HU208351B - Buckle for connecting form panels - Google Patents

Description

A leírás terjedelme: 8 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 208 351 B

A találmány tárgya szorítókapocs azonos síkban egymás mellett elrendezett zsaluzótáblák összekötésére, amelyeknek körbefutó szegélyidomaik, főként üreges idomaik vannak, két, az egymás mellett húzódó szomszédos szegélyidomok egymástól távolabb eső hoszszanti felületeihez beforgatható és azokat összenyomó szorítópofával és egy ezen szorítópofákat elforgató működtetőelemmel, ahol a két szorítópofa a szorítócsúcsoktól távolabb eső végükön egy-egy velük szöget bezáró állítókarral van ellátva, amelyek egymás felé irányulnak és mindkét szorítópofa lényegében két állítókarjuk saroktartományában egy tartón van elforgathatóan ágyazva.

Az ilyen, főként nagyfelületű zsaluzótáblák összekötésére szolgáló szorítókapcsok különféle kiviteli formákban ismertek. A DE-PS 27 59 966 sz. német szabadalmi leírás például olyan szorítókapcsot ismertet, amelynél a szorítópofák nem elforgathatóak, hanem egy az állítókarokon együttesen áthatoló alkatrész által egymás felé húzhatók és megfeszíthetők.

Az EP-OS 0 201 887 sz. európai szabadalmi leírás alapján ismert egy a bevezetőben vázoltak szerinti felépítésű szorítókapocs, amelynél a két szorítópofának közös csuklója van, és a két állítókar egy rajtuk áthatoló csavar révén egymáshoz képest elforgatható. Az említett csukló az egyik szorítópofa állítókarhoz vezető átmeneti szakaszának sarkában van elrendezve, így a két szorítópofa állításkor különböző emelőkarok hatása alá kerül, emiatt nincs biztosítva, hogy egyenletes erőátvitel valósuljon meg, ami a két egymással összekötendő szegélyidom egyenesbeigazításához lenne szükséges. Ez a szabadalmi leírás bemutat ugyan egy megoldást szimmetrikusan elrendezett, egy-egy saját csuklóval rendelkező szorítópofákkal is, itt azonban az állítás egy csavar által állítható anyával van megvalósítva, ami egy menetnek a betonozási munkák tartományában nem kívánatos alkalmazása mellett súrlódáshoz és kopáshoz is vezet az állítókarokon, emellett pedig megnövekedett ráfordításhoz a szerelésnél. Mindezek mellett a menet alkalmazása a szorítópofák állításához nagyobb időráfordítást jelent, hiszen viszonylag hosszú ideig tart, míg elegendően nagy állítási utat és kellően nagy szorítóerőt tudunk elérni.

A találmány által megoldandó feladat azért olyan, a bevezetőben ismertetett típusú szorítókapocs létrehozása, amely egyszerű felépítésű, a zsaluzótáblák összekötésével egyidejűleg azok egyenesbeigazítását is lehetővé teszi és nagyon gyorsan használati helyzetbe hozható, de abból gyorsan el is távolítható. A szorítókapcsot ugyanakkor úgy kell kialakítani, hogy a szorítóerők, és főként az állító mozgások a két szorítópofán minél egyenletesebben jelentkezzenek, mégpedig lényegében szimmetrikusan a két zsaluzótábla közötti elválasztó fugához képest.

A kitűzött feladatot egy a bevezetőben ismertetett felépítésű szorítókapocsból kiindulva a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a két állítókar végei átlapolják egymást és a két állítókar átlapolásának tartományában mindkét állítókarhoz közösen egy excentertárcsa van kapcsolva, amelynek ágyazócsapja a zsaluzótáblákra felszerelendő zsaluhéjra merőlegesen eltolható. Ha ennél a találmány szerinti szorítókapocsnál a közös excentertárcsát elforgatjuk, akkor az állítókarok elfordulnak és egyidejűleg a hosszlyuk irányában, vagyis a zsaluhéjra merőlegesen egy megfelelő reakcióerő lép fel, így a tartó a szegélyidomok külső oldalaihoz nyomódik és azokat kölcsönösen egyenesbe igazítja. Itt elegendő előnyös módon az excentertárcsa egyetlen elforgatása ahhoz, hogy azonnal végrehajtsuk a kívánt megfeszítést, vagy ellenkező esetben a kívánt kilazítást. Ez legcélszerűbben azáltal történik, hogy az excentertárcsa egy működtetőkarral van, előnyösen azzal egy darabot képező módon, összekötve. Ily módon itt az elforgatható csavarorsó annak megfelelő ágyazásával és az állítható anyával, illetve a hasonló nagy ráfordítást igénylő alkatrészek egyszerű módon elhagyhatók.

