek - így például főként a protein-kináz C aktivitásának gátlásában. Számos esetben lehetséges az új származékok felhasználása egy bizonyos acilcsoportnak megfelelő sav hatásának a megismerésére - a gangliozidrész specifikus hatása mellett mivel a gangliozid egyes esetekben a hordozó szerepét tölti be. Ez az eset áll fenn például azoknál a találmány szerinti vegyületeknél, ahol az Nés N’-acil-csoportok olyan savból erednek, amely a központi vagy perifériás idegrendszerre valamilyen hatást fejt ki; ilyen sav például a y-amino-vajsav.

A találmány szerinti, új acil-di-lizogangliozid-származékok tehát a természetes eredetű termékek vagy azok már ismert félszintetikus származékai helyett alkalmazhatók, és azokat értékesen helyettesíthetik olyan esetekben, amikor a betegek a szokásosan alkalmazott termékekkel kezelve nem adnak kielégítő terápiás választ, vagy olyan esetekben, amikor egyéni, különös

834 B jelenségek vagy allergiás tünetek lépnek fel. Amint fentebb már említettük, a találmány szerinti vegyületek hordozóként szerepelhetnek az N-acilcsoportnak megfelelő sav specifikus farmakológiai hatásának a kifejtése céljából.

Az új N,N’-diacil-di-lizogangliozid-származékok fentebb kifejtett farmakológiai sajátságait az N,Ndi(diklór-acetil)-di-Iizo-GMj alkalmazásával az alábbi in vitro vizsgálatokban igazoltuk.

Az N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM, és a GM, stimuláló hatása idegsejtek regenerálására a sarjadzóképesség mérése alapján

Neuritok kialakulása N2A neuroblasztómasejtekből

DMEM-ből és 10% borjúmagzatszérumból álló tenyésztőközegre N2A sejteket oltottunk, majd 24 óra elmúltával a tenyésztőközeget a vizsgálati vegyületet tartalmazó azonos közeg azonos térfogatával helyettesítettük. Valamennyi vegyületet előbb kloroform és metanol elegyében oldottuk, majd az oldatból az oldószert eltávolítottuk, és a maradékot oldottuk a tenyésztőközegben úgy, hogy 50 μΜ, illetve 100 μΜ végkoncentrációt érjünk el. Összehasonlítás céljára (referens célra) GM, gangliozidot alkalmaztunk. A tenyészeteket 24 óra után vizsgáltuk, és meghatároztuk a neuritokat tartalmazó sejtek számát.

Kontrollok	3 ±2%
GM, (100 μΜ)	77 ± 8%
N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM, (100 μΜ)	a legtöbb sejt elkülönült
N,N’-di(diklór-acetíl)-di-lizo-GM, (50 μΜ)	82 ± 8%

A di-lizo-vegyületek legmagasabb koncentrációjának hatására a sejtek kerek formájúvá válnak, és elkülönülnek, azonban nem bomlanak le. 50 μΜ koncentrációban a di-lizo-vegyületek hosszabb, és finomabban elágazó neuritokat hoznak létre, mint a GM, 100 μΜ koncentrációban.

Az N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM| és GM, antagonizáló hatása elsődleges agyi fehérvérsejteken a glutamáttal előidézett neurotoxikus hatással szemben.

E vizsgálatban a kisagyból származó, embrionális fehérvérsejteket alkalmaztuk in vitro 8 napos inkubálás után. A tenyészeteket Locke-oldattal mostuk, 15 percig N,N-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM_rgyel előkezeltük (GM,-gyei 2 óráig végeztünk előkezelést), majd háromszor mostuk szérumot tartalmazó közeggel. Ezután Mg²⁺ nélküli Locke-oldatot adtunk hozzá, és szobahőmérsékleten tartottuk 15 percig, majd 24 óra elmúltával a sejtek túlélését 3-(4,5-dimetil-2-triazolil)-2,5-difenil-tetrazólium-bromiddal (rövidítve: MTT) vizsgáltuk. E próbában az MTT-vel csak az élő sejtek festődnek (a maximális érték 100, ez sárga festődést jelent).

Kezelés	MTT (hozam a festődés alapján)
Kontrollok	100%
Glutamát	0%

HU 208 834 Β

Kezelés	MTT (hozam a festődéi alapján)
Glutamát + GM, (100 μΜ)	98%
Glutamát + N,N’-di(diklóracetil)-di-lizo-GMi (5 μΜ)	88%

A találmány szerinti acil-di-lizogangliozidok és funkciós származékait neurotoxikus sajátságai általában sokkal nagyobb adagok alkalmazása után jelentkeznek, mint a hatásos dózisaik, és idegsejtvédő (neuroprotektív) hatásuk körülbelül 20-szor csekélyebb koncentrációban áll be, mint a GMj esetében,

A fentebb ismertetett farmakológiai hatások alapján a találmány szerinti vegyületek hatóanyagokként alkalmazhatók a különböző kóreredetű agyi iszkémia (vérellátási zavar), metabolizmus következtében fellépő agyi betegségek - például hipoglikémia (vércukorhiány) és hipoxia (oxigénhiány), toxikus agyi betegségek, valamint trauma, öregedés, epilepszia és idegi degeneráció következtében fellépő betegségek (például Parkinson-betegség és Huntington-vitustánc) és elmezavarok kezelésére.

A találmány szerinti új acil-di-lizogangliozidok és a fentiekben említett származékaik, így észtereik, belső észtereik, amidjaik és peracilátjaik a megfelelő gangliozid-származékokra a fentebb idézett szabadalmi leírásban közölt módszerekhez hasonló eljárásokkal állíthatók elő oly módon, hogy

a) az N- és N’-nitrogénatomokon ugyanolyan acilcsoporttal acilezett Ν,Ν’-diacil-di-lizogangliozidok előállítására a di-lizogangliozidot a kívánt acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel diacilezzük; vagy

b) az N- és N’-nitrogénatomos, egymástól különböző acilcsoportokkal acilezett N,N’-diacil-di-lizogangliozidok előállítására egy, az előállítandó diacil-vegyületben kívánt acilcsoportok egyikével már raonoacilezett di-lizogangliozidot a kívánt másik acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel acilezünk; vagy

c) az N’ - nitrogénatomon acilezett N,N’-di-lizogangliozidok előállítására az N,N’-di-lizogangliozidot az N-nitrogénatomon átmenetileg megvédjük, előnyösen az Ν,Ν’-di-lizogangliozid 9-fluorenil-metoxi-karbonil-N-hidroxi-szukcinimiddel való reagáltatása útján, majd az így N-védett N,N’-di-lizogangliozidot a kívánt terméknek megfelelő acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel N’-acilezzük és azután az N-védőcsoportot eltávolítjuk; vagy

d) az N-nitrogénatomon acilezett N,N’-di-lizogangliozidok előállítására az N,N’-di-lizogangliozidot az N-nitrogénatomon átmenetileg megvédjük, előnyösen az Ν,Ν’-di-lizogangliozid 9-fluorenil-metoxikarbonil-N-hidroxi-szukcinimiddel való reagáltatása útján, azután az N-védett N,N’-di-lizogangliozidot egy bázisos hidrolízissel szelektíven lehasítható acilcsoporttal, előnyösen trifluor-acetil-csoporttal acilezzük, majd az N-védőcsoportot ismert módon eltávolítjuk, a kapott N’-acil-di-lizogangliozid köztiterméket az előállítandó N-acil-di-lizogangliozidban kívánt N-acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel N-acilezzük és az N’-acilcsoportot szelektíven eltávolítjuk; vagy

e) valamely, a fenti c) vagy d) eljárás szerint kapott köztitermékből indulunk ki és csak a kívánt végtermékig még hátralévő eljárási lépéseket folytatjuk le; és kívánt esetben

i) egy kapott N-acil-, Ν’-acil-, illetőleg N,N’-diacildi-lizogangliozidot önmagukban ismert módszerekkel a szialinsav-molekularész karbox ilcsoportjaival képezett (1-8 szénatomos alkil)-észterré vagy (1-8 szénatomos alkil)-amiddá, vagy a szabad hidroxilcsoportokon (1-8 szénatomos alkil)-karbonilcsoportokkal peracilezett származékká, vagy a szabad karboxilcsoportokkal és hidroxilcsoportokkal képezett belső észterré alakítunk; és/vagy ii) a kapott gangliozidszármazékot gyógyászati szempontból elfogadható fémsóvá, szerves bázissal képezett sóvá vagy savaddíciós sóvá alakítjuk.

A találmány szerinti eljárással előállított, szabad savcsoportot tartalmazó vegyületekből - például észterekből vagy amidokból, vagy kétbázisú savakkal peracilezett származékokból - fémsók vagy szerves bázisokkal alkotott sók állíthatók elő; a találmány e sók előállítására is vonatkozik.

A találmány kiterjed továbbá a találmány szerinti, bázisos funkciós csoportot tartalmazó gangliozidszármazékok savaddíciós sóira is; ilyenek például a szabad aminocsoportot, vagy amino-alkoholokkal képezett észtereket tartalmazó származékok savaddíciós sói. A fémsók és szerves bázisokkal alkotott sók közül különösen figyelemre méltók azok a sók, amelyek terápiásán alkalmazhatók, így az alkálifémekkel vagy alkáliföldfémekkel képzett sók, például a kálium-, nátrium-, ammónium-, kalcium-, magnéziumsók; valamint a földfémekkel alkotott sók, például az alumíniumsók; valamint a szerves bázisokkal, például primer, szekunder vagy tercier aminokkal képzett sók; ezek esetében a sóképző aminkomponens alifás, aromás vagy heterociklusos lehet, erre a célra például metil-amin, etilamin, propil-amin, piperidin, morfolin, efedrin, furfuril-amin, kolin, etilén-diamin vagy amino-etanol használható.

A találmány szerinti, bázisos gangliozidszármazékokból savaddíciós sók képezhetők elsősorban hidrogénhalogenidekkel, például sósavval vagy brómhidrogénsavval, valamint foszforsavval, kénsavval, rövid szénláncú, legfeljebb 7 szénatomos alifás savakkal, így hangyasavval, ecetsavval vagy propionsavval, borostyánkősavval, maleinsavval. A sók képzésére felhasználhatunk olyan savakat vagy bázisokat is, amelyek a gyógyászatban nem alkalmazhatók, például nikrinsavat; az így kapott sók felhasználhatók például az új gangliozidszármazékok tisztítására, alkalmazhatók, és szintén a találmány tárgyát képezik. Mivel az új származékok szabad alakja és sóformái között szoros kapcsolat áll fenn, a jelen találmányi leírás megkülönböztetés nélkül a kétféle forma bármelyikére vonatkozik, ha erre vonatkozóan ellenkező értelmű megjegyzést nem teszünk, vagy ha ez a lehetőség értelemszerűen kizárt.

