Azon az úton, ahol van 14. havi nyugdíj, ahol bővülnek a családtámogatások és a családi adókedvezmények, és ahol minden magyar fiatalt hozzásegítünk az első saját otthonához. Ez a mi utunk. Ez a béke útja. Szavak helyett tettekkel.
Ezzel szemben van a brüsszeli út. Háborús tervvel, Ukrajnának adott és ott módszeresen szétlopott uniós milliárdokkal, migrációs paktummal. Meg persze az új magyar szatellit párttal, akik mindent megszavaznak, amit Herr Weber kíván. Ez a háború és a vesztesek útja. Kerüljük el messziről!”
– Igaz, igaz. Mintha csak magam mondtam volna – erősíthetné meg a vinyovi szócséplést Alexandr Alexandrovics Panangin, miközben a közönség jóízűen röhög a „békés”, a „stabil”, de főleg a „fejlődés” szavakon. Hát még az „útján tartani”! Az idézett szavakból összeállított mondat már viharos tapsot is kiválthat, ami a magyar stand-up magas színvonalát mutatja. Hiába, no, ez a speciális humor fekszik minékünk, virtigli magyaroknak, és mikor a szakma nagyjai, például Orbán Viktor vérkomoly arccal jelent ki emeletes marhaságokat, nem véletlen az értő közönség tombolása. Igaz, a közönség nem mindegyik tagja értő. Ami baj.
Persze vannak a bejegyzésben fantasztikus meglátások is. Például a békés jelző félig stimmel, mert amíg hazánk Ukrajnával szomszédos, nem pedig Oroszországgal, addig támadástól nem kell tartanunk. Van az ukránoknak nélkülünk is elég bajuk, ellentétben az oroszokkal, akik izgága egy népség, és ha odaérnek valahová, egy idő után tovább szoktak menni. De nem ám békés céllal! Ha Ukrajna teljesítené a magyar követelést és kényre-kedvre megadná magát, akkor már nem Ukrajnával lennénk határosak, hanem az oroszokkal. Az meg nem a legjobb szituáció, ahogy mi, magyarok már tapasztalatból tudjuk (lásd 1849., 1945., 1956.).
Belső békéről sajnos nem beszélhetünk.
Általában persze nem.
Az is stimmel, hogy forr a levegő. Meg hogy krízis. Sőt, háború. Érdekes módon a háborút/konfliktust kirobbantó nagyhatalmak Oroszország és az USA (Ukrajna, Venezuela), a jelenlegi állapotot katonai fenyegetéssel veszélyeztetők meg ugyancsak az USA, na meg még Kína is (Grönland, Irán, Tajvan), akikről köztudott, hogy a mi rendkívül békepárti miniszterelnökünk legjobb haverjai. További röhej, hogy Trump igényt tart a Béke Nobel-díjra, amerre ugyanis ő jár, annyira kitör a béke, hogy külön számítógéppel összegezik a károkat (ember- és anyagi veszteség), de még az is lelassul néha, a sok beérkező adat miatt. Lásd Ukrajna és Gáza totális békekudarcát, meg Venezuela baráti megtámadását (100 halott).
A gazdasági nagyhatalmak közül egyedül az EU az, amelyik elhatározta ugyan, hogy követi a „Si vis pacem, para bellum” (ha békét akarsz, készülj a háborúra) elvet, azaz kiépít egy megfelelően nagy katonai elrettentő erőt, de kezdeményezőként egyetlen konfliktusban vagy konfliktushoz vezető tevékenységben sem vett részt.
Az EU véderő tervezett kiépítése egyébként arra szolgál, hogy végre ne nézze őket Putyin meg Trump hülyének, akikkel mindent megtehet. Ez a készülődés mellesleg az EU gazdaságának is jót tesz, ami nagyon helyes dupla cél, mert ebből a jóléti-állam-álomból föl kell ébredni a közösségnek, ha gazdasági világtényező akar maradni, és nem csak mennyiségileg. A törekvés politikailag hasznos, mert a világban sorra egymás után jelennek meg a debil és/vagy gonosz gazemberek, akikkel nem lehet tárgyalni, mert csak abból értenek, ha valaki jól pofán veri őket. Ahhoz meg haderő kell. Ebből is látszik Orbán Viktor meglátásos zsenialitása, hiszen a világ átalakulása tényleg itt van a nyakunkon, és mi csak bambán, tudatlanul üldögélnénk, ha a jóságos miniszterelnök úr nem világosítaná föl szeretett népét, hogy mit lát éppen. Bizony.
