Kiera Cass: A Párválasztó
4/5
"Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer
adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük
legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az
életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben
csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy
palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek
egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak
lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos
szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell
hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért,
amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos
támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget.
Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet,
amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel,
amit korábban még csak el sem képzelt volna."
Annyi helyen olvastam már erről a könyvről, és olyanoktól is, akik ízlésében alapvetően megbízom, hogy végül csak felkerült a radaromra. És mivel a laborozás mellett leginkább valami könnyed és szórakoztató történetre vágytam, így rá és a folytatásaira esett a választásom. Reméltem, hogy egy jó, csajos történetet kapok. És így is történt.
Nekem mindegyik kötet borítója bejön, ez a részé pedig különösen, mert akárcsak America, én is szeretem a kék színt.
Ahogyan felütöttem a könyvet, hamar világossá vált számomra, hogy ez bizony tényleg a lányoknak íródott történet. Van itt minden, egy jóképű herceg, megmérettetések sora, szebbnél szebb lányok, lázadók, hogy csak néhányat említsek. Az alapötlet tetszett. Mert valljuk be, hogy melyikünk nem álmodozott arról legalább egy kis ideig, hogy ő bizony hercegnő lesz, és megtalálja a fehér lovon érte ügető herceget. Aztán az élet kissé lefarag az elvárásainkból. Nos, ez a történet is erre épül, csak kissé más megközelítésből, mert itt nem a herceg küzd meg értünk a hétfejű sárkánnyal, hanem a lányoknak kell érte megharcolni. S mindezt úgy, hogy kamerák és persze a teljes palota figyeli a lépéseiket. Ez mondjuk számunkra se ismeretlen, mert elég ha csak az utóbbi néhány évre visszagondolunk, nem egy olyan tévéműsor volt, ahol férfi, netán férfiak keresték ehhez hasonlóan álmaik nőjét. Vagy épp fordítva. Szerény személyem magát a versenyt ellenszenvesnek találta. Ebben persze az is benne van, hogy én nem szeretek a középpontban lenni, és nem szeretek versenyhelyzetbe kerülni. De emellett nem érzem valóságosnak az itt történteket. Ahogy már magában a könyvben is olvashatjuk, bizony van olyan lány, aki a koronáért van ott és nem a hercegért. Ehhez vegyük még hozzá, hogy igazán egyikükkel sem tud egyedül lenni Maxon, mert előbb vagy utóbb belefutnak a stábba, meg hát azért mégiscsak mindegyikükkel meg kell ismerkedni, ergo sok idő nem juthat egy lányra. Hogy lehet ezek alapján választani? Egy mű környezetben, olyan elvárások és viselkedési formák között, ami sokuknak ismeretlen...na mindegy. Én biztosan nem adtam volna be a jelentkezésemet rá, de amúgyis alkalmatlan lennék a hercegnői/királynői szerepre :D. Nem mintha ez a veszély fenyegetne.
A szereplők közül hamar megkedveltem Maxont, mert bár egyszerre sokat nem tudunk meg róla, és azt is csak America szemein keresztül, így nyilván nem pártatlan a hozzáállásunk, de akkor is. Már itt süt róla, hogy alapvetően félénk, de egy igazi úriember. Nehezen tudja kezelni a nőket, bár ez nyilván alakul ahogy halad előre a verseny. Neki sem lehetett könnyű az élete, mert egykeként, bezárva a palotába és a szabályok közé...lehet, hogy szép és jó dolognak tűnik a királyi cím, de néha elgondolkodtam, hogy megéri-e? Az a sok felelősség, és elvárás. Talán mégiscsak jó, ha az ember megmarad a maga körülményei között, s ugyan nem fényűzésben él, de nem is lesi egy sereg ember minden lépését. Mindezek ellenére Maxon megtesz mindent, hogy a lányok jól érezzék magukat, biztonságban legyenek. És közben reménykedik, hogy tényleg megtalálja a szerelmet. Azért elég szörnyű érzés lehet a tudat, hogy a hátralévő életed boldogsága egyetlen versenytől függ. Vagyis inkább annak az eredményétől.
America ebben a történetben még nagyon szimpatikus volt. Bár maga a jelentkezése szerintem kissé el volt túlozva (mi az, hogy mindenki azt akarja, hogy jelentkezzen? Szabad akaratról még nem hallottak?), vicces volt figyelni, ahogy megpróbál boldogulni ebben az új világban. Hogy felajánlja, legyenek barátok. De egy pillanatra sem hunyászkodik meg, és nem változtat magán, ezt becsültem belőle. Meg az őszinteségét.
