Az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége által támogatott szegedi American Corner immár harmadik éve szervezi meg fotóművészeti pályázatát ez alkalommal Private Horizons címen. Erre olyan alkotásokat várunk, melyek a jelenlegi helyzetben a távolságtartás érzelmi vonatkozásait vizsgálják.

A zsűri elnöke Kis Péter, fotográfus, az SZTE fotográfusképzésének oktatója, tagjai még Nagy Blanka, fotográfus és Gera Judit, az American Corner igazgatója. Díjazásként amerikai fotóművészek értékes albumait adjuk majd át.

A részletes kiírás az alábbi linken található:
Private Horisons fotópályázat

A fotópályázat Facebook eseményének oldala:
Private Horizons – Fotópályázat / Photo Contest

A Biatorbágyi Fotóklub nemzetközi fotópályázatot hirdet. A pályázat védnöke a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ). A pályázat nyitott minden amatőr és professzionális fotográfus részére.

Részletek az alábbi oldalon:
2019 Biatorbágy 8. Nemzetközi Fotópályázat

Egyesületünk 2016. júniusában jól sikerült látogatást tett a nagyberkiben lévő Vigyázó kastélyba. A kastély akkor még mint az MNL Somogy Megyei Levéltára raktáraként működött, ezért a helyiségei még tele voltak a levéltári őrizetben lévő iratokkal, bár a szépsége, a nagyterem falfestményei és a hatalmas kályhák így is megcsodálhatóak voltak. A kirándulás olyan jól sikerült, hogy még akkor és ott elhatároztuk, hogy mindenképp megismételjük, de majd csak akkor ha az épület már kiürült.

Jó magyar szokás szerint addig húztuk halasztottuk a dolgot, míg a levéltár fenntartójának szeptember közepén jelezte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, hogy átvenné kastély további sorsának irányítását. Rohamtempóban lefolytatott egyeztetéseket követően szeptember 22-én szombaton a kora délutáni órákban egy kisebb csapattal – hat fő a fotóklubból és egy leendő tag – meglátogattuk a kastélyt.
A kastélynál már várt minket öt fő, a kastélyok iránt szenvedélyesen érdeklődő személy. Így csapatunk 12 fősre bővülve vette be magát a romosan is gyönyörű épületbe, hogy szó szerint a pincétől a padlásig felfedezhessük. Így legálisan utoljára megcsodálhattuk az épület szépségeit, a nagyterem falfestményei már Dexio SALGÓ állványoktól mentesen is láthatóvá váltak.

A látogatást követően még a kastélyparkban megtekintettük az elkészült képeket, majd kitárgyaltuk a “pincétől a padlásig” vezető túránk tapasztalatait. Az elszaladt időre és a leszálló szürkületre való tekintettel a kora esti órákban elbúcsúztunk a kastélytól.

A 2016. október 24-i rendezvényünkön, amelyet a Rippl-Rónai Múzeummal közösen rendeztünk meg a múzeum Xantus termében, Dr. Kolláth Zoltán mutatta be, hogy egy fényképezőgéppel nem csak a pillanatot ragadhatjuk meg, hanem tudományos kutatások nélkülözhetetlen kelléke is lehet a masina. Bepillanthattunk a legújabb, a fényszennyezés “áldásos” hatásaival foglalkozó kutatásainak kulisszái mögé, hogy közben hallgassuk az izgalmasnál izgalmasabb történeteket, anekdotákat.

A 2016. október 17-i klubfoglalkozásunkon a tagság téma iránt érdeklődő része megismerkedhetett a kisgyerekek fotózásának szépségeivel és nehézségeivel.
Az izgalmas estéhez egyik klubtársunk, Mészáros Balázs, Panka nevű leányát “lízingeltük”. Sajnos klub másik feltörekvő ifjú tehetsége, Kóbor Máté Nimród, Kóbor Gergő szeme fénye, legnagyobb sajnálatunkra, nem tudott részt venni az eseményen. 🙂

Fotóklubunk 2016. második félévi programjának megfelelően, megtartottuk első őszi tematikus fotóssétánkat. Ennek során ifjú és kevésbé ifjú titánjaink a rutinos rókák 🙂 segítségével megismerhették milyen hatással van a rekesz az elkészülő képükre.

Ennek során, a jelenlévők először gyakorlati példákkal illusztrálva, pár mondatban megismerhették, hogy mi is a rekesz. Mire jó, mit és hogyan lehet a megfelelő használatával befolyásolni. Ezt követően a hallottakat rögtön ki is próbálhatták egy rendkívül nyugodt és türelmes modell – a Fő utcai Zsolnay kút vízköpő kosfejei – aktív közreműködésével.
Majd klubfoglalkozásunkat folytatva megtekintettük és kielemeztük a séta alatt készült képeket.