HU 208 834 Β

Az új acil-di-lizogangliozid-származékok közül külön említést érdemelnek azok a vegyületek, amelyekben mindkétféle acilcsoport poláris funkciós csoportokkal vagy azok funkciós származékaival szubsztituált. Az ilyen származékok közül előnyösek azok a vegyületek, ahol a két acil-amino-csoport azonos, poláris csoportokkal szubsztituált savkomponensből ered, és a fentebb említett GM, vagy GM₃ gangliozidokra alapozottak, vagy azok olyan, szialinsav-észtereire alapozónak, amelyek alkoholkomponense etil-, propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil vagy terc-butil-alkohol; vagy azok olyan szialinsav-amidjaira alapozottak, amelyek aminkomponense metil-, etil-, propil-, dimetil-, dietil-amin, vagy azok peracilátjaira, perpropionátjaira, perbutirátjaira alapozottak; vagy az előbbiekben említett szialinsavészterek vagy szialinsavamidok peracilezett analógjaira alapozottak. Figyelemre méltók továbbá az N-acil-lizogangliozidok keverékei, amelyek főként a GM|, GDla, GDlb és DTlb gangliozidokból eredő származékokat tartalmaznak, vagy a fentebb említett savakkal N-acilezett származékokat tartalmaznak; vagy a fentebb az egyes gangliozidok származékaival kapcsolatban felsoroltakkal analóg funkciós származékokat tartalmaznak, különösen az alábbi N,N’-diacildi-lizogangliozidok: di(dikIór-acetil)-di-lizo-GMi, di(klór-acetil)-di-lizo-GM|, di(3-klór-pivaloil)-di-IizoGM_b a di(hidroxi-acetil)-di-lizo-GMi, di(trifluor-acetil)-di-lizo-GM_b di(diklór-acetil)-di-lizo-GM|, di(tribróm-acetil)-di-lizo-GMj, dimaleinil-di-lizo-GM_b di(2-hidroxi-butiril)-di-Iizo-GM|, di(fluor-acetil)-di-lizo-GM_b di(difluor-acetil)-di-lizo-GM_b di-(3-dietilamino-propil)-di-lizo-GM_b valamint az előbb említettekkel analóg észtereik, amidjaik és peracilátjaik.

A poláris funkciós csoportokkal szubsztituált acilcsoportokat tartalmazó N- vagy N’-monoacil-N,N’-di-lizogangliozidok közül példaként említjük a fentebb felsorolt specifikus diacil-származékoknak megfelelő termékeket, például az N-(diklór-acetil)-di-lizo-GMi és N’-(diklóracetil)-di-lizo-GM, terméket, valamint azok fentebb felsoroltakkal analóg funkciós származékait.

Figyelemre méltók azok a diacilszármazékok, amelyekben az egyik acilcsoport egy fentiekben említett, poláris csoporttal szubsztituált acilcsoport, és a másik acilcsoport egy szubsztituálatlan alifás savból származik, például olyan savból, amilyeneket előbb már felsoroltunk. Az ilyen félszintetikus gangliozid-analógok példáiként említjük a következő származékokat: N-(diklór-acetil)-N’-acetil-N,N’-di-lizo-GM|, N-(diklóracetil)-N’-propionil-N,N’-di-lizo-GM|, N-(klór-acetil)-N’-pivaloil-N,N’-di-lizo-GM_b N-(hidroxi-acetil)N’-acetil-N,N’-di-lizo-GM|, N-(triklór-acetil)-N’-formil-Ν,Ν’ -di-lizo-GM,, N-(3-klór-pivaloil)-N ’ -(2-propil-pentanoil)-N,N’-di-lizo-GMi és ezek előzőleg már említett funkciós származékai.

Valamennyi előbb említett új, félszintetikus, találmány szerinti gangliozid-analóg - így az észterek, belső észterek, amidok és peracilátok - a fentebb idézett, különböző, megfelelő gangliozidszármazékok előállítására leírt eljárásokkal kaphatók. A jelen találmány különösen ezeknek a származékoknak a keverékeire is kiterjed, amelyeket a találmány szerinti acil-lizogangliozidok keverékeiből állítunk elő, s amely utóbbiakat (utóbbi keverékeket) viszont a fentebb említett gangliozidkeverékekből kapunk.

Olyan diacilszármazékok előállítása céljából, amelyekben az acil-amino-csoportok azonos savból származnak, egyszerűség kedvéért előnyösen úgy járunk el, hogy a di-lizogangliozid-származékot egy lépésben, ismert módon acilezzük. A di-lizogangliozidokat gangliozidokból vagy N-lizo-gangliozidokból alkalikus hidrolízissel - például tetraalkil-ammónium-hidroxid, kálium-hidroxid és más alkalikus anyagok alkalmazásával - állíthatjuk elő.

Olyan találmány szerinti termékek előállítására, ahol az acil-amino-csoportok egymástól különböző savakból erednek, előnyösen a di-lizogangliozidok Nvagy N’-monoacil-származékait alkalmazzuk kiinduló anyagként. A monoacil-di-lizogangliozidokat a di-lizogangliozidok szelektív acilezésével készítjük; ez azért lehetséges, mert a szfingozin aminocsoportja reakcióképesebb, mint a neuramin-aminocsoport. Ennek következtében, ha egy di-lizogangliozidot ismert módon - például valamelyik peptidkémiában alkalmazott acilező módszerrel - enyhe körülmények között acilezünk, akkor a szfingozin-nitrogénen monoacilezett származékhoz jutunk. Ezt követően a szokásos módon acilezve jutunk a neuramin-nitrogénen is acilezett származékhoz. A találmány szerinti vegyületek előállítására alkalmazott acilező eljárás ez utóbbi esetben két lépésben végzett acilezés (diacilezés).

A neuramin-nitrogénen monoacilezett származékok különféleképpen állíthatók elő. Eljárhatunk például úgy, hogy di-lizogangliozidból indulunk ki, és a szfingozin-aminocsoportot átmenetileg védőcsoporttal látjuk el - például hidrofób foszfatidil-kolinnal, vagy más, alkalmas védőcsoporttal védjük - ezután elvégezzük az acilezést a neuramin-nitrogénen az e helyzetben bevezetni kívánt sav valamilyen származékával, s utána a szfingozin-nitrogénről a védőcsoportot eltávolítjuk. Végül eljárhatunk úgy is, hogy a di-lizogangliozid kiinduló anyag mindkét aminocsoportját ugyanazzal a savval acilezzük, és az így kapott diacilvegyületet olyan enzimmel kezeljük, amely képes a szfingozinnitrogénatomhoz kötődő acil-amino-csoport szelektív lehasítására. E célra például olyan enzimet alkalmazhatunk, amelynek segítségével a gangliozidokból lizogangliozidokat állítunk elő: ilyen enzim például a glükoszfingolipid-ceramid-deaciláz (lásd az 1. vázlatot).

N-monoacil-N,N’-di-lizogangliozidokat úgy is előállíthatunk, hogy egy N,N’-diacil-N,N’-di-lizogangliozid neuramin-nitrogénjéről szelektív kémiai hidrolízis útján - például 0,1 mólos alkoholos kálium-hidroxiddal - eltávolítjuk az acilcsoportot. Az így kapott acil-di-lizogangliozidokban kívánt esetben a szialinsavak karboxilcsoportjait vagy e savak hidroxilcsoportjait funkcionálisan átalakíthatjuk: például észterekké vagy amidokká alakíthatjuk, vagy a hidroxilcsoportokat savakkal észterezhetjük (peracilátok kialakítása céljából).

Az N-acil-N,N’-di-lizogangliozidok, N’-acil-N,N’6

HU 208 834 Β di-lizogangliozidok és N,N’-diacil-N,N’-di-lizogangliozidok találmány szerinti előállítása abban áll, hogy egy Ν,Ν’-di-lizogangliozidot vagy N-acil-N,N’-di-lizogangliozidot vagy N’-acil-N,N’-di~lizogangliozidot a fentebb említett vegyületeknek megfelelő savakkal 5 acilezünk; vagy egy megfelelő N,N’-diacil-N,N’-di-Iizogangliozidot a szfingozin-nitrogénatomon vagy a neuramin-nitrogénatomon szelektíven dezacilezünk; vagy e vegyületek keverékeit szelektíven dezacilezzük; és kívánt esetben az így kapott terméket észterré, amid- 10 dá, belső észterré vagy a hidroxilcsoportokon peracilezett származékká alakítjuk. Kívánt esetben az így kapott termékek sókká alakíthatók.

A találmány szerinti eljárásban az N-acilezést ismert módon - például a kiinduló anyag és az acilező- 15 szer reagáltatásával, előnyösen annak a savnak valamely funkciós származékával végbemenő reakciójával hajtjuk végre, amelynek maradékát a molekulába bevezetni kívánjuk.

A sav funkciós származékaként például a sav haló- 20 genidjét vagy anhidridjét alkalmazhatjuk; az acilezést előnyösen tercier bázis, például piridin vagy kollidin jelenlétében végezhetjük. Dolgozhatunk vízmentes körülmények között, szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten; vagy alkalmazhatjuk a Schotten-Bau- 25 mann-féle módszert előnyösen víztartalmú közegben, szervetlen bázis jelenlétében. Egyes esetekben a sav észterét alkalmazhatjuk reakcióképes funkciós származékként. Az acilezés céljából úgy is eljárhatunk, hogy a karboxilcsoporton aktivált származékot alkalmazunk (mint a peptidkémiában), ilyenek például a vegyes anhidridek, vagy a karbodimidekkel vagy izoxazol-sókkal előállítható aktivált származékok.

