Mi a legfőbb kérdés?
A nevelő munkával az érett emberré fejlődés feltételeit kell megteremtenünk. A fejlődés előfeltételeivel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy jól gondoskodhassunk a gyerekeinkről.
A nevelő munkával az érett emberré fejlődés feltételeit kell megteremtenünk. A fejlődés előfeltételeivel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy jól gondoskodhassunk a gyerekeinkről.
Azért, mert már nem olyan világban élünk, hogy a kötődés törvényszerűségeit nyugodt lélekkel figyelmen kívül hagyhatjuk. A mára kialakult társadalmi környezet már nem támogatja a gyerekek és a szülők természetes kapcsolatát. Olyan korban élünk, amilyenre a kötődés szempontjából még soha nem volt példa…
A KÉK nevelés “Kapcsolatra Épülő Következetes” nevelés.
Ha a nevelésed nem a kapcsolatra épül, hiába következetes. Csak a bizalmas kapcsolat közegében tudsz hatni a gyerekeidre! Azt tudod vezetni, aki téged követ.
A változtatás néha gyorsan megy, máskor hosszú időbe telik, de majdnem mindig eredményes. Nem az a lényeg, hogy mit teszel, hanem az, hogy ki vagy a gyereked számára! Passzív szerepet játszol, aki mindig mindent igyekszik békésen megoldani? Vagy tudod, mire van a gyerekednek szüksége, és magadra vállalod a döntések felelősségét?
Egy gyereknek arra is szüksége van, hogy rábízhassa magát legalább egy érett felnőttre, aki biztos a dolgában, és tud róla gondoskodni. Még akkor is, ha ez a gondoskodás néha azt jelenti, hogy a felnőtt korlátokat állít…
fáradt vagy? kimerültél? eleged van?
gyere velem… mozdulj velem… táncolj velem!
Olyan eszközöket ajánlok a kicsik (6 éven aluliak) és az éretlenek fegyelmezésére, amelyek segíthetnek, hogy ne legyél kénytelen erőszakos, félelemkeltő és manipulatív módszerekkel civilizált viselkedésre bírni őket. Már a kezdet kezdetén olyan fegyelmező stílust alakíthatsz ki, amelyben keretet és irányt adsz a gyerekeid viselkedésének, vezeted és tanítod őket, de amit teszel, az nem megy sem a lelki egészségük, sem a kapcsolatotok rovására.
Mi után sóvárgunk? Valami után, ami össze tudna kapcsolni létünk és emberségünk gyökereivel.
Mire vágyunk? Valamire, ami össze tudná kötni létezésünk titkát a nagyobb valósággal.
Mit keresünk? Valamit, ami épségben meg tudná őrizni a gyerekeink lelkét, és ami összetört szívünk darabjait is összeforrasztaná.
A négyéves kérdezget a halálról: milyen lesz, mikor lesz, milyen lesz Istennél?
Csak egy védett, biztos hely…
“Bizony, békességben fekszem le,
el is alszom azonnal,
mert nálad biztonságban vagyok, Örökkévaló!”
– Zsoltárok 4:8
Minden pedagógusnak és szülőnek ajánlom figyelmes elolvasásra! Családalapítás előtt álló leendő szülőknek és kisgyerekeseknek különösen érdemes átgondolni a könyv második részét, amely az egészséges családi légkör megteremtéséről, a családi nevelésről és a biztonságot adó közösségekről szól, a címe: Az erőszak körforgásának megszakítása a törődés körforgásának megteremtésével.
Mitől tanulja meg a gyereked elfogadni és feldolgozni, hogy valami nem úgy történik, ahogy ő akarja?
Segíts neki, hogy együtt lássa, egyszerre élje át a benne lévő ellentmondásokat! Keresd meg benne, hozd felszínre! Legjobb, ha kérdésekkel sikerül rávezetned…
Azzal, hogy megkeresed és előhozod a saját jó szándékát, és eléred, hogy a saját jó szándéka a saját kitűzött célja legyen, amit ő maga akar elérni, a gyereked elméjében rendre cseréled a káoszt. Belül teremtesz rendet, és ezen keresztül hatsz a viselkedésére.
Az éretleneknek kész forgatókönyvekre, viselkedésmintákra van szükségük. Minden gyerek utánoz. Az értük felelős, róluk gondoskodó felnőttek szerepe volna, hogy az éretlenek másolható mintát vegyenek róluk a viselkedésükhöz.
Hiába próbálod közvetlenül irányítani azt a gyereket, akit valami más irányít. Ott idézd elő a fordulatot, ahonnan a vezérlő indulat ered… és meglesz az eredménye. Persze, ha belső változás is lehetséges, ne érd be kevesebbel!
Kell, hogy legyen az életünknek ritmusa és rendje! Kell, hogy legyen zene, amire táncolhatunk, különben nem fogunk tudni harmóniában együtt élni. Ha nem muszáj minden napot végigparancsolgatnunk, gördülékenyen együttműködhet a család, mert mindenki tudja, mikor mi a feladata és hol a helye.
Ha a gyerek nem tudja felmérni a várható következményeket, vagy nem tudja figyelembe venni mások szempontjait, ha nem képes felfogni a figyelmeztető jelzéseket és nem tudja távol tartani magát a bajtól, akkor mi az érte felelős felnőtt dolga?
Viharos helyzetben veszni hagyjuk a tanítást, és máskorra halasztjuk a leckéztetést. A vihar idején az a fontos, hogy a kapcsolatunk törékeny hajója fel ne forduljon, és el ne süllyedjen…
Tudd, hogy hol a határ, és ne lépd át! Lásd tisztán, meddig terjed a természetes hatásköröd! A gyereked éretlensége fölött például nincs hatalmad. Ezért nem is bölcs dolog belőle fegyelmezési ügyet csinálni.
Amikor nem tetszik neked, amit a gyereked tesz, az a számára mindig kapcsolati ügy! Hidald át a rosszasága okozta rést, szakadékot, falat a kapcsolatotokban!
Szeresd kezdeményezően; éreztesd vele, hogy szeretsz vele lenni, elfogadod őt annak, aki, és értékes kincsednek tartod. Mindenfajta nevelési próbálkozás akadálya lehet, ha a másik ember úgy érzi, hogy az átfaragása a cél…
A gyereked akkor vágyik arra, hogy jó legyen a kedvedért, amikor te vagy a világítótorony, a tájékozódási pont az életében. Beléd vetett bizalma szabja meg a határaidat; ettől függ, milyen messzire mehetsz el a nevelésében. Amekkora bizalommal kötődik hozzád, akkora természetes hatalommal rendelkezel az életében.
A büntetésnek akkor volna jó hatása, ha nem keménnyé, hanem bánatossá tenné a gyerek szívét. A hatásosságához szükséges két képesség: az adaptáció és az integráció egyike sincs meg azokban, akiknek szükségük van fegyelmezésre: a kicsi gyerekekben, és az éretlenekben; az impulzív, zabolátlan, “deviáns” nagyokban. Ha megvolna, nem lenne szükségük fegyelmezésre.