HU186836B - Amortizing spacer - Google Patents

Description

A találmány tárgya lengéscsillapító távköztartó, vezetékkötegeket tartalmazó villamos hálózatok vezetékeihez.

Közép és nagyfeszültségű villamos hálózatok vezetékeinek az egy-egy kötegben vezetett alvezetékek száma kettő vagy annál több, attól függően, hogy hány fázisról van szó. Minden esetben követelmény azonban, hogy az egyes alvezetékek között, úgy a két egymásutáni oszlop közötti szakaszon, mind az egész vonal mentén megfelelő és előírt távolságot biztosítsunk. További követelmény, hogy az alvezetékek lengése, amely a szél hatására keletkezik, a lehetőségekhez mérten minimálisra legyen csökkentve. A gyenge szél által okozott lengések általában nagyfrekvenciásak, de az amplitúdójuk kicsi, míg az erős szél által okozott lengések frekvenciája kicsi, az amplitúdója azonban nagy.

A lengéscsillapító távköztartókat ezeknek a fent említett jelenségeknek a csökkentésére, illetőleg kiküszöbölésére hozták létre. Többféle ismert távtartó létezik. A 936310 sz. olasz szabadalmi leírásban ismertetett távköztartó egy összekapcsoló egységgel van ellátva, míg a DAMP of Sovers és például a SÁLVI A and C által gyártott távköztartók többszörös összekapcsolással vannak kialakítva.

Az egyszeres összekapcsoló egységgel kialakított lengéscsillapító távköztartó hiányossága, hogy mindegyik karja csak valamilyen szög mentén képes elmozdulni, és a szögelmozdulás által létrehozott rezgések középpontja a csatlakozó egység középpontja lesz, vagyis ennél a távköztartónál nincs arra lehetőség, hogy a kar tengelye irányába történjen elmozdulás. A két további idézett ismert távköztartónak legszembetűnőbb hiányossága, hogy bár tetszőleges irányban mozdulhatnak el, azonban a mozgás iránya minden esetben az alvezetékek hosszirányú tengelyére merőleges síkba esik. A fent idézett távköztartók mindegyikénél fennáll, hogy a kötés merevsége közel állandó a szél által okozot rezgések hatására, így a csillapító hatása csak azoknak a rugalmas elemeknek a hiszterézisétől függ, amelyek a kötéspontba vannak csatlakoztatva, továbbá majdnem az összes disszipációs energia hővé alakul át, amely hő a rugalmas elemeket adott esetben tönkre is teheti. A fent említett ismert távköztartók esetében a rugalmas elemek elasztomer anyagból vannak kiképezve és azok össze vannak nyomva. Ezeknek az elemeknek a viselkedése igen nagymértékben függ a külső környezeti hőmérséklettől.

Meg kell jegyeznünk még, hogy a fent említett, ismert távköztartóknál a rugalmas elemek előfeszítése az összekapcsolás merevségét eredményezi, vagyis az így kialakított eszközök kis külső erőre nem érzékenyek.

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartóval az volt a célunk, hogy a fent említett hiányosságokat kiküszöböljük.

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó vezető kötegeket tartalmazó villamos hálózathoz, amely lengéscsillapító távköztartó annyi kart tartalmaz, amennyi alvezeték egy-egy kötegen belül található.

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartót az jellemzi, hogy a távköztartó tartószerkezete és karja közötti összekapcsoló egység magába foglal egy a tartószerkezethez rögzített, vagy azzal egy egységet képe2 ző keretet, egy, a kereten belül elhelyezett és megfelelő alvezeték által kifejtett erő hatására tetszőleges irányba elmozdítható belső magot, több, a belső magot a kerethez kapcsoló rugalmas elemet, amely rugalmas elemek a belső mag körül szimmetrikusan vannak elhelyezve, továbbá a kar egyik végére a karhoz tartozó alvezeték befogására kiképezett befogó elem van szerelve, míg a kar másik vége a belső maghoz van rögzítve.

