Könyvesem

Kiadja: Athenaeum Várható megjelenése: 2017.08.28.

Miről szól? A Nicole Kidman, Colin Farrell, Kirsten Dunst és Elle Fanning főszereplésével készült, Sofia Coppola által rendezett nagyjátékfilm alapjául szolgáló regény

Javában dúl az amerikai polgárháború. Az északi hadsereg súlyos sebet kapott, fiatal tizedesére félholtan bukkannak rá a virginiai erdőben. A közeli iskolába, Miss Martha Farnsworth Leánynevelő Intézetébe viszik, ahol szinte azonnal szédíteni kezdi a három nőt és az öt tizenéves lányt, akik a kifinomult déli előkelőség eme előretolt bástyáján rekedtek. Szerelmet, félelmet, szánalmat, rajongást egyaránt kivált belőlük, és a szabadságvágytól vezérelve egymás ellen uszítja őket. De miután fény derül az ifjú és kevésbé ifjú hölgyek valódi énjére, a katonát baljós előérzet fogja el, és attól kezdve a kérdés így szól: Kit is szédítettek meg valójában?

"Olvastad a Csillagainkban a hibát és az Útvesztő trilógiát? Ha igen mi a véleményed róluk?"
(Sie Réka)

A Csillagainkban a hibát igen (ITT írtam róla), nagyon mélyen érintett és nagyon sokat sírtam az olvasása közben.
Az Útvesztő trilógiát viszont még nem. Érdekel a trilógia, egyszer lehet, hogy sorra fog kerülni, de ígérni semmit se merek. Oly sok könyv van betervezve. :o)

Eredeti címe: Between the Lines (2012.) Kiadta: Athenaeum (2016.) Oldalszám: 366 Forrás: könyvtár Értékelésem: 3

Rég olvastam már Picoulttól annak ellenére, hogy kedvelem a történeteit, de ezt az anya-lánya párosítást nem tudtam kihagyni annak ellenére sem, hogy a könyv fülszövege alapjáraton nem fogott meg.

A Sorok között tényleg az, ami a fülszövegben is olvasható: tündérmese. Aztán a felnőtt olvasóra van bízva, hogy ennek ellenére képes-e átadni magát maximálisan az olvasás élményének vagy nagyon erősen zavarni kezdi a meseszerűség. Nekem valahogy kevés volt vagy csak nem a jó időpontban vettem kézbe és rágtam át magamat rajta ennek ellenére.

A főszereplőnk egy tini lány, aki teljesen odáig van egy mesekönyvért. Legnagyobb döbbenetére egy napon azt veszi észre, hogy a mesekönyv főszereplője önálló életre kel, beszélgetni kezd vele, stb. és naná, hogy szerelembe esnek egymással. A lány azon ügyködik, hogy kiszabadítsa a fiút a könyvből, a fiú meg azon, hogy valahogy bevarázsolja a lányt a történetbe. Persze ezekből kifolyólag vannak összekuszálódások.

Aranyos, bájos kis történetecske, de szerintem a célközönsége inkább az álmodozó tizenévesek, mint a korosztályom tagjai. Akármennyire is létezik az írói szabadság -könyvben, filmben bármi megtörténhet-, egyszerűen akkor se tudtam elképzelni, hogy egy könyvbéli szereplő elkezd velem beszélgetni, beleszeretek és még ki is akarom szabadítani a könyvből. Nem kicsit fura elképzelés számomra. (Bár tudom, ha vámpírok szerelembe tudnak esni emberekkel, az élőholtakról nem is szólva, akkor mit karattyolok ezen.)

"– S honnan tudod, hogy te nem egy könyv lapjain élsz? Hogy nem olvasnak éppen most is rólad?"

Nagyon vártam a pillanatot, amikor a Gyerkőcöm elkezd majd megismerkedni a betűkkel és az olvasással. Annyira vágytam arra, hogy ő is csodaként élje meg az egészet, ráérezzen az olvasás varázsára, ugyanakkor féltem is tőle hisz tudtam, elég egy rossz élmény és egész életében elmegy a kedve majd a könyvektől.