Két szomszédos zsaluzótábla kívánt egyenesbeigazitásához előnyös, ha az állítókarok, a csuklók, valamint az excentertárcsa hordozására szolgáló tartónak egy az összefeszítendő szegélyidomok felé néző ütközőfelülete van, amely párhuzamosan húzódik a zsaluhéjjal és az üreges szegélyidomok zsaluhéjtól távolabb eső gerinceivel. Az ilyen kialakítás esetén különösen előnyös, ha a szorítópofák csuklóit felvevő tartónak U-alakú keresztmetszete van, ahol az U-szelvény harántgerince az összekötendő szegélyidomok felé néz és egyben a zsaluzótáblákat egyenesbeigazító ütközőfelület képezi.

Az U-alakú szelvénynek az az előnye, hogy az állítókarok a tartó belsejében helyezhetők el, míg az állítókarok csuklói az U-szelvény két szárán, vagyis kétoldalt ágyazhatok. Emellett ezáltal a tartó kiváló merevsége és szilárdsága adódik, amely tartó háromszoros funkciót lát el, nevezetesen felveszi a szorítópofák és az állítókarok elfordulását biztosító csuklóit, lehetővé teszi az excentertárcsa ágyazását egy hosszlyukban, végül pedig egyenesbeigazító felületet képez a szegélyidomok számára.

A találmány egyéb részletei a leírás további részéből illetve az igénypontokból ismerhetők meg.

Mindenekelőtt az előzőekben ismertetett illetve a további igénypontok által tartalmazott jellemzők és intézkedések kombinációja révén olyan excenteres szorítókapocs jön létre, amelynél egyetlen excentertárcsa excentricitását ahhoz használjuk ki, hogy két egymástól külön elforgathatóan ágyazott szorítópofát egyidejűleg és egyenletesen, az excentertárcsa egyetlen elforgatásával tudunk elfordítani anélkül, hogy nagy ráfordítást igénylő csavarösszeköttetésekre szükség lenne. Emellett további előnyt jelent, hogy a szorítási helyzetbe való elfordításakor az excentertárcsa ágyazásán fellépő reakcióerő a szomszédos zsaluzótáblák egyenesbeigazítására használható ki.

A találmányt részletesebben kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti szorítókapocs felülnézetét mutatja kinyitott helyzetben, de már előkészítve két részletesebben

HU 208 351 Β nem ábrázolt, közös síkban elrendezett zsaluzótábla két egymás mellett húzódó üreges szegélyidomok összeszorítására, a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő felülnézet, a szorítókapocs összezárása és megfeszítése után, míg a 3. ábra a szorítókapocs hátulnézete, a 2. ábra A nyilának irányából.

Az összességében 1 hivatkozási számmal jelölt szorítókapocs azonos síkban egymás mellett elrendezett zsaluzótáblák összekötésére szolgál, amely zsaluzótábláknak körbefutó 2 szegélyidomaik, az adott kiviteli példában üreges idomaik vannak, és amelyekből az 1. és 2. ábrán csak ezek az üreges 2 szegélyidomok vannak feltüntetve, a rájuk felszerelendő zsaluhéjak nélkül.

Az 1 szorítókapocsnak két, az egymás mellett húzódó szomszédos 2 szegélyidomok egymástól távolabb eső 2a hosszanti felületeihez beforgatható és azokat összenyomó 3 szorítópofája és egy ezen 3 szorítópofákat elforgató, a későbbiekben részletesebben ismertetésre kerülő működtető eleme van. A két 3 szorítópofa 3a szorítócsúcsoktól távolabb eső végükön egy-egy velük szöget bezáró 4 állítókarral van ellátva, ahol a két 3 szorítópofa 4 állítókarjai egymás felé irányulnak. Mindkét 3 szorítópofa lényegében a 4 szállítókarjaikhoz vezető átmeneti rész saroktartományában van egy közös 5 tartón elforgathatóan ágyazva. Az elforgathatóságot biztosító 6 csuklók különösen jól láthatók az 1. és 2. ábrán.

A 3. ábrából kitűnik, hogy a két 4 állítókar végei átlapolják egymást, aholis ezek a 4 állítókarok egymás fölött elhelyezkedő lapos idomokból vannak kialakítva, amelyek egymás közé és egymás fölé illeszkedhetnek. A két 4 állítókar átlapolásának tartományában mindkét 4 állítókarhoz együttesen egy 7 excentertárcsa kapcsolódik 7a ágyazócsapja segítségével, amely az 5 tartónak egy a részletesebben nem ábrázolt zsaluhéjra merőlegesen elrendezett 8 hosszlyukában eltolható. A tulajdonképpeni 7 excentertárcsa elfordulása során az 5 tartóra és egy még részletesebben ismertetésére kerülő 5a harántgerincre támaszkodik.

