Sosem vezettem Hyundai Coupét. Hiába kaptam meg az újat, az
mégsem járja, gondoltam, hogy nem tudom összehasonlítani
a régivel. Felhívtam hát Kótai Misit, aki bár volt
bokszvilágbajnok, vezetni is nagyon szeret, és sokáig egy ilyen Coupét
hajtott az előző szériából. Ha valaki, ő egészen biztosan meg tudja
mondani a frankót.
Misi imádja az autókat, és bár mostanában legfőképp béemvézik,
szerette a Coupéját, kíváncsi volt, mennyit változott. Nagy
csodára nem számítottunk, hiszen
a Hyundai már
bejelentette , gőzerővel dolgozik az új,
hátsókerekes Coupén , amit majd 2009-ben dob piacra, és ez egyben azt is
jelenti, hogy ezt a régi modellt már nem nagyon akarják
csiszolgatni, épp csak kipofozták egy kicsit.
Misi egy sarok után közölte, a tesztautó, eltekintve az új
lámpáktól, a kipufogótól, a digitális klímától, az
ülésfűtéstől és a fémpedáloktól, tökéletesen ugyanolyan, mint
saját exautója. Hiába próbálkoztam, bárhonnan futottunk neki – belső
kialakítás, futómű, motor –
mindenre ugyanaz volt a válasz: tök ugyanolyan. Hosszas
kutakodás után egy dolgot mégis találtunk, a kipufogónak szebb,
mélyebb lett az orgánuma. Misi szerint a régi Coupénak nem volt
ilyen öblös hangja.
Különbség tehát nem sok van a két modell között, ám ez nem ok
a csalódásra. Egyrészt, mert
valójában a 2007-es Coupe nem új modell – a Hyundai sem
állította az ellenkezőjét –, csak felfrissített változat, és bizony
láttunk már olyat is, hogy egy alig észrevehető lökhárító-módosítás
miatt cipelték tucatjával az újságírókat drága pénzen sajtóbemutatóra.
Ahhoz képest az új Coupe egy új világ. Másrészt ez az autó, ha
technikailag nem is tökéletes, mégis kedves, szerethető, és nem utolsó
sorban nagyon szép.
Sajnos pont szemből a legkevésbé izgalmas, sőt
engem kicsit emlékeztet az oviban kidülledő szemmel csúfolódó
Béluskára, de azért annyira nem, hogy elvitassam, oldalról és
hátulról nagyon mutatós. Ezt nemcsak én gondolom így, Misinek is
tetszett, és az utcán is utána fordultak az emberek?A benzinkúton
megkérdezték, mi ez, milyen, hogy megy, meg amit ilyenkor szokás.
A Hyundai Coupe tetszik a népnek.
Nem gondolkoznak rajta, hogy koreai, nem érdekli őket, hány
lóerős. Senki sem mondta, hogy hát igen, jópofa, de nagy kár, hogy
nem BMW vagy Audi. Pedig azt hittem, sokan húzzák majd reflexből
a szájukat, hogy így a presztízs meg, úgy a koreai
autóipar, de nem.
A belső tér is nagyon kellemes, jó a kormány, kényelmesek,
és egészen jól tartanak a sportülések, szép a középkonzol,
szép a kék világítás, amiben az este kivilágított műszerfal
pompázik.
Ergonómiailag minden oké, és jó mélyen ülünk, ahogy
sportkocsiban illik. A hátsó sorról sajnos nem nyilatkozhatom
ilyen önfeledt lelkesedéssel, kínszenvedés volt hátul ülve fotózni
a műszerfalat. A lábtér is kevés, fejtér pedig, írd és mondd,
nincs. Van azért jó oldala is a dolognak, szánalmas 170 centimmel
végre egyszer óriásnak érezhettem magam, még ha közben roppant
kényelmetlenül kuporogtam is. A Coupéba hátra csak gyerekeket
lehet bepréselni, felnőtt ember nem fér el.
Cserébe
egészen nagy a csomagtartó, 312 literes. Ez valahová
a kisautók és az alsóközepesek közé esik, ami ilyen kicsi kupéhoz
képest jó, főleg, ha beleszámoljuk, hogy ezzel az autóval hosszabb útra
egészen biztosan nem megyünk majd többen, mint ketten. A Coupéval
egyébként minden további nélkül lehet utazgatni, autópálya-tempónál
egyáltalán nem hangos, és a hifi is elég jól szól.