Aztán elkezdődött az első osztály, apránként, óvatosan, egyáltalán nem rohanva elkezdték venni az ABC-t. Majd jöttek az összeolvasások. Kezdetben értelmetlen katyvasz, melyekből ahogy egyre több betűt ismertek meg, értelmes szavak kerekedtek ki. Aztán jöttek az apró, rövid mondatok, az év vége felé pedig már a mesék. Én pedig ott lehetettem és újraélhettem ezt a csodát, ahogy egy kisember megismerkedik a betűkkel, büszkén újságolja az iskola végén, hogy "anya, ma el tudtam olvasni azt a szót, hogy ház". Én pedig büszkén mosolyogtam. Ház. Nekünk mennyire egyértelmű, könnyű, zökkenőmentesen olvasandó szó, nekik micsoda öröm, büszkeség, ahogy remegve, betűről betűre állítják össze és a végén kimondják, ház. Apró kis csoda, sikerélmény, bajnokok.

Minden este együtt ültünk az olvasókönyv fölött és gyakoroltunk. Bevallom, voltak olyan pillanatok amikor már sírni támadt kedvem, annyira döcögősen ment a mondatnak az olvasása, hisz ahogy megismerték a teljes ABC-t néha jött az elmélázás, hogy ez akkor most melyik betű is? Ültünk perceket egy mondat felett, nem, nem jól olvastad, próbáld meg újra, más van oda leírva és volt, hogy sírt, sírtam én is. Végig az zakatolt a fejemben, csak el ne rontsam.

Sokszor visszaemlékeztem az elsős emlékeimre. Anyukám áll felettem, hangosan olvastat. Türelmes volt, bár néha neki is elgurult a gyógyszere. Sírtam, mert nem értett meg. Jól akartam olvasni, de annyi-annyi betű van, nem megy még olyan könnyen a felismerésük, még idő kell. Fáradt volt, türelmetlen lett és ahogy egyre feszültebb lett, egyre nehezebben ment nekem is az olvasás, egyre többet hibáztam. Volt, hogy kiabált felettem, pedig annyira próbálkoztam.
Sose álltam olvasás közben a Gyerkőc felett, már csak azért sem. Feküdtem mellette az ágyban vagy ültem mellette a széken, de sose álltam. Próbáltam ebbe az emlékbe kapaszkodni, az akkori érzéseimbe, amikor már a sírógörcs kerülgetett, hogy nem megy gyorsabban az adott szó felolvasása és mantrázgattam magamban, hogy nyugalom, el ne rontsd.

De azért volt, hogy sírtunk.
Ő fáradt volt, csalódott.
Én fáradt, elkeseredett. Ami nekem annyira egyértelmű volt így 32-33 évesen, neki még annyira bizonytalan, új. Hogy segítsek?
Nekem ez nem fog menni! Nem olvasok! Minek olvasni?
A szívem összeszorult, ne rontsd el. Az olvasás varázslat. Át kell éreznie. Birtokába kell, hogy kerüljön ez a kincs.
Senkinek se megy azonnal, azért kell gyakorolni. Elsőben én is döcögősen olvastam, de minél többet gyakorolsz, annál folyékonyabban fog menni.
Inkább olvasd te! Ha te olvasod, az szebb.

Aztán közeledtünk az év vége felé. Döcögősen ment továbbra is néha az olvasás, de már csak nagyon ritkán, inkább figyelmetlenségből történt hibázás.
Majd egy este megjelent a könyvespolc mellett és leemelt egy könyvet. Anya, ezt elolvashatom? Én pedig nagyot nyeltem.
Harmadikba mentem amikor az első könyvemet elolvastam egyedül. Az első kötelező olvasmányomat, a Vukot. Ráment a teljes nyaram, de segítség nélkül, egyedül megcsináltam. Ugyanúgy este volt, amikor befejeztem. Büszkén mentem ki a szüleim szobájába és újságoltam nekik, hogy végeztem vele és szeretnék kérni egy könyvet, amit olvashatok. Anyukámékat váratlanul érte ez a nagy lelkesedés, hirtelen egy Delfin könyvet tudott csak a kezembe nyomni. Én pedig elolvastam.
Most huszonakárhány évvel később ott állt előttem a Gyerkőcöm, kezében egy választott könyv. Nem épp rövid, kihívás. Igen, elolvashatod. Nekem nagyon tetszett. Ő pedig bebújt mellém az ágyba és hallottam ahogy halkan nekikezd: A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje ...
Tán nem rontottam el.

