HU204832B - Process for producing spiro-(imidazolidine-4,4'-pyrano/2,3-b/pyridine) derivatives and pharmaceutical compositions comprising same - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás az orvosi kémiában és kemoterápiában jelentős új azöUdindionszármazékok előállítására. Közelebbről meghatározva a találmány

2.3- dihidro-piráno[2,3-b]piridin-gyűrűrendszerből levezethető spiroheteroazolon-származékok előállítására vonatkozik. Ezek az új vegyületek cukorbetegségből eredő egyes idült szövődmények (például cukorbetegek érelmeszesedéssel társuló hályogképződése, retinaelváltozása, idegbántalma) kezelésére használhatók.

Az új és hatásosabb orális antidiabetikus szerek előállításával kapcsolatos korábbi kísérletek többnyire vércukorszintet csökkentő új vegyületek szintézisére irányultak. Újabban sokirányú kutatást végeztek olyan különféle szerves vegyületek hatékonyságával kapcsolatban, amelyek a cukorbetegség egyes idült szövődményeinek, mint a diabétesszel társuló hályogképződés, retinaelváltozás, idegbántalom és hasonlók megelőzésére vagy megállítására alkalmasak. így például Sestanj K. és munkatársai a 3,821,383 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közlik, hogy bizonyos aldóz-reduktáz-bénítók, mint az

1.3- dioxo-lH-benz[d,e]izokinolin-2(3H)-ecetsav és ennek egyes származékai felhasználhatók ilyen célra, bár nem ismeretes, hogy hipoglikémiás hatással rendelkeznének. E vegyületek az aldóz-reduktáz enzim bénítása útján hatnak, amely az emberi szervezetben elsődleges szerepet játszik az áldozok (mint glukóz és galaktóz) megfelelő poliolokká (mint szorbit és galaktit) történő' redukálásának katalízisében. így e vegyületek galaktozémiás betegeknél megelőzik vagy csökkentik a galaktit nemkívánt felhalmozódását a szemlencsében, és diabéteszes betegeknél a szorbit felgyülemlését a lencsében, retinában, környéki idegekben és vesében. így e vegyületek megakadályozzák bizonyos idült diabéteszes szövődmények kialakulását, beleértve a szemmel kapcsolatosakat, mivel a poliolok jelenléte a szemlencsében ismert módon hályogképződéshez és a lencsetisztaság elvesztéséhez vezet.

A találmány tárgya eljárás új spiro-heteroazolonszármazékok előállítására, amelyek aldóz-reduktázbénítókként diabéteszes betegeknél gátolják egyes idült szövődményekkialakulását. Közelebbről meghatározva a találmány szerinti vegyületekúj (I) általános képletű spiroimidazolidindionok, továbbá farmakoló- giailag elfogadható kationokkal képezett bázikus sóik, valamint evegyületekN-oxidszármazékai, ahol

X hidrogén-, fluor-, klór-, brómatom, trifluor-metíl-csoport,

Ziminocsoport, I

Yoxigénatom,és

R hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, és az

-A-B-D-E- általános képletű gyűrűrészjelentése N-CH-CH-CH- csoport, í

A találmány szerinti új vegyületek aldóz-reduktázbénítók, és így azzal a képességgel rendelkeznek, hogy cukorbetegeknél csökkentik vagy meggátolják a szorbitképződést a szemlencsében, retinában, vesében és a környéki idegekben. 6

A találmány szerinti, különösen jelentős vegyületek egy csoportját azok a vegyületek alkotják, amelyek (I) általános képletében

Xhidrogén-, fluor-, klór-vagy brómatomot, és 5 R hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent.

Különösen előnyösek azok a tagok, ahol . Xklór-vagy brómatomot és

Rmetilcsoportot jelent.

Különösen fontosak a találmány szerinti vegyüle10 tek következő jellemző és előnyös tagjai:

(±)- cisz-6’-klór-2’,3’-dihidro-2’-metiI-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]piridin]-2,5-dion (ahol a cisz-előtag azt jelenti, hogy a 2’-metil- és a 4’-NH csoport a pirángyűrű azonos oldalán helyezke5 dik el), a (±)-transz-6’-klór-2’,3’-dhidro-2’-nietilspiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-bjpiridin]-2 ,5-dion (ahol a transz-előtag azt jelenti, hogy a 2’-metil- és a 4’-NH csoport a pirángyűrű ellentétes oldalain helyezkedik el), a (±)-cisz-6’-fluor-2’,3’-dihidro-2’0 métil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]piri din]-2,5-dion, a (±Ü-cisz-6’-bróm-2’,3’-dihidro-2metiI-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]piri dín]-2,5-dion, a (4’S) (2’R)0ő’-klór-2’,3’-dihidro-2’metü-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-bJpiri din]-2,5-dion-8’-oxid. E kulcsvegyületek hatásos aldóz-reduktáz-bénítók, azon felül, hogy cukorbetegeknél különösen hatásosan csökkentik az ülőideg, a retina és a szemlencse szorbitszintjét.

A találmány szerint az új (I) általános képletű ve0 gyületeket - ahol Z iminocsoportot jelent - úgy állítjuk elő, hogy egy megfelelően helyettesített (Π) általános képletű vegyületet - ahol X, Y és R jelentése a fenti -alkálifém-cianiddal (például nátrium-vagy káIium-cianiddal) és ammónium-karbonáttalkondenzá3 lünk és így (fi általános képletű spiroimidazoUdindíon-végterméket kapunk. E reakciót általában közömbös poláros szerves oldószerben hajtjuk végre, amelyben a reakciós partnerek és a reagensek kölcsönösen elegyednek. Ebből a szempontból előnyben részesített ) szerves oldószerek a ciklusos éterek, mint dioxán és tetrahidrofurán, rövidszénláncú alkanolok, mint metanol, etanol és izopropanol, valamint N,N-di-(rövidszénláncú alkifi-rövidszénláncú alkánkarbonsavamidok, mint például Ν,Ν-dimetiI-acetamid, a megfelelő i 1-4 szénatomos szubsztituálatlan karbonsavamidokon, mint például formamidon, acetamidon kívül. A reakciót általában mintegy 25-150 ’C hőmérséklettartományban hajtjuk végre, mintegy 2 órán és 4 nap közötti idő alatt. Bár a reakcióban használt reakció¹ partnerekés reagensekmennyiségebizonyosmértéldg változhat, a maximális kitermelés érdekében előnyös az alkálifém-cianidot és az ammónium-karbonátot csekély moláris feleslegben alkalmazni a kiindulási anyagként használt gyűrűs karbonilvegyülethez viszonyítva. A reakció lezajlása után a várt terméket általában szokványos módon izoláljuk, így például a reakciókeveréket először jeges vázéi hígítva, majd megsavanyítva a reakcióelegyből könnyen kinyerhető formájú kívánt spiroimidazolindion-vegyülethez jutunk. A további tisztítás például szilikagélen oszlopkromatográ2

HU 204 832 B fiásan, vagy szokásos átkristályosítással hajtható végre.

Bizonyos találmány szerinti vegyületek, ahol a gyűrű X szubsztituense halogénatomot jelent, elvüeg a megfelelő' szubsztituálatlan vegyületekből - ahol X hidrogénatomot jelent - is előállíthatok közvetlen halogénezés útján, a szintetikus szerves kémia területén jól ismert eljárások segítségével. Másrészt a találmány elsődleges eljárása szerint előállított halogén-szubsztituált vegyületek, mint a 6-ldórvegyületek, könnyen átalakíthatok a megfelelő szubsztituálatlan (azaz 6dehalogénezett) vegyűletté hidrogenolízis, például katalitikus hidrogénezés végrehajtásához jól ismert standard eljárások alkalmazása útján. Ilyen módon a (± Ü-cisz-6’-klór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]piridin]-2,5-dion könnyen átalakítható a megfelelő olyan vegyűletté, amely a 6-helyzetben nem tartalmaz klóratomot.

Azok a találmány szerinti vegyületek, amelyek az alapvegyületek N-oxid-származékai, az alapvegyületekből jól ismert oxidatív eljárásokkal könnyen előállíthatok; az oxidációt például 30%-os hidrogén-peroxiddal vagy benzoil-peroxiddal hajtjuk végre. Az ilyen eljárásoknál az oxidációt előnyösen 30%-os vizes hidrogén-peroxid-oldattal végezzük el savas oldószerben, mint ecetsavban, mintegy 0-100 ’C, előnyösen mintegy 80-90 ’C hőmérsékleten, körülbelül 16 óra alatt.

Az (I) általános képletű végtermékek előállítására szolgáló általános találmány szerinti eljáráshoz szükséges keton-kiindulóanyagok, azaz a (H) általános képletű gyűrűs karbonilvegyületek, nagyrészt új vegyületek (azaz az olyan vegyületek, ahol X hidrogénatomtól eltérő jelentésű), amelyek könnyen hozzáférhető szerves anyagokból többlépcsős reakciósor segítségével kényelmesen előállíthatok. Például a (Π) általános képletű új 2,3-dihidro-4H-piráno[2,3-b]piridin4-on-vegyületek, ahol Y oxigénatomot jelent, elegáns eljárással állíthatók elő az ismert 2-metoxi-nikotinsavból a leírás kísérleti fejezetében (például A-Y. preparálás) leírt többlépcsős reakciósorozat alkalmazása útján.