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó egy előnyös kiviteli alakját jellemzi, hogy a tartószerkezet és a kar közötti minden egyes összekapcsoló egység egy, vagy több a tartószerkezethez rögzített vagy azzal egy egységet képező keretet tartalmaz, és minden egyes keret a tartószerkezet síkjával valamilyen szöget bezáró síkban van elhelyezve, továbbá a kereten belül belső mag van elhelyezve, amely belső mag körül szimmetrikusan rugalmas elemek vannak a kereten belül elhelyezve, és a rugalmas elemek egyik vége a belső maghoz van rögzítve, míg a másik végük a kerethez van rögzítve, továbbá a kar egyik végén a vezetékek befogadására kiképezett befogó elem van, míg a másik vége a belső maghoz van rögzítve.

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó még egy további előnyös kiviteli alakját jellemzi az, hogy a tartószerkezet és a kar közötti minden egyes összekapcsoló egység kettő vagy több a tartószerkezethez rögzített és azzal egy egységet képező keretet tartalmaz, és minden keret a tartószerkezet síkjával egy síkba vagy azzal párhuzamosan van kiképezve, továbbá minden kereten belül belső mag van elhelyezve, amely belső mag körül rugalmas elemek vannak szimmetrikusan elhelyezve, és a rugalmas elemek egyik vége a belső maghoz, másik vége a kerethez van rögzítve, továbbá a kar egyik végére a vezetékek befogására kiképezett befogó elem van szerelve, míg a másik vége a kereten belüli belső maghoz van rögzítve.

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó még egy további előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy a rugalmas elemek elasztomerből vannak kiképezve.

A találmány szerinti távköztartónál alkalmazott rugalmas elemek tehát vagy elasztomer anyagból vagy pedig acélrugóból vannak kiképezve, mindegyik összenyomott állapotban van beépítve, és a karon keresztül az alvezeték által kifejtett erő hatására fognak megnyúlni, elhajolni vagy csavarodni.

A rugalmas elemek a kerethez vagy a kerethez erősített kis lemezekhez, illetőleg a belső maghoz ragasztással vagy egyéb mechanikai rögzítő elemekkel vannak felerősítve, például úgy, hogy a rugalmas elemek végein nyúlványok vannak kiképezve, amelyek a belső magon és a kereten kiképezett megfelelő kivágásokba illeszkednek. Az acélrugóból kiképezett rugalmas elem szintén önmagában ismert mechanikai rögzítéssel vagy adott esetben hegesztéssel van a belső maghoz, illetőleg a kerethez erősítve.

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó előnye, hogy az egyes karok tetszőleges irányba és tetszőleges sík mentén tudnak elmozdulni, anélkül, hogy a fix forgási középponttal össze lennének kapcsolva. Az összekapcsolás rugalmas jellege már kis mozgásokra is megfelelő változást mutat. További előnyként kell megemlítenünk, hogy a rugalmas elemek nincsenek kitéve a túlmeleg hatásának, valamint a csillapító hatás sem változik a környezeti hőmérséklet változásának a függvényében. Az összekötés! pont a kar csavaró hatására igen kismértékű elmozdulássá! reagál, azaz ily módon meg lehet előzni az alvezetékek jelentős hajlítását a befogó elemekhez képest akkor, 5 amikor az alvezetékek elmozdulásának a jellege olyan, hogy a karokat el akarja csavarni. A rugalmas elemek úgy vannak kialakítva, hogy a hatásukat csúszás nélkül fejtik ki, így a távköztartó egyes elemei között s súrlódás következtében nem keletkezik hő. ¹⁰

A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartót a továbbiakban példakénti kiviteli alakja segítségével a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben. Az

1. ábra a találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó egy példakénti kiviteli alakjának térbeli rajzát 15 mutatja két vezetékhez, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott találmány szerinti távköztartó összekapcsoló egységének előlnézetét mutatja, a

