HU186806B

HU186806B - Overvoltage protecting device mountable to distributing connector

Info

Publication number: HU186806B
Application number: HU841230A
Authority: HU
Inventors: Hans Scholtholt; Ewald Steiner
Original assignee: Siemens Ag
Priority date: 1983-03-29
Filing date: 1984-03-28
Publication date: 1985-09-30
Also published as: SU1308207A3; EP0123905A3; NO840824L; US4616288A; CS250659B2; ZA842290B; DE3311488C2; EP0123905A2; JPS59194373A; AU2617284A; DE3311488A1

Description

A találmány tárgya csatlakozó elosztóra szerelhető túlfeszültség védőkészülék, amelynek több párhuzamos sorban elrendezett és vezetékeknek a szigetelés eltávolítása nélküli csatlakoztatását lehetővé tevő csatlakozója van.

Ismeretes például a 28 14018 számú NSZK-beli nyilvánosságra-hozatali iratból egy olyan csatlakozó elosztó, amelynek több párhuzamos sorban elrendezett villamos vezetőknek a szigetelés eltávolítása nélküli csatlakoztatását lehetővé tevő csatlakozó érintkezői vannak. Ezeket a csatlakozó elosztókat túlfeszültség védőkészülékekkel kell ellátni, amely jelentős költségtöbbletet jelent, mivel azokat az alkatrészeket, amelyek a túlfeszültség védőkészülékeket tartalmazzák, külön kell a rendezőkre felhelyezni. Ehhez azonban a csatlakozó elosztóhoz további rendezőpontokra van szükség, ily módon a csatlakoztatási kapacitás lecsökken. A találmány elé célul tűztük ki egy olyan túlfeszültség védőkészüléknek a kialakítását, amelyet a bevezetőben említett módon, csatlakozó elosztóra lehet szerelni, amelynek a kialakítása egyszerű, és amelynek az alkalmazása nem jelent további kábelrendezési intézkedést. A kitűzött célt a találmány szerint úgy értük el, hogy a csatlakozó elosztóra felhelyezhető túlfeszültség levezetőkkel ellátott biztosítólécet magába foglaló vezetőkeret van, a csatlakozó érintkezők mindegyik sorához egy, a vezető keretbe betolható biztosítóléc tartozik, amely betolt állapotban egy sor valamennyi csatlakozó érintkezőjével érintkezik, és mindegyik csatlakozó érintkező túlfeszültség levezetőn keresztül földpotenciálhoz csatlakozik.

A találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléknek az az előnye, hogy nem szükségesek járulékos rendezőpontok, és a rendelkezésre álló csatlakozó elosztókra a túlfeszültség levezetők utólag is felhelyezhetők anélkül, hogy körülményes rendezési intézkedésekre lenne szükség. A találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléknek további előnye abban van, hogy ez a túlfeszültség védőkészülék nem igényel további szerelési felületet.

A találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék egy előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy a vezetőkeret a csatlakozó elosztóra mind elölről, mind hátulról felhelyezhető, és a vezetőkeretnek hátulról történő felhelyezésénél a csatlakozó érintkezők hátrafelé meg vannak hosszabbítva, amely meghosszabbításokon a csatlakozó érintkezők síkjába eső, ferdén letört peremű, ék-alakú bevágás van kialakítva.

A túlfeszültség védőkészüléknek hátulról történő felhelyezése mindenekelőtt a csatlakozó elosztóknak új kialakításánál előnyös, mivel ebben az esetben a csatlakozó elosztókon a rendezési munkálatokat a túlfeszültség védőkészülék nem nehezíti meg.

A találmány szerinti védőkészüléknek további kialakításait, illetve előnyeit az aligénypontokban ismertetjük, illetve az alábbiakban részletesen ismertetett kiviteli példák kapcsán mutatjuk be.

A találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléket az alábbiakban a rajzokon is bemutatott kiviteli példák kapcsán ismertetjük részletesen, ahol az

1. ábra egy csatlakozó elosztónak, vezetőkeretnek és biztosítólécnek a perspektivikus, robbantott ábráját mutatja, amelynél a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék elölről szerelhető, a

2. ábra egy csatlakozó elosztónak, vezetökeretnek és biztosítólécnek a perspektivikus, robbantott ábráját mutatja, amelynél a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék hátulról szerelhető, a

3. ábra egy, a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülékhez tartozó biztosítólécnek perspektivikus ábrázolását mutatja, és a

4. —6. ábrák a találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléknek további részleteit mutatják.

Az 1. ábra baloldalán látható az 1 csatlakozó elosztó, amelyre a találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléket kell felhelyezni, amely 1 csatlakozó elosztónak csak a felső fele van ábrázolva. Amint az az ábrából látható, az 1 csatlakozó elosztónak több, párhuzamosan fekvő 2 csatlakozósora van, amelyeken a 3 csatlakozó érintkezőket befogadó nyílások vannak. A bemutatott kiviteli példánál a 3 csatlakozó érintkezők kettős csatlakozó érintkezők.