És akkor egy kicsit szidjuk is. Misi azt mondta, ő nem szerette,
hogy kétszáznál nem megy többet, és nagy sebességnél olyan, mintha
elemelkedne az orra az aszfalttól. Én nem próbáltam ki, de mivel
a gyár 208-as végsebességet ad meg, Misinek valószínűleg ebben is
igaza van, bár ez a kisebbik hibája - legalábbis azt gondolom, az
átlagos vásárlónak ritkán lesznek ilyen igényei. Az már sokkal
bosszantóbb, hogy az első futómű tényleg nagyon puha és
bizonytalan.
Furcsa a Coupe, mert bár kicsit jobban ráz, vagyis keményebbnek
érződik egy átlagos autónál, mégsem fordul túl jól; nem tart úgy
a futómű, ahogy kéne.
A Coupé nem sportautó. Sem a motorja, sem a futóműve,
sem a fékei. A formáján kívül semmi sem utal arra, hogy őrült
száguldásra termett. Aki sportkocsit akar, felejtse el. 9,3 alatt van
százon, vagyis nagyjából átlagos a gyorsulása. A motorja alul
egészen nyomatékos, a magasabb tartományban azonban nem élénkül
meg úgy, ahogy az ember várná.
Még szerencse, hogy egy pillanatra sem akartam elhinni, hogy
sportkocsit hajtok. Ha így lett volna, borzalmas csalódás ér.
Miért nem pörög a motor, miért jár hosszan a váltó, miért
nem feszesebb a futómű, miért nem erősebbek a fékek?! De
már az első nap rájöttem, a Coupe egy sima városi autó. Egyszerű
közlekedési eszköz. A kasztnija gyönyörű, belül is igényes, de
ezzel véget érnek a különleges tulajdonságok.
Ez az autó
használati értékét tekintve egy
Opel Corsával
azonos. Corsából a 150 lovas 4,9 millióba kerül, ez meg hatba,
vagyis 1,1 millióval drágább. Ennyit kell fizetnünk a dizájnért.
A Hyundai tervezőit dicséri, hogy a Coupéból minden irányba
jól ki lehet látni. Hatalmas a hátsó ablak, nem gond még
a tolatás sem, ami sportkupéknál problémát szokott okozni.
A csomagtartója is nagy, vagyis egyedül a felnőtt embernek
élhetetlen hátsó sorral kell kompromisszumot kötnünk.
Olvasóink írták
Nem olyan gyors, amilyennek látszik.
Kellemes a csalódas.
Mást tapasztalt?
Írja meg itt!
Egy gurigával kell tehát többet kiadnunk, ha nem elégszünk meg egy
átlagos kisautóval, hanem valami olyat szeretnénk, ami szép és
különleges, amire jó ránézni.
Plusz húsz százalék nem tréfadolog, nem csoda, hogy nem sok Hyundai
Coupe van Magyarországon.
Népítéletünkben
is csak elszórva találtam egyet-egyet. Átnéztem az értékeléseket,
a megbízhatóságra senki sem panaszkodott. Misi elmondta, szervizbe
ő sem nagyon járt vele, csak amikor összetörte. Huszonnégyszer törte
össze. Szerencsére ezt csak akkor árulta el, amikor már túl voltunk
a tesztúton, így semmi akadálya sem volt, hogy jóízűen kacagjak
rajta. Ha a pilisszentlászlói szerpentin előtt mondja el, lehet,
hogy más hatással lett volna rám.
Érdekes autó a Coupe, ambivalens érzéseket keltett bennem.
Műszakilag semmi különös, sportautónak gyatra. Sok mindenbe
beleköthetnék, mégsem a gyenge sportkocsit, hanem a szép,
kecses kupét látom, amivel jó közlekedni, amit szívesen használtam
a mindennapi városi szaladgálásra, és amit, ha magamnak nem is,
a csajomnak simán vennék. Igen, a Hyundai Coupe nem férfias
jelenség, csak hölgyeknek tudom ajánlani. Használati értéke, mint egy
Puntónak, vagy Polónak, viszont mennyivel jobban néz ki!
Járjanak a lányok szép autóval; nekik is, nekünk is sokkal
jobb lesz.
További cikkeink