3. ábra a 2. ábrán bemutatott példaként' kiviteli 20 alak X—X vonal mentén vett metszetét mutatja, a

4. ábra az 1. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak egy további változatát mutatja, ahol a rugalmas elemek kialakítása változott meg, az

5. ábra az elsőként bemutatott példakénti kiviteli ²⁵ alak részben metszett rajzát mutatja két vezeték esetén, a

6. ábra a két vezetékhez képezett távköztartó felének oldalnézetét mutatja, a másodikként említett kiviteli alakban. 30

Az 1. ábrán látható tehát 1 tartószerkezet, amelynek mindkét végén egy-egy 2 összekapcsoló egység van kiképezve, amelynek segítségével az 1 tartószerkezet összekapcsolható a 3 karral, amely 3 karon van 4 befogó elem elhelyezve, amely 4 befogóelem az ábrán 35 nem szereplő alvezetékek befogására van kiképezve.

A 2 összekapcsoló egységet részletesebben a további ábrákon mutatjuk be.

A 2. ábrán látható az 1 tartószerkezet végek, továbbá a négyszögletesre kiképezett 5 keret, a 6 belső mag, 40 amely 6 belső magnak a keresztmetszete szintén négyszögletes és az 5 kereten belül van elhelyezve. A 6 belső mag körül van elhelyezve négy 7 rugalmas elem, amelyek azon példakénti kiviteli alaknál elasztomer anyagból kiképezett konkáv hengerek, amelyeknek 45 egyik vége a 6 belső maghoz van ragasztva, míg a másik végük egy 8 lemezhez van ragasztva, amely 8 lemez az 5 keret belső részén kiképezett résbe van erősítve.

A villaalakúra kiképezett 3 kar egyik 3A szára — a másik szár nem látszik az ábrán — két 9 szegeccsel mereven rögzítve van a 6 belső maghoz. Mindkét 9 szegecs a 6 belső magon kiképezett furaton halad át.

A 6 belső mag kerülete az 5 keret belső részétől megfelelő távolság tartásával van elhelyezve, és ezáltal biztosítva van, hogy a 6 belső mag szabadon elmozdulhasson, illetőleg elfordulhasson mind az ábra síkja, mind az arra merőleges sík mentén.

A 3. ábrán láthatók részletesebben a 2. ábrán bemutatott elemek metszetben. Látható a villaalakú 3 kar, valamint a 3 kar és 3A és 3B szára, a 6 belső mag, ahogyan az 5 keret két oldalán kinyúlik, lehetővé téve ezáltal, hogy a 3 kar szabadon elforoghasson az ábra síkjában is a 6 belső maggal együtt.

A 4. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak hat 7 rugalmas elemet tartalmaz, amely 7 rugalmas elemeket egy-egy acél csavarrugó, amely csavarrugók a kis 8 lemezekhez, vannak rögzítve, amely 8 lemezek egyrészt az 5 keret belső részén kiképezett résbe vannak kényszerítve, másrészt a csavarrugók hozzá vannak erősítve a 6 belső maghoz is. A 7 rugalmas elemként kiképezett csavarrugók szimmetrikusan vannak a 6 belső mag körül elhelyezve.

Az 5. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alaknál az 1 tartószerkezet és a 3 kar közötti 2 összekapcsoló egység két 5 keretet tartalmaz, amelyek mindegyike merőlegesen van az 1 tartószerkezet síkjára helyezve. A 3 kar alja rögzítve van az 5 kereteken belül levő 6 belső magokhoz. A 6 belső magokat 7 rugalmas elemek tartják az 5 kereteken belül a már fent ismertetett módon. A két 5 keret közül az egyiket metszetben ábrázoltuk, míg a másikat csak nézetben.