A különböző előállítási módszerek közül legelőnyösebben alkalmazhatók, amelyek során egy lizogangliozid-származékot

1. a megfelelő sav azidjával, vagy

2. a megfelelő savból előnyösen N,N’-karbonil-diimidazollal kapható acil-imidazollal, vagy

3. a megfelelő sav trifluor-ecetsavval képzett vegyes anhidridjével, vagy

4. a megfelelő savkloriddal vagy savanhidriddel, vagy

5. a megfelelő savval valamilyen karbodiimid, előnyösen diciklohexil-karbodiimid és adott esetben 1hídroxi-benzotriazol jelenlétében, vagy

6. a megfelelő savval hevítve, vagy

7. a megfelelő sav metil-észterével magasabb hőmérsékleten, vagy

8. a megfelelő sav valamely fenollal, előnyösen 4-nitro-fenollal képzett észterével, vagy

9. a megfelelő sav valamely sójának és l-metil-2klór-piridínium-jodidnak kölcsönhatása útján kapott észterrel reagáltatunk.

Előzőleg már említettük, hogy miként végezhető parciális, szelektív acilezés a szfingozin-nitrogénen és a neuramin-nitrogénen. Ezeket az eljárásokat az 1. reakcióvázlatban illusztráljuk.

1. reakciövazlat

Enzimek (glikosztingolipid-ceramid-deacilaz)-»-N- acit-NN-di-lizogangliozidok ,©

a) hidrofob kölcsönhatás joszíatidil kolinnal a szjingozin nit- _ rogenjének védelmére

b) ö neorominsav nitrogénjének acetilezése

N, hí- di - lizogangtiozi dók .©

a) a szjingozin-riitrogen acilezése védőcsoportokkat _

b) aneuraminsov nitrogénjének acetilezese

c) a szjingozin-nitrogén védocsoportianak eltévo, litosa . i . , ocilezes , . , .

N-acil-N,N'-di-lizogangliozidok-*- N,N -diacil-Ν,Ν -di-lizogangliozidok

GANGHOZ IDŐK |

Tetraalk'il - ammónium- hidroxidok, KOM, további reagensek _ω © ©1 (0 .2 ö

σ

HU 208 834 Β

Az N,N’-diacil-N,N’-di-lizogangliozidok szfingozin-nitrogénen végzett, előbb említett enzimes diacilezése a gangliozidok parciális dezacilezésének körülményei között végezhető, amint ezt például a J. Biochem. 103, 1 (1988) irodalmi helyen közölték. Az N,N’-diacil-N,N’-di-lizogangliozidok kettős dezacetilezése N,N’-di-lizogangliozidokká ugyanúgy hajtható végre, mint a dez-N-acetil-lizogangliozidok előállítása [lásd például: Biochemistry 24, 525 (1985); J. Bioi. Chem. 255, 7657 (1980); Bioi. Chem. Hoppe-Seyler 367, 241 (1986); Carbohydr. Research 179, 393 (1988); valamint Bioch. Bioph. Rés. Comm. 147, 127 (1987)].

A fentebb idézett, Carbohydr. Research 179, 393 (1988) irodalmi helyen megjelent közleményben leírják a neuramin-nitrogénen végzett szelektív dezaceilezést is, ami úgy hajtható végre, hogy 0,1 mólos káliumhidroxiddal 90%-os n-butanolban kezeljük a GM₃ gangliozidot, s ez a dezacilezés a találmány szerinti N,N’-diacil-N,N’-dÍ-lizogangliozidok dezacilezésére is alkalmazható az N-acil-N,N’-di-lizogangliozidok előállítása céljából.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú előállítási eljárások, amelyek a találmány oltalmi körébe esnek, magukban foglalják valamennyi, azokkal kémiai szempontból egyenértékű eljárásokat is, amelyek a területen jártas szakember számára kézenfekvők.

A fenti eljárással kapott új acil-di-lizogangliozidszármazékok karboxil- vagy hidroxil-származékainak az előállítását ismert módszerekkel végezhetjük, természetesen kivéve azokat a módszereket, amelyek megvalósítása a kiinduló anyagként alkalmazott gangliozid szerkezetét megváltoztatná; így kivéve azon módszereket, amelyek erősen savas reagensek alkalmazását igénylik, vagy amelyeket erősen lúgos vagy savas körülmények között kell végrehajtani; valamint kivéve azokat a módszereket, amelyek során a molekula szacharidrészének hidroxil-csoportjai nem kívánt alkilező reakcióba lépnének.

Az N-acil-gangliozidok karbox ilcsoportjainak észterezését és amidokká alakítását például a gangliozidok előállítását ismertető 4713 374 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint végezhetjük. Az új származékok belső észtereit ugyanolyan módon alakíthatjuk át, mint a gangliozidok belső észtereinek az előállítását, ezt közli például a 4593091 számú amerikai egyesült államokbeli és a 0072722 számú európai szabadalmi leírás. A belső észterek közé nemcsak azok a vegyületek tartoznak, amelyek a szialinsavas karboxilcsoportok és a szacharidrész hidroxilcsoportjai közötti laktonkötéssel alakulnak ki, hanem azok a termékek is, amelyek a szialinsav-karboxilcsoportok és a szialinsav-hidroxilcsoportok közötti laktonkötéssel képződnek; és ide tartoznak az egyéb, lehetséges laktonszerkezetű vegyületek is. A fentebb idézett szabadalmi leírásokban a belső észterek előállítására közölt eljárás abban áll, hogy egy gangliozidot nemvizes, szerves oldószerben vízmentes körülmények között laktonizálószerrel kezelnek. Erre a célra legalkalmasabb szerves oldószerek; a dimetil-szulfoxid, dimetil-formamid, szulfolán, tetrahidrofurán, dimetoxi-etán, piridin vagy ezek keverékei. A laktonizáló reakció végrehajtására alkalmas reagensek például a szerves oldószerekben oldható karbodiimidek, így a diciklohexilkarbodiimid, benzil-izopropil-karbodiimid, benzil-etilkarbodiimid, a 2-klór-l-metil-piridínium-sók, etoxiacetilén, valamint a Woodward-féle reagens (N-etil-5fenil-izoxazol-3’-szulfonát). A régebbi eljárások szerint a gangliozidot ecetsavval vagy triklór-ecetsavval, vagy vízben oldható karbodiimiddel vagy vizes közegben oldható karbodiimiddel kezelték. Mindezek a módszerek felhasználhatók a találmány szerinti új N-acil-lizogangliozidok belső észtereinek az előállítására is. A karboxilcsoportok „külső” észterezése céljából - azaz a karboxilcsoportok fentebb meghatározott alkoholokkal végzett észterezése céljából - az N-acil-di-lizogangliozidokat például ioncserélő - így Dowex 50 típusú gyanta - jelenlétében reagáltathatjuk a kívánt alkohollal; ennek során a hozam korlátozott, mivel egyidejűleg belső észterek is képződnek, és a reakciók igen hosszadalmasak. Az észterezési úgy is végezhetjük, hogy az alkoholt Dowex 50 Wx8 gyantán (100200 mesh finomságú H⁺ forma) vezetjük át, majd az azonos alkoholban oldott eluátumot a megfelelő diazoalkánnal kezeljük.

Eszterek egy további előállítási eljárása abban áll, hogy egy lizogangliozid-származék fémsóját valamilyen éterezőszerrel (hidrokarbilcsoportot bevezető szerrel) kezeljük. E célra alkálifém- vagy földalkálifémek sóit vagy egyéb fémsókat alkalmazhatunk. Eterezőszerként az irodalomból ismert szereket - különösen különböző szervetlen savak észtereit vagy szerves szulfonsavak észtereit alkalmazhatjuk; másként kifejezve hidrokarbil-halogenideket, például metil-jodidot, etil-jodidot vagy például neutrális vagy savanyú hidrokarbil-szulfátokat, -szulfitokat, -karbonátokat, -foszfitokat, valamint hidrokarbil-szulfonátokat, így például a benzolszulfonsav vagy p-toluolszulfonsav metilészterét használhatjuk. E reakciót megfelelő oldószerben például valamilyen alkoholban, előnyösen a bevezetendő alkilcsoportnak megfelelő alkoholban, vagy valamilyen poláris oldószerben, így valamilyen ketonban, éterben, például dioxánban vagy dimetil-szulfoxidban hajtjuk végre.

Az észterezés egyik különösen előnyös módja szerint úgy járunk el, hogy egy lizogangliozid-származék belső észterét a kívánt alkohol és a kívánt alkoholnak megfelelő alkanolát keverékével kezeljük. E reakciót az adott alkohol forráspontjának megfelelő hőmérsékleten végezhetjük, azonban alacsonyabb hőmérsékleten is dolgozhatunk, s ebben az esetben a reakció hosszabb idő alatt megy végbe.

A találmány szerinti lizogangliozid-származékok amidjai ismert úton, különösen az alábbi eljárásokkal állíthatók elő:

a) az N-acil-lizogangliozid-származék belső észterének ammóniával vagy aminokkal történő reagáltatásával;

b) az N-acil-lizogangliozid-származék karboxilsavészterének ammóniával vagy aminokkal történő reagáltatásával; és

HU 208 834 Β

c) az N-acil-lizogangliozid-származék aktivált karboxil-származékának ammóniával vagy aminokkal történő reagáltatásával.

A fenti a) reakciót úgy végezzük, hogy a gangliozid belső észterét közvetlenül, oldószerben vagy oldószer nélkül ammóniával vagy a kívánt aminnal kezeljük. E reakciót igen alacsony hőmérsékleten, például -5 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten is végezhetjük, előnyösen azonban szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten, például 30-120 °C hőmérséklet-tartományban dolgozunk. Oldószerként ketonokat, aromás szénhidrogéneket, dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot, dioxánt vagy tetrahidrofuránt alkalmazhatunk.

A fenti b) reakciót előnyösen az a) reakcióra előírt körülmények között hajthatjuk végre. A jelen találmányban leírt észtereken kívül más észtereket - például fenolokkal alkotott észtereket - is használhatunk.

A fenti c) reakció végrehajtása céljából a karboxilcsoport aktiválására a peptidkémiában alkalmazott, ismert módszereket használhatjuk; kivéve azokat a módszereket, amelyek következtében - a szükséges savas vagy bázisos feltételek miatt - a gangliozidmolekula bomlást szenved. Ha a kiinduló anyagként alkalmazott gangliozid például nátriumsó alakjában van jelen, akkor célszerűen előbb a sót Dowex-típusú vagy valamilyen más, savas ioncserélő gyantával kezeljük.

