Szabina - egy óvodás mindennapjai

Elkezdődött az utolsó év az oviban. Nagycsoportos lettél, már nem csak móka és kacagás az élet. Felkészülés a következő mérföldkőhöz, az iskolához.

Mindjárt az első ovis napon büntetéssel kezdtél: Zsuzsa néni mesélte, hogy altatni akarta az egyik éppen aznap kezdett kisfiúcskát, és mikor sokadik alkalommal sem sikerült neki, te telipofával kiröhögted. Ő ezt sértőnek találta és büntetésből elvette az alvókádat. Mondjuk nagyon nem hatott meg téged a dolog. Bár megmondom őszintén, engem se :P

Nem az előbbi eset dicséreteként, de lett egy új lakótársunk, egy aranyhörcsög személyében. Mondhatom imádjuk! Én Mandulának kereszteltem el, de te: "Kiscicámnak fogom hívni, mert olyan, mint egy nyuszi". Megtudtuk, hogy a hörcsög éjszakai állat, mi meg szeretünk éjjel aludni, úgyhogy megy az átszoktatás a mi életmódunkhoz :)

Május 1.: úgy terveztük, hogy ha jó idő lesz, kimegyünk a zöldbe fényképet készíteni az anyák napjára. Szerencsére jó idő volt, és a pöttyeid sem az arcodon voltak jelen...  Jah, nem említettem? Sikerült elkapnod a bárányhimlőt :) Éppen ebédelni készültünk, amikor felfedeztem a hátadon néhány pöttyöt. Rákerestem a neten, hogy milyen a bárányhimlő, de a tiéd nem olyan volt. Úgyhogy elsétáltunk az ügyeletre, ahol a doktornő megerősítette a gyanúmat, hogy bárányhimlő az. Írt fel fenistil cseppet, meg mentolos hintőport. Számolgattuk egy ideig a pöttyök számát, de két nap után feladtuk, mert annyi lett hirtelen, hogy nem tudtam követni.

Május 6.: Anyák napja. Ez az ünnep, a többivel együtt számomra nem jelent semmit :(

Április 8-9.: a Húsvét Apánál ért először téged.Oda egy rollert és sok csokit hozott a nyúl.
Vasárnap este jöttél haza, és eléggé zabos hangulatban voltál.Tulajdonképpen mindig ez van, amikor hazajössz. Azt nem tudom, hogy az a bajod ilyenkor, hogy el kell jönnöd onnan, vagy az a baj, hogy haza kell jönni és azért vagy ilyen. Végül is mindegy, mert egyik változat sem tetszik :O
Először egy alapos fejmosáson kellett keresztül menned a viselkedésed miatt mielőtt kiélvezhetted volna a nyuszi által hozott ajándékokat. Pedig volt ott minden, amit csak szerettél volna: csoki csoki hátán, Csiribí és Panka mesekönyv (ha már az első részt táskástól együtt meglovasították az oviban...), és egy Barbie ház is. Ez utóbbi annyira nem keltette fel az érdeklődésed, hogy ott ültél vele szemben, és észre sem vetted :P  Fel kellett hívnom rá a figyelmed, hogy nincs még vége az ajándék arzenálnak :) Aztán nagyon örültél a vikillónak :D
Később a Mamához is átmentünk, mert ott is járt a Nyúl: hihetetlen, de oda is egy Barbie-házat hozott, meg egy csomó csokit.
Húsvéti ajándékként pedig elmentünk közösen a nem rég nyílt, belvárosi állatkertbe (Füles Bástya), ami tulajdonképpen egy terrárium. Nem volt valami nagy szám, egyszer érdemes volt felkeresni.

Április 24.: részt vettél at ovis csoportoddal a XXI. Tavaszi Művészeti Fesztiválon, ahol népi gyermekjátékokat mutattatok be. Te voltál a Szélesszájú Béka :) találó szerep :))
Itt tudtam meg, hogy az egyik csoporttársad bárányhimlős, úgyhogy elkezdtem izgulni, hogy idén elkapd végre te is, ha már tavaly kimaradtál belőle...

Április 27.: Regivel, Tamival, Amandával és Vicával közösen elmentünk a könyvtári bábszínházba, ahol a Csillagszemű Juhászt néztük meg. Utána fagyiztunk, majd itthon együtt bandáztatok. A lakás úgy nézett ki, mint egy háború sújtotta terület.

Március 6-án végleg pontot tettünk a hónapok óta tartó hercehurca végére egy válóper formájában. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nincs közöttünk vita, többnyire megbeszéljük a dolgokat. Nézeteltérés van, azt meg megoldjuk magunk, ahogy jónak látjuk.

Március 30-án betöltöttem a 30. évemet. Mondhatnám, hogy húú de jó volt, meg mennyi minden másképp történik azóta, meg átértékeltem az életem és így tovább, de sajnos ez nem igaz :( Nem volt semmilyen katarzis élményem aznapra, és nem éreztem úgy magam, mintha az egész nap rólam szólna. Pedig így volt, és voltak, akik mindennek ellenére próbáltak a kedvemben járni. Anyu meglepetésből telerakta a lakást lufikkal, mire hazajöttünk az oviból.
Te pedig rajzoltál nekem szülinapomra, amit 2 héttel később ki is érdemeltem tőled. Hosszú könyörgés után.
Ani meg egy meglepetésbulit akart csapni, amiből csak meglepi lett, mert a vendégek nem jöttek el. Kaptam viszont ajándékba egy tortát, és egy fürdősót :)
Még mindig nem látom mi a problémámra a megoldás, a gyógyír, és nem tudom, hogyan tovább. Egyszerűen éljük a mindennapokat, egyáltalán nem boldogságban, de annál több türelmetlenségben, feszültségben és tanácstalanságban.

Ebben a hónapban a legfontosabb esemény a Mama szülinapja volt :) egyre közelebb kerül a nyugdíjhoz :D
Az úgy volt, hogy 18-án délután jöttek a Robiék, addigra Apa is hazafuvarozott téged. Egy csomó dolgot elterveztem arra a hétvégére, végül semmi nem valósult meg belőle, de ezt senki nem bánta. Dolgoztam aznap délelőtt, délutánra meg se erőm, se kedvem nem volt semmihez, úgyhogy rögtönöztünk: jó volt a rendelt pizza vacsorára, esti séta a park körül, éjszakai ágyba bújás.
Másnap úgyis a Mama kényeztetését élveztük :) megvendégelt minket ebédre, így semmire nem volt gondunk.

Nem emlékszem, hogy februárban történt-e, de a lényeg, hogy kinőtted az október elején vett 16-os bicajodat, úgyhogy eggyel nagyobb kategóriára váltottunk. Kölcsön kaptuk egyik ismerőstől az ő épp használaton kívüli bicaját, így most azt nyúzod. A lábad még nem éri el teljesen a talajt, csak pipiskedve, de nagyon ügyes vagy vele. Piros, váltós, van rajta kulacstartó, és vettünk hozzá lakatot is.