Kép forrása

A moly.hu-n futottam bele ebbe a book tagba és mivel épp aktuális, mikor kapjon kedvet hozzá az olvasó, ha nem most. ;)

1.) Nyáron mindenkinek kicsivel több szabadideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek a már régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször? 
Ritkán szoktam könyvet újraolvasni, mert valahogy nincs meg az újraolvasásban a titokzatosság, a varázs, a vajon mi lesz a vége érzés, de azért vannak olyan könyvek, melyeket ennek ellenére mégis többször olvastam el. Ilyen pl. a Harry Potter sorozat is.

2.) Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!
Amikor még tanultam, akkor a kötelező olvasmányok természetesen elsőbbséget élveztek a tipikus nyári olvasmányokkal szemben. Bár hozzá kell tenni, hogy én az a fajta olvasó vagyok, aki szerette a kötelező olvasmányokat, így nem volt nyűg a nyarat ezek elolvasásával töltenem. 

3.) Szerinted tipikusan nyári olvasmány.
Tipikus nyári olvasmány szerintem nincs, de ilyenkor tán előtérbe kerülnek a könnyed, romantikus, lájtos kis sztorik.

4.) Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod? 
Hm, jó kérdés. Kedvenc nem ugrik be, de nem olyan rég olvastam a Miss Bridgerton miattot és nagyon kedveltem a két főszereplőt a történetben.

5.) Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni? 
Most így hirtelen az Alkonyatból Esme szigete jutott eszembe még akkor is, ha fiktív helyszín. :) Szívesen lennék egy lakatlan pici szigeten, melyen csak egy jól felszerelt házikó van (azért wifi legyen), süttetném magamat a homokban és néha elmerülhetnék a habokban. Csönd és nyugalom lenne. Pár napot el tudnék tölteni egy ilyen helyen. 

6.) Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél.
Battle Royale. Borzongató volt és imádtam.

7.) Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál! 
 Forró szerelmi történet? Most egy se jut eszembe. :( Pedig régebben sok ilyet olvastam, de akkor sem. ...

8.) Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra? 
Idén nyáron sajnos a nyaralás elmarad, tekintettel arra, hogy mindenórás kismama lettem erre az évszakra, így nálunk tolódik a pihenés őszre majd. Nem hiszem, hogy két gyerkőc mellett lenne majd időm olvasni főleg úgy, hogy az egyik még csak pár hónapos lesz majd, így fogalmam sincs fogok-e egyáltalán olvasmánnyal készülni majd arra a pár napra.

Tavaly a költözés közben bukkantam egy rég elfeledett mappára. Még akkor is izgatottan nyitottam ki, hogy tudtam a mappa az enyém, mert nem emlékeztem arra, hogy mit tartalmaz. Aztán ahogy kinyitottam, jött a döbbenet.
Ugyanis 2005-ben készült olvasmányaim összefoglalóját tartalmazta. Nem az érzéseimet, véleményeimet vetettem papírra, hanem röviden összefoglaltam, hogy miről szólt az adott középiskolai kötelező vagy ajánlott olvasmány.

Most ebben a bejegyzésben 3 könyvet hoztam nektek. Ami érdekes lehet, hogy 2005-ben már rég leérettségiztem. :oP Vagyis anno nem olvastam el ezeket az olvasmányokat, de aztán befejezve a gimit mégis csak elolvastam őket. :oD Nem változtattam a szövegen, hisz mégis csak 12 évvel ezelőtti emlékről van szó.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján. 

Angolul megjelent: 2017. jún.

Miről szól? Mi lenne, ha egyszer csak felfedeznél egy ősi varázskönyvet, benne kézzel írt bűbájokkal, melyekkel az elveszett dolgokat lehet helyrehozni?
Egy napon Olive, Ivy, Hazel, Rowan ilyen varázskönyvre bukkan.

"Szereted a fantasy könyveket?"
(Sie Réka)

Ha a klasszikus fantasyra gondolsz, akkor nem, nem az én műfajom.
Ha viszont olyan könyvekre gondolsz, amikor pl. a vérfarkas beleszeret egy ember nőbe. ... Hát, egy időben faltam az ilyen történeteket, de manapság ezek se vonzanak.

