alias Gyakran Ismételt Kérdések
Hány éves vagy?
Hány éves vagy?2022-ben töltöm be a 37-et. :)
Miért kezdted el a blogot?
1999-ben indítottam az első honlapomat, azóta publikálok olyan témában, amik engem érdekelnek – így az urban:eve is egy természetes evolúciója volt ennek a folyamatnak, amikor 2008-ban elindítottam. Szeretem, hogy csak rajtam múlik, hogy mi történik rajta, és nem mások mondják meg, hogy mit csináljak. :)
Igen, bár valószínűleg nem úgy, ahogy sokan elképzelik. :)
Digitális vállalkozást üzemeltetni ugyanolyan, mintha bármilyen más céged lenne. A formula egyszerű: szolgáltatásokat és/vagy termékeket adsz el azoknak, akiket ez érdekel.
Az én esetemben elsősorban online tanfolyamokat tartok. Különleges és ritka esetekben külsősként dolgozom másoknak — cikkszerzőként, szakértőként, előadóként, de az utóbbi években ebből is sokkal kevesebb van már, a tanfolyamokra fókuszálok.
A blogon megjelelő bejegyzések tartalmára nagyon háklis vagyok — nálam nincsenek PR-cikkek, amikor csak azért írok valamiről, mert valaki felkért, vagy hozzám vágott egy zsák pénzt/termékmintát. A véleményem nem eladó, és szeretném megőrizni a bejegyzéseim integritását, úgyhogy ez a jövőben is így marad. Ez a blog nem szponzorokból tartja fenn magát, én pedig nem „influencer” vagyok, hanem digitális vállalkozó.
Nagyon sok munka, energia és pénz felépíteni és fenntartani ezt a modellt, de hosszú távra tervezek vele, úgyhogy mindenképp olyanra csinálom, hogy jól érezzem magam benne. Ez nem egy „gyorsan sok pénzt” móka, de nekem megéri. :)
Ha érdekelnek blogolós kulissza-cikkek és trükkök, itt találod az ezzel kapcsolatos cikkeimet és tippjeimet. :)
A bloggal kapcsolatos technikai tudnivalókat itt találod!
99%-ban én. :) Autodidakta módon tanultam programozni, így a HTML/CSS sem okoz gondolt, amikor új témát szeretnék telepíteni. Az online marketinget az évek során terepen és külföldi kurzusokon tanultam ki. Én írom a szövegeket, legyen szó social media üzenetekről vagy hírlevelekről. Én írom a cikkeimet, én válaszolok a kommentekre és az e-mailekre is (ezért is tart néha annyi ideig, mert sok levelet kapok, de inkább én írok vissza, mint egy robot! :D). Az arculati megjelenést, feliratos képeket is magamnak csinálom. Én találom ki, hogy mikor miről írjak, milyen témák legyenek, mi legyen a következő fókusz. Szóval minden kreatív és üzleti döntés a kezemben van, ami jó. Nem szeretném máshogy. :) Nincs ügynökségem és képviseletem, főnököm és szerkesztőm, programozóm és fotósom. Ha a bloggal kapcsolatban kérdésed van, én vagyok a megfelelő ember a válaszadásra.
A „stábom” Ádámból áll, aki az üzlettársam és a férjem, vele közösen stratégiázzuk a dolgokat (nagyon jól lehet vele ötleteket dobálni), és ő a jobbkezem, amikor forgatunk, illetve bármikor, amikor nem a kamera mögött vagyok. :) 2017 óta nekünk dolgozik Éva is (nem urbánévi :D), akivel egyelőre láthatatlanul az online tanfolyamok ügyfélszolgálati felületén „találkozhattatok”. A podcast epizódok és a tanfolyamos hanganyagok vágását Vermes Eszter csinálja, aki nélkül meg lennénk lőve.
A havi háttérképek rajzait éveken keresztül Csalló Edina készítette, az online tanfolyamok illusztrációi pedig Tóth Kata képzőművész munkái.
Azokat az egyéb grafikákat (köztük betűtípusokat, mintákat, kisebb rajzokat), amiket nem én készítek vagy nem kifejezetten nekem készítenek, közvetlenül az alkotóktól vásárolom, és van másodközlési licenszem hozzá, így tudnak legálisan szerepelni a blogon. Ez így korrekt.
Honnan van ennyi ötleted?
Mindenről eszembe jut valami — hogy mire lenne jó, hogyan lehet továbbgondolni, felhasználni, észszerűbben megcsinálni… áldás és átok egyszerre, mert ez nem egy olyan tulajdonság, ami csak hétfőtől péntekig reggel kilenctől este hatig működik. :)) Sokat olvasok, nyitott vagyok a világra, a látottakra, szeretek hallgatni, figyelni, és hagyom, hogy jöjjön az ihlet. De ha nem jön, az sem baj.
