Az Univerzális Pedagógiai Index (röviden: UPI, angolul: Universal Pedagogical Index) egy komplex, multidimenzionális pedagógiai diagnosztikai és fejlesztő modell, amelynek célja az oktatási rendszerek, intézmények, tanórák, pedagógusok, tanuló szervezetek, pedagógiai módszerek és a modernkori igényeknek megfelelő, a Homo Studens paradigmát követő, önirányított tanulást folytató emberek – azaz minden fajta pedagógiai entitás – pedagógiai kultúrájának mérhető, összehasonlítható elemzése.[1]
A modellt Dr. Zalay Szabolcs PhD magyar neveléstudományi kutató, a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium (https://www.leoweypecs.hu/ ) igazgatója, a bajai Eötvös József Főiskola docense dolgozta ki 2020 és 2025 között, több hazai és nemzetközi mérés tapasztalataira építve. A UPI a pedagógiai kultúra integritását méri négy fő dimenzió mentén, amelyek a pedagógiai tudást, a folyamatirányítást, a kommunikációt és a légkört (klímát) értékelik.[2]
Az Univerzális Pedagógiai Index (UPI) logója kifejezi a pedagógiai entitások multidimenziós jellegét, sokszínű differenciáltságát, valamint a fejleszthetőség pozitív attitűdjét[3]
Az UPI koncepciója a 2010-es évek végén kezdett formálódni, válaszként azokra a kritikákra, amelyek a korábbi oktatási paradigmák kizárólagosan eredménycentrikus értékelését és a tanulási élmény hiányát bírálták. Zalay Szabolcs célja az volt, hogy olyan mutatót dolgozzon ki, amely a pedagógiai folyamat egészét – nemcsak a tanulási eredményeket – képes mérni az egyetemes emberi kultúra viszonyszámaként minden szerveződési szinten – az élő rendszerek analógiájára, a sejtszinttől, a szervezeteken át, a rendszerekig – holisztikus módon, szerves logikára építve.[4]
A modell tudományos alapjai több klasszikus és kortárs elméletből építkeznek:[5]
A kutatási és validálási folyamat 2021-ben indult, és 2025-re több pilot-projekt sikeres lezárása, valamint a széleskörű hazai és nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményei igazolták a modell alkalmazhatóságát.[1]
Az Univerzális Pedagógiai Index négy fő dimenzióra (R1–R3 és PI) épül, amelyek a pedagógiai kultúra különböző aspektusait mérik:[1]
| Dimenzió | Jelentés | Fókuszterület |
|---|---|---|
| R1 – Pedagógiai tudás és képességpillér | A pedagógiai filozófia, értékrend és módszertani tudás szintje | Pedagógiai kompetenciák |
| R2 – Pedagógiai folyamatirányítás | A tanulási folyamat tervezésének és megvalósításának minősége | Didaktikai struktúrák |
| R3 – Kommunikációs kultúra | Az interakciók, szerepek és kapcsolati intelligencia minősége | Párbeszéd és reflexió |
| PI – Pedagógiai légkör (klíma) | A pszichológiai biztonság, motiváció és „flow” élmény jelenléte | Bizalom és jól-lét |
A UPI értéket a négy dimenzió pontszámainak kombinációjával számítják ki a pedagógiai kultúra 100 pontos skáláján. Képlet és megjelenítés: A gömb térfogat képlete mintájára számítható ki, ahol az első három dimenzió (R1–R3) maximum értéke 2,88, míg a légkördimenzióé (PI) 3,14. Az így kapott érték a pedagógiai kultúra „térfogatszerű” integritását fejezi ki – az ideális pedagógiai kultúra a 100-as UPI-értékhez közelít. Vizuális megjelenés: Különböző méretű, horpadtságú és színű "gömbök" formájában.[1]
A 2024–2025 között elvégzett globális UPI-felmérés 37 ország oktatási rendszerét vizsgálta. Az eredmények szerint a legmagasabb UPI-értékekkel rendelkező országok:[1]
Az Univerzális Pedagógiai Index (UPI) modell a pedagógiai kultúra minőségének megállapítására szolgál a következő hét entitás esetében:[6]
A modell így lehetőséget ad arra, hogy a pedagógiai, tanítási-tanulási folyamatok mikroszintű (tanóra, pedagógus, egyes tanulók), mezoszintű (módszerek, intézmények, tanuló szervezetek) és makroszintű (országok, rendszerek) diagnosztikája is megvalósuljon egységes elméleti és mérési keretben, támogató fejlesztési javaslatokkal együtt.[6]
A modell több kutatási pályázat és tudományos konferencia tárgya volt 2022 és 2025 között. A pilot-program során a módszertani továbbfejlesztések és a súlyozási beállítások empirikus alátámasztása megtörtént, számos publikációban megjelent a modell részletes kifejtése. A 2025-ös tanulmányokban az empirikus validálás leírása és a statisztikai bizonyítékok is megjelentek.[7]