Kiadta: TESSLOFF ÉS BABILON Oldalszám: 24 Ajánlott korosztály: 2 év +

Miről szól? A tévéből már ismert kisfiú, Caillou (ejtsd: Káju) egy világszerte rendkívül népszerű könyvsorozat főszereplője. Az alkotók célja minden könyv esetében, hogy a kisgyerek önálló személyisége fejlődjön, miközben arról tanul, hogy hogyan élhet harmóniában az őt körülvevő világgal. Caillou egy okos kisgyerek, így a kicsik könnyen tudnak azonosulni vele, közel érzik magukhoz, és ennek révén magukat látják minden Caillou történetben. Caillou anyától egy bilit kap. Ő már nagyfiú, nem hord többé pelenkát. Caillou örül, mert így sokkal jobban érzi magát. De mi lesz, ha pisilnie vagy kakilnia kell? 2 éves kortól ajánljuk!

Hogy tetszett? Csak a kíváncsiság miatt emeltem le a könyvtár egyik polcáról ezt a könyvecskét. Olvastam már szörnyű bilis könyveket, kíváncsi lettem arra, hogy a szerző hogyan oldotta meg a szobatisztaság témakörét.
Nos, egy napon Caillou kap egy bilit. Természetesen először nem tudja, hogy mit kell kezdeni vele, a fejére teszi, stb., de aztán az anyukája rávezeti, hogy mire is szolgál. A kisfiú próbálkozik, majd sikerrel jár és természetesen hatalmas lesz az öröm.
Aranyos kis könyvecskének tartom a 2 éves korosztálynak. Nem bugyuta, összezavaró. Egyszerű, világos, tudom a szülők figyelmébe ajánlani.

Eredeti címe: The Final Chapter (1995.) Kiadta: I.P.C. (2016.) Oldalszám: 384 Forrás: saját Értékelésem: 3

Miről szól? "1991 ​júliusában kilenc csontvázat emeltek ki egy sekély tömegsírból Szibériában, Jekatyerinburg közelében, alig néhány mérföldnyire az elhíresült pincehelyiségtől, ahol az utolsó cárt és a családját hetvenhárom évvel korábban meggyilkolták. De vajon a Romanovok maradványai kerültek elő? És ha igen, hol vannak a két legfiatalabb csontjai, akiket feltehetően a család többi tagjával együtt kivégeztek? Lehetséges, hogy Anna Anderson, aki több mint hatvan éven át szerepelt az újságokban, akinek az élete és személye könyvek és filmek témájául szolgált, valójában Anasztázia nagyhercegnő volt? A Romanovok mindezen kérdésekre választ kínál, izgalmas részletességgel írva le az igazság feltárására tett drámai erőfeszítéseket.
A Pulitzer-díjas szerző élethű leírást ad a korabeli szereplőkről, ismerteti a kirobbanó tudományos vitát az orosz szakértők és amerikai kollégáik között, akiknek a vizsgálati eredményei – csakúgy mint Oroszország, Amerika és Nagy-Britannia DNS-specialistáié – kellettek ahhoz, hogy megoldódjon a huszadik század egyik legnagyobb rejtélye."

Hogy tetszett? Már tizenéves korom óta nagyon érdekel a Romanovok története, így kihagyhatatlanná vált számomra ez a könyv is. Bevallom, hogy teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam. Hogy örülök-e ennek? Igazán nem is tudom.

Mire számítottam? Történelmi regényre. 
Mit kaptam? Dokumentumregényt.
Miért nem örülök annak, amit végül kaptam? Természetesen azért, mert más műfajra számítottam. Dokumentumregény lévén A Romanovok elég részletes, de száraz. 
És miért örülök mégis annak, amit kaptam? Pont a részletessége miatt. A szerző nagyon jól végigveszi az ilyen-olyan kutatások eredményeit, hozzáfűzi a véleményét. Érdekes volt, de túl hosszú és túl száraz. Ettől függetlenül ajánlom azok figyelmébe, akiket érdekel hogyan és miért végezték ki az utolsó orosz cárt és a családját. De azt tartsa szem előtt, hogy dokumentumregényről van szó.

Kiadja: Libri Várható megjelenése: 2017.09.01.