Mindenre nem jut. :) Teljes illúzió, hogy nálam mindig minden tökéletes és az élére van állítva – nem is szeretném, hogy bárki így gondolja, mert nem igaz! Ugyanúgy 24 órából áll a napom, mint bárkinek. Soha nem csinálok mindent egyszerre, ami valaha érdekel – mindig van prioritás, meg fókusz. Felírom a teendőimet, aztán rangsorolok. Ritka az olyan nap, amikor minden úgy történik, ahogy előre eltervezem, úgyhogy nem is erőltetem a dolgot. Vagy ezzel haladok, vagy azzal — ez hol munka, hol pihenés, hol egyéb teendők. Ami a legsürgősebb, az „kapja” a legtöbb figyelmet, időt, a többi területen szintentartás (vagy aktív elhanyagolás :D) van érvényben, amíg meg nem változik a szél. :) Igyekszem valamiféle egyensúlyt teremteni a dolgok között, de teljesen igazságosnak nem lehet lenni, mert tényleg mindig van olyan, amikor egy-egy feladat nagyobb erőfeszítést igényel, és azt a többi sínyli meg. De idővel visszapattanok, mint egy keljfeljancsi, és talán megint megtalálom a „közepet”. :) Amire figyelek, hogy azért az ingázás közben is rendben legyenek a számomra létszükség dolgok, és alapvetően jól érezzem magam. Ha tiszta bugyi, tiszta pohár, tiszta ágy, tiszta haj van, a többi csak ráadás. :D
Mivel készíted a képeidet?
Egy Canon 600D-vel vagy 70D-vel (és leggyakrabban egy Sigma 18-35 mm-es objektívvel), illetve a mobiltelfonocskámmal. :) Nem vagyok profi fotós, de boldogan tanulok és fejlődök, és nem hagyom, hogy az amatőrségem visszafogjon a nekem fontos dolgok dokumentálásában. Ha az eddigi bevált fotós trükkjeim érdekelnek, kattints ide.
Itt mesélek a költözés előzményeiről, magáról a költözésről pedig itt és itt olvashatsz. Hogy mi történt azóta, azt pedig itt olvashatod el. :) Még több brightoni cikk itt.
Remélhetőleg az összes kérdésedre választ találsz a Nyúlnaplóban. Olvasd el a Gomezről és Áfonyáról szóló cikkeket itt!
A varázskalapból erre is előrántok egy bejegyzést — itt elmesélem az egész sztorit a legelejéről. :) Egyébként 2000 áprilisa óta vagyunk együtt, 2005-ben költöztünk össze, 2007-ben volt az eljegyzésünk, 2008-ban az esküvőnk, 2011-ben alapítottuk a cégünket. És világuralomra törünk. (Na jó, nem. De egy kicsit igen.) Hogy hogyan tudunk együtt dolgozni úgy, hogy nem öljük meg egymást, és hogyan kezeljük a konfliktusokat normálisan, arról itt meséltünk.
Együtt vezetjük a közös cégünket. Ezenkívül szövegíró, forgatókönyvíró, online pedig hasonlót csinál, mint én, csak a saját területén (kultúrakutatás) — cikkeket ír, előadásokat tart. Nézd meg a blogját, elfogultság nélkül állítom, hogy szuper dolgokat művel, és nagyon büszke vagyok rá. :) Egyébként nagyon jó együtt dolgozni a mindennapokban, mivel nem kell magyarázni a másiknak, hogy milyen az, ha „jön az ihlet”, vagy tele vagyunk ötletekkel. Van, hogy külön elvonulunk írni, aztán megmutogatjuk egymásnak, hogy mi készült. Amikor videókat készítünk a honlapokra, tanfolyamainkhoz, egymás operatőrei-rendezői vagyunk. Közösen stratégiázunk és építjük a jövőnket. :)
Nem, csak nem hagytam ki a vacsorát. :D Döbbenet amúgy, mennyit kapom meg ezt a kérdést. (Főleg, mert az epeműtétem óta könnyen rosszul leszek kocsiban, különböző ételektől hányingerem tud lenni, és soha nem iszom alkoholt, szóval ez már több, mint gyanúúúús!! Évek óta! :D) Ha bármi olyan változás lesz az ügyben, amiről úgy gondoljuk, hogy a nyilvánosságnak köze van hozzá, megígérem, hogy meg fogom osztani. :) De addig kár kérdezni és kombinálni. Köszi.