A 6. ábrán a találmány szerinti távköztartó egy olyan példakénti kiviteli alakja látható, ahol az 1 tartószerkezet és a 3 kar közötti 2 összekapcsoló egység két 5 keretet tartalmaz, ahol mindkét 5 keret az 1 tartószerkezet síkjával egy síkba van elhelyezve. A 3 kar alsó része két szárában végződik, amely szárak az 5 kereteken belül levő 6 belső maghoz vannak csatlakoztatva, és a 6 belső magokat a már korábban ismertetett módon 7 rugalmas elemek tartják az 5 kereteken belül. Az 1 tartószerkezet, az 5 keret és a 6 belső mag, valamint a 8 lemezek és a 3 kar célszerűen ötvözött alumíniumból vannak kiképezve.

A rend kedvéért megjegyezzük, hogy a 2 összekapcsoló egység 5 keretei tetszőleges alakúra kiképezhetők, lehetnek tehát köralakúak, oválisak, sokszögűek, míg maga az 1 tartószerkezet is különböző alakú lehet, a lényeg csak az, hogy alkalmas legyen annyi 3 kar felerősítésére, ahány az adott vezetékrendszernél alkalmazott alvezetékekhez szükséges.

Claims (5)

1. Szabadalmi igénypontok

   1 Lengéscsillapító távköztartó vezető kötegeket tartalmazó villamos hálózathoz, amely lengéscsillapító távköztartó annyi kart tartalmaz, amennyi alvezeték egy-egy kötegen belül található, azzal jellemezve, hogy a távköztartó tartószerkezete (1) és karja (3) közötti összekapcsoló egység (2) magába foglal egy a tartószerkezethez (1) rögzített vagy azzal egy egységet képező keretet (5), egy a kereten (5) belül elhelyezett és a megfelelő alvezeték kifejtett ereje által tetszőleges irányba elmozdítható belső magot (6), több, a belső magot (6) a kerethez (5) kapcsoló rugalmas elemet (7), amely rugalmas elemek (7) a belső mag (6) körül szimmetrikusan vannak elhelyezve, továbbá a kar (3) egyik végére a karhoz (3) tartozó alvezetékek befogására kiképezett befogó elem (4) van szerelve, míg a kar (3) másik vége a belső maghoz (6) van rögzítve.
2. 2 Az 1. igénypont szerinti lengéscsillapító távköztartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet (1) és a kar (3) közötti minden egyes összekapcsoló egység (2) egy vagy több a tartószerkezethez (1) rögzített vagy azzal egy egységet képező keretet (5) tartalmaz, és minden egyes keret (5) a tartószerkezet (1) .lkjával valamilyen szöget bezáró síkban van elhelyezve, továbbá a kereten (5) belül belső mag (6) van elhelyezve, amely belső mag (6) körül szimmetrikusan

   -3186836 rugalmas elemek (7) vannak a kereten (5) belül elhelyezve, és a rugalmas elemek (7) egyik vége a belső maghoz (6) van rögzítve, míg a másik végük a kerethez (5) van rögzítve, továbbá a kar (3) egyik végén a vezetékek befogására kiképezett befogó elem (4) van, míg a másik vége a belső maghoz (6) van rögzítve.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti lengéscsillapító távköztartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet (1) és a kar (3) közötti minden egyes összekapcsoló egység (2) kettő vagy több, a tartószerkezethez (1) rögzített és azzal egy egységet képező keretet (5) tartalmaz, és minden keret (5) a tartószerkezet (1) síkjával egy síkban vagy azzal párhuzamosan van kiképezve, továbbá minden kereten belül belső mag (6) van elhelyezve, amely belső mag (6) körül rugalmas elemek (7) vannak szimmetrikusan elhelyezve, és a rugalmas elemek (7) egyik vége a belső maghoz (6), másik vége a kerethez (5) van rögzítve, továbbá a kar (3)

   5 egyik végére a vezetékek befogására kiképezett elem (4) van szerelve, míg a másik vége a kereten belüli belső maghoz (6) van rögzítve.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti lengéscsillapító távköztartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, ¹ θ hogy a rugalmas elemek (7) elasztomerből vannak kiképezve.
5. 5. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti lengéscsillapító távköztartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rugalmas elemek (7) acélrugók.