Aspen alakja semleges volt számomra, annak ellenére, hogy ő az egyik ok, amiért a lány a palotába kerül. Inkább a későbbi részekben próbáltam megismerni, de még mindig nem tudom igazán, hányadán is állok vele.
A király és királynő itt még nem igazán jutnak szerephez, így nem is igazán alakult ki róluk konkrét vélemény, habár volt egy érzésem, hogy a férfit nem fogom túlzottan kedvelni.
Silvia és a lányok hullámzóak számomra, hol kedvelem őket, hol nem. :D.
Az mindenesetre meglepett, hogy mennyire magába szippantott a történet, bár eleve nem túl vastag, szóval jól lehetett vele haladni. Az egész sorozatot kb. egy hét alatt ledaráltam. Kiera jól ír, sikerül megtartania a leírások területén is az egyensúlyt. Féltem kissé, hogy túl nagy hangsúly lesz fektetve a külsőségek ábrázolására, de hála az istennek, nem így volt. Természetesen megjelennek a ruhák, termek, családtagok leírásai, de csak olyan mértékben, hogy ez is segítse az olvasót belépni ebbe a világba.
Nincsenek felesleges cicomák a szövegben sem, de azért ha szükséges, mégis finoman jelzi a neveltetés okozta különbségeket, akár a párbeszédek szintjén is. A párbeszédek kifejezetten jók, úgyhogy én többet is eltudtam volna fogadni belőlük, főleg amikor America és Maxon beszélget. Kettejük kapcsolatának alakulása is szépen van ábrázolva, és kifejezetten tetszett, hogy nem kapásból robban be a nagy szerelem.
Viszont a szerelmi háromszögtől nem estem extázisba.
Az elit
4/5
"
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány
kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport
maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint
valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell
szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve.
Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa
lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja
őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az
élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően
szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége
között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s
egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik
választani…"
Ebben a kötetben már jobban belelátunk mind a verseny működésébe (és én személy szerint nem ájultam el tőle), mind a világ felépítésébe.
Kifejezetten tetszett, hogy megismerjük apránként Illéa kialakulásának történetét is, és ezekből a napló bejegyzésekből többet is eltudtam volna viselni. Gregory Illéa pedig egyértelműen nem lett a kedvencem.
Mindezeknek köszönhetően ez már kicsit komolyabb hangvételűre sikeredett könyv. A lányokat is egyre jobban megismerjük, főleg mert egyre fogynak, így a keveseknek több esélye van a szereplésre. Gondolom senki se lepődik meg azon, hogy Celeste nem a szívem csücske. Kriss és a többiek olyan kis semlegesek, talán még Marlee az, akit a leginkább kedveltem.
Az is tetszett, hogy egyre jobban képbe kerülnek a lázadók is. Már nem csak úgy be vannak dobva a nagy közösbe, hogy igen néha megtámadják a palotát. Végre élő, igazi emberek lépnek be az ajtón, nevet és álmokat kapnak.
A király pedig...nos egyre inkább negatív színezetet kap, nem nevezném be a tökéletes apa címre. Még akkor sem, ha hozzáveszem azt, hogy mekkora teher lehet az, hogy a fiát jól felkészítse a koronára. Akkor sem lehet így viselkedni. Ráadásul egyértelmű, hogy ő sosem akar igazán lemondani a hatalomról...el nem tudom képzelni, hogy Amberly mit lát/látott benne, és hogy nem veszi észre, milyen is. Képes valaki ennyire jó színésznek lenni?
Szóval adott egy egyre összetettebb világ, jó írásmód, ami beszippant és magával sodor, érdekes történet. Akkor miért csak 4 pont? A szerelmi háromszög miatt, és Amreica nyűglődése az, ami esetenként a sikítás szélére kergetett. Hova lett az a lány, aki annyira tudta mit akar? Persze értem én, hogy a két fiú a jelen és a múlt, illetve a két világot jelképezi. És ez nehéz választást jelent. De egy szélkakast is megszégyenítő forgolódást láthatunk a leányzótól, és ráadásul mindezt sokszor egy oldalon keresztül. Most valaki vagy elhiszi magáról, hogy képes ezt az egészet megcsinálni vagy sem. És vagy szereted a herceget vagy nem. Na de ezt a részt leszámítva tényleg nem lehetett egy szavam se.