Népfelvilágosítás után jöjjenek az orbáni tettek. Sajnos itt a miniszterelnök úr rendkívül ócska módon és pofátlanul kihasználja azt, hogy jelenleg ő a regnáló fél, akinek Magyarország tejes GDP-je a rendelkezésére áll (78 000 milliárd HUF/év), így aztán attól vesz el és annyit, amennyit akar, majd ebből annak ad és annyit, amennyit akar. Ugyanakkor az ellenzéknek egy vasa sincs, sőt hogyha adna neki valaki, még azt is elveszik tőle, és még meg is büntetik. Ebből adódón az ellenzéknek „tettekre” nincs esélye, kizárólag a regnálóknak van rá lehetőségük, vagyis ezzel hivalkodni, erre hivatkozni a nép aljas átverésével azonos.
Orbánék 14 éve alatt a tényleges nyugdíjemelés 21 % volt (a 13. havi „visszaadását” is beleértve), míg ha meghagyják az ellenzék által korábban bevezetett svájci indexálást (ahogy az ellenzék, ha 2010-ben ő győz, biztosan meghagyja), az emelkedés 35,5 % lett volna (lásd itt). Ez plusz 14,5 százalék az ellenzék javára, ami főleg a kisnyugdíjasoknak jelenthetett volna sokat, de Orbánék a svájci indexálást rögtön eltörölték, sőt a MANYUP kasszát is lenyúlták, így ma már a leendő nyugdíjasoknak nincs egy fél krajcár megtakarításuk se, csak egy ígéretük, hogy ha majd nyugdíjba mennek, az akkori kormány fizetni fog. Valamikor, Talán. Valamit.
Ide tartozik még, hogy az egyenletes, politikától és választásoktól független, évente automatikus, a 12 évre összegezhető, svájci rendszerű nyugdíjemelés sokkal többet ér, mint a 12 évi nemfizetés (nulla) után hirtelen kiosztott 13. havi (= egyszeri 8,3 % emelés).
A családi adókedvezményekről elmondható, hogy az adókedvezmény (akár családi, akár nem) mindig annak jelenti a legtöbb pénzt, akinek a legnagyobb az adója, azaz a legtöbbet keres. A sokgyermekes anyát, aki nincs állásban, nem támogatja semmivel, Orbán Ráhel viszont a családi adókedvezmény igazi nagy nyertese. Tiborczéknál mindkét fél jóvoltából van mit aprítani a tejbe.
Bezzeg az ellenzék mindig a családi pótlékot emelte, amelyet minden család egyformán kap a gyermekek után, függetlenül attól, hogy, hogy az anya mennyit keres, és hogy állásban van-e egyáltalán. Ha az ellenzék lenne hatalmon, semmiféle családi adókedvezmény nem létezne, viszont a családi pótlék tisztességes summát tenne ki, és egyenlően támogatná a családokat, ha szegények, ha gazdagok.
Az egy igencsak hatásvadász kijelentés, hogy
„…minden magyar fiatalt hozzásegítünk az első saját otthonához.”
Mivel az Otthon Start lakáshitel egy kedvezményes hitelkonstrukció, az állam arra a kamatra ad támogatást, hogy csak 3 százalék legyen, amely jelenleg az ő jóvoltából 6,5 százalék. Ugyanakkor a mai lakásárak olyan magasak, hogy a szegényebb családok nemhogy három, de még nulla százalékos kamat esetén sem tudnák törleszteni a hitelt, azaz ez a konstrukció megint csak a gazdagokat segíti, amely segítséget jórészt a szegények fizetik a világbajnok magyar ÁFÁ-n, azaz a szegények adóján keresztül. Tipikus FIDESZ, ahogy szokták mondani.
Egy felmérés során a megkérdezettek 8,5 százaléka tervezte igénybe venni, ebből a tényleges felhasználó arány kb. úgy 4 – 5 százalékra várható (= az orbáni „minden magyar fiatal”). Apró segítség a kormánytól ahhoz, hogy a gyermekének (gyermekeinek) lakást venni akaró NER győztes, az ország pénzéből olcsóbban vehesse meg.
És a többiek? Hát, azok így jártak. Mint azt az írás mondja, „akinek van, annak adatik”, és, mint tudjuk, a kormánytagok mind istenfélő emberek. Meg aztán különben is, ahogy Alsó- és Felsőbatidai Batidai Lázár János mondotta volt,
akinek nincs semmije, az annyit is ér.
Punktum.
A többit ragozni sok értelme nincs: csak a szokásos kormányfői hülyeség. És hogy a „vesztesek útján” ki fog távozni áprilisban? Hát….