Ha kondenzációs módszert alkalmazunk, például karbodiimidek jelenlétében, akkor e célra például diciklohexil-karbodiimidet, benzil-izopropil-karbodiimidet vagy benzil-etil-karbodiimidet használhatunk 1hidroxi-benzotriazol jelenlétében, vagy N,N’-karbonildiimidazol segítségével is kondenzálhatunk.

A szacharid szerkezeti egység, a szialinrész, és adott esetben a molekula ceramidmaradékának hidroxilcsoportjainak acilezését szintén ismert úton érhetjük el, például úgy, hogy az acilezést a kívánt sav halogenidjével vagy anhidridjével hajtjuk végre előnyösen valamilyen tercier bázis, így piridin vagy kollidin jelenlétében. Ezen az úton a fentebb említett peracilezett származékokhoz jutunk.

A találmány értelmében úgy is eljárhatunk, hogy egy dez-N-acetil-lizogangliozidot acilezünk, majd a neuraminsavban lévő acetil-amino-csoportot az acilező reakció után ismét kialakítjuk. Ezt az acetilező reakciót is ismert módon végezhetjük; ebben az esetben viszonylag enyhe N-acilező módszert választunk, amelynek megvalósítása során a neuraminsav hidroxil-csoportjai változatlanok maradnak. E csoport acetilezése amelyet a szfingozin-nitrogénen végzett acilező reakció után kell végrehajtani - drasztikus módszert igényel, például ecetsavanhidridet alkalmazunk.

Végül valamennyi, fenti módon kapott, sóképző csoportot tartalmazó vegyület ismert módon sójává alakítható.

A találmány az új származékok előállítási eljárásainak olyan módosításaira is vonatkozik, amelyek során az eljárást valamelyik lépésében megszakítjuk, vagy az eljárást egy közbenső termékkel kezdjük, és csak az ezt követő lépéseket hajtjuk végre, vagy amelyek során a kiinduló anyagokat helyben (in situ) alakítjuk ki.

A találmány továbbá azoknak a gyógyászati készítményeknek az előállítására is vonatkozik, amelyek hatóanyagként egy vagy több új, találmány szerinti acildí-lizogangliozid-származékot, különösen a leírásban említett lizogangliozid-származékot tartalmaznak.

A találmány szerinti vegyületek orális, rektális, parenterális, helyi (lokális) vagy bőrön át (transzdermálisan) történő adagolásra alkalmas gyógyászati készítményekké alakíthatók. E készítmények tehát lehetnek szilárdak vagy félszilárdak - például tabletták, pirulák, zselatinkapszulák, kapszulák, végbélkúpok vagy lágyzselatin-kapszulák. A parenterálisan alkalmazható készítmények intramuszkuláris, szubkután vagy transzdermális adagolásra alkalmas készítmények lehetnek; vagy lehetnek infúziók vagy intravénás injekciók, amelyeket vagy a hatóanyagok oldatának alakjában vagy a hatóanyagok liofilizálással kapott porának alakjában szerelünk ki; utóbbi esetben a liofilizált hatóanyagot felhasználás előtt egy vagy több, gyógyászati szempontból elfogadható vivő- vagy hígítószerrel elegyítjük, amelyek a célzott használatra alkalmasak, és a fiziológiai folyadékokkal (testfolyadékokkal) összeegyeztethetők. Helyi (lokális) alkalmazás céljára permetet, például orrpermetet, krémeket vagy kenőcsöket állíthatunk elő; bőrön át történő adagolásra megfelelő módon előkezelt (hatóanyaggal előkezelt) tapaszokat alkalmazhatunk.

A találmány szerinti készítmények embereknek vagy állatoknak adagolhatók; a hatóanyagot oldatok, permetek, krémek és kenőcsök esetében előnyösen 0,01 tömeg% 10 tömeg%-ig terjedő mennyiségben, szilárd készítmények esetében 5 tömeg%-tól 50 tömeg%-ig terjedő mennyiségben tartalmazzák. A szükséges adag mennyisége egyedi feltételektől, a kívánt hatástól és az adagolás választott módjától függ.

A találmány révén lehetővé válik mind az új acil-lizogangliozidok, mind a jelenleg anyagokként már ismert, fentiekben felsorolt acil-lizogangliozidok gyógyászati alkalmazása, E vegyületek főként a fentebb említett indikációs területen nyerhetnek terápiás alkalmazást. A napi adag emberek számára (szubkután, intramuszkuláris úton vagy orálisan) 0,05 mg/testtömegkg-tól 5 mg/testtömeg-kg-ig terjed.

A találmány szerinti eljárást - az új acil-lizogangliozidok, valamint az azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítását és terápiás alkalmazásukat az alábbi, nem korlátozó példákban részletesen ismertetjük.

7. példa

Di-lizo-GM! előállítása g GM,-et 200 ml 3 N kálium-hidroxid oldatban oldunk, és 72 órán át 90 °C hőmérsékleten hidrolizáljuk. Az oldat lehűtése után a pH-t sósavval 6,5-re állítjuk, majd az elegyet 18 órán át 4 °C hőmérsékleten állni hagyjuk, s utána a csapadék alakjában kivált zsírsavakat szűrjük. A szűrletet vízzel szemben dializáljuk, 500 ml-re betöményítjük, és 5 liter acetont adunk hozzá. A kivált terméket megszárítjuk, és túlnyomásos preparatív kromatográfiával szilikagélen tisztítjuk.

HU 208 834 Β

Eluálószerként kloroform/metanol/5 N ammónia 55 : 45 : 10 arányú elegyét alkalmazzuk. A terméket tartalmazó frakciókat beszárítjuk, és a maradékot vízben oldjuk. Az oldat pH-értékét 0,01 N nátronlúggal 10-re szabályozzuk, dializáljuk, 100 mg/ml koncentrációra betöményítjük, és 5-szörös térfogatú aceton hozzáadásával kicsapjuk. így 5,7 g (70%) hozammal kapjuk a cím szerinti terméket. Ha e terméket szilikagéllel fedett lemezen kloroform/metanol/5 N ammónia 55 : 45 : 10 arányú elegyével kifejlesztve vizsgáljuk, akkor a termék egyetlen folttal jelentkezik, amelynek R_f-értéke 0,05. (A GM, R_rértéke 0,35.)

2. példa

N,N’-Di(diklór-acetil)-di-lizo-GM, előállítása

500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, 2,5 ml 1 : 1 arányú dimetil-formamid/metanol eleggyel készült oldatához 0 °C-on 0,55 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 0,41 ml (3,96 mmól) metil-diklór-acetátot adunk. A reakciót szobahőmérsékleten 168 órán át játszatjuk le. Utána a reakcióelegyhez 20-szoros térfogatú etil-acetátot adunk, a csapadékot szűrjük, szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. Az egyesített tiszta frakciókat bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, 5 ml-re betöményítjük, és a maradékhoz 50 ml acetont adunk. A csapadék alakjában kapott termék 529 mg (90%) cím szerinti vegyület. E termék szilikagélen kromatografálva kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 60: 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve azt mutatja, hogy egységes, R_rértéke 0,52.

3. példa

N,N’-Di(3-dietil-amino-propionil)-di-lizo-GM, előállítása

500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml dimetilformamid oldatához szobahőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint, 0,72 g (3,96 mmól) 3-(dietilamino)-propionsavat és 2,5 ml dimetil-formamidban oldott 0,4 g (1,50 mmól) 2-klór-1-metil-piridínium-jodidot adunk, az így kapott oldatot 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 100 ml acetont adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 68 : 35 : 8 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 378 mg (60%) cím szerinti terméket kapunk, amelynek szilikagélen végzett vékonyréteg-kromatográfiás (VRK) vizsgálata kloroform/metanol/5 N ammónia 55 : 45 : 10 arányú elegyével kifejlesztve azt mutatja, hogy a termék egységes, R_rértéke 0,08.

4. példa

N,N’-Di(difluor-acetil)-di-lizo-GM, előállítása

500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml dimetilformamid oldatához szobahőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amin, 0,25 ml (3,96 mmól) difluorecetsav, 0,4 g (1,50 mmól) 2-klór-1-metil-piridíniumjodid és 2,5 ml dimetil-formamid oldatát adjuk, az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 100 ml acetont adunk hozzá, a csapadékot szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 25 : 4 arányú elegyét alkalamzzuk. A tiszta frakciókat összegyűjtjük, bepároljuk, a terméket 1 N szódaoldattal összegyűjtjük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 393 mg (70%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCI₂ oldat 60: 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) azt mutatja, hogy a termék egységes, Rfértéke 0,30.

5. példa

N,N’-Di(fluor-acetil)-di-lizo-GM, előállítása 500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml dimetilfonnamid oldatához szobahőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amin, 0,39 g (3,96 mmól) nátriumfluor-acetát, 0,4 g (1,50 mmól) 2-klór- 1-metil-piridínium-jodid és 2,5 ml dimetil-formamid oldatát adjuk, az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 100 ml acetont adunk hozzá, a csapadékot szűrjük és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként klorofonn/metanol/víz 60 : 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 410 mg (75%) cím szerinti terméket kapunk, amely szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 60 : 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) azt mutatja, hogy a termék egységes, R_rértéke 0,24.

6. példa

Ν,Ν’-Dimaleinil-di-lizo-GM, előállítása

500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml dimetil-formamid oldatához 1,1 ml (7,92 mmól) trietilamin és 0,77 g (7,92 mmól) maleinsavanhidridet adunk, az elegyet 72 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 20-szoros térfogatú etil-acetátot adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 35 : 8 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldatban felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 25 ml acetont adunk hozzá, így csapadék alakjában 494 mg (83%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (butanol/metanol/víz 1,1: 1,1:0,5 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,12.

HU 208 834 Β

7. példa

N,N’-Di(metoxi-acetil)-di-lizo-GM, előállítása 500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml dimetilformamid oldatához szobahőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amin, 0,3 ml (3,96 mmól) metoxiecetsav, 0,4 g (1,50 mmól) 2-klór- 1-metíl-piridíniumjodid és 2,5 ml dimetil-formamid oldatát adjuk, az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 100 ml acetont adunk hozzá, a kivált csapadékot szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztilláltuk vízzel szembeni dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 278 mg (70%) cím szerinti terméket kapunk, amely szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3 %-os CaCl₂ oldat 60: 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,33.