Amennyiben a találmány szerinti spiroheteroazolon-vegyületek legalább egy aszimmetriacentrummal rendelkeznek, különböző sztereoizomer alakokban fordulhatnak elő. Például az (I) általános képletű találmány szerinti vegyületek, ahol R hidrogénatomot jelent, egy aszimmetriacentrumot tartalmaznak, míg azok a vegyületek, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, két aszimmetriacentrummal rendelkeznek. Ezért e vegyületek különálló (+) és (-) optikaüag aktív formákban, valamint ezek racém vagy (±) keverékeik formájában létezhetnek, és a két aszimmetriacentrumot tartalmazó vegyületek eseté,ben optikai izomériát mutató diasztereomerek alakjában is előfordulhatnak. A találmány hatókörébe mindezen formák beletartoznak. A diasztereomerek például jól ismert eljárások segítségével szeparálhatók, így szakaszoskristályosítással és hasonlókkal, míg az optikailag aktív izomerek a racemátok egyszerű, ismert szétválasztása útján állíthatók elő; e technikákat a kísérleti részben részletesebben ismertetjük (lásd a 10-13. példát).

Az említett gyógyszerészetileg elfogadható bázisos sók előállítására a találmány szerint olyan bázisokat használunk, amelyek nemmérgező bázisos sókat képeznek a leírt spiroheteroazolon-vegyületekkel, például a (4’S), (2’R)-6’-klór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidon-4,4^,-4’H-piráno[2,3-b]piridin]-2,5dionnal. E sajátos nemmérgező bázisos sók közé tartoznak a farmakológiailag elfogadható kationokkal, mint nátriummal, káliummal, kalciummal, magnéziummal és hasonlókkal előállított sók. E sók könnyen előállíthatok oly módon, hogy az említett spiroheteroazolon-vegyületeket a kívánt, farmakológiailag elfogadható kation vizes oldatával kezeljük, majd az oldatot szárazra pároljuk, előnyösen csökkentett nyomáson. Úgy is eljárhatunk, hogy a savas vegyületek rövidszénláncú alkanolos oldatát elkeverjük a kívánt alkálifém-alkoxiddal, majd a kapott oldatot a fentiek szerint szárazra pároljuk. Mindkét esetben a reagenseket előnyösen sztöchimetrikus mennyiségben alkalmazzuk, hogy a reakció teljesen végbemenjen és a várt végtermék kitermelése maximális legyen.

Mint említettük, a találmány szerinti spiroheteroazolon-vegyületek mint aldóz reduktáz-bénítók gyógyászatilag alkalmazhatók bizonyos idült diabéteszes szövődmények gyógyítása céljából, minthogy e vegyületek jelentős mértékben csökkenteni képesek a szemlencse és a környéki ideg szorbitszintjét diabéteszes betegeknél. így például azt találtuk, hogy a (4’S) (2’R)6’klór-2’,3’-dÍhidro-2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’ -4’H-piráno[2,3-b]piridin]-2,5-dion - amely jellemző és előnyben részesített találmány szerinti vegyület jelentés mértékben gátolja diabetikus patkányoknál az ülőideg és a szemlencse szorbitszintjének emelkedését, ha a vegyületet orális úton 0,1-10,0 mg/kg dózisszinten alkalmazzuk. A találmány szerinti vegyületek továbbá orálisan, helyileg és parenterális úton alkalmazhatók. E vegyületeket általában mintegy 0,05 mg -10 mg/testsúly-kg/nap dózisban adagoljuk, bár szükség esetén ettől eltérő dózisok is alkalmazhatók, függően a kezelendő beteg testsúlyától és állapotától, valamint a választott alkalmazás sajátos módjától.

A vegyületeket önmagukban, vagy gyógyszerészetileg elfogadható hordozóval összekeverve alkalmazhatjuk a fentebb leírt adagolási módok valamelyikével, és az adagolás egyedi vagy többszörös dózisokban történhet. Közelebbről meghatározva a találmány szerinti vegyületek számos dózisformában alkalmazhatók, azaz különböző, gyógyszerészetileg elfogadható közömbös hordozóanyagokkal keverhetők össze tabletták, kapszulák, szögletes pasztillák, pirulák, kemény, cukorbevonatos tablették, porok, spray-k, vizes szuszpenziók, injiciálható oldatok, elixirek, szirupok és hasonlók formájában. A hordozóanyagok közé szilárd hígítók vagy töltőanyagok, steril vizes közegek és különböző nem-mérgező szerves oldószerek tartoznak. Az ilyen dózisformákban a találmány szerinti vegyületek általában mintegy 0,5-90 tömegszázalék

HU 204832 Β koncentrációban vannak jelen a teljes készítmény tömegére vonatkoztatva, és így a kívánt egységdózisokhozjutunk

Orális alkalmazáshoz különbőzó' segédanyagokat, mint nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot és kalcium-foszfátot tartalmazó tabletták használhatók különböző szétesést elősegítő anyagokkal, mint keményítővel, előnyösen burgonya- vagy tápiókakeményítővel, alginsawal, és egyes komplex szilikátokkal, valamint kötőanyagokkal, mint polivinilpirrolidonnal, zselatinnal és arabmézgával együtt. Ezenfelül a tabletták előállításához gyakran alkalmazunk síkosítóanyagokat, mint magnézium-sztearátot, nátrium-laurílszulfátot és talkumot. Hasonló típusú szilárd készítmények töltőanyagként is használhatók lágy és kemény zselatinkapszulákban; az ilyen anyagokközül előnyben részesítjük a nagymolekulasúlyú polietilénglikolokat. Ha vizes szuszpenziókat és/vagy elixiereket alkalmazunk orálisan, a hatóanyag különböző édesítő vagy ízesítő anyaggal, színezékkel vagy festékkel, és kívánt esetben emulgeáló és/vagy szuezpendálószerrel is elkeverhető, hígítókkal, mint vízzel, etanollal , porpilénglikollal, glicerinnel és ezek különböző kombinációival együtt.

Parenterális alkalmazáshoz a spiroheteroazolonokat szezám-vagy földimogyoróolajban vagy vizes propilénglikolban vagy Ν,Ν-dimetil-formamidban oldjuk, vagy a fentebb említett megfelelő vízoldható alkálifém-vagy alkálifőldfémsók steril vizes oldatait alkalmazzuk. Az ilyen vizes oldatok szükség esetén megfelelően pufferezhetők és a folyékony hígító elegendő mennyiségű sóval vagy glukózzal előzetesen izotóniássá tehető. E sajátos vizes oldatok különösen alkalmasak intravénás, intramuszkulárls, szubkután és intraperitoneális injekcióhoz. A használt steril vizes közegek könnyen előállíthatók jól ismert standard eljárások segítségével. Ezenfelül a spiroheteroazolon-vegyületekhelyilegís alkalmazhatók 0,5-2,0%-os szemcseppekformájában.

A találmány szerinti vegyületek idült diabéteszes szövődmények gyógyítására történő alkalmazhatóságát egy vagy több standard biológiai vagy farmakológiái próba segítségével határozzuk meg, azaz (1) meghatározzuk azizolált aldóz-reduktáz enzim aktivitását gátló képességüket; (2) meghatározzuk akut streptozotocinkezeléssel diabéteszessé tett patkányok ülőidegében és szemlencséjében a szorbitfelhalmozódást csökkentő vagy gátló képességüket; (3) meghatározzuk krónikus streptozotocin-kezeléssel diabéteszessé tett patkányoknál az ülőidegben és a lencsében már ' megemelkedett szorbitszintet normalizáló képességüket; (4) akut galaktozémiás patkányokon meghatározzuk a szemlencse galaktitképződését gátló vagy megelőző képességüket, és (5) krónikusgalaktozémiás patkányokon meghatározzuk a hályogképződés késlelte- lésére és a lencsehomálysúlyosságánakcsökkentésére vonatkozó képességüket.

Apreparálás g (0,22 mól) 2-klór-nikotinsav (Lonza Inc., Fair Lawn, New Jersey) és 400 ml metanol szuszpenziójá- f hoz keverés közben 25,4 g (0,47 mól) nátrium-metilátot adunk részletekben. Áttetsző oldat képződéséig folytatjuk a keverést. Ezután a folyékony reakcióelegyet acél autoklávba töltjük és 125 °C-on mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) melegítjük Ezután aképződött reakciókeveréket lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C), szűrjük és a szűrőpogácsát metanollal mossuk. Az egyesített szerves szűrletet és metanolos mosóoldatokat vákuumban bepárolva fehér szi) tárd anyagot kapunk, amelyet vízben oldunk. A vizes oldat pH-ját 6n sósavoldattal 3-ra állítjuk be és azonnal átszűrjük a kivált szilárd termék kinyerése céljából, amelyet azután mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) súlyállandóságig szárítunk. Végül 21,8 g (64%) tiszí ta 2-metoxi-nikotmsavat kapunk, melynek olvadáspontja 147-148 ’C (irodalmi olvadáspont 144-146 ’C Kohla DJS. és munkatársai szerint) 3,879,403 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás)). A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal továbbazonosítjuk.