Klubunk április 15-i összejövetelén a hollandiai kihelyezett tagozat képviselője, Czárt András tarott élménybeszámolót.
Beszélt a “kinti” életéről, a mindennapokról, a munkájáról. Ez utóbbinak köszönhetően megtapogattuk és kipróbáltuk egyik szerzeményét egy Sigma 12-24mm + Canon EOS 6D kombót és néhány érdekességet. MInt pl. Canon 24-70mm f2.8 L, Canon 50mm f1.8 és 1.4.

Majd miután kellőképp kifaggatuk András és befaltuk a kóstolónak hozott holland sajtot, elkezdete a szebbnél szebb képeiből álló vetítését.
Volt itt minden. Tájkép, természetkép, épületfotó, szociofotó, dokumentumfotó, stb…
Minden kép egy élmény, minden kép egy történet, ami egy új történet szül. Ez András esetében is igaz, minden képéhez volt egy érdekes sztorija. Ennek köszönhetően nem is jutottunk a vetítés végére. Talán majd legközelebb. 🙂

A 2013. március 18-i klubesten Kovács Tibor fotóriporter tartott előadást a fotóriporterek izgalmas és sokszor igen nehéz munkájáról.
Az eladás első felében megismertük az első magyar fotóriporterek életét és munkásságát. Megtudhattuk, hogy ezek az emberek lényegében nem is voltak a szó mai értelmében vett fotóriporterek, csupán éles eszű és szemű leleményes fotósok, akik felismerték a lehetőséget, amit a kamerájuk nyújtott.
Ami ismerve a kor nagyméretű, favázas kameráit bizony nem is volt kis teljesítmény.

A képek mesélnek. Minden fotósnak, így a fotóriporternek is 1000 és 1000 története van minden képéről. Az előadás folytatásaként Tibor egy vetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartott azokból a fotókból, azokról a fotókról melyeket a munkájuk során a kollégáival együtt készített. Ennek során bepillantást nyerhettünk a fotóriporteri munka gyakorlati részébe. Szépségeibe és árnyas odalába.

Tibor, köszönjük a színvonalas előadást!

Hideg, meleg, lágy, kemény, szórt, diffúz. Ezekkel a szavakkal akár sajtokat is felcímkézhetnénk.
Az emberek többsége, ha a fényképezés kerül szóba elsősorban a fényképezőgépekről, az érzékelőről vagy filmről és az objektívekről beszél. Mint ahogy azt mi is megtettük előző klubesteinken.
A „lényegre” kevesen gondolnak, a témát megvilágító fény nélkül nemigen lenne FÉNYképezés… Folytatás →

A február 4-i klubfoglalkozáson Bedő Kornél tagtásunk előadásában hallgathattunk meg érdekességeket a fotográfiai objektívekről.
Megtudtuk mi a különbség egy nagyformátumú és egy 36×24 mm-es Leica képkockás fényképezőgéphez készített objektív között. Megismerkedhettnük az élességállítások
közötti alapvető különbségekkel. Az objektívhibákkal és néhány trükkel, amikkel a gyártók megpróbálják ezeket korrigálni.
Példákat láthattunk mennyire más egy régi a keleti blokkból származó objektív és egy ugyanolyan gyújtótávolságú korszerű mai társa.
Különlegességekhez is volt szerencsénk, mint pl. az f3.5 fényerejű 8 mm gyújtótávolságú Peleng és a szintén f3.5 fényerejű és 8 mm gyújtótávolságú Samyang, vagy a különleges f2.3 fényerejű 180 mm-es Angenieux-vel. Olyan különlegességgel is találkozhattunk, mint a ma már ritkán látott és használatát tekintve erősen kompromisszumos igen kompakt méretű 500 mm-es tükörobjektív.

Mire gondolok?
A fotográfiai képalkotás egyik, ha nem a legfontosabb alkotóeleme.
Működése hasonló az emberi szeméhez..
Bonyolult felépítésű, különleges és drága is lehet, de lehet egyszerű, mint egy lyuk.
Tyúkanyó módjára gyűjti össze a fényt, hogy abból csodás képek születhessenek.