Miről szól? Gyerekként szerettek egymásba. Ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepszenek a kapcsolatukra? Szerelmi történet. Szeretik egymást, de nem szeretik önmagukat. Történet életről és halálról, szerelemről és megszegett ígéretekről.

Miért? Igaz, hogy eddig csak a Lebegést olvastam az írónőtől, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a harmadik magyarul is megjelenő történetére.

"Hány könyved van összesen?"
(Scheibelhoffer Eszter )

Őszintén szólva nem tudom. :o) Olyan 2-300-ra saccolnám őket, aztán ki tudja.
Nem nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy birtokoljak egy adott könyvet, így nálam a polcon jönnek és mennek. Ha valamit elolvastam és különösebb nyomot nem hagyott bennem, akkor eladom, elcserélem. Nem gyűjtöm a könyveket. Ettől függetlenül álmom, hogy egyszer legyen egy kis könyvtárszobám. :oP

Alan Christoffersen nem épp életének a legjobb időszakában van. Mintegy hat hét alatt elveszíti a munkáját, a kocsiját, a házát és meghal a felesége. Belegondolni se akarok abba, hogy is tudna egy ember ennyi veszteséget ilyen rövid idő alatt „betermelve” feldolgozni. Egy is bőven elég, nem hogy ennyi! Sokan nyilván depressziósak lennének és magukba zárkóznának, hogy úgy nyalogassák a sebeiket. Sokan biztos viszonylag gyorsan tovább lépnének, hisz ezt kell tenniük. Olyanok is biztos lennének, akik egyszerűen ezt a sok tragédiát nem tudnák feldolgozni és eldobnák maguktól az életüket. És biztos olyanok is lennének, akik más szemszögből látnák az egészet és más megoldást találnának a felejtésre.
Alan ugyanis úgy dönt, hogy sétálni megy. De nem ám a következő boltig vagy a városka széléig és vissza, hanem Washington államból elsétál Floridába. Ha valaki megnézi a két pontot egy térképen, akkor láthatja, hogy az USA két ellentétes széléről indul és érkezik. Keresztülsétál az Egyesült Államokon lényegében, több mint 3000 mérföldet tesz meg így. Ez több mint 4800 km-nek felel meg. Vagyis kb. akkora távolság, mintha Magyarországról GYALOG elindulnánk az Északi-sarkra. Döbbenetes távolság.
És nyilván, miről tudna szólni egy olyan történet, aminek már a címe is röviden csak annyi, amit a főszereplő férfi tesz: The Walk. Nyilván Alan sok emberrel megismerkedik az útja során, sok élmény éri, sok újdonsággal megismerkedik, legyen az akár étel vagy bármi. A The Walk erről szól. Az Alan által megismert emberekről, új ízekről, új tapasztalatokról. És miközben sétál, gyógyulni kezd a sebe.
Furcsa dolog ez az egész. Kicsit nekem olyan volt, mint egyfajta zarándoklat és egyből az El Camino jutott eszembe. Egyszerre nem értem azokat az embereket, akik kiteszik magukat ennek a hatalmas útnak magányosan, ugyanakkor tisztelem őket és érzem a spiritualitást mögötte. A vágyat a megtisztulásra, a felejtésre, a megbocsátásra, a tovább lépésre vagy csak az áldozatra. Alan útja a maga El Caminoja.

Összességében a The Walk nem egy izgalmas történet. Sőt, igazából olvasmányosnak se mondanám, mert elég kis lagymatag. DE! Mégis van benne valami, ami miatt az olvasó kitart a férfi mellett, vele van az útja során. Ott akar lenni mellette.

Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.


Saját szerzemény a Miss Bridgerton miatt, 7. cella és A napfény gyermekei. Ezek közül az első kettőt már olvastam, a harmadik még várat magára. Nem bántam meg a beszerzésüket, bár a 7. cella eléggé csak amolyan elment kategória volt. Quinnben viszont egyáltalán nem csalódtam, remélem A napfény gyermekeiben se fogok.

A Happy Family recenziós példány. Safiernek több könyvét is olvastam már, ezek alapján egy nagyon humoros történetre számítok. Jelenleg még nagyon az elején tartok az olvasásával, de szerintem a megérzéseim jók lesznek ezzel a történettel kapcsolatban is: humoros lesz.