A 3 szorítópofák és 4 állítókarjaik körülbelül derékszögben vannak egymáshoz képest elrendezve, miközben a 4 állítókarok nagyjából az 5 tartó kiterjedési irányának megfelelően vannak tájolva. A 4 állítókarok (elforgatókarok), a 6 csuklók, valamint a 7 excentertácsa hordozására szolgáló 5 tartónak egy az összefeszítendő 2 szegélyidomok felé néző 9 ütközőfelülete van, amely párhuzamosan húzódik a zsaluhéjjal és az üreges 2 szegélyidomok zsaluhéjtól távolabb eső 2b gerinceivel, és az adott kiviteli példában az 5a harántgerinc külső oldalain van elrendezve.

A 3a szorítócsúcsok létrehozásához a 3 szorítópofáknak nyúlványaik vannak, amelyek az üreges 2 szegélyidomok megfelelő 10 bemélyedéseibe illeszkednek, ahol ezek a nyúlványok és 10 bemélyedések önmagában ismert módon ferde felületekkel rendelkeznek az 5 tartó 9 ütközőfelületének, illetve 5a harántgerincének az üreges 2 szegélyidomokra való ráhúzásához. így tehát az 1 szorítókapocs megfeszítése előnyös módon az összekötendő zsaluzótáblák 2 szegélyidomainak és ezzel együtt a zsaluzótáblák zsaluhéjainak pontos egyenesbeigazítását is eredményezi.

A 3 szorítópofák 6 csuklóit felvevő 5 tartó a 3. ábra szerint U-alakú keresztmetszettel rendelkezik, ahol az U-szelvény 5a harántgerince az összekötendő 2 szegélyidomok felé néz és egyben a 9 ütközőfelületet illetve egyenesbeigazító felületet képezi.

Mind a három ábrán jól látható, hogy a 7 excentertárcsa egy 11 működtetőkarral - a kiviteli példában azzal egy darabot képező módon - van összekötve, így az 1 szorítókapocs működtetése egészen egyszerűen ezen 11 működtetőkarnak az 1. ábra szerinti helyzetből a 2. ábrán bemutatott helyzetbe való átfordításával történik.

Ez a 7 excentertárcsán elrendezett 11 működtetőkar szétnyitott 3 szorítópofák esetén (1. ábra) lényegében párhuzamos a zsaluhéjjal és lényegében merőleges a 3 szorítópofákra, míg a 7 excentertárcsa legnagyobb excentricitásának tartománya egy nagyjából a 11 működtetőkarra merőlegesen húzódó vonalon és a 8 hosszlyuk tárolási irányával megegyezően van elrendezve.

A 7 excentertárcsa a 7a ágyazócsapja számára kiképzett 8 hosszlyuk hossza legalább a 7 excentertárcsa legnagyobb excentricitásának felel meg, hogy a 7a ágyazócsapnak 7 excentertárcsa elfordulása által kikényszerített elmozdulása és ezzel együtt a 4 állítókarok és a 3 szorítópofák elfordulása zavartalanul végbemehessen. Emellett a 7 excentertárcsa excentricitása és a 7 excentertárcsa 7a ágyazócsapja számára kiképzett 8 hosszlyuk hossza akkorára van méretezve, hogy 3 szorítópofák két 4 állítókarjának a zsaluhéj felé néző oldalai a 2. ábrán látható összezárt helyzetben tompaszöget zárnak be egymással, míg szétnyitott helyzetben ez a tompaszög éppen a másik oldal felől képződik, így tehát megfeszítéskor egy holtponton lépünk át és ezzel egy összezárt helyzet önrögzítését érjük el.

Nagyon pontosan szimmetrikus erőhatás mellett, amely a két szegély idomot nemcsak összenyomja, hanem egyenesbe is igazítja, a találmány szerinti szorítókapocs egész működtetése mind a szorítókapocs rögzítésekor, mind pedig annak kilazításakor nagyon egyszerűen és mindenekelőtt gyorsan végrehajtható. Az 1 szorítókapocs, valamint a 6 csuklók és a 7 excentertárcsának a két 6 csukló között középen, azokkal párhuzamosan elrendezett 7a ágyazócsapja találmány szerinti kialakításának és elrendezésének további előnye abban van, hogy az excenterkar, vagyis a 7 excentertárcsáról kinyúló 11 működtetőkar elforgatás! útja egy a zsaluzattól kifelé néző körcikk-tartományba és emellett egy a zsaluzatra merőlegesen húzódó síkba esik, így a 11 működtetőkar ezen mozgatása nagyon kényelmesen és a zsaluzat általi bármiféle akadályoztatás nélkül történhet, mégpedig az 1 szorítókapocs zárásakor és nyitásakor egyaránt.