^.preparálás

Mechanikus keverővei és szárazjég-kondenzátorral felszerelt reakciólombikba bemérünk 25,5 g (0,166 mól) 2-metoxi-nikotinsavat (az A preparálás terméke) és 1500 ml vizet. Elkezdjük a keverést és a képződött szuszpenzión addig bocsátunk át Idórgázt, amíg az a gázzal teljesen telítődik E művelet 30 percet vesz igénybe. Ezután a reakciőelegyet szobahőmérsékleten (mintegy 20 ’C) körülbelül 16 órán át (azaz éjszakán át) keverjük, majd a nyersterméket leszűrjük, vízzel mossuk, levegőn szárítjuk, majd kloroformban oldjuk A kloroformos oldatot azután egyszer telített sóoldattal mossuk és vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk A magnézium-szulfátot leszűrjük és az oldószert csökkentett nyomáson bepárolva 26,2 g (84%) tiszta 5-klór-2-metoxi-nikotonsavat kapunk 149151 ’C-on olvadó fehér szilárd anyag formájában (az irodalmi olvadáspont 149-150 ’C Kuhla DE. és munkatársai szerint, 3,879,403 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmileírás). Atiszta terméketmágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük

C.preparálás

217 g (1,42 mól) 2-metoxí-níkotínsavat (az A preparálás terméke) részletekben, alapos keverés közben

2,5 liter 5%-os vizes nátrium-hipoklorit-oldathoz (CIorox) adunk 10 ’C-on, miközben hűtés útján a reakciókeverék hőmérsékletét 28 ‘C alatt trtjuk Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’C) mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) keverjük, majd tömény sósavoldattal pH 2,0-igmegsavanyítjük A kivált szilárd terméket szívatás közben leszűrjük majd kétszer 500 ml hexánnal trituráljuk Nagyvákuumban megszárítva végül 201 g (75%) tiszta 5-ldór-2metoxi-nikotinsavat kapunk E termék minden tekintetben azonos a B. preparálás szerint kapott termékkel (mágneses magrezonancia-adatok alapján). ^.preparálás

100 g (0,533 mól) 5-kIór-2-metoxi-nikotinsavat (a

C. preparálás terméke) 3,0 ml tömény kénsavat tartalmazó 500 ml metanolban szuszpendálunk és 1 literes

HU 204 832 Β gömblombikban 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a reakcióelegyet keverés közben lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C), majd éjszakán át környezeti hőmérsékleten mintegy 16 órán át állni hagyjuk. A kivált kristályos terméket a reakcióelegyből szűréssel elválasztjuk, majd az összegyűlt kristályokat firss metanollal mosva végül 59,5 g (55%) tiszta metil-5-klór-2-metoxi-nikotinátot kapunk, melynek olvadáspontja 86-87 ’C. E tiszta tennék másik részletét (18,4 g, 17%) az anyalúgból nyerjük ki. A tiszta termék teljes kitermelése az elméleti érték 72%a. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

^.preparálás

Mágneses keverővei és nitrogénbevezetőcsővel felszerelt 3-nyakú gömblombikba bemérünk 63,0 g (0,312 mól) metil-5-klór-2-metoxi-nikotinátot (a D. preparálás terméke), 300 ml vízmentes tetrahídrofuránban oldjuk, majd nitrogénatmoszféra alatt 27,9 ml (0,373 mól) acetont és 20,1 g (0,373 mól) nátrium-metoxidot adunk hozzá állandó keverés közben. A reakcióelegyet azután szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’C) mintegy 20 órán át keverjük, majd 25-50 pm pórusméretű üvegszűrőn átszűrjük. A leszűrt terméket 100 ml etil-acetáttal mosva és vákuumban súlyállandóságig szárítva 72,65 g (92%) 3-(acetonil-karbonil)-5-ldór-2-metoxi-piridin-nátriumsót kapunk sárgásfehér nem higroszkópos por alakjában; olvadáspont 250 ’C.

F. preparálás

44,5 g (0,177 mól) 3-(acetonitril-karbonil)-5-klór2-metoxi-piridin-nátriumsót (az E. preparálás terméke) 650 ml jégecetben oldunk és lombikba töltve 115’C hőmérsékletű oldjfürdő segítségével 100 ’C-on melegítjük. A forró oldathoz 65 ml 48% hidrogén-bromidoldatot adunk és az olajfürdő hőmérsékletét 115 ’Cról 140 ’C-ig emeljük. Ezután a reakcióelegyet 15 percen át keverjük, miközben az olajfürdő magasságát úgy szabályozzuk, hogy a reakcióelegy belső hőmérséklete a végső melegítés folyamán 100 ’C legyen. Ezután a reakcxókeveréket jeges fürdőben gyorsan lehűtjük 24 ’C-ra, majd 2 liter jeges vízbe öntjük. A képződött vizes oldatot 3x250 ml metilén-kloriddal extraháljuk, és az egyesített szerves rétegeket 2x250 ml vízzel, majd 2%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal (250 ml-es adagokat használva) addig mossuk, amíg a vizes rétegek kémhatása lúgos lesz. Szárítás után a kimosott szerves rétegeket vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, a szárítószert leszűrjük és a terméket a tiszta szűriet vákuumban történő bepárlás útján izoláljuk. 19,3 g (56%) tiszta 6-klór-2-metil-4H-piráno[2,3-bjpiridín-4-ont kapunk. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük,

G. preparálás

15,0 g (76,7 mmól) 6-klór-2-metil-4H-piráno[2,3bjpxridin-4-ont (az F. preparálás terméke) 250 ml tetrahidrofuránban szuszpendálunk és keverés közben 78 ‘C-os szárazjég-fürdő segítségével -72 ’C-ra hű tjük le. A lehűtött keverékhez részletekben, 10 perc alatt

3,06 g (0,08 mól) lítium-alumínium-hidridet adunk, majd a kapott keveréket -78 ’C-on (fürdőhőmérséklet) 14 órán át keverjük. Ezután keverés közben 25 ml tetrahidrofuránban oldott 19,5 ml jégecetet (4,44 ekvivalens) adunk a keverékhez 1 óra alatt, miközben a belső reakcióhőmérsékletet -45 ’C alatt tartjuk. A reakciókeveréket -70 ’C-ra hűtjük le, majd 1 liter hideg vízbe öntjük és 3x300 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített szerves kivonatokat egymás után vízzel (500 ml), 2% vizes nátrium-hidroxid-oldattal (200 ml) és ismét vízzel (2x200 ml) mossuk, a szerves oldatot vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és átszűrjük. A tiszta szűrletet csökkentett nyomáson bepárolva 7,51 g (50%) tiszta 6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-ont kapunk; olvadáspont 84-86 ’C. E tiszta terméket tömegspektroszkópiás és mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

TcLpreparálás

Hőmérővel, mechanikus keverővei és választótölcsérrel felszerelt 2 literes száraz háromnyakú gÖmbiombikba bemérünk 25,13 g (0,128 mól) 6-klór-2-metil-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-ont (az F. preparálás terméke). A csepegtető tölcséren át 615 ml metilénkloridból és 154 ml tetrahidrofuránból álló oldatot csepegtetünk az elegyhez. A kapott oldatot keverjük, majd szárazjég/aceton fürdőben hűtve a belső hőmérsékletet mintegy -70 ’C-on tartjuk. Ezután toluollal készült 166 ml IMdiizobutil-alumínium-hidrid-oldatot csepeg tétünk hozzá a választótölcséren át. E művelet 20 percig tart és közben a hőmérséklet csekély exoterm emelkedését (mintegy 5. ’C) észleljük. -78 ’C-os fürdőhőmérséklet mellett a keverést 4 órán át folytatjuk, majd a reakciót 15 ml tetrahidrofuránban oldott 15,04 g (0,250 mól) jégecet segítségével leállítjuk. A reakcióelegyet fokozatosan szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) hagyjuk felmelegedni, majd 1 liter vízbe öntjük és a képződött vizes réteget híg sósavoldat segítségével pH 2,0-ig megsavanyítjuk. A két réteget ezután elválasztjuk és a vizes réteget 500 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, átszűrjük és a szűrletet vákuumban bepárolva 23,42 g (93%) tiszta 6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4H-piráno[2,3b]piridin-4-ont kapunk halványbama szilárd anyag alakjában. E tennék minden tekintetben azonos a G. preparálás szerint kapott termékkel (mágneses magrezonancia-adatok alapján meghatározva).

I. preparálás literes gömblombikban 4,5 g (29,4 mmól) 2-metoxi-nikotinsavat 500 ml desztillált vízben szuszpendálunk és erőteljes keverés közben, egy adagban 4,7 g (29,4 mmól) brómot adunk hozzá, a keveréket szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’C) mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) keverjük. Ezután a halványsárga szuszpenziót átszűrjük és a kinyert szilárd terméket szűrőtölcséren levegőn megszárítva 4,64 g nyersterméket kapunk halványsárga szilárd anyag formájában. Az utóbbit etil-acetátból átkristályosítva 3,47 g (51%) tiszta 5-bróm-2-metoxi-»ikotinsavat (olvadás5

HU 204832 Β pont 158-160 ’Q kapunk pelyhes fehér tűk formájában. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

J. preparálás

Keverőpálcával és visszafolyó hűtővel felszerelt ml-es gömblombikba bemérünk 1,0 g (4,3 mmól)

5-bróm-2-metoxí-nikotinsavat (az I. preparálás terméke), 10 ml metanolt, majd 50 pl tömény kénsavat. A képződött reakciókeveréket mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) visszafolyatás közben forraljuk. Utána a keveréket lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) és átszűrjük, majd a kinyert csapadékot súlyállandóságig szárítva 695,8 mg (66%) tiszta metil-5-bróm-2-metoxi-nikotinátot (olvadáspont 90101 ’C) kapunk fehér pelyhes szilárd anyag formájában. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

^preparálás

Nitrogénbevezető csővel, gumidugóval és üvegdugóval ellátott 25 ml-es száraz 3-nyakú gömblombikba bemérünk 2,1 g (7,95 mmól) metÚ-5-bróm-2-metoxinikotínátot (a J. preparálás terméke), 700 pl (9,54 mmól) acetont és 15 ml vízmentes tetrahidrofuránt, majd száraz nitrogénatomoszféra alatt, egy adagban 515,3 mg (9,54 mmól) száraz nátrium-metoxidot adunk hozzá állandó keverés közben. A képződött reakcióelegyet szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’C) mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) keverjük, majd a kivált terméket leszűrjük Nagyvákuumban történő szárítás után 1,72 g (73,5%) 3-(acetoniI-karbonil)-2metoxí-5-bróm-nikotinát-nátriunssót kapunk sárgásfehér szilárd anyag alakjában.