8. példa

N,N’-Di(trikIór-acetil)-di-lizo-GM| előállítása 500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM! 2,5 ml dimetilformamid/metanol 1: 1 arányú elegyével készült oldatához 0 °C hőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint, 0,47 ml (3,96 mmól) metil-triklór-acetátot adunk, és az elegyet 168 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 20-szoros térfogatú etil-acetátot adunk hozzá, a kivált csapadékot szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60: 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 400 mg (65%) cím szerinti terméket kapunk, amely szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%os CaCl₂ oldat 60: 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,37.

9. példa

N,N’-Di(trifluor-acetil)-di-lizo-GMi előállítása 500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GMi és 2,5 ml 1: 1 arányú dimetil-formamid/metanol elegy oldatához 0 °C hőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 0,40 ml (3,96 mmól) metil-trifluor-acetátot adunk, és az elegyet 168 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 20-szoros térfogatú etil-acetátot adunk hozzá, a csapadékot szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 ; 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 5 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 300 mg (52%) cím szerinti terméket kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,38.

10. példa

N,N’-Di(hidroxi-acetil)-di-lizo-GM| előállítása 500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml dimetilformamid oldatához 0 °C-on 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 3 g (39,6 mmól) glikolsavból és 1,6 g (7,92 mmól) diciklohexil-karbodiimidből frissen előállított, 20 ml tetrahidrofuránban oldott glikolsavanhidridet adunk, az elegyet 2 óra múlva szűrjük (a csapadék a képződött diciklohexil-karbamid). A kondenzációs reakciót 0 °C-on 18 órán át keverés közben hajtjuk végre. A reakció befejeződése után az oldatot 1 ml-re töményítjük, 10 ml acetont adunk hozzá, és a kapott csapadékot szűrés után vákuumban szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 495 mg (96%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3 %-os CaCl₂ oldat 60 : 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, Rf-értéke 0,28.

11. példa

N,N’-Di(3-klór-pivaloil)-di-lizo-GM| előállítása 500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml dimetilformamid oldatához szobahőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amin, 0,54 g (3,96 mmól) 3-klór-pivalinsav, 0,4 g (1,50 mmól) 2-klór- 1-metil-piridíniumjodid és 2,5 ml dimetil-formamid oldatát oldjuk, az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 100 ml acetont adunk hozzá, a kivált csapadékot szűrjük és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így 404 mg (68%) cím szerinti vegyületet kapunk csapadék alakjában, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3 %-os CaCl₂ oldat 60 : 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztetve) egységes, R_rértéke 0,41.

12. példa

N,N’-Di(klór-acetil)-di-lizo-GM, előállítása 500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 2,5 ml 1 : 1 arányú dimetil-formamid/metanol elegy oldatához 0 °C-on 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 0,67 g (3,96 mmól) klór-ecetsav-anhidridet adunk, az elegyet szobahőmérsékleten 168 órán át reagáltatjuk, utána 20szoros térfogatú etil-acetátot adunk hozzá, a kivált csapadékot szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 1 N szódaoldattal felvesszük, desztillált vízzel szemben dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és

HU 208 834 Β ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 479 mg (80%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 60 : 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,38.

13. példa

N-(Diklór-acetil)-N’-butiril-di-lizo-GM| előállítása

500 mg di-lizo-GM, (0,39 mmól) és 5 ml dimetilformamid oldatához lassan 145 mg (0,43 mmól) 9-(fluorenil-metoxi)-karbonil-N-hidroxi-szukcinimidet (az alábbiakban rövidítve: FMOC-szukc.) adagolunk, majd az elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át reagáltatjuk. A reakció befejeződése után 100 ml acetont adunk hozzá, a kivált csapadékot szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60: 30 : 6 arányú elegyét alkalmazzuk.

A közbenső reakciótermékként kapott N-FMOC-dilizo-GM, terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot megszárítjuk, és 2,5 ml 1: 1 arányú dimetil-formamid/metanol elegyben oldjuk, majd 0 °C-on 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 626 mg (3,96 mmól) vajsavanhidridet adunk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten 2 órán át reagáltatjuk, és utána 1 ml piperídint adunk hozzá a fluorenilcsoport eltávolítása céljából. A reakcióelegyet 18 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 100 ml 9 : 1 arányú aceton/víz elegyet adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, és szárítjuk. Az így kapott közbenső reakcióterméket 30 ml 1: 1: 0,1 arányú kloroform/metanol/víz elegyben oldjuk, 1,1 ml (7,92 mmól) trietilamint és 0,41 ml (3,96 mmól) metil-diklór-acetátot adunk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten 2 órán át reagáltatjuk, utána beszárítjuk, a maradékot 5 ml 1 mólos szódaoldatban oldjuk, és 60 °C hőmérsékleten tartjuk 1 órán át, majd dializáljuk, 5 ml-re töményítjük, és

5-szörös térfogatú acetont adunk hozzá.

A reakcióterméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/2,5 N ammónia 60 : 35 : 8 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 2,0 ml 1 : 1 arányú kloroform/metanol elegyben oldjuk, és 10 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 2,82 mg (54%) cím szerinti terméket kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 50 : 42 : 11 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,36.

14. példa

N-(Diklór-acetil)-N’-(metoxi-acetil)-di-lizo-GM| előállítása

500 mg di-lizo-GM! (0,39 mmól) és 5 ml dimetilformamid oldatához lassan 145 mg (0,43 mmól) FMOC-szukc.-ot adagolunk, az elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át reagáltatjuk, majd a reakció befejeztével 100 ml acetont adunk hozzá, a kivált csapadékot szűrjük, szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 30 : 6 arányú elegyét alkalmazzuk. A közbenső reakciótennékként kapott N-FMOCdi-lizo-GM,-et tartalmazó frakciókat egyesítjük, beszárítjuk, és a maradékot 2,5 ml 1 : 1 arányú dimetil-formamid/metanol elegyben oldjuk. Ehhez az oldathoz 0 °C-on 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint, 0,3 ml (3,96 mmól) metoxi-ecetsavat, 0,4 g (1,50 mmól) 2klór-l-metil-piridínium-jodid és 2,5 ml dimetil-formamid oldatát adjuk, az elegyet szobahőmérsékleten 18 órán át reagáltatjuk, majd a fluorenilcsoport eltávolítása céljából 1 ml piperídint teszünk hozzá. Az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 100 ml 9 : 1 arányú aceton/víz elegyet adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, és szárítjuk.

Az így kapott közbenső reakcióterméket 30 ml 1 : 1 : 0,1 arányú kloroform/metanol/víz elegyben oldjuk, 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 950 ml (3,96 mmól) diklór-ecetsav-anhidridet adunk hozzá. Az elegyet 2 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd beszárítjuk, 5 ml 1 mólos szódaoldatban oldjuk a maradékot, és 1 órán át 60 °C hőmérsékleten tartjuk. Ezután az elegyet dializáljuk, majd 5 ml-re töményítjük, és 5-szörös térfogatú acetont adunk hozzá.

A reakcióterméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/2,5 N ammónia 60 : 35 : 8 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 2,0 ml 1 : 1 arányú kloroform/metanol elegyben oldjuk, és 10 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 2,59 mg (46%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 50: 42 : 11 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,38.

15. példa

N-Acetil-N’-(diklór-acetil)-di-lizo-GM! előállítása

500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 5 ml dimetilfonnamid oldatához lassú ütemben 145 mg (0,43 mmól) FMOC-szukc.-ot adagolunk, és a reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A reakció befejeződése után 100 ml acetont teszünk hozzá, a csapadékot szűrjük, szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 30 : 6 arányú elegyét alkalmazzuk. A közbenső termékként kapott NFMOC-di-lizo-GMi-et tartalmazó frakciókat egyesítjük, beszárítjuk, a maradékot 2,5 ml 1 : 1 arányú dimetil-formamid/metanol elegyben oldjuk, és 0 °C hőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 950 mg (3,96 mmól) diklór-ecetsav-anhidridet adunk hozzá, majd szobahőmérsékleten 2 órán át reagáltatjuk. Ekkor a reakcióelegyhez a fluorenilcsoport eltávolítása céljából 1 ml piperídint adunk, az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 100 ml 9 : 1 arányú aceton/víz elegyet adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük és szárítjuk. A közbenső reakcióterméket 30 ml : 1 : 0,1 arányú kloroform/metanol/víz elegyben oldjuk, 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 373 μΐ (3,96 mmól) ecetsavanhidridet teszünk hozzá, majd órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, utána beszárítjuk, a maradékot 5 ml 1 mólos szódaoldattal fel12

HU 208 834 Β vesszük, és 60 °C hőmérsékleten 1 órán át reagáltatjuk. Dialízis után 5 ml-re töményítjük, és 5-szörös térfogatú acetont adunk hozzá. A kicsapódott reakcióterméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/2,5 N ammónia 60: 35 : 8 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 2,0 ml 1:1 arányú kloroform/metanol elegyben oldjuk, 10 ml acetont adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, és szárítjuk. így 266 mg (53%) cím szerinti terméket kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCI₂ oldat 50 : 42 : 11 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,34.

16. példa

N’-(Diklór-acetil)-di-lizo-GM] előállítása

500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM| és 5 ml dimetilformamid oldatához lassú ütemben 145 mg (0,43 mmól) FMOC-szukc. 2 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát adagoljuk, majd a reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk. A reakció befejeződése után 467,7 mg (1,95 mmól) diklór-ecetsav-anhidridet és 54,5 μΐ (0,39 mmól) trietil-amint adunk az elegyhez, 30 percig állni hagyjuk, majd a védőcsoport eltávolítására 2 ml piperidint adunk hozzá. Az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, utána 100 ml acetont adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, szárítjuk. Az így kapott terméket 10 ml 1 mólos szódaoldatban oldjuk, és 60 °C hőmérsékleten 1 órán át melegítjük, utána dializáljuk, 5 ml-re töményítjük, és 5-szörös térfogatú acetont adunk hozzá. A kicsapódott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/2,5 N ammónia 60 : 35 : 8 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, beszárítjuk, és a maradékot 5 ml vízben oldva a pH-értékét 0,01 N nátronlúggal 10-re állítjuk, utána az oldatot dializáljuk, 5 ml-re töményítjük, és 50 ml acetont adunk hozzá. így csapadékot formában 315 mg (59%) cím szerinti terméket kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 50:42: 11 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,30, ninhidrin-próbája pozitív.

