Mákos patkó, babkávé...

Gyönyörűséges fotók, mindenkinek szeretettel ajánlom...

"Balla Vivienne divatfotós neves színészeket felvonultató, szívszorítóan szép fotósorozatával rendkívüli munkát vállalt. A Magyar Rett Szindróma Alapítvánnyal közösen egy olyan kampányba kezdett, mely rendhagyó módon igyekszik felhívni a figyelmet a sérült gyerekeket nevelő családok helyzetére. F. Nagy Ágnes interjúja."

http://instyle.hu/kozelebb-szivszoritoan-szep-fotosorozat-a-serult-gyermekekert/


A Facebookon itt:
https://www.facebook.com/pages/K%C3%B6zelebb-Fot%C3%B3ki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-%C3%A9s-aukci%C3%B3/533849216663385

A Weston Price Alapítvány hírlevelével érkezett ennek az oldalnak az ajánlója, kefirkészítésről, növényi fermentációról.

Elindult a Gap-szindróma oldal, egyben terápiás központ, ahol hasznos tanácsokat kaphat minden család az étrenddel és fejlesztésekkel, terápiákkal kapcsolatosan is.
Az oldal elérhető ITT.

"Én magam hatvanéves vagyok, és még jól emlékszem, hogy olyan farmon születtem, ahol nem volt vezetékes víz, áram, telefon, tévé, számítógép vagy gépkocsi. Télen olajlámpa fénye mellett feküdtünk le, és amikor kint hideg volt és fagyott, az édesanyám a széntüzelésű kályhán melegítette fel a vasalót, amivel bemelegítette az ágyunkat. Mindössze ötven éve történt ez! A természettel együtt éltünk, a saját kertünkből ettük a zöldséget. Telente káposztát és répát ettünk, meg olyan gyümölcsbefőtteket, melyeket édesanyám tett el olyan gyümölcsökből, melyek a kertünkben vagy a környékünkön termettek, nem pedig egzotikus gyümölcsöket vagy zöldségeket, mint manapság.
Gyapjú vagy len ruhákat hordtunk, kapcsolatban voltunk az anyafölddel, mert bőr- és facipőket viseltünk, de még inkább, amikor négykézláb kúsztunk-másztunk a réteken. Tiszta volt a levegő, egészséges volt a házunk is, mentes volt a vegyszerekkel kezelt szőnyegektől, műanyagoktól, és elektromos gépektől. Biciklivel mentem iskolába a gyönyörű vidéken át, és amikor sok hó esett, belegázoltunk a hóba, élvezve a tiszta, érintetlen természetet. Miközben fizikálisan lehet, hogy nem volt olyan könnyű az életünk, mentálisan és érzelmileg sokkal kevesebb volt a stressz."
(Idézet Dr Tinus Smits „AUTIZMUS – van remény” című munkájából, fordította: Éder Krisztina, kiadja: Remedium Kft.) 

Kaptam Veszprémben, a Cserhát üzletházban kókuszlisztet, ami nagy öröm, eddig Pestről hoztunk néha, ha ott jártunk.
A kókuszliszt nem darált kókusz, bár sokszor helyettesítem azzal, a tulajdonságai kicsit eltérnek. A kókuszliszthez a kókuszt nem csak megőrlik, hanem zsírtalanítják is.
Leginkább úgy tudjuk házilag reprodukálni, ha a kókusztej készítéséhez beáztatott kókuszt utólag kiszárítjuk és őröljük.

A pitéhez (ez egy haladóknak ajánlott sütemény, kezdetben a karob tilos) négy tojást felvertem két evőkanál kacsazsírral, kevés nyírfacukorral édesítettem és hozzákevertem két evőkanál kókuszlisztet. A kókuszliszt beduzzad, kevesebb kell belőle ugyanannyi tojáshoz, mint pl. a mandulalisztből. Kb. galuskasűrűségű lett.
A tésztát kettévettem, felébe két teáskanálnyi karobport kevertem, és egy 20*20 cm-es sütőedénybe felváltva kis halmokat tettem. Nem kell szabályosnak lennie.
Apróra vágott aszalt sárgabarackot szórtam rá, és 170 fokon megsütöttem.

Egy csirkemellet kicsontoztam, a bőrével lefelé deszkára fektettem és kiklopfoltam.
Fél marék galambgombát beáztattam, vajon póréhagymával megpároltam, sóval, törött fehérborssal ízesítettem. Amikor kihűlt, aprítóba tettem, egy kisebb nyers tojással összedolgoztam és a csirkemellre halmoztam. Fehér cérnával a mellett összevarrtam. Kacsazsíron először lefedve sütöttem, majd az edény tetejét levéve pirosra sütöttem.
Szeleteltem, kiszedtem a cérnát.

Zellerkrém-főzelékhez tálaltam.

A főzelékhez egy szárzellert megmostam, daraboltam. Egy póréhagymát szeletekre vágtam, vajon megfuttattam, rátettem a zellert, csirke-alaplével felöntöttem, annyira, hogy éppen ellepje. Lassú tűzön puhára főztem. Utólag sóztam. Amikor kihűlt, simára turmixoltam.

A csirke melegen is, hidegen is finom, akár felvágottat is helyettesít, de a gomba miatt nem áll el sokáig.