^.preparálás

Mágneses keverőpálcával, visszafolyó hűtővel, nítrogénbevezető csővel, gumidugóval és üvegdugóval ellátott 100 ml-es 3-nyakú gömblombikba bemérünk 1,72 g (5,85 mmól) 3-(acetoniI-karbonil)-2-metoxibróm-nikotínát-nátriumsót (a K. preparálás terméke) és száraz nitrogénatmoszféra alatt 25 ml jégecetben oldjuk. Alombikot 100 °C-ra előmelegített olajfürdőbe merítjük. 5 perc múlva fecskendő segítségével

2,5 ml 48% hidrogén-bromidoldatot aduul: hozzá és a rewakcióelegyet 100 ’C-on 30 percen át keverjük. Ezután a keveréket gyorsan lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) jeges fürdő segítségével, majd 25 ml vízzel hígítjuk. A képződött vizes oldatot 3 x 20 ml kloroformmal extraháljuk, majd az egyesített szerves rétegeket egymás után 2x10 ml Q,5n vizes nát-. rium-hidroxid-oldattal, 10 ml vízzel és 10 ml sóoldattal mossuk. A szerves réteget mosás után vízmentes < magnézium-szulfát felett szárítjuk, a szárítószert szűréssel eltávolítjuk. A tisztaszűrletet vákuumban bepárolva 880 mg (63%) tiszta 6-bróm-2-metil-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-ont kapunk sárga szilárd anyag alakjában. A tiszta terméket mágneses magrezonan- cia-adatokkal tovább jellemezzük.

lApreparálás

Mágneses keverőpálcával, nitrogénbevezető csővel és üvegdugóval ellátott 35 ml-es 3-ayakú gömblombikba száraz nitrogénatmoszféra alatt bemérünk £

116,1 mg (3,05 mmól) lítium-alummium-hidrídet és

3,0 ml vízmentes tetrahidrofuránt. A képződött szuszpenziót keverés közben lehűtjük -78 ’C-ra, majd óvatosan 10 ml tetrahidrofuránban oldott 700 mg (2,91 mmól) 6-bróm-2-metil-4H-piráno[2,3-b]piridln-4ont (az L. preparálás terméke) adunk hozzá cseppenként. Ezt követően a reakcióelegyet -78 ’C-on mintegy 16 órán át keverjük. Ekkor az oldathoz keverés közben, óvatosan 721 pl jégecetet adunk és a reakcióelegyet -78 'C-on 10 percen át tovább keverjük, A lehűtött keverékhez 10 ml vizes telített nátrium-káliumtartarát-oldatot és 10 ml metílén-ldoridot adunk, szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’C) 3 órán át keverjük, majd a sárga szilárd anyagot szűréssel eltávolítjuk. A képződött szűrletet megőrizzük és belőle a metllén-kloridos réteget elválasztjuk, 3x10 ml vízzel és 10 ml sóoldattal mossuk, majd vízmentes magnéziumszulfátfelett szárítjuk. Aszárítószert szűréssel eltávolítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva 467,3 mg nyersterméket kapunk sárga szilárd anyag alakjában. Az utóbbit alummíum-oxíd oszlopon (20 mm x 175 mm) folyadékkromatográfiásán tisztítjuk, 30% etil-acetát/hexán eluenst használva, 5 ml-es mintákat gyűjtve. így végül 185,8 mg (26%) tiszta 6bróm-2,3-dlhidro-2-metll-4H-piráno[2,3-b]píridin4-ont kapunk halványsárga szilárd anyag formájában.

A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük ^preparálás

Mechanikus keverővei és nitrogénbevezető csővel felszerelt 3-nyakú gömblombikba nitrogénatmoszféra alatt bemérünk mintegy 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldott 17,13 g (0,085 mól) metil-5-ldór-2metoxi-nikotínátot (a D. preparálás terméke), majd állandó keverés közben 12,5 ml (127,5 mmól) nátríum-metoxidot (1,3 ekvivalens) és 6,0 g (110,5 mmól) nátrium-metoxidot (1,3 ekvivalens) adunk hozzá. Ezután a reakeiókeveréket 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd 6 ml (61 mmól) etil-acetátot és 3,0 g (55,25 mmól) nátrium-metoxidot adunk hozzá. A végsőreakcíóelegyet visszafolyatás közben 6 órán át keverjük, majd lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C), 25-50 pjn pórusméretű zsugorított üvegszűrőn átszűrjük és az izolált szilárd anyagot 100 ml vízben oldjuk és pH 1,0-igmegsavanyítjuk. A vizes réteget 2xx50 ml dietil-éterrel extraháljuk, majd az egyesített éteres kivonatokat vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és átszűrjük. A szárítószert szűréssel eltávolítva és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva végül 11,73 g (57%) tiszta 5-klór-3-(metoxi-karboniI-acetil)-2-metoxi-piridint kapunk; olvadáspont 59-61,5 ’C. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

Q.preparálás

755 mg (3,125 mmól) 5-klór-3-(metoxi-karbonilacetil)-2-metoxi-piridín (az N, preparálás terméke) és 10 ml Ín vizes nátrium-hidroxid-oldat keverékét 1 órán át visszafolyatás közben forraljuk, ma‘d szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’C) 16 órán át keverjük Ezután a reakciókeveréket keverés közben 1 n sósavol6

HU 204 832 Β datta°pH4BiiéíM®gss»yítjuk, majd 3x15 ml metiléfeWritóűi©xlraháljúfc;Az egyesített szerves rétegéketegymásrcfán^%íosíwzesnátrium-hidrogén-karbonát-ofdatíal és vízzel mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. A szárítószert szűréssel eltávolítva és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva 58 mg (71%) tiszta 3-acetiI-5-kIór-2-metoxi-piridiút kapunk sárga olaj formájában. A tiszta teriBlékef iöághes^ahagrezonancia-adatokkal tovább jellémeazÉctóvb fcastsi .

P.yrepaM/ás,bTi;:Mechanikus keverővei és nitrogénbevezető csővel ellátott 3-nyakú gömblombikba nitrogénatmoszféra alatt bemérünk 50 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldott 4,60 g (24,8 mmól) 3-acetil-5-klór-2-metoxipiridint (azO. preparálás terméke), majd 3 ekvivalens (6,0 ml) etü-formiátot,és részletekben 1,2 ekvivalens 50% nátrium-hidridet (1,43 g) adunk hozzá állandó keverés közben. A keveréket szobahőmérsékleten (körülbelülii) °C) mintegy 64 órán át keverjük, majd 2550 pm-es zsugorított üvegszürőn átszűrjük. A leszűrt terméket 20 női etil-acetáttal mosva és vákuumban súlyállandóságig szárítva 5,37 g (94%) 3-(formil-metilkarbonil)-5-klór-2-metoxi-piridin-nátriumsót kapunk világossárga por alakjában; olvadáspont 250 °C. (^preparálás

100 °C~on 73 ml jégecetben 5,37 g (0,233 mól) 3(formil-metil-karbonil)-5-klór-2-metoxi-piridin-nát riumsót (a P. preparálás terméke) oldunk és keverés közben a fenti hőmérsékleten 7,3 ml 48% hidrogénbromid-oldattal kezeljük. Ezután a reakcióelegyet 100 ’C-on 15 percen át keverjük, majd jeges fürdő segítségével lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C). A lehűtött keveréket 100 ml vízbe öntjük és 3x50 ml inetílén-kloriddal extraháljuk. A szerves kivonatokat egyesítjük és egymás után 50 ml 2%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal és 50 ml vízzel mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. A szárítószert szűréssel eltávolítva és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva végül 1,70 g (40%) tiszta

6-klór-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-on-végterméket kapunk. A tiszta terméket mágneses magrezonanciaadatokkal tovább jellemezzük.