Meg kell még említenünk, hogy a 7 excentertárcsa 7a ágyazócsapját nem kell feltétlenül egy 8 hosszlyukban megvezetni, hanem már a két 4 állítókaron, azok átlapolási tartományában való rögzítése által is elég

HU 208 351 Β pontosan meg van vezetve a zsaluhéj síkjára merőlegesen. Lényeges csupán az, hogy a 7 excentertárcsa 7a ágyazócsapjával az átlapolás tartományában mindkét 4 állítókarhoz kapcsolódjon és külső kerülete felfeküdjön az 5 tartó 5a harántgerincének az üreges 2 szegélyidomoktól távolabb eső oldalán. A 7 excentertárcsa külső kerületének a 7a ágyazócsaptól egyre növekvő távolsága következtében a 7 excentertárcsa elforgatása a 7a ágyazócsapnak az 5a harántgerinchez képesti elmozdulását, ez pedig a 4 állítókarok elfordulását eredményezi.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szorítókapocs azonos síkban egymás mellett elrendezett zsaluzótáblák összekötésére, amelyeknek körbefutó szegélyidomaik, főként üreges idomaik vannak, két, az egymás mellett húzódó szomszédos szegélyidomok egymástól távolabb eső hosszanti felületeihez beforgatható és azokat összenyomó szorítópofával és egy ezen szorítópofákat elforgató működtetőelemmel, ahol a két szorítópofa a szorítócsúcsuktól távolabb eső végükön egy-egy velük szöget bezáró állítókarral van ellátva, amelyek egymás felé irányulnak és mindkét szorítópofa lényegében két állítókarjuk saroktartományában egy tartón van elforgathatóan ágyazva, azzal jellemezve, hogy a két állítókar (4) végei átlapolják egymást és a két állítókar (4) átlapolásának tartományában mindkét állítókarhoz (4) közösen egy excentertárcsa (7) van kapcsolva, amelynek ágyazócsapja (7a) a zsaluzótáblákra felszerelendő zsaluhéjra merőlegesen eltolható.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy az állítókarok (4) két-két egymás fölött húzódó lapos idomból állnak, amelyek az átlapolási tartományban egymás fölé és egymás közé illeszkednek.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy a szorítópofák (3) és állítókarjaik (4) lényegében derékszögben vannak egymáshoz képest elrendezve és az állítókarok (4) a tartó (5) kiterjedési irányába vannak betájolva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy az állítókarok (4), a csuklók (6), valamint az excentertárcsa (7) hordozására szolgáló tartónak (5) egy az összefeszítendő szegélyidomok (2) felé néző ütközőfelülete (9) van, amely párhuzamosan húzódik a zsaluhéjjal és az üreges szegélyidomok (2) zsaluhéjtól távolabb eső gerinceivel (2b) és elsősorban harántgerinc (5a) külső oldalán van elrendezve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy a szorítópofáknak (3) szorítócsúcsként (3a) kialakított nyúlványaik vannak, amelyek az üreges szegélyidomok (2) megfelelő bemélyedéseibe (10) illeszkednek, ahol ezek a nyúlványok és bemélyedések (10) a tartó (5) ütközőfelületének (9) az üreges szegélyidomokra (2) való ráhúzását elősegítő ferde felületekkel rendelkeznek.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy a szorítópofák (3) csuklóit (6) felvevő tartónak (5) U-alakú keresztmetszete van, ahol az U-szelvény harántgerince (5a) az összekötendő szegélyidomok (2) felé néz és egyben a zsaluzótáblákat egyenesbeigazító ütközőfelületet (9) képezi.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy az excentertárcsa (7) egy működtetőkarral (11) van, előnyösen azzal egy darabot képező módon, összekötve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy az excentertárcsán (7) elrendezett működtetőkar (11) szétnyitott szorítópofák (3) esetén lényegében párhuzamos a zsaluhéjjal és lényegében merőleges a szorítópofákra (3), míg az excentertárcsa (7) legnagyobb excentricitásának tartománya egy a működtetőkarra (11) merőlegesen húzódó vonalon van elrendezve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy az excentertárcsa (7) ágyazócsapja (7a) egy a tartóban (5) kialakított hosszlyukban (8) van megvezetve és ezen hosszlyuk (8) hossza legalább akkora, mint az excentertárcsa (7) legnagyobb excentricitása.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy az excentertárcsa (7) excentricitása és az excentertárcsa (7) ágyazócsapja (7a) számára kiképzett hosszlyuk (8) hossza akkorára van méretezve, hogy a szorítópofák (3) két állítókarjának (4) a zsaluhéj felé néző oldalai összezárt helyzetben tompaszöget zárnak be egymással.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinü szorítókapocs, azzal jellemezve, hogy az excentertárcsa (7) ágyazócsapjával (7a) az átlapolás tartományában mindkét állítókarhoz (4) kapcsolódik és külső kerülete a tartó (5) harántgerincének (5a) az üreges szegélyidomoktól (2) távolabb eső oldalán fekszik fel vagy azzal működtető kapcsolatban áll.