Könyvtárból vándorolt hozzám a Sissi és A papírmágus. Az elsőt még nem olvastam, a másodikért meg különösebben nem voltam oda.

Forrás

Fura belegondolni, hogy a nyár utolsó hónapjában vagyunk már. Lassan véget ér a nyári szünet és a Nagynak elkezdődik az iskola, pedig még csak most volt az évzárója!
Gyorsan elröppent ez a 3 hónap és nem szólt másról a június és a július, mint a Kicsi várásáról, a felkészülésről a nagy napra, a kánikula átvészeléséről nagy pocakkal, majd a vajon mikor fog elindulni kérdésekről. Aztán ahogy lennie kellett és számítottunk is rá, július egyik utolsó napján eljött a mi időnk és a Kicsi úgy döntött, hogy elég időt töltött pocakban, ideje lesz kintről is megszemlélnie ezt a Világot. :) Most pedig itt alszik mellettem az ágyon.

3 gondolat, ami júliusban történt velem

1. Megszületett a Kicsi, két gyerekes anyuka lettem.
2. A blogot igyekszem visszahozni a "hulla állapotából", így még pocakosan kicsit előre "dolgoztam", időzítettem a bejegyzéseket, hogyha a Kicsi mellett nem lenne rá időm, akkor is újra rendszeres bejegyzésekkel tudjak jönni.
3. Újra megbizonyosodtam arról, hogy az életben sokszor lehet olyan pillanat amikor azt mondjuk, hogy nem bírjuk tovább, de közben mégis meg tudjuk csinálni.

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam A hónapban 7 könyv olvasását fejeztem be, melyek közül ez a 3 tetszett a legjobban:
Julia Quinn: Miss Bridgerton miatt
Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok!
Juliet Grey: Királyné lettem

Blogélet a hónapban 7 könyves bejegyzéssel jelentkeztem az oldalon, melyek közül 1 volt gyermekirodalom. A legtöbbet olvasott bejegyzések (ugyanannyian kattintottatok rá) ezek közül Marie F. Mongan: Szülés, ​ahol én irányítok! és Helen Fielding: Bridget ​Jones babát vár volt.
A hónap legolvasottabb bejegyzése még a 2011-ben írt Jo Frost: Szuperdada- Hogyan hozzuk ki a legjobbat a gyermekeinkből? bejegyzésem lett.
Forgalom tekintetében a legtöbben természetesen itthonról olvastatok, a második helyen végzett az USA, a harmadik helyen pedig Franciaország.

3 gondolat, amit augusztustól remélek

1. Bízok abban, hogy a hónap vége felé jó idő lesz és pár napra el tudunk menni nyaralni még.
2. Bízom abban is, hogy a blog lassacskán, de fel fog ébredni hamvaiból. :D
3. Szuper könyvek hevernek nálam elolvasatlanul, reménykedek abban, hogy időm és energiám is lesz a Kicsi mellett olvasni, írni róluk.

Eredeti címe: This Is Not a Book Kiadta: Maxim (2017.) Oldalszám: 224 Forrás: kiadó Értékelésem: 5

Miről szól? "Ez a pár oldal nélküled nem létezik. Általad lesz teljes ez a könyv. Légy bátor, használd a képzeleted, és engedd szabadjára a fantáziád! A feladatok mellett vicces és kreatív képek is inspirálnak. Lépj ki a hétköznapok megszokott világából, és fedezd fel magadnak ezt a páratlan lehetőséget! Olvasd el az utasításokat, és tedd, amit éppen érzel!
A végeredmény csak rajtad múlik. VIGYÁZAT! Csak gyakorlott Nyírd ki ezt a naplót! felhasználóknak."