^.preparálás

1,0 g (5,5 mmól) 6-klór-4H-piráno(3,2-b]piridin-4ont (a Q, preparálás terméke) -78 ’C-on 18 ml tetrahidrofuránban és 36 ml toluolban oldunk, és keverés közben 6,0 ml toluolos 1M diizobutil-alumínium-hidridoldatot adunk hozzá, majd a keveréket -78 ‘C-on

2,5 órán át keverjük. Ezután a reakciót 3 ml tetrahídrofuránban oldott 0,51 ml jégecettel leállítjuk. A reakciókeveréket fokozatosan szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) hagyjuk felmelegedni, 100 ml vízbe öntjük és a képződött vizes réteget híg sósavoldat segítségével pH 2,0-ig megsavanyítjuk. A két réteget szétválasztjuk ésa vizes réteget 2x75 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves réteget vízmentes magnézium-szulfát felett szárítva és átszűrve, és a szűrletet vákuumban bepárolva 715 mg (71%) tiszta 6-klór2,3-dihidro-4H-píráno[2,3-b]piridm~4-ont kapunk szüárd tennék alapjában; olvadáspont 120-123 ’C. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

S. preparálás

Megmismételjük a metíl-5-klór-2-metoxi-nikotinát előállítására alkalmazott D. preparálást, azzal a különbséggel, hogy 5-klór-2-metoxi-nikotinsav helyett a korábbi mólarányok figyelembevételével 2-metoxi-nikotinsavat használunk (lásd Kohla D.E. és munkatársai, 3,879,403 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). E sajátos esetben megfelelő végtermékként metil-2-metoxi-nikotinátot kapunk (azonos a Kitagawa és munkatársai által leírt vegyülettel, Chem. Pharm. Bull. 26,1403 /1978/).

T. preparálás

8,6 g (0,050 mól) metil-2-metoxi-nikotinátot (az S. preparálás terméke) 25 ml trifluor-ecetsavanhidridben oldunk és keverés közben, részletekben 6,0 g (0,075 mól) ammónium-nitrátot adunk hozzá. A képződött keveréket szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’C) 2 órán át keverjük és utána 30 ml jég/víz keverékre öntjük. A kapott sárga kristályokat szívatás közben leszűrjük és kloroformban feloldjuk. A vizes réteget elválasztjuk és szerves oldatot vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. A szárítószert szűréssel eltávolítva és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva 6,5 g (60%) tiszta metil-5-nitro-2-metoxi-nikotinsavat kapunk; olvadáspont 98-99,5 ’C. Atiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

^preparálás

1,08 g (5 millimól) metil-5-nitro-2-metoxi-nikotinát (a T, preparálás terméke), 5,64 g (2,5 mmól) όη(Π)klorid-dihidrát és 10 ml etil-acetát keverékét 20 percen át visszafolyatás közben forraljuk. A reakciókeveréket 50 ml jeges vízbe öntjük és az oldat pH-ját nátrium-hidrogén-karbonát segítségével 7,0-re állítjuk be. A képződött vizes oldatot azután 3x50 ml etil-acetáttal extraháljuk és az egyesített szerves kivonatokat 50 ml vízzel mossuk és vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. A szárítószert szűréssel eltávolítva és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva 800 mg (86%) tiszta metil-5-amino-2-metoxi-nikotinátot (olvadáspont 109-110,5 ’C) kapunk. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

N.preparálás

1,5 g (8,06 mmól) metil-5-amino-2-metoxi-nikotinátot (az U. preparálás terméke) 25 ml etanolban oldunk és az oldatot 12 ml 23% hidrofluor-kovasawal kezeljük. A reakciókeveréket jeges fürdőn lehűtjük és a képződött fehér sóterméket szívatással leszűrjük. A sóterméket azután 25 ml jégecetben szuszpendáljuk és a só teljes feloldása céljából cseppenként elegendő mennyiségű butil-nitritet adunk a szuszpenzióhoz. A kapott oldatot 40 ml dietil-éterrel hígítjuk és lehűtjük 0 ’C-ra. Az olaj formájában elkülönült, várt diazóniumsót összegyűjtjük és 20 ml etanolban szuszpendálva fehér szilárd sót kapunk. Ezen utóbbi szilárd anyagot szívatás közben leszűrjük (nitrogén-védőgáz

HU 204 832 B alatt), 3x10 ml dietil-éterrel mossuk és nagyvákuumban szárítjuk. 550 mg (20%) 3-karbometoxi-2-metoxi-piridin-5-díazónium-hídrobexafIuor-sziIikátot kapunk; olvadáspont 124-127 'C (bomlás).

Afenti diazóniumsót (550 mg, 1,6 mmól) 10 ml xilolban szuszpendáljuk, 130 ‘C-os olajfürdőn melegítjük; ekkor nitrogéngáz-fejlődés indul meg és a reakciőkeverék olajossá válik A fürdő hőmérsékletét 140 *C-ig emeljük és a keveréket 15 percen át továbbmelegítjük. Azután a reakciókeveréket szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) hagyjuklehűlni, majdüveggyapot-rétegen átszűrjük. A szíírletet csökkentett nyomáson csaknem szárazra párolva 293 mg várt 5fluorvegyületet kapunk. A tennék további tisztítása céljából szilikagélen radiális kromátografálást végzünk, eluensként 15% etil-acetát/hexán elegyet használva. 210 mg (68%) tiszta metil-5-fluor-2-metoxi-nikotinátot kapunk. A metil-5-amino-2-metoxi-nikotinát kiindulóanyagra vonatkoztatva a tiszta tennék teljes kitermelése az elméleti érték 14%-a. A tiszta mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

Wpreparálás

2,0 g (10,6 mmól) metil-5-fluor-2-metoxi-nikotinátot (a V. preparálás terméke) 20 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk és keverés közben, száraz nitrogénatmoszféra alatt egy adagban 0,91 ml acetont (1,3 ekvivalens) és 670 mg száraz nátrium-metoxidot (1,3 ekvivalens) adunk az oldathoz. A keverés azután szobahőmérsékleten (körülbelül 20 ’Q folytatjuk mintegy 16 órán át, majd a keveréket csökkentett nyomáson bepárolva sűrű olaj képződik. Az utóbbit azután 20 ml In sósavoldattal hígítjuk, és a képződött savas vizes oldatot 3x20 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük és vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. A szárítószert szűréssel eltávolítva és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva 1,94 g (87%) 3-(acetonil-karbonil)-5-fluor-2metoxi-piridint kapunk barna olaj alakjában. A terméket mágnesesmagrezonancia-adatokkal jellemezzük. ^.preparálás

1,94 g (9,28 mmól) 3-(acetonii-karbonil)-4-fluor-2metoxi-piridint (a W. preparálás terméke) 30 ml jégecetben oldunk, 100 ’C-on 3,0 ml 48% hidrogén-bromid-oldatot adunk hozzá és 20 percen át keverjük. Ezután a reakciókeveréket lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) és 100 ml vízbe öntjük. A képződött vizes oldatot 3x30 ml metilén-kloriddal extraháljuk, majd az egyesített szerves rétegeket 50 ml vízzel és 50 ml 2%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal mossuk.

A szerves réteget vízmentes magnézium-szulfát felett ‘ szárítva és a szárítószert szűréssel eltávolítva, majd a tiszta szűrletet vákuumban bepárolva 645mg 6-fluor2-metil-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-ont kapunk. Az utóbbi anyagot szilikagélen tisztítjuk radiális kromatográfiás módszerrel, 1% metanol/klorofonn eluenst í használva. 440mg (26%) tiszta 6-fluor-2-metil-4H-piráno[2,3-b]-4-ont kapunk. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal jellemezzük.

Y.preparálás

440 mg (2,46 mmól) 6-fluor-2-metil-4-piráno[2,3- £

b]piridin-4-ont (az X. preparSlásterméke)-78 ’Gbn 5,0 ml tetrahidrofuránban és lOifil tolüölbaü öídfafak, majd 3,0 ml toluolos IM άπζοϋαΐϊΐ-ίΰιπιίΐϊΐΰηι-ΐιύΐrid-oldatot adunk hozzá. A keveréket -78 °C-on 2,5 órán át keverjük. Ezután a reakciót 0,25 ml jégecet hozzáadása útján leállítjuk. Areakciókeveréket fokozatosan szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) hagyjuk felmelegedni, 20 ml vízbe ontjuk és a képződött vizes réteget híg sósavoldat segítségével pH 3,<Mg megsavanyítjuk. Ezután a két réteget elválasztjuk és a vizes réteget 3x20 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és átszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepárolva 110 mg (25%) tiszta 6-fluor-2,315 dihidro-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-ont kapunk olaj formájában. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

1. példa !0 2,3 g (11,6 mmól) 6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4Hpiráno[2,3-b]piridin-4-on (a G. preparálás terméke),

1,5 g (23,2 mmól) kálium-cianid, 6,6 g (69,6 mmól) ammónium-karbonát és 1,2 g (11,6 mmól) nátriumhidrogén-szulfit keverékét 100 ml 50% vizes metanol'5 bán lezárt lombikban 80-90 ’C-on mintegy 16 órán (azaz éjszakán) át melegítjük. Utána a reakciókeveréket vlz/etil-acetát keverékbe öntjük és 6n sósavoldattal megsavanyítjuk. A vizes szerves oldatot etil-acetáttal extraháljuk, majd a kapott szerves kivonatokat egyesítjük, telített sóoldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, a szárítószert szűréssel eltávolítva és az oldószert csökkentett nyomáson lepárolva maradékként sárga olajat kapunk. Az utóbbit kevés metanolt tartalmazó kloroformból két5 szer kristályosítva 13 mg tiszta (±)-cisz-ó’klór2’,3’dihidro-2’metil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’-pirá no[2,3-b]piridin]-2,5-dion képződik; olvadáspon 250 ’C. A tiszta terméket tömegspektroszkópiásan és vékonyrétegkromatográfiásan jellemezzük az elemana3 lízisen kívül.

Elemanalízis a Cj jHj ₀ClN₃O₃ képlet alapján: számított: C:49,36,H:3,76,N 15,70; talált:C:49,15,H:3,78,N: 15,49%.