A találmány szerinti túlfeszültség védőkészülékből az 1. ábrán egy 4 vezetőkeretnek a felső része, valamint egy, a túlfeszültség levezetőket magábafoglaló biztosítóléc van ábrázolva. A 4 vezetőkeret két 5 oldallapból, valamint két U-alakú 8 rögzítőrészből áll, amelyek közül az 1. ábrán csak a felső 8 rögzítőrész van ábrázolva. Az 5 oldallapok belső oldalán 6 vezetőhornyok vannak kialakítva, amelyeknek a mellső részén bevezető ferde részek vannak kialakítva a 10 biztosítóléceknek a könnyebb bevezetése céljára. A bemutatott kiviteli példában mindkét 8 rögzítő rész az 1 csatlakozó elosztóra fel van csavarozva oly módon, hogy az 1 csatlakozó elosztó és a 4 vezető keret közötti távolságot egy 22 távtartó hüvely határozza meg. A 8 rögzítő részeken 9 központosító bütykök vannak, amelyek az 1 csatlakozó elosztó nyílásaiba benyúlnak, és a túlfeszültség védőkészülék központosítására szolgálnak.

Az 1. ábrán látható továbbá egy 10 biztosítóléc is, amely a 4 vezetőkeretbe bedugható. Ez a 10 biztosítóléc lényegében egy 14 szigetelőtestből és egy U-alakú földelőlemezből áll. A 10 biztosítóléc pontos kialakítását később, a 3. és 4. ábrák kapcsán ismertetjük részletesebben. A 10 biztosítóléc 14 szigetelőtestének oldalain 15 vezetőbordák vannak, amelyek a lObiztosítólécnek a 4 vezetőkeretbe történő betoláskor a 6 vezetőhornyokkal kerülnek érintkezésbe. Az U-alakú 11 földelőlemez felső oldalán jobb- és baloldalon 13 földelő érintkezők vannak kivágva, amelyek a 10 biztosítóléceknek a 4 vezetőkeretbe történő betolásakor a 7 érintkező nyílásokba bepattannak, és ily módon a 11 földelőlemez, valamint a 4 vezetőkeret közötti érintkezés létrejön. A fémből levő 4 vezetőkeret — az ábrán nem ábrázolt módon — földpontenciálra van kötve.

A 2. ábra az 1 csatlakozó elosztónak, 4 vezetőkeretnek és 10 biztosítólécnek egymáshoz képesti elrendezését mutatja, amelynél a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék hátulról van felszerelve, A 4 vezetőkereteknek, valamint a 10 biztosítóléceknek a kialakítása a túlfeszültség védőkészülékeknek mind a mellső, mind a hátulsó beépítéséhez azonos. A túlfeszültség védőkészüléknek a hátulsó beépítéséhez csupán az szükséges, hogy az 1 csatlakozó elosztó 3 csatlakozó érintkezői hátrafelé meg legyenek hosszabbítva annak érdekében, hogy a csatlakozás a 10 biztosítólécekkel biztosítva legyen. A 3 csatlakozó érintkező-2186 806 nek a hátrafelé történő 21 meghosszabbítása a 6. ábrán van jelölve. Ez a 21 meghosszabbítás a 3 csatlakozó érintkező síkjában van, és ezen egy ék-alakú 24 bevágás található, amelynek a pereme ferdén le van munkálva.

A túlfeszültség védőkészüléknek a hátulról történő beszerelése utólag már nagyon nehezen végezhető el, új csatlakozó elosztó felépítésénél azonban a kábelrendezést nagyon leegyszerűsíti.

A következőkben a 3. és 4. ábrák kapcsán a 10 biz- ¹tosítóléc kialakítását ismertetjük.

A 3. ábrán a 14 szigeteiőtestnek két letört nézete látható, amelyek közül az egyik nézet a másikhoz képest 180°-kal el van forgatva. A 14 szigetelőtestnek a 16 túlfeszültség levezetőket magába foglaló hengeres 1 nyílásai, valamint a 17 földelőelem befogadására szolgáló horonyszerű nyílásai vannak. A 17 földelőelemek egy 12 földelőkapocsbói és egy 18 érintkezőrugóból állnak, amely részeket egymással egy kihajlított rész köt össze. Ennek megfelelően, a 17 földelőelem 2 úgy van méretezve, hogy a 12 földelőkapocs a 14 szigetelőtestből kinyúljon. A 12 földelőkapocs villaszerűén van kialakítva, és síkja párhuzamos a 10 biztosítóléc egy keresztmetszeti síkjával. Ily módon elérhető, hogy a 12 földelőkapcsok síkja valamint a 3 csatlako- 2 zó érintkezők síkja, illetve azok 21 meghosszabbítása egymásra merőlegesen álljon. Ez lehetővé teszi a 12 földelőkapocsnak a 3 csatlakozó érintkezővel történő egyszerű érintkeztetését, amint az az 5. és 6. ábrákból jól látható. Az 5. és 6. ábrákon a 12 földelőkapocs és a 3 csatlakozó érintkező között a 23 érintkezési helyen jön létre a csatlakozás.