Hogy tetszett? Nagyon tetszett az első Nyírd ki ez a naplót kötete és a Több mint egy könyv se maradt le mögötte érdekes feladatok tekintetében.
Sokat gondolkodtam a könyv különlegességén, hogyan képes elérni azt, hogy a fiatal tizenévesek ugyanannyira odáig tudnak lenni érte, mint pl. a nálam idősebb korosztály is. Hogy hogy? Hisz csak egy könyvről van szó, melyben mindenféle fura feladatot kell teljesíteni és ne felejtsük el: ezeknek a feladatoknak a teljesítésével megrongálunk egy KÖNYVET. Hisz firkálni kell benne, leönteni, megtépni, összegyűrni, egyszerűen kinyírjuk szegényt totál.
Mégis mi a titok?
Szerintem az, hogy az olvasó megáll a feladatok fölött és elgondolkodtatják őket. Lehet szó szerint értelmezni őket, de lehet elvontabban, lelkünk mélyéről fakadóan és akkor valami olyasmi kerekedik ki a feladatból, amire első körben az olvasó nem számított volna. A könyv egy kreatív naplóvá válik, ami tükrözi a gazdája lelki állapotát, érzéseit, gondolatait. Ki tudja kapcsolni, el tudja lazítani. Ez a titok nyitja.

Bátran ajánlom korosztálytól függetlenül a figyelmetekbe ezt a kötetet is.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2017. jún.

Miről szól? Egy régi londoni ház lerombolásakor apró csontvázat találnak. Kate Waters újságírót nem hagyja nyugodni az ügy és nyomozni kezd, hogy ki lehetett a kis áldozat.
A nyomozása során kideríti, hogy évtizedekkel ezelőtt elloptak egy újszülöttet a kórházból. Ahogy Kate a nyomok után ered, egyre több titokra bukkan.

"Mi volt az a könyv amire nagyon régóta vártál, de nem vetted meg, vagy ha már megvetted, nem olvastad el?"
(Petróczy Tifani)

Ültem itt pár percet a fotelban, ölemben a laptoppal és agyaltam azon, hogy van-e ilyen könyvem. Aztán a szemeim a szemben levő könyvespolcra vetődtek és egyből kiszúrtam Az ördög kövét. A Jumurdzsák gyűrűje után nagyon kíváncsi voltam a szerzőpáros újabb könyvére, elég gyorsan be is szereztem, de valamiért úgy alakult, hogy azóta se olvastam el. Pedig olyan 4-5 éve tuti a polcon hever már.

Kiadta: Könyvmolyképző (2010.) Oldalszám: 78

Miről szól? Szeretnél kiskutyát? Lehet kutyád, sőt, manód is. A végén még talán a szüleid is örülni fognak neki. Ez történt Tomival is.

Hogy tetszett?  Nahát, nem gondoltam volna, hogy ez a történetecske ennyire bájos lesz!

A könyvecske főszereplője az elsős Tomi, aki nem akar megszólalni. A tanító nénije aggódik miatta és egy napon ki is fakad az iskola után. A kifakadását meghallják a kis manók, akik szintén okosodni járnak az iskolába. Elhatározzák, hogy segítenek Tomin.
A mantyusok közt is van egy kis manó, aki nem akar beszélni, kutyává változik és elhatározza, hogy segíteni fog a kisfiún.

Mint ahogy említettem már, nagyon bájos kis könyvecske, bátran ajánlom a kezdő olvasó kisiskolások figyelmébe is. ;o)

A GABO egyenlőre nem tervezi, hogy kiadja magyarul A Dorothynak meg kell halnia c. sorozat 4. kötetét.
(forrás: moly.hu)


Az Origo tette közzé, hogy az első Harry Potter kötet angol megjelenésének 20. évfordulója alkalmából két újabb kiegészítő kötet jelenik majd meg októberben.

"A Harry Potter: A History of Magic, The Book of the Exhibition azokat a tantárgyakat mutatja be, amelyeket a Roxfort varázslóiskolában oktatnak. A Harry Potter, A Journey Through a History of Magic című könyv pedig történelmi utazásra viszi az olvasót Harry Potter varázslóvilágába, beavatva az átkok, mágikus lények, varázslók és boszorkányok történetébe."

(forrás: origo.hu)


Decemberben várható angolul Rachel Gibson új regényének megjelenése, melynek a borítóját a Facebook profilján végre felfedte.
(forrás: FB)

(forrás: Athenaeum Kiadó hírlevél)

Megérkezett a nyár, a szünidő, és egy nagyszerű játékkal készült a Maxim Könyvkiadó. Nincs más dolgod, mint a Nyírd ki sorozat valamelyik kötetében (Nyírd ki ezt a naplót és alkoss valami újat, Nyírd ki ezt a naplót mindenhol, Nyírd ki csajosan, Több mint egy könyv, Nyírd ki ezt a naplót színesen, illetve limitált kiadású Nyírd ki ezt a naplót) papírra vetni a legkreatívabb módon legkedvesebb nyári élményed, arról egy fényképet készíteni, és feltölteni a www.nyirdkieztanaplot.hu/jatek oldalra. A versenyben csak egy képpel indulhatsz, így ha többet készítettél, jól fontold meg, melyiket töltöd fel, mert a végeredményről a képedre beérkezett szavazatok, valamint egy szakmai zsűri dönt.