> 2. példa

500 mg (2,5 mmól) 6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4Hpiráno[2,3-b]piridin-4-on (a G. preparálás terméke), 325 mg (5,0 mmól) kálium-cianid, 1,7 g (17,5 mmól) ammónium-karbonát és 2,5 g (42 mmól) acetamid ke> verékét keverés közben, lezárt lombikban 80 ’C-on mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) melegítjük. Ezután a reakciókeveréket lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) és a képződött szilárd tömeget oszszerázzuk etil-acetáttal és vízzel, majd 6n sósavoldat’ tál megsavanyítjuk. A savas vizes szerves oldatot azután aktív szénnel kezeljük és átszűrjük, majd a tiszta vizes szűrletet etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves kivonatokat telített sóoldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfátfelett szárítjuk. Aszárítószert szűréssel lepárolva sötétbarna olajat kapunk

HU 204 832 Β

Az utóbbit kloroform/metanol (95:5) elegyből kristályosítva 25 mg (3%) tiszta (±)-cisz-6’-klór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’H-piráno[2,3 -b]piridm]-2,5-diont kapunk; olvadáspont 250 ’C. E termék minden tekintetben azonos az 1. példa szerint előállított termékkel, amit vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokkal igazoltunk. A tiszta terméket mágneses magrezonancia-adatokkal tovább jellemezzük.

3. példa

5,0 g (0,025 mól) 6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4Hpiráno[2,3-b]piridin-4-on (a G. preparálás terméke), 3,25 g (0,050 mól) kálium-cianid, 16,8 g (0,175 mól) ammónium-karbonát és 2,6 g (0,025 mól) nátriumhidrogén-szulfit keverékét 50 ml formamidban rozsdamentes acél autoklávba helyezzük és 40 °C-on 4 napon át melegítjük. Utána a reakciókeveréket lehűtjük szobahőmérséldetre (körülbelül 20 ’C), vízbe öntjük és pH 3,0-íg 6n sósavoldattal megsavanyítjuk. A kivált terméket szívatás közben leszűrjük és levegőn súlyállandóságig szárítjuk. 3,3 g nyersterméket kapunk. Az utóbbit 125 ml kloroform/metanol (9:1) elegyből átkristályosítva 2,26 g (34%) tiszta (±)-cisz-6’-klór2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro[imidazoíidin-4,4’-4’Hpiráno[2,3-b]piridin]-2,5-diont kapunk; olvadáspont 250 ’C. A kristályos tennék második részletét (600 mg, 9%) az anyalúgból nyerjük ki. A tiszta termék összes kitermelése az elméleti érték 43%-a. E tennék minden tekintetben azonos az 1. példa szerint előállított termékkel és mágneses magrezonancia-adatok segítségével tovább azonosítjuk (a 2. példa szerinti termékkel is azonos),

4. példa

A. 39,3 g (0,20 mól) 6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4Hpiráno2,3-b]piridin-4-on (a H. preparálás terméke), 26 g (0,40 mól) kálium-cianid, 134,4 g (0,40 mól) ammónium-karbonát és 25 g (0,24 mól) nátriumhidrogén-szulfit keverékét 400 ml formamidban rozsdamentes acél autoklávba helyezzük és 50 ’Con 3 napon át melegítjük. Utána a reakciókeveréket lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C), vízzel hígítjuk (300 ml térfogatig) és leszűrjük és kevés oldhatatlan anyag eltávolítása céljából. A szűrletet pH 2,5-ig tömény sósavoldattal megsavanyítjuk és szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Á kivált terméket szívatás közben szűréssel összegyűjtjük és levegőn súlyállandóságig megszárítva 33 g nyerstermékei kapunk, amelyet kloroform/metanol (9:1) elegyből átkristályosítunk (az össztérfogatot először 600 ml-re csökkentjük, majd a képződött oldatot szobahőmérsékleten mintegy 6 órán át keverjük). Átkristályosítás után 15,4 g (29%) tiszta (±)-cisz-6’--!dór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spíro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]pirid in]-2,5-diont (olvadáspont 250 °C) kapunk, amely minden tekintetben azonos az előző példák szerint kapott termélíkel (mágneses magrezonancia-adatok alapján). Az anyalúgból egy második és egy harmadik kristályos sarzsot is kinyerünk, amelyek

9,1 g (17%), illetve 2,1 g (4%) azonos tiszta termékből állnak. A tiszta termék (2’-CH₃, 4’-NH visz; 2’R,4’S(2’S,4’R) teljes kitermelés az elméleti érték 50%-a(26,6g).

B. Az anyalúg kismennyiségű transzizomert is tartalmaz, amelyet preparatív nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel (HPLC) izolálunk 21,2 x 25 cm Zorboy Silica Prep oszlopra történő többszöri injektálás útján, 5% metanolt tartalmazó kloroform-eluenst használva. A polárosabb frakciók összegyűjtése után 40 mg nyers transz-izomert kapunk. Az utóbbit etil-acetát/hexán elegyből átkristályosítva 26,5 mg tiszta (±)-transz-6’-klőr-2’,3’dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-pirá no[2,3-b]piridin]-2,5-diont (olvadáspont 250 ’C) kapunk. A tiszta terméket (2’-CH₃, 4’-NH-transz; 2’S,4’S(2’R,4’R) mágneses magrezonancia-adatokkal jellemezzük.

5. példa

100 mg (0,37 mmól) (±)-cisz-6’-klór-2’,3’-dihidro2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b] piridin]-2,5-dion (a 4A. példa termke), 3,0 ml jégecet és 1,0 ml 30% hidrogén-peroxid elegyét keverés közben 85 °C-on mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) keverjük. Utána a reakciókeveréket lehűtjük szobahőmérsékletre (mintegy 20 ’C), vízzel hígítjuk és a kivált csapadékot szűréssel eltávolítjuk. A kinyert terméket levegőn súlyállandóságig szárítva 30 mg (28%) tiszta (± - cisz-6’-klór-2’,3’-dihidro-2-metil-spiro-imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]piridin]-2,5-dion-8’oxidot kapunk; olvadáspont 250 ’C. A tiszta terméket tőmegspektroszkópiás, vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel elemanalízissel tovább jellemezzük.

Elemanalízis a Cj iH₁₀C1N₃O₄ képlet alapján: számított: C: 46,58 H: 3,55 N: 14,81; talált: C: 46,42H: 3,56 N: 14,67%.

6. példa

360,6 mg (1,49 mmól) 6-bróm-2,3-dihidro-2-metil4H-piráno[2,3-b]piridin-4-on (az M. preparálás terméke), 194,1 mg (2,98 mmól) kálium-cianid, 1,0 g (10,5 mmól) ammónium-karbonát, 154,8 mg (1,49 mmól) nátrium-hidrogén-szulfit és 10 ml formamid keverékét mágneses keverőpálcáva ellátott 100 ml-es ledugaszolt gömblombikba töltjük és keverés közben 40-45 ’C-on mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) keverjük. Utána a világosbarna oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C), majd 10 ml vízzel hígítjuk (az oldat pH-ja ekkor 9-10). A pH-t 6n sósavoldattal cseppenként 2-3-ra állítjuk be és a kapott oldatot szobahőmérsékleten 1,5 órán át keverjük. A kivált terméket (fehér csapadék) szívatás közben szűréssel összegyűjtjük. Levegőn súlyállandóságig szárítva 176,7 mg nyersterméket kapunk. Az utóbbit izopropanol/izopropil-éter elegyből átkristályosítva

115,5 mg (25%) tiszta (±Ü-cisz-6’-bróm-2’,3’-dihidro-2’metil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b ]piridÍn]-2,5-diont kapunk; olvadáspont 250 ’C. A tiszta terméket tőmegspektroszkópiás és mágneses

HU 204832 Β magrezonancia-adatokkal, elemanalízissel tovább jellemezzük.

Elemanalízis a Cj jH₁₀BrN₃O₃ képlet alapján: számított: C: 42.32H: 3,23 N: 13,45; talált:C:41,95H:3,25N: 13,18%. 5

7. példa

715 mg (3,89 mmól) 6-klór-2,3-dihidro-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-on (az R preparálás terméke),

500 mg (1,28 mmól) kálium-cianid, 2,58 g (27 mmól) 10 ammónium-karbonát, 400 mg (3,86 mmól) nátriumhidrogén-szulfit és 7,0 ml formamid keverékét 65 mles lezárt gómblombikba helyezzük és keverés közben 15 órán át 52 °C-on melegítjük. Ezután areakciőkeverékét lehűtjük szobahőmérsékletre (20 ’C) és 30 ml 15 vízzel hígítjuk. A kapott vizes oldatot tömény sósavoldattal pH 3,0-ig megsavanyítjuk és a kivált terméket szívatás közben leszűrjük. A szűrőtölcséren levő csapadékot vízzel mosva és nagy vákuumban súlyállandóságig szárítva 848 mg (84%) nyersterméket kapunk. 20 Az utóbbit 60 ml kloroform) metanol (9:1) elegyből átkristályosítva752mg (52%) tiszta ( ±)-6-klór-2’,3’dihidro-spiro[imidazolidin-4,4’-4’Hpiráno[2,3-b]piridin]-2,5-diont kapunk kloroform szolvát alakjában olvadáspont265-266 ’C. 25

Elemanalizis a C₁₀H§CIN₃O₃.CHCI₃ képlet alapján:

számított: C: 35.42H: 2,43 N: 11,26; talált: C: 35,84H: 2,51 N: 11,55%.