A 12 földelőkapcsot a 18 érintkezőrugóval összekötő kihajlított rész kétszeresen van meghajlítva; ily módon a 10 biztosítólécnek a bedugásakor a 12 földelő- 2 kapcsokra ható erőt fel tudják fogni. A 18 érintkezőrugó síkja lényegében a 14 szigetelőtest alsó oldala által képzett síkban fekszik, ily módon a 18 érintkezőrugó egy 16 túlfeszültség levezető gyűrűelektródájának érintkezőjét alkotja. A 14 szigetelőtest alsó oldala 4 és az U-alakú 11 földelőíemez alsó része közé egy 19 szigetelőfólia van behelyezve. Ily módon egy 10 biztosítólécnek'a betolásakor a következő áramlevezető út alakul ki: az áramlevezető út a bejövő vezetéktől kiindulva, a 3 csatlakozó érintkezőn, a 12 földelőkap- * csőn, a 18 érintkezőrugón, a 16 túlfeszültség levezetőn, a 11 földelőlemezen keresztül annak az oldalán levő 13 fóldelőérintkezőhöz és a 4 vezetőkerethez vezet, mely utóbbi nem ábrázolt módon az elosztó állványhoz van földelve. í

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Csatlakozó elosztóra szerelhető túlfeszültség védőkészülék, amelynek több, párhuzamos sorban el5 rendezett és vezetékeknek a szigetelés eltávolítása nélkül· csatlakoztatását lehetővé tevő csatlakozója van, azzal jellemezve, hogy a csatlakozó elosztóra (1) felhelyezhető túlfeszültség levezetőkkel (ló) ellátott biztoshólécet (10) magába fGglaló vezetőkerete (4) van, a ⁰ csa: lakozó érintkezők (3) mindegyik sorához egy, a vezetőkeretbe (4) betolható biztosítóléc (10) tartozik, amely betolt állapotban egy csatlakozósor (2) valamennyi csatlakozó érintkezőjével (3) érintkezik, és mindegyik csatlakozó érintkező (3) túlfeszültség levezetőn (16) keresztül földpotenciálhoz csatlakozik.
2 .Az 1. igénypont szerinti túlfeszültség védőkészülék, azzal jellemezve, hogy a vezetőkeret (4) a csatlakozó elosztóra (1) mind élőiről, mind hátulról felhelyezhető, és a vezetőkeretnek (4) hátulról történő fel— ⁰ helyezésénél ε csatlakozó érintkezők (3) hátrafelé meg vannak hosszabbítva, amely meghosszabbításokon (21) a csatlakozó érintkezők (3) síkjába eső, ferdén letört peremű, ék-alakú bevágás (24) van kialakítva.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti túlfeszültség vé⁵ dőkészülék, azzal jellemezve, hogy a vezetőkeret (
4) két U-alakú rögzítőrészből (8) áll, amelyek oldallapokkal (5) vannak összekötve, az oldallapokon (5) belülről vezetőhornyok (6) vannak a biztosítólécek (10) számára.

⁰ 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültség védőkészülék, azzal jellemezve, hogy a biztosítóiéc (10) egy szigetelőtestből (14) és egy erre a szigetelőtestre (14) ráhúzott U-alakú földelőlemezből (11) áll, amelyen oldalt elhelyezett földelőérintkezők (13)
5 vannak elhelyezve, a szigetelőtesten (14) a túlfeszültség levezetőket (16) magukba foglaló hengeres nyílások, valamint a földelőelcmeket (17) magukba foglaló hor onyszerű nyílások, valamint oldalán vezetőbordák (15) vannak.

5. A 4. igénypont szerinti túlfeszültség védőkészülék, azzal jellemezve, hogy a földelőelem (17) egy, a biziosítólécből (10) kinyúló földelőkapocsból (12), valamint egy kihajlított részen keresztül a földelőkapoccsal (12) összekötött érintkezőrugóból (18) van kialakítva, és a földelőkapcsok (12) úgy vannak villaszerűén kiképezve, hogy azok síkja a biztosítóléc (10) keresztmetszeti felületével párhuzamosak legyenek, és az érintkezőrugók (18) a földelőérintkezőkkel (13) úgy vannak összekötve, hogy azok síkja lényegében a szigetelőtest (14) alsó síkjába benyúljon.
6. Az 5. igénypont szerinti túlfeszültség védőkészülék azzal jellemezve, hogy a szigetelőtest (14) alsó oldala és a földelőlemez (11) közé szigetelőfólia (19) van behelyezve.