17. példa

N-(Diklór-acetil)-di-lizo-GM[ előállítása

500 mg (0,39 mmól) di-lizo-GM, és 5 ml dimetilformamid oldatához lassú ütemben 145 mg (0,43 mmól) FMOC-szukc.-ot adunk, és az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk. A reakció befejeződése után 100 ml acetont adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk. Eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 30 : 6 arányú elegyét alkalmazzuk.

A közbenső reakciótermékként kapott N-FMOC-dilizo-GM_ret tartalmazó frakciókat egyesítjük, beszárítjuk, a maradékot 2,5 ml 1 : 1 arányú dimetil-formamid/metanol elegyben oldjuk, és 0 °C hőmérsékleten 1,1 ml (7,92 mmól) trietil-amint és 0,40 ml (3,96 mmól) metil-trifluor-acetátot teszünk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten 3 napig reagáltatjuk, majd a fluorenilcsoport eltávolítása céljából 1 ml piperidint adunk hozzá, szobahőmérsékleten 18 órán át reagáltatjuk, s utána 100 ml 9 : 1 arányú aceton/víz elegyet keverünk hozzá. A kicsapódott terméket szűrjük, és szárítjuk.

Az így kapott közbenső reakcióterméket 30 ml 1 : 1 : 0,1 arányú kloroform/metanol/víz elegyben oldjuk, és 545 μΐ (3,96 mmól) trietil-amint és 400 μΐ (3,96 mmól) metil-diklór-acetátot adunk hozzá. Az elegyet 2 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd beszárítjuk, a maradékot 5 ml vízben oldjuk, és az oldat pH-értékét 0,01 N nátronlúggal 9,0-re állítjuk. Ezután az elegyet ismét 2 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk a trifluor-acetil-csoport lehasítása céljából. Ezután dializáljuk, 3 ml-re töményítjük, és 15 ml acetont adunk hozzá. A kicsapódó nyers terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 35: 8 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 2 ml 1:1 arányú kloroform/metanol elegyben oldjuk, és 10 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 251,4 mg (47%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 50:42:11 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, Rpértéke 0,15, és pozitív ninhidrin-reakciót ad.

18. példa

N,N’-Di(diklór-acetil)-di-lizo-GM|-metil-észter előállítása

500 mg (0,34 mmól) N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizoGM,-nátriumsó 5 ml N-metil-pirrolidonnal készült oldatához 42,0 μΐ (0,68 mmól) metil-jodidot adunk, az elegyet 3 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd etil-acetátot adunk hozzá, a kicsapódott terméket szűrjük, és vákuumban szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60 : 30 : 6 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 2,5 ml 1 : 1 arányú kloroform/metanol elegyben oldjuk, és 25 ml acetont adunk hozzá. Csapadék alakjában 457 mg (91%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 60 : 35 :8 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_r értéke 0,58.

19. példa

N,N’-Di(diklór-acetil)-di-lizo-GMi-2-butilamid előállítása

500 mg (0,34 mmól) N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizoGM_rmetil-észter és 5 ml piridin oldatához 2,5 ml 2butil-amint adunk, és az elegyet 72 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk. A reakció befejeződése után az elegyet beszárítjuk, a maradékot 5 ml 1 : 1 arányú kloroform/metanol eleggyel oldjuk, és 25 ml acetont adunk hozzá. A kivált csapadékot szűrjük, és vákuumban szárítjuk. Az így kapott terméket szilikagélen kro13

HU 208 834 Β matografálva tisztítjuk, eluálószerként kloroform/metanol/víz 60: 25 : 4 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot

2,5 ml kloroform/metanol 1: 1 arányú elegyében oldjuk, és 25 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában 360 mg (70%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%-os CaCl₂ oldat 60: 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,69.

20. példa

Az N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM|-metil-észter peracilezett termékének az előállítása

500 mg (0,35 mmól) N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizoGM)-metil-észter és 5 ml piridin oldatához 2,5 ml frissen desztillált ecetsavanhidridet adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten 72 órán át keverjük. A reakció befejeződése után az oldatot forgóbepárló készülékben bepároljuk, és a maradékot 10 ml jeges víz és 10 ml etil-acetát között megoszlatjuk.

Az etil-acetátos fázist hideg 1 mólos sósavoldattal, majd vízzel, végül 1 mólos nátrium-hidrogén-karbonát oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografálva tisztítjuk. Eluálószerként diklór-metán/etil-acetát/izopropanol 70:30: 45 arányú elegyét alkalmazzuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, bepároljuk, a maradékot 5 ml dietil-éterben oldjuk, és 25 ml n-hexánt adunk hozzá. így csapadék alakjában 453 mg (62%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanoí/etil-acetát 70 : 10 : 30 arányú elegyével, illetve etil-acetát/izopropanol 95 : 5 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke az első rendszerben 0,45, a második rendszerben 0,26.

21. példa

Az N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM, belső észterének az előállítása

500 mg (0,34 mmól) N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizoGM,-nátriumsó és 5 ml N-metil-pirrolidon oldatát 4 °C hőmérsékleten 55 μΐ (0,4 mmól) trietil-aminnal és 100 mg (0,41 mmól) 2-klór-l-metil-piridínium-jodiddal 4 órán át reagáltatva kvantitatív hozammal megy végbe a reakció. A terméket 50 ml aceton hozzáadásával kicsapjuk, szűrjük, ismét oldjuk 5 ml 1 : 1 arányú kloroform/izopropanol elegyben, majd 25 ml aceton hozzáadásával ismét kicsapjuk. így 480 mg (98%) cím szerinti vegyületet kapunk, amely a szilikagélen végzett VRK vizsgálat szerint (kloroform/metanol/0,3%os CaCl₂ oldat 60 : 35 : 8 arányú elegyével kifejlesztve) egységes, R_rértéke 0,62.

22. példa

Gangliozidkeverék (GA) előállítása szarvasmarhaagyszövet extrakciójával

Szarvasmarha agykérgét kiemeljük az állatból, és

6,8 pH mellett (foszfát-pufferben) homogenizáljuk. E keverékhez 6-szoros térfogatú tetrahidrofuránt adunk, és az így kapott keveréket centrifugáljuk. A felülúszót tetrahidrofuránnal kétszer extraháljuk. A nempoláris anyagokat centrifugálás után dietil-éterrel megoszlatva távolítjuk el, majd a vizes-tetrahidrofurános fázist 50%-os etanollal egyensúlyozott ioncserélő oszlopra vezetjük. Az oszlopról távozó termékhez bárium-hidroxidot és 4-szeres térfogatú, jéggel hűtött etanolt adunk. 18 órás hűtés után a kapott csapadékot összegyűjtjük, és vízben oldva sósavval enyhén megsavanyítjuk. Az így kapott oldatot dializáljuk, majd liofilizáljuk. E lépés végén az alkalmazott idegszövet 1 g-jára vonatkoztatva a nyers gangliozidkeverék hozama körülbelül 0,6 mg. A liofilizált port 20-szoros térfogatú 2: 1 arányú kloroform/metanol elegyben diszpergáljuk. Az így kapott oldatot tökéletesen világosra szűrjük, majd 0,2-szeres térfogatú, 0,88%-os vizes káliumklorid oldat hozzáadása után megoszlatjuk. A felső réteget elkülönítjük, dializáljuk, majd liofilizáljuk, A végső hozam az agyszövet 1 g-jára vonatkoztatva körülbelül 0,3 mg tisztított gangliozid-sókeverék.

Az így kapott gangliozidkeverőket különböző frakciókra bonthatjuk, amelyek lényegében tiszta gangliozidokat képviselnek (ugyanolyan értelemben, amint azt a fentiekben leírtuk); e célra kovasavból álló oszlopokat alkalmazunk, és eluálószerként metanol/kloroform elegyeket alkalmazunk. Ezen az úton átlagosan olyan összetételű keveréket kapunk, amely megközelítőleg 40% GDla, 21% GM,, 19% GTlb és 16% GDlb gangliozidot tartalmaz.

23. példa

N-Lizogangliozid-keverék N-(diklór-acetil)-származékainak az előállítása g (5,3 mmól) 22. példa szerint előállított gangliozidkeveréket 200 ml 0,75 mólos n-propanolos kálium-hidroxid oldatban oldunk, és 93 °C hőmérsékleten 24 órán át hidrolizáljuk. A reakció befejeződése után az elegyet ecetsavval közömbösítjük, 2 liter acetont adunk hozzá, és a kapott csapadékot szűrés után megszárítjuk. Az így kapott terméket állandó térfogat (100 ml) megtartásával dializáljuk, majd 5-szörös térfogatú 2 : 1 kloroform/metanol eleggyel megoszlatjuk, és ismét acetont adunk hozzá.

A csapadék alakjában kapott közbenső reakcióterméket 100 ml dimetil-formamidban oldjuk, és az oldathoz lassú ütemben 20 ml tetrahidrofuránban oldott

2,15 g (6,37 mmól) FMOC-szukc.-ot adagolunk. Az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 3 ml (31,85 mmól) ecetsavanhidridet és 0,9 ml (63,7 mmól) trietil-amint adunk hozzá. 30 perc múlva az elegyhez a védőcsoport eltávolítása céljából 12,5 ml piperidint adunk, az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk, majd 2 liter acetont adunk hozzá. A kicsapódott terméket szűrjük, szárítjuk. Az így kapott terméket 1 mólos szódaoldatban oldjuk, és 60 °C hőmérsékleten 1 órán át tartjuk, majd dializáljuk, 100 mg/ml koncentrációra töményítjük, és 5-szörös térfogatú acetont adunk hozzá. így csapadék formájában 98%-nál jobb hozammal jutunk egy N-lizogangliozidokból és Ν,Ν’-di-lizogangliozidokból álló termék14

HU 208 834 Β hez. E terméket S-szefaróz oszlopon (H⁺ alakban) vezetjük át, amelyet előzőleg metanollal egyensúlyoztunk. Az oszlopról az N-lizogangliozidokat 10 millimólos metanolos ammónium-klorid oldattal eluáljuk.