8. példa

500 mg (1,8 mmól) (±)-cisz-6’-kIór-2’,3’-dihidro2’-metíl-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]p iridinJ-2,5-dion (a 4A. példa terméke) és 50 mg 10%

Pd/C katalizátor keverékét 370 mg (3,6 mmól) trietil- 35 amint (0,5 ml) tartalmazó 10 ml metanolban szuszpendálunk nitrogénatmoszféra alatt. A kapott keveréket szobahőmérsékleten (mintegy 20 ’Q légköri nyomáson körülbelül 16 órán át (azaz éjszakán át) hidrogénezzük. Ekkor további hidrogéngáz-felvétel már nem 40 mutatható ki. A végterméket tartalmazó oldatot az edényből dekantáljuk és Super-Cel (kovaföld) rétegen átszűrjük a katalizátor eltávolítása céljából, majd a leszűrt anyagot kevés metanollal mossuk. Az elegyített szűrletet és mosóoldatokat megőrizzük, majd vá- 45 kuumban bepárolva fehér habot kapunk. Az utóbbit kloroformmal triturálva fehér szilárd anyag képződik, amelyet szívatás közben szűréssel összegyűjtünk és levegőn sűlyállandóságig szárítunk. 450 mg (86%) tiszta (± Ü-cisz-2’,3’dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidin- 50 4,4’-4’H-piráno[2,3-b]piridm]-2,5-diont kapunk; olvadáspont 150 ’C (bomlás). A tiszta terméket tömegspektroszkőpiás, vékonyréteg-kromatográfiás mágneses magrezonancia-adatokkal és elemanalízissel továbbjellemezzük. 55

Elemanalízis a Q jHj jN₃O₃.0,4CHa₃képletalapján:

számított: C:48,73H: 4,09 N: 14,95; talált: C: 49,01 H: 4,12N: 15,10%.

9. példa

110 mg (6,1 mmól) 6-fluor-2,3-dihidro-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-on (az Y. preparálás terméke), 78 mg (0,75 mmól) kálium-cianid, 400 mg (5,12 mmól) poralakú ammónium-karbnát és 62 mg (0,61 mmól) nátrium-hidrogén-szulfit keverékét 1,0 mlformamidban 6 ml-es ledugaszolt gömblombikba helyezzük és keverés közben mintegy 24 órán át 51 ’C-on melegítjük. Utána a reakciókeveréket lehűtjük szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’Q és 5 napon át keverjük, majd 10 ml vízzel hígítjuk. A képződött vizes oldatot híg sósavoldattal pH 3,0-ig megsavanyítjuk, majd 3x10 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket vízmentes magnézium-szulfát felett szárítva és leszűrve, ésaszűrletetvákuumban bepárolva olajat kapunk, amelyet 3,0 ml kloroform/metanol (9:1) eleggyel triturálunk. Szobahőmérsékletre lehűtve 42 mg sárga kristályos port kapunk. Az utóbbit mintegy 7,0 ml kloroform/metanol (9:1) elegyből átkristáíyösítva 28 mg (16%) tiszta (±)-cisz-6’-fluor-2’,3’-dihidro-2’-metilspiro[imidazolidin-4,4’-4H-piráno[2,

3-b]piridin]-2,5-fiont (1/3 kloroform-szolvát) kapunk fehér porszerű pikkelyek alakjában; olvadáspont 231232,5 ’C. A tiszta terméket tömegspektroszkópíás és mágneses magrezonancia-elemzéssel, infravörös abszorpciós spektrummal és elemanalízissel tovább jellemezzük.

Elemanalízis a CijHj₀EN₃O₃.0,33ChCl₃ képlet alapján:

számított: C: 46,78 Et 3,58 N: 14,43; talált: C: 46,98 H: 3,80 N: 14,33%.

10. példa

A.( ± - 6’-Klór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidÍn-4,4’-4H-piráno[2,3-b]piridin]-2,5-dion viszizomerjét (965 mg, 3,6 mmól) cinkonin-metohidroxid 24 ml vízzel készült oldatához adjuk (előállítva Major RT. és munkatársai szerint JAm.Cliem.Soc. 631368 /1941/). A keveréket vákuumban bepároljuk, majd a maradékot izopropanol/izopropil-éter elegyből kristályosítva 919 mg fehér szilárd anyagot kapunk, amelyet szívatás közben szűréssel öszszegyűjtünk és az anyalúgot megőrizzük. A kapott szilárd anyagot izopropanolból átkristályosítva 680 mg (65%) tiszta enantiomer (4’S), (2’R)-sót kapunk. E só 400 mg-ját 17 ml ln sósavoldattal kezeljük és a kapott oldatot 3x10 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos kivonatokat egyesítve, szárítva 6s bepárolva 172 mg fehér szilárd anyagot kapuik, amelyet azután etil-acetát/hexán elegyből átkristályosítunk. 129 mg (70%) tiszta (4’S), (2’R)-6’klór-2’,3’-dihidro-2-metiI-spiro[imidazolidin-4,4 ’-4’H-piráno[2,3-b]piridinj-2,5-diont kapunk; olvadáspont 250 ’C.

alfa² q « +235,7° (c -1, metanol).

Elemanalizis a Cj jHj ₀CIN₃O₃ képlet alapján: számított: C: 49,36H: 3,76 N: 15,70; talált: C: 49,00H: 3,85N: 15,34%.

B. A félretett eredeti anyalúgot vákuumban bepárolva 990 mg fehér szilárd anyagot kapunk. Az utóbbi

HU 204 832 Β

890 mg mintáját 10 ml ln sósavoldattal kezeljük és az oldatot 3x15 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos kivonatokat egyesítve, szárítva és vákuumban közel szárazra párolva maradék képződik, amelyből etil-acetát/hexán eleggyel történő kezeléskor 120 mg racém termék ülepszik ki. Az anyalúgot bepárolva, majd a maradékot etil-acetát/hexán elegyből kristályosítva 142,6 mg tiszta (2’S), (4’R)6’-klór-2’,3’-dÍhidro-2’-metil-spÍro[imidazolidÍn4,4’-4’H-piráno[2,3-b]piridÍn]-2,5-diont kapunk; olvadáspont 250 ’C.

alfa²⁰ q « -226,3' (c = 1, metanol).

Elemanalízis a Cj jHj ₀ClN₃O₃ képlet alapján: számított: C:49,36H: 3,76 N: 15,70; talált: C: 49.15H: 3,84 N: 15,37%.

11. példa (±) -6’-Klór-2’,3 ’-dihidro-2’-metil-spiro[ímidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3-b]pirid,Ín]-2,5-dion ciszizomert (2,67 g, 0,01 mól) 15,8 g (0,05 mól) báriumhidroxid-oktahidráttal 100 ml vízben 4 napon át viszszafolyatás közben forralunk. Szobahőmérsékletre (mintegy 20 ’C) lehűtve a vizes keveréket vízzel hígítjuk és cseppenként 4,8 g (0,05 mól) ammónium-karbonát oldatával kezeljük. A kivált szilárd anyagot szűréssel eltávolítjuk, vízzel mossuk és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot metanolból kristályosítva első sarzsként 1,4 g (58%) tiszta cisz-4amino-6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4H-piráno[2,3'b] piridin-4-karbonsavat kapunk; olvadáspont 200203 ’C; tömegspektrum, m/e 242.

Elemanalízis a C₁₀Hj jC1N₂O₃.0,75 H₂O képlet alapján:

számított: C: 46,87 H: 4,92 N: 10,94; talált: C: 46,89 Η: 4,62N: 10,89%.

12. példa

1,0 g (4 mmól) cisz-4-amino-6-klór-2,3-dihidro-2metil-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-karbonsavat (a 11. példa terméke) 220 ml vízben oldunk, pH-ját ln sósavoldattal 5,0-re állítjuk be és részletekben 640 mg (8 mmól) kálium-cianáttal kezeljük, miközben az oldat pH-ját ln sósavoldat segítségével 1 órán át 5,0 értéken tartjuk. A keveréket éjszakán át mintegy 16 óráig keverjük, a pH-t (amely 8,0 értékig emelkedett) ln sósavoldattal 3,0-ra állítjuk be. A kivált szilárd anyagot összegyűjtve, vízzel mosva és levegőn súlyállandóságig szárítva 570 mg (50%) tiszta cisz-6-klór-2,3-dihidro2-metil-4-ureido-4H-piráno[2,3-b]piridm-4-karbon savat kapunk; olvadáspont 209-210 ’C; tömegspektrum, m/e 285.

Elemanalízis a Cj iH₁₂C1N₃O₄.0,5H₂O képlet alapján:

számított: C: 44,83; H: 4,44 N: 14,26; talált; C: 44,54 H: 4,13 N: 14,23%.

13. példa

2,5 g (8,75 mmól) cisz-6-klór-2,3-dihidro-2-metil4-ureido-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-karbonsavat (a 12. példa terméke) 25 ml metanolban szuszpendálunk,

1,85 g (8,75 mmól) S-(-)-N-benzil-alfa-metil-benzilaminnal kezeljük és a képződött oldatot szobahőmérsékleten (mintegy 20 ’C) kristályosodni hagyjuk. A kristályokat szívatással leszűrjük és metanollal mosva

2,1 g (97%) nyers (4S) (2R)-hidantoinsav-sót kapunk; olvadáspont 168-170 ’C (bomlás). Az anyalúgot (A) megőrizzük. A szilárd anyagot (olvadáspont 168170 ’C) metanolból átkristályosítva első sarzsként 1,0 g (46%) tiszta (4S), (2R)-6-klór-2,3-dihidro-2-metil-4-ureido-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-karbonsavas S-(-)-N-benzil-alfa-metil-benzil-amin-sót kapunk; olvadáspont 175-177 ’C (bomlás;

alfa²⁰°_D = +58,7 (c «1, metanol).