Eredeti címe: Becoming Marie Antoinette (2011.) Kiadta: Tericum (2012.) Oldalszám: 458 Forrás: könyvtár Értékelésem: 3

Miről szól? "Gondtalanul ​telnek napjai a serdülő Mária Antóniának, becenevén Toinette-nek. Ám a napsütötte bécsi időszakot beárnyékolja a tudat, hogy hamarosan ennek az idillnek vége szakad. Toinette tisztában van vele, hogy anyjuk, Mária Terézia osztrák császárné milyen sorsot szán neki: Ausztria politikai érdekeinek megfelelően férjhez kell mennie Franciaország leendő királyához, a szintén kamasz XVI. Lajoshoz. A mindössze tizennégy éves hercegnő elszigetelten érzi magát a francia királyi udvarban. Versailles gyönyörű, de velejéig romlott: minden zugba befészkelte magát az intrika és az ármány. Mária Antónia nem boldog, hiába a fényűző élet, a léha udvari szórakozások, a kártya és a tánc. Juliet Grey történelmi regénye élethű képet rajzol a forradalom küszöbén álló Franciaország királyi udvaráról. A színes részletekben bővelkedő leírásoknak köszönhetően szinte magunk előtt látjuk a pazar selyemruhákat és a csillogó ékszereket, halljuk a táncra csábító muzsikát és pletykálkodó úrhölgyek suttogását. Franciaország legtragikusabb sorsú királynőjének életét megörökítő trilógia első kötete nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, és több európai országban is megjelent. – Juliet Grey jó ismerője az európai, és kiváltképp a francia történelemnek. Történelmi témájú regényein kívül más műfajokban is alkot, emellett újságíró és színházi színésznő. Férjével New Yorkban él."

Hogy tetszett? Kicsit össze-vissza olvastam a trilógia részeit, hisz először a második kötet került a kezeim közé, majd a harmadik és legutoljára ez, az első rész.
Mindegyik kötet elvarázsolt, de ez sajnos nem mondható el az első részről. Ha ezzel kezdtem volna az ismerkedést, előfordulhat, hogy nem is folytattam volna a trilógia olvasását. 

A Királyné lettem Mária Antónia gyermekkorát mutatja be és azt az időszakot, míg királynévá koronázzák. Elég vaskos kötet és elég részletesen bemutatja a kis Antónia mindennapjait, felkészüléseit arra, hogy egyszer Franciaország királynéja lesz. És ez volt a történet problémája is. Nagyon vontatott, nagyon száraz lett és nagyon lassan haladtunk előre a cselekményben.

Szeretem a történelmet, ez a korszak is érdekel, de történelmi szórakoztató irodalom esetében úgy gondolom, hogy a szárazságnak van egy határa. Az olvasó nem dokumentum regényt szeretne olvasni, hanem egy pörgősebb, valós eseményekre alapuló történetet, ami az első kötetben annyira nem jött össze. Ettől függetlenül a trilógiát szívből tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel ez a történelmi korszak.

Kiadja: Művelt Nép Várható megjelenése: 2017.08.07.

Miről szól? Egy testvérpár, és egy felelőtlen lépés, amely hetven esztendő múltán is kísért...

A tizennyolc éves Adele és Amelia története 1943-ban, a háború sújtotta Cornwallban kezdődik. Először az önkéntes hadiszolgálat választja szét az ikerpárt, majd egy szívet tépő árulás - ezúttal örökre...

Magával ragadó romantikus családregény veszteségről, végzetes döntésekről, régóta rejtegetett titkokról és különös barátságokról, valamint reménységről, megújhodásról az örök szerelemről.

A csodaszép cornwalli tengerparton játszódó, sírásra és nevetésre egyaránt késztető történetet ragyogó nyári olvasmány.