A terméket tartalmazó frakciókat beszárítjuk, és a maradékot vízben oldjuk, az oldat pH-értékét 0,01 N nátronlúggal 10-re állítjuk, majd az oldatot dializáljuk, 100 mg/ml .koncentráció eléréséig betöményítjük, és

5-szörös térfogatú acetont adunk hozzá. így a terméket körülbelül 7,7 g (90%) hozammal nyerjük.

g (3,1 mmól) N-lizogangliozid-keveréket 250 ml 1 : 1 arányú kloroform/metanol elegyben oldunk, és 3,2 ml (31 mmól) metil-diklór-acetátot adunk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten 3 napig reagáltatjuk, utána beszárítjuk, a maradékot 50 ml 1 : 1 arányú kloroform/metanol elegyben oldjuk, és 500 ml acetont adunk hozzá. így csapadék alakjában körülbelül 5,1 g (95%) hozammal jutunk a kívánt termékhez.

A fenti előállítási lépésben kapott N,N’-di-lizogangliozid keverékből a 2. példában leírthoz hasonló módon állítjuk elő az N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizogangliozid-keveréket.

24. példa

N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM₃ előállítása

100 mg GM₃-gangliozid 5 ml 5 N kálium-hidroxiddal készített oldatához 5 ml 0,5 M dinátrium-diszulfit (Na₂S₂O₅) oldatot adunk és 80 ’C hőmérsékleten 48 óra hosszat reagálni hagyjuk. Azután a reakcióelegyet sósavval 7,0 pH-értékre semlegesítjük és vízzel szemben dializáljuk, majd az oldatot bepároljuk szárazra. Az így kapott nyers termék kb. 701% di-lizo-GM₃ és kb. 301% dezacetil-GM₃ elegye. Ezt a nyers terméket Folch szerint megoszlatjuk·, a dezacetil-GM₃ a szerves fázisba, a didezacil-GM₃ a vizes fázisba kerül.

mg di-lizo-GM₃ 2 ml 1:1 tf.-arányú dimetilformamid/metanol eleggyel készített oldatához 100 μΐ diklór-ecetsav-metilésztert és 160 μΐ trietil-amint adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 144 óra hosszat reagálni hagyjuk, ezalatt a reakció teljesen végbemegy. A reakcióelegyet vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, leszűrjük, majd 0,1 M nátrium-klorid-oldattal és vízzel szemben dializáljuk, végül az oldatot liofilizáljuk. Ily módon 15 mg cím szerinti vegyületet kapunk; kloroform/metanol/0,3 t%-os CaCl₂ oldat 60 : 35 ; 8 tf.-arányú elegyével R_f = 0,76.

Gyógyászati készítmények előállítása

25. példa

Injekciós oldatok előállítása

1. számú készítmény:

Egy 2 ml-es ampulla tartalma:

Hatóanyag 5 mg

Nátrium-klorid 16 mg

Desztillált vízzel készült, 6-os pH-értékű citrát pufferrel kiegészítve 2 ml-re

A hatóanyag a 2., 4. vagy 17. példa szerint előállított gangliozidszármazékok egyike.

2. számú készítmény:

Egy 2 ml-es ampulla tartalma:

Hatóanyag 50 mg

Nátrium-klorid 16 mg

Desztillált vízzel készült, 6-os pH-értékű citrát pufferrel kiegészítve 2 ml-re

A hatóanyag az 5., 6. vagy 7. példa szerint előállított gangliozidszármazékok egyike.

3. számú készítmény:

Egy 4 ml-es flakon tartalma:

Hatóanyag 100 mg

Nátrium-klorid 32 mg

Desztillált vízzel készült, 6-os pH-értékű citrát pufferrel kiegészítve 4 ml-re

A hatóanyag a 10. vagy 11. példa szerint előállított gangliozidszármazék.

Az 1., 2. vagy 3. számú készítmény állatoknak vagy embereknek bármely, fentiekben meghatározott úton közvetlenül adagolható. A készítmények a fentebb megadott hatóanyagon kívül más, gyógyászati szempontból hatásos anyagokat is tartalmazhatnak.

26. példa

Kettős flakonban kiszerelt gyógyászati készítmények előállítása

Az ezen példában bemutatott készítményeket kettős flakonokban szereljük ki. Az egyik flakon tartalmazza a hatóanyagot liofilizált por alakjában, amelynek hatóanyag-mennyisége 10 és 90 tömeg% között váltakozik, a fennmaradó rész gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyag, például glicin vagy mannit. A másik flakon oldószert - például nátrium-klorid oldatot és citrátpuffert - tartalmaz.

A két flakon tartalmát közvetlenül felhasználás előtt összekeverve a hatóanyag liofilizált pora gyorsan feloldódik, s így befecskendezhető (injekciós) oldatot kapunk. A hatóanyagot liofilizált por alakjában tartalmazó flakon a találmány szerint előállított gyógyászati készítmények előnyös kiviteli formája.

1. számú rendszer:

a) Egy 2 ml-es liofilizált flakon tartalma:

Hatóanyag 5 mg

Glicin 30 mg

b) Egy 2 ml-es oldószerampulla tartalma:

Nátrium-klorid 16 mg

Desztillált vízzel készült citrátpufferrel kiegészítve 2 ml-re

A hatóanyag a 18. példa szerint előállított gangliozidszármazék.

2. számú rendszer:

a) Egy 3 ml-es liofilizált ampulla tartalma:

Hatóanyag 5 mg

Mannit 40 mg

b) Egy 2 ml-es oldószerampulla tartalma:

Nátrium-klorid 16 mg

Desztillált vízzel készült citrátpufferrel kiegészítve 2 ml-re

A hatóanyag a 18. vagy 21. példa szerint előállított gangliozidszármazék.

HU 208 834 Β

3, számú rendszer: A hatóanyag a 19. példa szerint előállított ganglio-

a) Egy 3 ml-es liofilizált ampulla tartalma:	zidszármazék.
Hatóanyag	50 mg
Glicin	25 mg		27. példa
b) Egy 3 ml-es oldószerampulla tartalma:		5	Transzdermális (bőrön át történő) adagolásra alkal-
Nátrium-klorid	24 ing		mazható gyógyászati készítmények előállítása
Desztillált vízzel készült citrátpufferrel			1. számú készítmény:
kiegészítve	3 ml-re		Egy tapasz az alábbi komponenseket tartalmazza:
A hatóanyag a 18. vagy 21. példa szerint előállított		Hatóanyag	100 mg
gangliozidszármazék.		10	Glicerin	1.6 g
4. számú rendszer:			Poli(vinil-alkohol)	200 mg
a) Egy 3 ml-es liofilizált ampulla tartalma:		Poli(vinil-pirrolidon)	100 mg
Hatóanyag	50 mg		A transzdermális felszívódást elősegítő
Mannit	20 mg		vivőanyag	20 mg
b) Egy 3 ml-es oldószerampulla tartalma:		15	Víz	1,5 g
Nátrium-klorid	24 mg		Hatóanyagként a 18. vagy 21. példa szerint előállí-
Desztillált vízzel készült citrátpufferrel			tott gangliozidszármazékot alkalmazzuk.
kiegészítve	3 ml-re		2. számú készítmény:
A hatóanyag a 18. vagy 21. példa szerint előállított		100 g kenőcs az alábbi komponenseket tartalmaz-
gangliozidszármazék.		20	za:
5. számú rendszer:			Hatóanyag (5 g kevert foszfol ipid-lipo-
a) Egy 5 ml-es liofilizált flakon tartalma:			szómákban)	4,0 g
Hatóanyag	150 mg		Polietilénglikol-monosztearát	1,5 g
Glicin	50 mg		Glicerin	1,5 g
b) Egy 4 ml-es oldószerampulla tartalma:		25	4-Hidroxi-benzoesav-észter	125 mg
Nátrium-klorid	32 mg		Víz	72,9 g
Desztillált vízzel készült citrátpufferrel			A hatóanyag a 18. vagy 21. példa szerint előállított
kiegészítve	4 ml-re		gangliozidszármazék.

A hatóanyag a 20. példa szerint előállított ganglio-
zidszármazék.		30	28. példa
6. számú rendszer:			Orális adagolásra alkalmazható gyógyászati készít-
a) Egy 5 ml-es liofilizált flakon tartalma:			mények előállítása
Hatóanyag	100 mg		1. számú készítmény:
Mannit	40 mg		Egy tabletta az alábbi komponenseket tartalmazza:
b) Egy 4 ml-es oldószerampulla tartalma:		35	Hatóanyag	20 mg
Nátrium-klorid	32 mg		Mikrokristályos cellulóz	150 mg
Desztillált vízzel készült citrátpufferrel			Laktóz	20 mg
kiegészítve	4 ml-re		Keményítő	10 mg
A hatóanyag a 20. példa szerint előállított ganglio-		Magnézium-sztearát	5 mg
zidszármazék.		40	A hatóanyag a 2., 3. vagy 15. példa szerint előállí-
7. számú rendszer:			tott gangliozidszármazék.
a) Egy 3 ml-es flakon tartalma:			2. számú készítmény:
Mikronizált, steril hatóanyag	40 mg		Egy tabletta az alábbi komponenseket tartalmaz-
b) Egy 3 ml-es oldószerampulla tartalma:			za:
Tween 80	10 mg	45	Hatóanyag	30 mg
Nátrium-klorid	24 mg		(Karboxil-metil)-cellulóz	150 mg
Desztillált vízzel készült foszfátpufferrel			Keményítő	15 mg
kiegészítve	3 ml-re		Sellak	10 mg
A hatóanyag a 19. példa szerint előállított gangliozid-		Színezék	0,5 mg
származék.		50	A hatóanyag a 3., 4., 8. vagy 9. példa szerint előállí-
			tott gangliozidszármazék.
8. számú rendszer:			3. számú készítmény:
a) Egy 5 ml-es flakon tartalma:			Egy zselatinkapszula az	: alábbi komponenseket tar-
Mikronizált, steril hatóanyag	100 mg		talmazza:
b) Egy 4 ml-es oldószerampulla tartalma:		55	Hatóanyag	40 mg
Tween 80	15 mg		Laktóz	100 mg
Szójalecitin	5 mg		A gyomomedvvel szemben ellenálló be-
Nátrium-klorid	36 mg		vonat	5 mg
Desztillált vízzel készült citrátpufferrel			A hatóanyag a 3. vagy	22. példa szerint előállított
kiegészítve	4 ml-re	60	gangliozidszármazék.