Elemanalízis a CuHj₂C1N₃O₄.Cj₅Hj7N.0,25H₂) képlet alapján;

számított: C. 62,27 H: 5,93 N: 11,17; talált: C: 62,33 H: 5,87 N: 11,17%.

A fenti tiszta só 500 mg (1 mmól) míntját 5,0 ml jégecetben oldjuk és 90 ’C-on 4 órán át melegítjük. Szobahőmérsékletre (körülbelül 20 ’C) lehűtve a keveréket vízzel hígítjuk és etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos kivonatot szárítva és vákuumban bepárolva 260 mg (97%) tiszta (4’S), (2’R)-6’-klór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2 ,3-b]piridin]-2,5-diont kapunk;

lafa²⁰°_D = +205,4’ (c = 1, metanol).

Az első művelet során kapott, megőrzött (A) anyalúgot szobahőmérsékleten 3 napon át állni hagyjuk, miközben 87 mg tiszta (4R), (2S)-6-klór-2,3-dihidro2-metil-4-ureido-4H-piráno[2,3-b]piridin-4-karbon savas (S)-(-)-N-benzil-alfa-metil-benzil-amin-só ülepszik ki; olvadáspont 164-165 ’C.

alfa²⁰°_D - -67,6° (c -1, metanol). A röntgen-analízis e vegyület 4R, 2S konfigurációját igazolja.

Elemanalízis a CjjH₁₂C1N₃O₄.C ₁₅H₁₇N.CH₃OH képlet alapján:

számított: C: 61,30 H: 6,29 N: 10,59; talált:C:61,04H:6,24N: 10,57%.

14. példa

100 mg (0,37 mmól) (4’S) (2’R)-6’-klór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro-[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2,3 -b]piridm]-2,5-dion (a 10A. példa (4’S), (2’R) terméke), 3,0 ml jégecetet és 1,0 ml 30% hidrogén-peroxid keverékét keverés közben mintegy 16 órán át (azaz éjszakán át) 80-90 ’C-on melegítjük Utána a reakcióelegyet lehűtjük szobahőmérsékletre (mintegy 20 ’C) és vízzel hígítjuk. A kivált terméket szűréssel kinyerjük, vízzel alaposan átmossuk és levegőn súlyállandóságig szárítjuk, majd éjszakán át vákuumban továbbszárítjuk. 40 mg (40%) tiszta (4’S), (2’R)-6’-klór-2’,3’-dihidro-2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’-4’H-piráno[2 ,3-b]piridin]-2,5-dion-8’-oxidot kapunk; olvadáspont 250 ’C. A tiszta terméket tömegspektroszkópiásan, vékonyréteg-kromatográfiásan és emelanalízissel továbbjellemezzük.

Elemanalízis a Cj jHj ₀ClN₃O₄ képlet alapján: számított: C: 46,58 H: 3,55N: 14,81; talált: C: 46,37 H: 3,52 N: 14,71%.

I

HU 204832 Β

15. példa

A 4A 4B, 6-9,1OA 10B, illetve 14. példa szerint előállítottkővetkező spiro-3-heteroazolon-vegyületek aldóz-reduktáz enzimet csökkentő vagy gátló képességét Hayman és munkatársai eljárásával [J. Bioi. Chem. 240,8ΊΊ (1965)] vizsgáljuk, SestanjK. és munkatársai módosítását (3,821,383 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) alkalmazva. Minden esetben szubsztrátként emberi placentából nyert, részlegesen tisztított aldóz-reduktáz enzimet használunk. A vegyűletekkel kapott eredményeket az enzimaktiviíás %-os gátlásaként fejezzük ki, az alkalmazott sajátos koncentráciőszíntre (10⁵M) vonatkoztatva:

Vegyület gátlási % 1O'^S M-nál

4A példa terméke 4B. példa terméke

6. példa terméke

7. példa terméke

8. példa terméke

9. példa terméke 10A példa terméke 10B. példa terméke

14. példa terméke

100

100

76. példa

Streptozotocinnal diahéteszessé tett patkányokon a 3,821,383 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölt eljárással megvizsgáljuk, hogy a 4A 4B, 6., illetve lOApéldaszermti következő spiro-3-heteroazolon-vegyületek képesek-e csökkenteni vagy meggátolni az ülőidegben és szemlencsében történő szorbit-felhalmozódást A diabéteszindukálása után 27 óra múlva határozzuk meg az állatok ülőidegében és lencséjében a szorbit-felhalmozódás mértékét Ezután a vegyületeket a megadott dózisszinteken orálisan alkalmazzuk a streptozotocin alkalmazását követő 4,8 és 24 óra múlva. Az így kapott eredményeket az alábbiakban a vegyületek okozta %-os gátlás formájában adjuk meg, a kezeletlen állatokkal összehasonlítva (ahol a szorbit-szintet a 27 órás kísérleti periódus alatt általában50-100mM/gszövet-értékrőI 400mMZgszövet-értékig emelkednek):

		%-os gátlás
	Dózis
Vegyület	mg/kg	Olöideg	Lencse
4Apd. terméke	5,0	98	89
4Apd. terméke	0,25	34	22
4B.pd. terméke	0,25	13	32
6. pd. terméke	1,0	73	67
lOApd. terméke	1,0	78	73
ÍOApd. terméke	0,1	43	33

Claims (10)

1. Eljárás az (I) általános képletű spiro-származékok, gyógyszerészetileg elfogadható kationokkal képzett bázikus sóik, valamint N-oxid-származékaik ahol

X hidrogén-, fluor-, klór-, brómatomot, trifluor-metii-csoportot,

Yiminocsoportot Y oxigénatomot, és

R hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent, és az

-A-N-D-E- általános képeltű gyűrűrész jelentése N-CH-CH-CH- csoport: előállítására, azzaljellemezve, hogy

a) egy megfelelően helyettesített (Π) általános képletű gyűrűs karbonil-vegyületet - ahol azX, Y, R szubsz10 tituens és az -A-B-D-E- általános képletű rész jelentése a fentialkálifém-cianiddal és ammónium-karbonáttal kondenzálunk, és így olyan (t) általános képletű siro-imidazolidion-végterméket kapunk, ahol Y iminocsopor15 tót jelent; vagy

b) egy halogénnel szubsztituált (I) általános képletű vegyületet-ahol

Xhalogénatom,és

Z, Y.Rés -A=B-D-E-afenti20 a megfelelő szubsztituálatlan, dehalogénezett vegyületté hidrogénezünk át, ahol

Xhidrogénatomot jelent, és kívánt esetben egy (1) általános képletű vegyületet oxidáció útján N-oxid-származékká alakítunk át; 25 és/vagy kívánt esetben az (I) általános képletű vegyületeket gyógyszerészetileg elfogadható kationokkal képzett bázisos sókká alakítjuk át.

2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemez30 ve, hogy az alkálifém-cianid- és az ammónium-karbonát-reagenseket legalább csekély moláris feleslegben alkalmazzuk a kiindulási gyűrűs karbonil-vegyülethez viszonyítva.

3. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemez35 ve, hogy a kondenzációs reakciót közömbös poláros szerves oldószer jelenlétében, mintegy 25-150 ’C hőmérséklet-tartományban hajtjuk végre.

4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szerves oldószerként szubsztituálatlan, rövid40 szénláncú, 1-4 szénatomos alkán-amidokat használunk.

5. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás, azzaljellemezve, hogy a gyűrű dehalogénezése céljából az (I) általános képletű halogénezett vegyületen - ahol X jelentése

45 fluor-, klór- vagy brómatom - hidrogenolízist hajtunk végre katalitikus hidrogénezést alkalmazva, és így megfelelő dehalogénezett vegyületet kapunk, ahol X jelentése hidrogénatom.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az N-oxidációs reakciót 30%-os, vizes hidrogénperoxid-oldattal hajtjuk végre savas oldószerben, mintegy0-100 ’Chőmérséklet-tartományban.

7. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

Xfluor-, klór-vagy brómatomot,

R1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent,

Z és Y, valamint az -A-B-D-E- általános képletű gyűrűrész az 1. igénypontban megadott jelentésű, azzal jelle50 mezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulóanya12

HU 204 832 Β gokat használunk

8. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás (+)-cisz-6’-klór2’,3‘-dihidro-2’-metiI-spiro[ímidazolÍdin-4,4’-4’H-pi ráno[2,3-b]piridin]-2,5-dion előállítására, azzal jellemezve, hpgy megfelelően helyettesített kiindulóanya- 5 gokat használunk

9. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás (+)-cisz-ő’bróm-2’,3’-dihÍdro-2’-metil-spiro[imidazolidin-4,4’4’H-piráno[2,3-b]piridin]-2,5-dion előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulóanyagokat haszbnálunk

10. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely 1. igénypont szerint előállított (I) általános képletű vegyületet - ahol a szubsztituensek jelentése az 1. igénypont szerinti - a gyógyászertechnológíában szokásos hordozó- és/vagy segédanyagokkal szokásos dózisformává alakítunk