Az igazi
4/5
"A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is
álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon
herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a
palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra,
hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a
vágyott jövőért."
Ez volt a záró kötet, és kis szomorúsággal olvastam, mert annak ellenére, hogy a világot nem váltotta meg, engem mégis egy héten keresztül tartott fogva ez a világ. Már szinte otthonosan lépkedtem a palota folyosóin, és mindez a végéhez közeledett.
Itt felgyorsulnak a dolgok, többször is összecsapnak a felek egymással. Ezalatt értem a lázadókat is, és a királyt meg Maxont. Kifejezetten tetszett, ahogy kezd végre magára találni a srác. Na ez, mégiscsak jobban illik a felséghez, nem igaz?
America is kezd végre döntésre jutni, bár nem tartottam igazságosnak, hogy a másik fiúba is ugyanúgy kapaszkodik. Nem lehet egyszerre két lovat megülni. Kockáztatni kell, és az kicsit gerinctelen dolog, ha a másikat amolyan vésztartaléknak tartogatom csak.
Szóval ez egy kicsit visszatetsző volt egy olyan szereplőtől, aki addig az igazságot képviselte.
Ami ezenkívül még nem tetszett, az bizonyos szereplők halála, és a befejezés egy része. Nekem valahogy túl gyors volt, és túl "könnyű". Mármint mennyi félelem, és aggodalom meg fájdalom, aztán hirtelen egy varázsütésre eltűnik az akadály. Pedig kíváncsi lettem volna, hogyan is oldják meg ezt a későbbiekben, mert lett volna bennük annyi kurázsi, hogy képesek legyenek kezelni. De ez lehet csak az én személyes problémám. A három szereplő halálát meg azért sérelmezem, mert szerintem ők igenis megérdemeltek volna egy szebb jövőt. Erre tessék.
Ami viszont nagyon tetszett, azaz hogy a végére az a kevés lány milyen közel került egymáshoz. Kicsit meglepődtem rajta, de végülis miért ne? Ki tudná pontosabban náluk, milyen is egy ilyen verseny, és min mennek keresztül, ha nem ők?
Párválasztó történetek: A herceg, A palotaőr
4/5
"Mielőtt America Singert beválasztották a Párválasztóba… Szerelmesek
voltak egymásba Aspen Legerrel, a Hatossal… Maxon hercegnek pedig egy
másik lány volt a választottja… Ismerd meg a Párválasztó-trilógia
előzmény történeteit és a főszereplők családfáját, valamint olvasd el a
szerzővel készült interjút, és még sok minden mást!"
Ha az előző köteteket vékonynak éreztem, erre nem is tudom mit mondjak. Mindössze két novella található benne, különlegességük pedig az, hogy az egyik esetében Maxon gondolataiba pillanthatunk be, a verseny kezdete előtt, illetve annak első pár napja alatt.
Nekem tetszett, hogy még jobban megismerhettük, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy meglehetett volna írni az egész sorozatot váltott nézőpontból is. Én biztosan vevő lettem volna rá. Na meg arra is, hogy még többet olvassak erről a talpig úriemberről :).
A második novella Aspen életébe és gondolataiba vezet minket, miután bekerült a palotába. Mondjuk őt kevésbé kedveltem meg, ettől függetlenül érdekesnek találtam. Pláne mert általa olyan dolgokba is belepillantottunk, amiről America nem tudhatott, vagy csak közvetve szerzett tudomást.
A legvégén pedig az írónővel készült interjút olvashatjuk el. Ebben is voltak érdekességek, bár már kevésbé foglalt le.
Szóval, ha keresel valami csajos, alapvetően könnyed olvasmányt, ezt ajánlani tudom. (És igen, főleg lányoknak, mert barátom bele-beleolvasgatott a vállam felett az oldalakba, és igen érdekes fejeket vágott, szóval úgy érzem nem a célközönség tagja :D). Persze ha jobban belenézünk a történetbe, megtaláljuk a mélyebb gondolatokat is, mint például a kasztok kérdését, mely a társadalmat felosztja, vagy a változás szükségességét amelyért sokan sokféle módon küzdenek.
A sorozatot kiadta a Gabo kiadó.