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az objektívre gondoltam. Erről az eszközről tart érdekfeszítő előadást a február 4-i klubesten Bedő Kornél a Compur Fotóklub elnöke.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A mai Compur Hétfőn Dr. Kolltáh Zoltán tagtársunk – aki „civilben” a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke – tartott egy érdekes és izgalmas vetítést a timelapse videók készítéséről.
A vetítés előtti műszaki előkészületek során Zoltán a tudtunk nélkül készített a megjelentekről az általa készített kamerasín működését bemutató kisfilmet. Sumák… 🙂
A előadás során először megtudtuk, illetve pontosítottuk mi is az a timelapse.
Bár mindannyian láttunk már ezzel a technikával készült filmet, még akkor is, ha ez fel sem tűnt. Részleteket tekintettünk meg ha nem is legelső, de az egyik legszebb, leglátványosaabb és egész estés timelapse videóból, a Godfrey Reggio által jegyzett Koyaanisqatsi-ból. Emellett természetesen, Zoltán saját videóiból is. Az este során sok kérdés tisztázódott, emellett még több megfogalmazódott.
Nos mi is az a timelapse. Ezzel a technikával képesek vagyunk az idő múlását megragadni. Ilyen az égen végighömpölyögő felhők, vagy éjszakai városban lámpáikkal színes csíkot húzó járművek mozgása. De jól használható még folyamatok rögzítéséhez is, mely az emberi szem számára túlságosan lassan mennek végbe, például a hó olvadása, vagy egy virág kinyílása. A szépsége ugyanaz, mint a csúfsága: az elmúló idő. Ahhoz, hogy gyönyörű timelapse videókat tudjunk készíteni, az egész eseményt valós időben kell végig fotózni, hogy utána visszajátszva az egész, percek alatt leperegjen. Ha mondjuk jégolvadásról szeretnénk videót, akkor ez nem olyan nagy probléma, az egész megvan egy óra alatt. De ha napnyugtától napkeltéig akarjuk végigkövetni a csillagok útját, akkor bizony egész éjszakás lesz a projekt. Az este során megismerhettük a timelapse szépségeit és a buktatókat. Megtudhattuk mire jó egy low cost Budget akkus fúró, a fúráson, csavarozáson kívül. Megcsodálhattuk Zoltán home made frontlencse páramente-sítőjét. (a közös pont a li-ion akku) Virtuális sétát tettünk a budapesti faluháznál, amin érdekes, már-már lüktető ritmust produkáltak a ház éjjeli “baglyai”, által le-és felkapcsolt lámpák. Zoltán megmutatta a timelapse videó készítés szoftveres trükkjeit kedvenc programjával az Image Magic nevű parancssoros szerkesztőprogrammal. (linuxbuz… izé… guruk előnyben) Az este zárásaként a timelapse-t övező technikai kérdésekről, a benne rejlő lehetőségekről beszélgettünk.

Ezen az álmos és legfőképp esős hétfői estén fotóklubunk egyik “öregje”, egyben pécsi kihelyezett tagozatunk 🙂 képviselője Ötvös Károly tartott egy igen emlékezetes vetítést a megjelent klubtagoknak és vendégeknek.
Karcsi vetítéseinek egyik legfőbb ismérve, hogy rendkívül igényesek, látványosak és minden képéhez van egy kedves története. Ennek köszönhetően Karcsi vetítései hosszúak is, de semmiképp sem unalmasak. Sőt! Szerintem akkor sem tudtuk volna megunni, ha egész éjjel tartott volna.

Az egybegyűltek az este során, Karcsi vezetésével virtuális kirándulást tehettek Magyar-ország és a szomszédos Ausztria vadregényes tájain.
“Túránk” a Körös-Maros Nemzeti Parkban indult. Megcsodálhattuk a réhelyi látogató-központ néha nem is olyan szürke szürkemarháit, majd megismerkedhettünk egy nem túl barátságos – talán féltékeny volt – dürgő túzokkakassal, a ritka 8 sávos gyalogcincérrel és szebbnél szebb növényekkel.
Utunk egyik következő megállója, a kardoskúti pusztában elterülő ökörnyál “tenger” volt. Hihetetlen látványt nyújtott a puszta végeláthatatlan mezején ringatózó milliárdnyi pókocska szőtte összefüggő háló. Karcsi akaratán kívül haza is vitt egy jó nagy adag kis-pókot, felesége “legnagyobb örömére”… 🙂
Kirándulásunk ezt követő állomásán meglátogattuk a Kiskunságot, azon belül is A homok-buckát. Viccesen akár azt is mondhatnám, hogy a magyar Szaharát. Ez azonban akár figyelmeztetés is lehet, ha nem vigyázunk a ránk bízott természeti értékekre, nem ez lesz az egyetlen sivatagi jellegű homokbucka Magyarországon…
Ezután kis kitérővel ellátogattunk a Mátra Múzeumba és megnéztük az embernél alig magasabb bébi mamut csontvázát. Közben megzavartunk egy szártalan bábakalácson randevúzó sáskapárt is.
Kirándulásunk vége felé a Mecsek vonulatain át, elhagytuk hazánk tájait és “átugrottunk” a szomszédos Ausztriába, Stájerország hegyeibe. Kicsit megpihentünk a Dachstein-en, hogy rácsodálkozzunk a környező hegyek panorámájára, a Grossglockner gleccserére, a lélegzetelállító tájra és a ritka havasi növényekre.

Utunk végén visszatértünk az esőáztatta Kaposvárra, hogy egy kellemes “műhely-beszélgetést” követően megköszönjük a szép estét és elbúcsúzzunk ritkán látott pécsi tagtársunktól.

Köszönjük Karcsi!