HU 208 834 Β

4. számú készítmény:

Egy lágyzselatin-kapszula az alábbi komponense-

két tartalmazza:
Hatóanyag	50 mg
Növényi olaj	200 mg
Méhviasz	20 mg
Zselatin	150 mg
Glicerin	50 mg
Színezék	3 mg

A hatóanyag a 3. vagy 22. példa szerint előállított gangliozidszármazék.

Claims (22)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás Ν-acil-, N’-acil- és N,N’-diacil-di-lizoGMj-gangliozidok, -GM₃-gangliozidok és gangliozidelegyek - amelyekben az acilcsoportok adott esetben halogénatommal, hidroxilcsoporttal, 1-8 szénatomos alkoxicsoporttal vagy di-(l—8 szénatomos alkil)-amino-csoporttal helyettesített (1-8 szénatomos alkil)-karbonil-csoportok vagy karboxil-csoporttal helyettesített 2-8 szénatomos alkenil-karbonil-csoportok lehetnek valamint a fenti acil-, illetőleg diacil-di-lizogangliozidok szialinsav-molekularészének karboxilcsoportjaival képezett (1-8 szénatomos alkil)-észterek, (1-8 szénatomos alkil)-amidok, (1-8 szénatomos alkil)-karbonil-csoportokat tartalmazó peracilezett származékok, a szabad karboxil-csoportokkal és hidroxilcsoportokkal képezett belső észterek, valamint e vegyületek fémsóinak, szerves bázisokkal képezett sóinak és savaddíciós sóinak az előállítására, azzal jellemezve, hogy

   a) az N- és N’-nitrogénatomokon ugyanolyan acilcsoporttal acilezett N,N’-diacil-di-lizogangliozidok előállítására a di-lizogangliozidot a kívánt acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel diacilezzük; vagy

   b) az N- és N’-nitrogénatomon egymástól különböző acilcsoportokkal acilezett N,N’-diacil-di-lizogangliozidok előállítására egy, az előállítandó diacil-vegyületben kívánt acilcsoportok egyikével már monoacilezett di-lizogangliozidot a kívánt másik acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel acilezünk; vagy

   C) az N’-nitrogénatomon acilezett N,N’-di-lizogangliozidok előállítására az N,N’-di-lizogangliozidot az N-nitrogénatomon átmenetileg megvédjük, előnyösen az N,N’-di-lizogangliozíd 9-fluorenil-metoxikarbonil-N-hidroxi-szukcinimiddel való reagáltatása útján, majd az így N-védett N,N’-di-lizogangliozidot a kívánt terméknek megfelelő acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel N’-acilezzük és azután az N-védőcsoportot eltávolítjuk; vagy

   d) az N-nitrogénatomon acilezett N,N’-di-lizogangliozidok előállítására az N,N’-di-lizogangliozidot az N-nitrogénatomon átmenetileg megvédjük, előnyösen az N,N’-di-lizogangliozid 9-fluorenil-metoxikarbonil-N-hidroxi-szukcinimiddel való reagáltatása útján, azután az N-védett N,N’-di-lizogangliozidot egy bázisos hidrolízissel szelektíven lehasítható acilcsoporttal, előnyösen trifluor-acetil-csoporttal acilezzük, majd az N-védőcsoportot ismert módon eltávolítjuk, a kapott N’-acil-di-lizogangliozid köztiterméket az előállítandó N-acil-di-lizogangliozidban kívánt N-acilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel N-acilezzük és az N’-acilcsoportot szelektíven eltávolítjuk; vagy

   e) valamely a fenti c) vagy d) eljárás szerint kapott köztitermékből indulunk ki és csak a kívánt végtermékig még hátralévő eljárási lépéseket folytatjuk le; és kívánt esetben

   i) egy kapott N-acil-, Ν’-acil-, illetőleg Ν,Ν’-diacildi-lizogangliozidok önmagukban ismert módszerekkel a szialinsav-molekularész karboxilcsoportjaival képezett (1-8 szénatomos alkil)-észterré vagy (1-8 szénatomos alkil)-amiddá, vagy a szabad hidroxilcsoportokon (1-8 szénatomos alkil)-karbonil-csoportokkal peracilezett származékká, vagy a szabad karboxilcsoportokkal és hidroxilcsoportokkal képezett belső észterré alakítunk; és/vagy ii) a kapott gangliozidszármazékot gyógyászati szempontból elfogadható fémsóvá, szerves bázissal képezett sóvá vagy savaddíciós sóvá alakítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az acilezést úgy végezzük, hogy a di-lizogangliozid-származékot egy megfelelő sav reakcióképes funkciós származékával reagáltatjuk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy di-lizogangliozid-származékot

   1. a sav azidjával, vagy

   2. a savból képzett acil-imidazollal, vagy

   3. a sav trifluor-ecetsav val képzett vegyes anhidridjével, vagy
4. 4. a savkloriddal vagy savanhidriddel, vagy
5. 5. a savval valamilyen karbodiimid és adott esetben l-hidroxi-benzotriazol jelenlétében, vagy
6. 6. a savval hevítés közben, vagy
7. 7. a sav metil-észterével hevítés közben, vagy
8. 8. a sav valamilyen fenollal alkotott észterével melegítés közben,vagy
9. 9. a sav valamely sójának és 2-klór-l-metil-piridínium-jodidnak a kölcsönhatása útján kapott észterrel reagáltatunk.

   4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy kiinduló anyagként alkalmazott N,N’-di-lizogangliozid-származékot enyhe körülmények között acilezünk.

   5. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy savanhidriddel acilezünk szerves bázis, előnyösen trietil-amin jelenlétében.

   6. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy N,N’-diacil-N,N’-di-lizogangliozid-származék neuramin-nitrogénjéről az acilcsoportot híg alkálifémhidroxiddal végzett kémiai hidrolízis útján hasítjuk le.

   7. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek acilcsoportjai hangyasavból, ecetsavból, propionsavból, vajsaból erednek, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

   HU 208 834 Β

   8. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek acilcsoportjai maleinsavból erednek, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

   9. Az 1. igénypont szerinti eljárás acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek acilcsoportja 1-3 poláris csoporttal szubsztituált, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek poláris csoportjai legfeljebb 8 szénatomos szubsztituált dialkilaminocsoportok, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
11. 11. A 9. igénypont szerinti eljárás olyan acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek poláris csoportjai legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoportokkal éterezett hidroxilcsoportok, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
12. 12. A 9. igénypont szerinti eljárás olyan acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek poláris csoportjai legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoportokkal szubsztituált aminocsoportok, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
13. 13. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás olyan acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek szubsztituált acilcsoportja valamilyen mono-, di- vagy triklórozott 1-6 szénatomos telített alifás savból vagy valamilyen mono-, di- vagy trifluorozott telített alifás savból ered, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás olyan acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek acilcsoportja diklór-ecetsavból, triklór-ecetsavból vagy azok fluor- vagy bróm-analógjaiból ered, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazunk.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerint eljárás, a szialinsav-egységet olyan észterek alakjában tartalmazó acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek alkoholkomponense legfeljebb 8, előnyösen legfeljebb 6 szénatomos telített alifás alkohol, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
16. 16. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás a szialinsav-egységet olyan amidok alakjában tartalmazó acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, amelyek aminkomponense legfeljebb 8, előnyösen legfeljebb 6 szénatomot tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
17. 17. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás acil-di-lizogangliozid-származékok belső észtereinek az előállítására, azzal jellemezve, hogy egy 1-16. igénypontok bármelyike szerinti acil-di-lizogangliozid-származék sóját 2-klór-l-metil-piridínium-jodiddal kezeljük.
18. 18. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás (1-8 szénatomos alkil)-karbonil-, előnyösen (1-6 szénatomos alkil)-karbonil-csoporttal peracilezett acil-di-lizogangliozid-származékok előállítására, azzal jellemezve, hogy az acil- vagy diacil-lizoganglizodot a kívánt acilcsoportot tartalmazó acilezőszerrel, előnyösen a megfelelő savanhidriddel kezeljük.
19. 19. Az 1-6. igénypontok bánnelyike szerinti eljárás N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GMi, NjN’-difS-dietil-amino-propionilj-di-lizo-GM!, N,N’-di(difluor-acetil)-di-lizo-GM _l, NjN’-diffluor-acetilj-di-lizo-GM!, N,N’-dimaleinil-di-lizo-GM,, N,N’-di(metoxi-acetil)-di-lizo-GM|, N.N’-diftriklór-acetilj-di-lizo-GM!, N,N’-di(trifluor-acetil)-di-lizo-GM|, N,N’-di(hidroxi-acetil)-di-lizo-GM], N.N’-difS-klór-pivaloilj-di-lizo-GM,, N.N’-difklór-acetilj-di-lizo-GM], N-(diklór-acetil)-N’-butiril-di-lizo-GM,, N-fdiklór-acetilj-N’-fmetoxi-acetilj-di-lizo-GMj, N-acetil-N’-(diklór-acetil)-di-lizo-GM|, előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
20. 20. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM_rmetil-észter, N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GMi-2-butilamid, N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM,-metil-észter peracetil-származéka vagy

    N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GMi belső észtere előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
21. 21. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás N,N’-di(diklór-acetil)-di-lizo-GM₃ előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.
22. 22. Eljárás agyi vérelégtelenség (vérellátási elégtelenség), metabolizmusból eredő agyi bántalmak (elváltozások), agyi hipoglikémia (csökkent vércukorszint) hipoxia, toxikus agyi elváltozások, traumával vagy öregedéssel együttjáró agyvelőbántalmak, epilepszia, idegszövetek degenerációjából eredő betegségek, Parkinson-betegség, Huntigton-betegség és elmezavarok kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerinti eljárással előállított, az 1. igénypont tárgyi körében meghatározott, acilezett di-lizogangliozidszármazékot vagy e vegyületek szialinsav-egységének karboxilcsoportjából képzett észtert vagy amidot vagy e vegyületek szialinsav-egységének karboxilcsoportjából és hidroxilcsoportjából képzett laktont, vagy e vegyületek belső észterét, vagy peracilezett származékát, vagy gyógyászati szempontból elfogadható fémsóját, szerves bázisokkal alkotott sóját vagy savaddíciós sóját, vagy e vegyületek valamely keverékét a gyógyszerkészítésben szokásos hígító-, vivőés segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk.