A Weingut Prager Wachau, Ausztria és az egész borvilág egyik megkerülhetetlen és ikonikus termelője. Az 1717-ben alapított birtok a huszadik század második felében Franz Prager irányítása alatt már vezető szerepet játszott a borvidéken és a borvidéket megreformáló Vinea Wachau mozgalomban, de veje, a borász, geológous, biológus, történész Toni Bodenstein emelte legenda státuszba a borászatot. Tizenhat és fél hektáron gazdálkodnak, kizárólag Wachau két szőlőfajtájával foglakoznak, a választékot egy-egy Federspiel kategóriás riesling és grüner veltliner, valamint több dűlős Smaragd kategóriás bor alkotja, olyan dűlőkből, mint például az Achleiten vagy a Klaus.
Sajnos ritkábban kóstolok Prager borokat, mint szeretném, de most előkerült a borhűtőből egy évek óta őrizgetett palack, egy különleges parcellaszelektált zöldveltelini, ami mind földrajzilag, mind képletesen Wachau legkomolyabb magasságait képviseli.

Újabb vörösboros téma következik: két kiváló balatoni syrah/shiraz alkotja az év első borpárját a 2HA-tól és a Jakab Badacsonytól. Mindkét pincészet a Badacsonyi borvidék azon kevés termelői közé tartozik, akik inkább a vörösborokra fektetik a hangsúlyt, és - talán a papírforma ellenére - nem csupán helyi, hanem országos viszonylatban is az élvonalban versenyeznek. A 2HA leghíresebb bora a Tabunello névre keresztelt sangiovese, lényegében ennek a fajtának köszönheti a birtok a létezését. A Jakab Badacsony indulását szintén egy kékszőlő fajta inspirálta, ők elsősorban a pinot noir-ra fókuszálnak. A közös metszéspont a syrah/shiraz, amely mindkét borászat portfóliójában megtalálható és most a 2021-es évjáratokat kóstoltam meg egymás mellett.

Luka Enikő boraival úgy vagyok, mint az igazán jó merlot-val: sajnos ritkán iszom, de olyankor nagyon szeretem. A Madárlátta Merlot éppen a két halmaz metszetét képviseli és nem is okozott csalódást. Nem kóstolok eleget ahhoz, hogy megmondjam a tutit a soproni bor helyzetéről, de  a kevés személyes tapasztalat alapján egyetértek alföldi merlot-val, hogy a borvidékről jó ideje Luka Enikő borai tűnnek számomra is a legbiztosabb választásnak. A borok meglehetősen frissen piacra kerülnek és gyorsan el is fogynak, úgyhogy a rajongóknak célszerű gyorsan betárazni a kedvencekből. Az már egy tavalyelőtti kóstolón is feltűnt, hogy az utóbbi években finomodott a borok stílusa, most már viszonylag fiatalon is fogyaszthatóak, nem kell feltétlenül éveket várni, hogy a palackban összeálljon a szerkezet, besimuljon a tannin. Minden bizonnyal szépen is érnek ezek a tételek, de ebben sajnos kevés tapasztalatom van, általában mire észbe kapok, már lekések az utolsó palackokról. A 2023-as Madárlátta Merlot is eltűnt már a polcokról (a pince honlapja szerint egyébként is ez a legnépszerűbb boruk), az egyik utolsó palackra csaptam le. Nincs mit tenni, meg kell várni a következő évjáratot. Abból majd jobban felkészülök.

A 2026-os év első igazi boros írásának apropóját egy még az előző évről megmaradt mini kóstolósor adja. A nyári fröccs-szezonban lett volna igazán aktualitása ennek a témának, ugyanis olaszrizlingből és rajnai rizlingből álló balatoni házasítások következnek a 2024-es évjáratból. Négy tételt hoztam, kettőt a déli partról, Balatonboglár mellől, kettőt az északi partról, egy-egy balatonfüredi (paloznaki) és badacsonyi pincétől, bár utóbbi két bor csak általános balatoni eredetmegjelölést kapott.

2026 első posztja még a 2025-ös év legjobb borairól szól. Szokás szerint két csoportra bontva meghoztam az általam 2025-ben kóstolt magyar és a külföldi borok legjobbjait. A sétálókóstolókon, portfólióbemutatókon még sok remek bort kóstoltam, de ezeket szándékosan nem vettem számításba a lista összeállítása során. Vérző szívvel bár, de sok-sok remek bort kellett kihagynom és a külföldi toplistát még így sem sikerült 15 bora alá szűkíteni.

(Eduard von Grützner képét innen külcsönöztem.)

2025 szeptemberében nyílt meg a Blaha Lujza téri felújított Corvin Palace első emeletén a Time Out Market Budapest, ahol 11 hazai étterem és 3 bár várja a vendégeket. Az sokszínű ételkínálat mellett természetesen magyar borokkal is találkozhatunk és minden hónapban tematikus boros programokat is szerveznek a piacon. Decemberben Tokaj és az aszú került fókuszba, keddenként egy-egy neves tokaji borászat - Balassa Bor, Szepsy Pince, Gizella Pince és a Tokaj Oremus - vendégeskedett a Borsos Gergely által szervezett boresteken. A négy alkalomból sajnos csak az utolsó kettőn tudtam részt venni, összevont beszámoló következik.

Az év végi egyvelegek előtt még egy tokaji boros írás következik, négy száraz tokaji házasítás összehasonlításával. A tokaji száraz bor útkeresése érdekes pályát járt be az elmúlt 25 évben. Eleinte a legtöbb borász - elsősorban a kis családi pincék - a dűlőszelektált tételekre helyezték a hangsúlyt, ezeknek a boroknak ki is alakult a stabil rajongótábora, de a szélesebb közönség megszólítása nem feltétlenül sikerült. Ahogy a fogyasztói ízlés egyre inkább a könnyen befogadható, gyümölcsös és megfizethető borok felé fordult, a tokaji borászok is felismerték, hogy szükség van egy belépő Tokaj Dry borkategóriára. A recept és a stílus mára szépen körvonalazódott és sokkal egységesebb képet mutat a dűlős borokhoz képest: általában furmint és hárslevelű házasítása - esetleg további fajtákkal fűszerezve -, acéltartályban erjed és érlelődik, legfeljebb minimális hordóval, könnyed, gyümölcsösre hangolt és fiatalos is élvezetes.

Ilyen borokból választottam ki négyet, még a 2023-as évjáratból. Mind a négy bort kóstoltam már korábban, de sosem együtt, és el is telt több hónap az utolsó találkozások óta, úgyhogy kíváncsian vártam, mit mutatnak most.

Év végére hoztam még egy részt a meghatározó osztrák borászatokat bemutató sorozatból, ezúttal két fehérborral. Wachau és Burgenland egy-egy neves pincészete szerepel az aktuális írásban. 

A Nikolaihof-nál tavalyelőtt és tavaly is jártam, az akkori beszerzések utolsó palackja nyílt ki az alkalomra. A Weingut Prieler-től egy kékfrankost is választhattam volna, de a pincészet választékában kifejezetten fontos szerepet tölt be a pinot blanc, úgyhogy érdekességképpen inkább ebből a fajtából szereztem be egy palackot.

Az elmúlt évekhez hasonlóan 2025-ben is folytatódott Homoky Dorka, a TR Művek és a Zsira Pincészet közös kóstolósorozata, a Zsendülés, amelynek idei évzáró budapesti eseménye már a karácsony jegyében, december közepén került megrendezésre. A szoros barátságot ápoló borászatok a Turbina Kulturális Központban első emeletén működő Emelet Bistroban gyűltek össze, hogy bemutassák a boraikat. Mindannyian elkötelezett Tokaj-rajongók, mégis más-más stílusban alkotnak.
Zsirai Katáéknál mondhatni hagyományos szortimenttel találkozunk, a többnyire hordóban erjesztett és érlelt száraz borok és tokaji édes borkülönlegességek mellé az utóbbi években bekerült a pezsgő és megújult arculattal egy új borcsalád is helyet kapott a szortimentben. "One & Only" név alatt olyan egyedi tételek kerülnek palackba, amelyek a különleges évjárati adottságok vagy más tényező miatt megismételhetetlenek.
A TR Művek választékának gerincét egy pét-nat, egy száraz bor és egy késői szüretelésű édes bor alkotja, de ha az évjárat lehetővé teszi, dűlőszelektált száraz bor, szamorodni, aszú vagy valamilyen kísérleti tétel is palackba kerülhet.
Homoky Dorka évekkel ezelőtt letette a voksát a natúrborok mellett, száraz borai szűrés és derítés nélkül, minimális kénnek vagy kén nélkül kerülnek palackba. Nála is készül pét-nat,  és 2021-ből egy "normál" méthode traditionnelle pezsgő is. Különlegességként vörösbor is készül, ami idén ráadásul újborként került palackba.

(Uliczki Dénes, Homoky Dorka, Kada Anikó és Zsirai Kata)

Régen jártam már Zsendülésen, volt mit bepótolnom. Ahogy mindig, most is sok ismerőssel , baráttal találkoztam, beszélgettem, repült az idő, de próbáltam azért jegyzetelni is. Rövidke jegyzetek következnek a borokról, a kóstolás sorrendjében pincészetenként csoportosítva.

A múlt heti Rioja estünk a három Paisajes bor megkóstolása mellett egy Marques de Murrieta (Reserva) vertikális sorral telt. Öt évjáratot kóstoltunk a borvidék egy leghíresebb pincészetének klasszikussá vált borából, 2017-től 2021-ig. Ez a borászat legrövidebb ideig érlelt vörösbora, amelyen a korábban jobban kiemelt Reserva megjelölés a 2019-es évjárattól azonban ez a megjelölés már csak a hátcímkén látható, ami azonban a borkészítési technológiát természetesen nem érinti. A bor mindig 4 fajta házasításából áll, nagyjából 85% a tempranillo aránya, ezt graciano, mazuelo és garnacha egészíti ki. Az erjedés acéltartályban zajlik, majd a bor évjárattól függően 20-26 hónapon át érlelődik amerikai tölgyfahordókban.

Majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt hoztam már egy szardíniai borválogatást, akkor két helyi borászat prizmáján keresztül vizsgáltam meg közelebbről a sziget jellemző fajtáit. Idén december elején Szardínia legnagyobb városában Cagliariban töltöttem egy hosszú hétvégét, úgyhogy most itt a folytatás, egy kis egyveleg, amelyben a sziget legjellemzőbb fajtáinak nagy része is felvonul, a vermentino-tól a carignano-ig.
A borokat többnyire ételek mellett, az Il Localino-ban és a Sa Domu Sarda-ban kóstoltam, mindkét helyet tudom ajánlani. Utóbbi egy hagyományos szárd étterem, előbbi tapas és aperitivo bar-ként hirdeti magát, az egyre népszerűbb, de a szigeten még újdonságnak számító small plate koncepció úttörőjeként. Ami a borokat illeti, nem kóstoltam ittam világrengető szenzációkat, de rossz benyomás sem ért.
 

A korábbi írásban szerepel egy rövid áttekintés a sziget adottságairól és legfontosabb szőlőfajtáiról, úgyhogy most csak a borleírásokra szorítkozom.

Elhunyt Szignárovits Márk, a gyöngyöspatai Szignárovits-Maka Pince tulajdonosa és borásza. Nyugodjék békében!

(Fotó: Szignárovits-Maka Pince)

A keddi nap Rioja jegyében telt a kis házi borklubunk berkein belül, egy horizontális és egy vertikális sorral. A két részes beszámolót előbbivel kezdem, a Paisajes három 2020-as borát néztük meg egymás mellett. A borcsalád a Rioja-ban is egyre inkább terjedő trend egyik előfutárának tekinthető, azaz kis tételszámú, parcellaszelektált, burgundi stílusban megkomponált tételekről beszélünk.

A Paisajes a több borászattal kooperáló Uvas Felices ernyője alá tartozik, tulajdonképpen velük indult a mára számos borvidékre kiterjedő "projekt". A koprodukció keretében 1998 óta készülnek Paisajes név alatt a parcellaszelektált tételek a Finca Allende borászatában, Miguel Ángel de Gregorio főborász irányítása mellett. A szortimentet három bor alkotja: egy garnacha, egy tempranillo és egy vörös házasítás, a látványos címkék pedig egy-egy érzékszervre utalnak (Cecias - ízlelés, Valsalado - tapintás, La Pasada - látás). Az egyes borok Rioja különböző részein elhelyezkedő, hektáronként nagyjából 3000-3100 tőkével beültetett parcellákról származnak, tételenként 3000-4000 palackot töltenek le az egyes évjáratokban. A borok azonos módon készülnek: a válogatott szőlőszemeket bogyózzák, erjedés előtt kádakban hidegen áztatják. Az erjedés spontán, acéltartályban zajlik, ellenőrzött hőmérsékleten, napi egyszeri körfejtés mellett. Végül a borok 16 hónapig érlelődnek új Allier tölgyfahordókban.

Az egy hónappal ezelőtti írásban szereplő két jól bevált favorit után megkóstoltam két másik idei magyar újbort is. Mindkettő megérdemel egy próbát, bár mindkettőhöz fenntartásokkal közelítettem. A vörös újbor műfajjal a már klasszikussá vált Vylyan Bogyólén túl alig-alig kacérkodtam az elmúlt évek alatt, portugieser-fronton régen sok csalódás ért, Rupperték viszont ügyesen megoldották a feladatot. A Vylyan Bogyóléhez hasonlóan már A Bolond Kalapos címkéje is megújul minden évben. A Figula Pincészetnél hosszú évek óta zenit képezi a félszárazra kierjesztett újbor alapját, ehhez idővel más fajtákat is házasítottak, így lett a bor neve Zenit & More. Ezzel a borral is régen találkoztam utoljára, de Figula Misi a Vince Gálán annyira dicsérte az idei évjáratot, hogy gyorsan beszereztem belőle egy palackot. Még aznap este elvittem magammal vendégségbe, ahol szépen el is fogyott, úgyhogy vettem még egyet, hogy jobban oda tudjak figyelni rá. A múlt héten kiürül mindkét palack, most pedig érkezik a gyors beszámoló.

Tragikus hirtelenséggel, betegség következtében elhunyt Kiss Gábor, a Villányi borvidék egyik meghatározó borásza.
Nyugodjék békében!

(Fotó: Kiss Gábor Winery)

A terjedelmesebb tavaszi spanyol egyveleg után itt egy kisebb válogatás ősszel Barcelonában tett kiruccanás során kóstolt spanyol borokból. Túlnyomó részüket a remek La Vinya del Senyor-ban kóstoltam, a Basílica de Santa Maria del Mar mellett, a folyamatosan változó poharas borkínálatban mindig szerepel 1-2 nagyágyú és külföldi bor, a palackos borlista pedig szinte végtelen.

(La Vinya del Senyor, Barcelona)

Éppen egy tucat tétel gyűlt össze ebben a minimixben, a fele fehér, a maradék vörös, egy rosé pezsgővel kiegészülve. A legfontosabb és legismertebb borvidékek mellett egy pár kevésbé közismert katalán régió is képviselteti magát 1-1 tétellel.