Ismét egy gyönyörű kreatív könyvre bukkantam, ami a hímzést iránti rajongóknak ad új ötleteket, csodás látnivalókat, tippeket, tanácsokat. 

Már nem emlékszem, mi volt az első alkotásom, de arra igen, hogy korán megismerkedtem a hímzéssel. Nagymamám nagyon sokat és nagyon szépen kézimunkázott, anyukám pedig hímezni való mintákat "nyomott elő", nem is tudom pontosan hogy nevezik ezt a tevékenységet. 

Nagyon érdekes volt, szerettem nézni, ahogy a pauszpapírra megrajzolt mintát gyors mozdulatokkal egy tűvel egyforma távolságban kilyukaszotta, majd az elkészült sablonon keresztül, denaturált szesz és valamilyen festékanyag segítségével az anyagra varázsolta a mintát. 

Itt az ősz és vele együtt gyorsan beköszöntött a változékony időjárás. Egyik reggel még gyönyörűen süt a nap, a következő reggel pedig már szélviharra ébredünk, zuhogó esővel. A napjaim azzal telnek, de tényleg többször megcsinálom egy nap, hogy rohanok a kertbe, hogy bevigyek a három ruhaszárító állványt a garázsba, mert lóg az eső lába, aztán meg amint kisüt a nap és fújdogál a szél, akkor azért szaladok, hogy kitegyem őket a napra, hogy mégiscsak száradjanak egy kicsit.

Ha kerti munkát tervezek, esik az eső, ha kirándulni mennék, hideg van, ha benti takarítást, akkor viszont süt a nap, így viszont újra kell tervezni a programokat. A következő könyvecskék ehhez nyújtanak segítséget, bár elég nehéz a döntés, hogy melyiket is próbáljam ki először, legszívesebben egyszerre látnék hozzá mindegyikhez.